Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-01-06 / 1. szám

1. szám •-3^6$ klfötf (HETI SZEMLE) /«/ !' POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LALP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre IO K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. < élévre — 5 , — , Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 doilár. Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptul.ijdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hír detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatali főnök czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------­Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. ő királyát. Isten hódolatában és a királyok királya iránt érzett fele­lősségben. így szerette és szeretné látni uralkodóját minden nép, mely ma is az isteni kisded jászola élőt tér­del. Isten iránti felelősséggel. Ismétlődött is a nagy idők fo­lyamán a bárom királyok története. Csillag támadt, kereszt gyűlt ki az égen ... és a pogány királyokat, császárokat oda vezette a keresz­ténység bölcsejéhez. És ^leborultak az isteni gyermek előtt. És érezték, hogy csak egy a nagy, a hatalmas ... az Isten. ... A mi nemzetünk is látta felséges királyát, mint borul le a királyok királya előtt. Mérhetlek felelőssége nagy tudatában hittel bizodalominal tette elébe a ne Istennek, a ki ”i ívok. Bírái' elébe nemzetének, népének ügyé';, igazságát. A magáét is. És nem döntött addig és nem kívánt* One vére hullását sem addig, nem mondhatta lelke megnyuc t- sát. Hogy most már Isten előtt vál­lalom a felelősségnek óriási súlyát. És mikor kimondhatta ... a nem­zet lelke is kigyult és igazságának útjára indult. Megnyugodva, az igazság tüzétől vezettetve. És látta a világ a hatalmas né­met császárt is, a mint hódol a ki­rályok királya előtt. Ez a király is oda vetette tekintetét a hitnek, az örök erkölcsök egének csillagára. Vezető csillagára. És mielőtt igazá­nak védelmére harezba szállana . .. oda megy az Isten templomába ... >da viszi népét a királyok királyá­hoz ... A kiben hisznek. A ki előtt porba omlanak. Az örök hitnek és erkölcsök­nek csillagát nem keresik, nem lát­ják több más királyok. Sőt elfor­gók tekintetüket. Félnek tőle. Azok nem az isteni gyermeket ercsik. Nem a királyok királyát mádják. Az egyik eluobja múltját és erkölcsi érzékét . . . leborul a kincs, gazdagság és hatalom előtt. A másik nemzet elnökének neve­zett uralkodója megcsufolja az Is­ten eszmét, de ezzel gyalázatot hoz Három királyok napját minden időben nagy kará­csony ünnepéhez kapcsolta a ma­gyar nép. Hitével, felfogásával, aranyos fantáziájával. A karácsonyi betlehem után ... a három királyok csillaga gyűlt ki az ő lelke vilá­gában. Olyan érett értelmiséggel, vele született igazságérzetével szemléli ez a nép a három királyok törté­netét. Hogy ime! Nem csak a pász­torok, a szegénység várta az isteni kisdedet. Hanem jőnek a hatalmas fejedelmek . . . három királyok is. És hódolnak a királyok királyá­nak. Porba borulnak az isteni gyer­mek előtt. Elismerik uroknak, a kit imádnak és a kinek felelősség­gel tartoznak . . . Az egy Atyának, a „Miatvánk“- nak megváltó tanítása érzéklődik meg a három királyoknak történe­tében ... a magyar nép benső vi­lágában, felfogásában és hitében a legkülönösebben. így szerette ez a nép látni az Tini néni befőttjei ... — A Szatmári Hírlap eredeti elbeszélése. — Öreg asszony éldegél itt — a mi vá­rosunkban. Egy nagy emeletes háznak ka- marácskájában. Egykor ... 