Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-11 / 28. szám

XXIV. évfolyam.

Szatmár-Németi, 1915. április 11.

28

szám.

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — f. ! Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , j EgyeB szám ára 6 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár.

Felelős szerkesztő;

BODNÁR GÁSPÁR.

Laptulajdonos

A SZATMAR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. IJaUUay KálinAn kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők.

Pályázati hirdetések egyszeri közlése B korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap.

Maradj a kaptafádnál

varga, vágjuk szeme közé a mesterembernek, ha olyan dologba üti az orrát, a mi nem tartozik az ő iparához, szakmájához.

És nem vesszük észre, hogy már jó régen, itt a mi társadalmunkban, csaknem minden második diplomás, hivatalnok, mi más ember ugyancsak rászolgál arra, hogy a vargáknak szóló közmondást ráalkalmazzuk.

Tessék csak egy futólagos szemlét tartani csak a mi megyénkben és főleg városunkban .. s minden emberfia meg fog győződni, hogy itt tisztviselők, diplomatikus emberek, kereskedők, sőt iparosok is minden mások, csak éppen azok nem, amikké lettek; a mely pályára készültek. Minden más téren futkosnak, szaladgálnak, csak éppen ott viselkedtek czinikus kényelemmel, a hol dolgozniok kellene.

Ez a. régen tapasztalt tünet pedig különösen most, a háború bekövetkeztével kapott hihetetlen lendületet.

Lássunk csak egy-két ilyen neki buzdulást.

Azt gondolja, mondja például a varga: no most itt az idő csakugyan, hogy meg fogjam a kaptafát; visszamenjek a műhelybe a mesterségemhez. Alig lép kettőt- hármat, hogy csizmavarrást, bak- kancs készítést kaphasson a temérdek ilynemű szükségletekből . . találkozik valakivel, mint valami örökös árnnyal. Neve: vállalkozó. Már a kezében van a kaptafa. 0 határozza meg árát, anyagát. A vállalkozó.

A szabók is úgy hitték, azt gondolták: no most lesz a mi mesterségünknek arany a feneke. Mire körülnéznek, már ott van a szabóasztalnál, a tűnél egy ötök alak: a vállalkozó, a posztó száliitö. És Ígér az iparosoknak pária bért, oly munkadijat, hogy az uzsora kamat kis miska hozzája.

így mehetünk sorra, rendre minden mesterségen. Mindenütt ott fogjuk találni a mi társadalmunknak azt az alakját, a kit vállalkozónak, szállítónak nevez az emberi nyelv.

Pedig ugy-e bár, a dolgok természetes rendje szerint, ha csizmát akarok rendelni, csizmadiához, czi- pészhez kellene fordulnom. Ha ruhát csináltatok, szabóhoz fordulok.

Ha asztalos munkára van szükségünk, asztalost hivatok. Ha étkezésre, kosztra kell szerződést kötnöm, hát olyan embert keresek, a ki evvel a mesterséggel foglalkozik . .

Most megfordult a világ sarka. Seregestül tódulnak a kaptafákhoz, a műhelyekbe olyan emberek, a kik életükben talán soha nem gondolták, hogy csizmába, nadrágokba, bakkan- csokba, élelmezésbe és más egyéb- nemíi jószágokba fognak utazni.

Ezek az alakok a szállítók, a vállalkozók, az élelmezők, tehát azon pályáknak produktiv keresői, mely pályákra sohasem készültek, mely pályákon egyetlen egy gondolat, törekvés hajtja, hogy nyerjenek, mentői többet nyerjenek. És esetleg szerezzék vissza azt, a mit egy előzetes háborúban: a parczellázások, a részvények, a pénzintézetek háborújában elvesztettek.

Ez a törekvés, ez a vágy rettenetes szenvedelmet vált ki. Képes vakká tenni az embert. Belekergetni a lelkiismerettel és becsülettel való harczokba. Innen származnak aztán a panamák, a szomorú bukások. Az erkölcsi halál.

