Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-04 / 25-26. szám

XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. április 25—26. szám.

BIS B

előfizetés

Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára

Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — .

6 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár.

Felelős szerkesztő

BODNÁR GÁSPÁR,

Laptulajdonos

A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Itiikkuy Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kOzlése S korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden béten kétszer: szerdán és vasárnap.

Feltámadás.

Irta: Mailáth József gróf.

Hiszek a feltámadásban.

Mert Krisztus Urunk is feltámadott. Nem hasztalan tehát az én hitem.

Hiszek az örök éleiben. Nemcsak hitem van róla, hanem józan eszem is megerősíti az én hitemet. Szivem, egész benső világom pedig boldog harmóniában van az én hitemmel és értelmemmel.

Hiszem Egyházamnak a világ végéig való fenmaradását. Nemcsak azért, mert Üdvözítőm Ígérte, de mert Egyházamnak története Krisztus istenségének, feltámadásának, Ígéretének leghatalmasabb bizonysága. Örökös feltámadása. Alapitója szenvedéseinek, megaláztatásainak, ismétlődése. Sirbatétele, dicső feltámadása és felinagasztaltatása.

Es hiszem nemzetemnek feltámadását is.

Mert erős, isteni kezek, a Krisztus sírjából kitört isteni kezek, a kereszténységnek kezei ringatták az én nemzetemnek bölcsejét. Krisztus apostola, dicsőséges Szent István.

Tavaszi fölajánlás.

— Magyar Bálint —

Zajos utczasarkon falusi leányka . . . Valami nagyon szép van a kosárba:

A mosolygó tavasz legelső virága.

Tetszik a virág a nagyvárosi népnek.

Még mondani sem kell: Vegyék meg,

[vegyék meg!

Elég mosolyogni, mikor odalépnek.

Akinek öröm kell: virágot vásárol S elfogy a bokréta a kicsi kosárból

Csak egy hóvirágja marad a kislánynak, De azt el nem adja már senki fiának, Oda nem adhatja, bármennyit kínálnak.

„Tavasz királynője, virágok Virága,

Isteni Fiadnak kicsi szolgalánya,

Ezt a virágszálat Neked fölajánlja.

Ő szerezte meg számára az élet feltételeit, gyökereit és ültette ide ebbe a talajba. Hömpölygő Duna és kanyargós Tisza mentén. Ő vezette a kereszténység karjai közé ezt a népet, melyet beillesztett szívósságával. vitézségével, páratlan értelmével, jóságos szivével Európa kultúrájába. Hogy itt Európa szivében történeti missziót teljesítsen.

És az én nemzetem élete is — a kereszténység élete. Az én hazám története is — az én Egyházam története.

Örökös szenvedés. Mártíroknak serege. Ellenségekkel való küzdelme. Tatároknak pusztítása. Mohácsnak vérmezeje. Szabadságáért való folytonos harcza. Ősi földjének védelme. Sirbatétele ... De folytonos és minden időkben való feltámadása is.

Hogyan eshetném tehát kétségbe most, nemzetemnek élete felett. Hogyan veszíthetném el hitemet most, népemnek feltámadásában.

Hiszem igenis, hogy a magyar nemzet végig járván a nagy kálváriát, átélvén a véres, a megrázó keresztrefeszitést: dicsőségesen fog kilépni ebből a rettenetes világkriMind, amit eladtam a mai vásáron,

Mind, amit eladok e tavaszon, nyáron, Evvel a virággal mind Neked ajánlom.

Amit mosolyogtam mai első reggel,

Amit mosolyogni fogok a szememmel,

Mind, amit örülni fogok a szivemmel:

Tavaszi Királynő, virágok Virága,

Isteni Fiadnak kicsi szolgalánya: Mosolyát, virágát, mind Neked ajánlja„ !

A szomorú füzek alatt.

— A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. —

Bakfis leányka voltam. Szüléimét korán elvesztettem. Alig-alig emlékeztem reájuk, az én édeseimre. Nagybátyám, az én áldott jó gyámom egy leánynevelőben neveltetett. Az intézetben a feledhetetlen irgalmas nénikék olyan anyailag bántak velem, hogy alig-alig éreztem árvaságomat.

Csak igy tavaszkor, mikor leánytársaim a húsvéti szünidőkre hazafelé készülődtek, akkor fogott el valami benső szomorúság. Hogy ők haza mennek. Az édes otthonba. A szülőknek meleg, ölelő karjaiba. Egyszer azonban a nénike mosolyogva jött felém. Kezében levelet lobogtatott s mintha a levélzisből és folytatja azt a missziót, a mit Isten részére kijelölt, szent István Jobbja megmutatott és ezer éves története már is megpecsételt.

De miként a természetben, az élet megújhodására újabb és újabb feltételekre van szükség, hogy emberileg véve örökös legyen; és ezek az életfeltételek mindig egy és ugyanazon forrásból táplálkoznak: úgy nemzetemnek is meg kell szereznie a további életnek elemeit, feltételeit, hogy talpra áll hasson, újra feltámadhasson ; jobb, erősebb, biztosabb, emberileg véve örök életre kelhessen.

Az egyik feltételt megadja a jó Isten. Megszerzik csudákat mivelő hős vitézeink. Megvédik ezt a szentelt ősi földet. Ott a kárpátoknak bérczein. Megmentik szabadságunkat, nemzeti voltunkat és megnyitják a nemzeti életnek békés tovább folytatását — győzelmünkkel.

De ez még nem lenne teljes feltámadás. Egy másik feltétel nélkül nem lenne élet sem.

Mint Krisztus Urunk halottaiból feltámadt, — igy szól az irás — úgy kell nekünk is uj életet kezdenünk.

Soha sem szólott hangosabban,

ben Írott boldogságot ő is érezte volna, igy szólott:

— Találja ki, honnan érkezett levele ?

Sejtelmem egyszerre elfogott. Egész

biztosan feleltem:

— A nagynénikémtől.

A nagynénikéin engem igen szeretett. Talán édes anyám lelkét, szivét akarta pótolni. Sokszor meg-meglátogatott. Ruhát hozott és más leányos dolgokat.

— Nos és gondolja, hogy mit ir a nagynénikéje ?

— Istenem, hát mit is Írhatna mást. Hogy jó legyek, szorgalmas legyek, akkor még jobban fog szeretni.

— Mást is irt, mosolygott az én tanítónőm.

— Mást is? Kérdeztem álmélkodva.

— Azt Írja, hogy husvétra hozzá megy. Készüljön is, mert érte jönnek.

Leírhatom-e azt a boldogságot, a mi lelkemet betöltötte ? Sírtam örömömben. Majd felkaczagtam, mint a búgó galamb, mikor megérzi a tavasz boldog örömét.

*

Hát egyszer csak ott voltam az én drága nagynónikómnél. Gyönyörűséges szép tavaszi idő volt. Még most is jól emlékemben van, A magasságos kék ég olyan szelíden és biztatóan mosolygott a kis falura, a hol nagy- nénikéék laktak. A nép készült a húsvéti ünnepekre. Templomot járt. Mi is elmentünk gyónni és a szent áldozatot magunkhoz venni. Aztán, mikor dolgainkat végeztük, (mert nagynénikénél dolgozni kellett ám) és a nap