6 lakott az emeleten. A nagy termeket látogatta a város előkelősége, Perzsa szőnyegeken jártak. Gazdag, vendég­látó asztaluál mulattak. Most ... az ősz matróna, a szegény, magára hagyatott Tini néni, a hét vármegyé­ben hires szépasszony ... ott lakik egy kis kamarából vedlett szobácskábán. Közönséges történet. Mindennapi, eset. Régen volt. Most már csak történet. És rö­viden igy szól: — Ez a család is, milyen gazdag volt. * Itt él, igy él Tini néni talpig gyász­ban. Varr, foltoz, harisnyákat köt. Minden fényt leoldoz. Ha telnék se kellene. Luk- szus, élvezet, szükségtelen mimás ... őt többé nem zavarta. Csak egyetlen egy darabkája maradt még a régi fénynek, gazdagságnak . . . ezuk- ros-édes arany-világának. A befőttjei . . . Ott állottak most is kis szobájában a régi szekrény tetején a befőttöknek seregei. Tíz, húsz, olykor még több üveg is. S ha másban megkoplalta is, ha nappalát éjjel kell pótolnia is . . . ezt a darabkáját, ezt a ezukros-édes izét az ő régi fényes, ragyogó világának el nem engedi. Mint kis madár a ezukrot az, ő kalit­kájában .. *ugy csipegette, Ízlelgette egy-egy ünnep nap, emlékeknek fellobogásával . . . az ő befőttjeit. Most is, hogy eljött a nyár, sárgult az ősz . . . úgy összeszedegette azt a kis gyü­mölcsöt. Ropogós cseresznyét. Sötét piros meggyet. Aranyszínű barackot és zöld diót ; meg birsalmát ... és mi egyetmást. Es mikor tisztogatta, bubosgatta, be- ezézgette úgy ki gyűlt az ő öreg lelke. Az emlékezet ezer Képe. Egyszer kis leányká­nak érezte magát, má skor meg mamájának csevegett, segített. Mádkor menyasszony volt. Aztán sugárzó, bájos fiatal asszony, mikor nagy fényes estélyre bontogatta a befőttö- ket. Aztán . . . azP felébredt a való-való­ságra. Az özvegyi zornoru gyászruhára. — Hej ... de másképpen is volt. . . Most már minden elmúlt. Most már csak... történet. /* És készen, szépen elrendezve ott sora­koznak újra ... az ő befőttjei-----Még meg se izleii s ime jön egy más világ. Egy ret­tenetes idő. A háborús világ, Koszorús vonatok mennek. Északra, délre ... És milyen szomorú vonatok ér­keznek. Hallja . . , csak egyre hallja Tini néni is, milyen szomorú vonatok érkeznek. Es látja, vén szemének könnyes fátyolén át látja, hogy milyen vitéz, derék fiuk . . . hogyan, véresen, sebekkel terhelten jönnek. Bekötözött fejjel. Mozdulatlan karokkal, lá­bakkal . . És Tini néni siratja őket, mintha csak fiai érkeznének. Hallja . . . olvassa, hogy a sebesültek­nek gyűjtik a pénzt. Gyűjtik a sok elesé- get. Öreg szeméből hull a nagy könny: — Ha ő most gazdag volna! Aztán megáll a régi szekrény előtt. Az üvegek sárgállanak, piroslanak. Integetnek. — Meg van 1 Sir fel örömében. Mintha újra kis leány lenne. Ránczos, öreg kezeivel tapsolja diadalra. És kiderül az arcza, mint a tavasz nap­sugara. A diadalra. Öreg asszony czammog a kórház felé. Csaknem napról-napra. Sokan láttuk. Egy ideig napról-napra láttam. Kosárka a karján, benne egy-két üveg befőtt. Most már régóta nem látjuk. De mi az? Most már hetek óta nem láthaijuk. Mi történt ? A befőttöket elhor- dogatta ? . . . Öreg asszony, Tini néui ott a kis kamarás-szobában betegen fekszik. Nincs senkije e világon. Még befőttje is elfogyott., a szekrény tetejét üresen hagyták. Öreg asszony elhagyottan árvaságára gondol . . . Mikor belép hozzá két jó lélek . . . Két ir­galmas néne. Es hoznak orvosságot, vigasztalást és befőttöt is. — Jól esik — Tini néni a befőtt ? — Akár csak az enyémekből volna. ... Az övé volt. A Tini néni befőtt­jeiből való volt. Az irgalmas nénikék rejte­gették el . . . Mikor látták, hogy Tini néni befőttje már fogyóban volt. Bodnár Gáspár.

Next

/
Thumbnails
Contents