Úgy látszik, megdöbbentő taEgy esküvőre.

jj'árjára leit egy csitfag fenn az égen: Itt Cenn, magasztos érzés szent Revében 3fét tiszta szív örökre egybeforrt.

Amit egymásnak kittéi esküvének Jdirdesse sziv6e szdttó édes ének: angyalok korákéit egy akkorái

Jfapud etött megnyitó fötdi éden Viraggat kimzem most zengd beszédem S úgy szőtt fetéjök — üdvöztd szavam: Virágos ösvény (égyen éttök útja, jjogy bánat is van, egyikök se tudja ÍS derüljön oty napjuk sok, mint ma van!

Madarász Flóris dr.

Egy szatmár-egyházmegyei pap, tengerész lelkészről.

Hudecz Rezső paptársunkról az Egyházmegyei Névtárban a következő életrajzi adatokat olvassuk : Született 1883. jan. 10. Péteriben (Zólyom megyében.) Fel- szenlelték 1905. jul. 3-án. Segédlelkősz volt Turtere- besen, Pálőczon, Nagybereznán, legutóbb Munkácson. Innen püspöki engedéllyel — tengerész — lelkésznek ment. Most a következő érdekes eseményt olvashattuk róla a „Magyarországából.

Newyork, márczius 10.

Hudecz Rezső szatmármegyei magyar áldozópap, a Kaiserin Elisabeth osztrák magyar hadihajó 1. osztályú tábori haditengerészlelkésze pár nap előtt Kínából Newyorkba érkezett azokkal a polgári német és osztrák foglyokkal, akiket Japánban tartottak egy ideig hadifoglyokként, de akiket a japán kormány Amerikán keresztül hazabocsátott.

Hudecz mintegy másfél évvel ezelőtt indult ki Pólából a Kaiserin Elisabelh hadihajón, hol mint haditengerészlelkész elsőosz- tályu fregattahadnagyi rangban teljesített szolgálatot. Hajójuk az ázsiai vizeken tartóz kodott, mikor a háború kitört. A Kaiserin Elisabeth előtt az ut el volt zárva; ugyanis három nagy orosz hadihajó tartózkodott ugyanabban a kikötőben. A Kaiserin Elisabeth azonban nekivágott az útnak és a három orosz hadihajót megfutamítva, szerencsésen bejutott a csingtaui kikötőbe, ahol a németek már akkor a vár védelmezésóre készültek. A

sok kalandon és szenvedésen keresztülment haditengerész katonalelkész érdekesen Írja le élményeit.

A vele érkezett német katonaorvosok beszélik, hogy Hudecz Rezső igazi hősként viselkedett a várban is, a hadihajón is. Ahová senki el nem mert menni az ostrom alatt, ő elment; sőt, miután a várkorraányzó ismerte a magyar katonapap rendkívüli bátorságát, nem egyszer egyes csapatokat önállóan vezetett a harczban, ahol nemcsak papi, hanem tiszti szolgálatot is teljesített. Napokon keresztül beásva a földsánczokban, maga is folytatott fegyverharczot a japánok ellen. Éppen ezért tartották olyan sokáig fogságban. Amikor Kiaucsaut elfoglalták a japánok, előzőleg 100 kilogramm dinamitot tettek a tengerészek a Kaiserin Elisabeth magyar-osztrák hadihajó alá és felrobbantották. Most is köny- nyezve beszéli a haditengerészlelkész, hogy milyen fájdalmas volt a hadihajó sülyedését átélnie. A haditengerészeti zenekar az osztrák és magyar himnuszt játszotta, miközben hatalmas hadihajónk lassan-lassan alábukott a tengerbe. A tisztek és a legénység egymás nyakába borulva sírtak. Majd a várba vonultak, ahol a németekkel védték három és fél hónapon át az erődítményt. A mieink és német szövetségeseink közül mindössze 230 esett el az ostrom alatt, ellenben közel 9000 japánt küldtek a másvilágra, más tizezer megsebesült a japánok közül.

Hudecz elmondta, hogy milyen gavallé-