Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-18 / 14. szám

Szatmár, 1904. január I8a Kedd. Harmadik évfolyam 14. szá A SZATMÁRI és SZATMÁRMEGYEi FÜGGETLENSÉ3I ss 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ARAK: Helyben házhoz hordva: 1 Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. Fél évre . 6 K. [ Egy hóra I K. Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. Fél évre . 8 K.jEgy hóra . 2 K. Felelős szerkesztő : BALASSA SÁNDOR. Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.') Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirde­tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők Felség, itt a nyakunk. Szatmár, január 18. (Sz. F.) Liechtenstein herczeg nemcsak ti­pikus osztrák, hanem szarkasztikus férfiú is. Tegnap kirohant a magyarok ellen a nagy nyil­vánosság előtt, de emelt fővel; ma pedig ugyan­csak a nyilvánosság elé szállva, még afféle ban­dita-döfést is irányoz a mi hü magyar szivünknek. Elcsevegi a herczeg bizalmas környezete előtt (gondoskodva arról, hogy e bizalmas kör­nyezetből aztán az osztrák sajtót is értesítsék), hogy ő bizony nem a levegőből beszétt; hogy ő kirohanásával nagyon is kedvében járt a császár­nak, meri a császár /a »császár,« — oh, két gránátosok !) szószerint igv nyilatkozott: — In diesem Tisza habe ich mich getünscht! Persze — a császár németül beszélt. Ne­künk úgy kell magyarra lefordítani a szavait. Soha nehezem fordítás »Ebben a Tiszában csa­latkoztam « Ez volt a császár szava. így mondja a Liechtenstein herezeg ur és a herczeg urak nem hazudnak, nem ámítanak. Mit szól ehez a mi jobbágyi magyar szi­vünk? A császár egyutlal magyar király is; amit a császár mond, ugyanazért tüzbe megy a magyar király is. Két jóbarát, császár és király ; egy test, egy lélek. A mi hü jobhágyi szivünk elszorul és szeretnénk, mint József tes'vérei előtt, elfordulni és sirni. Tehát lehet, hogy »ész, erő és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átoksulv alatt ?« Lehet. Tehát lehet, hogy a magyar Ábel áldozati füstje ne szálljon oly magasan és szépen az ég felé, mint az osztrák Káiné? Lehet Tehát lehet, hogy a magyar lélek haszta­lan vár megértést a tróntól, hogy a béke olaj­ága helyett onnét mindig a korbács jelenik meg szemünk előtt ? Lehet. A történelmi nagy korokban ismétlődik. Ó vajha nagy kort élnénk ma is! Volnának nagy emberek. Kemény, nyakas, büszke és elszánt lel­kek, a hazafi márt’romság jegyesei. Egy időben a bakonyi tölgyek alól kiindult harmincz erős magyar. Harmincz nemes baj­társai közt Kont, a kemény vitéz. És megálltak a trón zsámolya előtt. A trón sugára szégyené­ben elbújt szemük szüztiszta nemes tekintete elölt. Megmondták, ami a szivükön feküdt. Ki­ejtették a kiejthetetlennek hitt kemény szót. A trón megrendült bele. A harag villáma sújtott le róla és hajh, akkor porba hullt a harmincz magyar nemes feje és Kont, a kemény vitéz meghalt, hogy örökké éljen a históriában. Hol a mai harmincz kemény magyar? Va­lóban, századunk a szabadság századának fia. Rul század : az égi származású bölcsőben a ne­mes apátó! korcs fiú született. Szoigaság a hu­szadik század politikai hajnalcsillaga. Béklyókat viselünk, fájóbbat, mint Bercsényiék, rettentőb­bet, mint Kont; mert béklyóinkat szerető és szeretett kezek verték ránk, rosszul értelmezett szeretetből. Nem marad más hátra, minthogy a ma­gyar nemzet reményét vesztve, elfeledkezve di­csőségéről és gyászáról, naiv gyermekként bo­ruljon a trón elé és alávesse magát az apai fe­nyíték szigorának. De egy nemzet nem gyermek. Az ezeréves magyar nemzet európai társai közt időre nézve első. Ez a nemzet nem feledi dicsőségét és gyá­szát. De nem feledi királyát sem. A milliók ajka panaszba fül, a milliók lelke haragban ég. Homlokunkon a jobbágyi hűségnek igazán marliri koszorúja, de alatta ragyog a szabadság­hősök glóriája. Megállunk a sugárzó trón előtt. Szivünk hű, de a lelkünk kemény. Ajkunk re­meg, de a szó elszánt és zord cs mdülésü. És mint egy ország vészharangja, mint egy törté­nelmi katasztrófa első jajszava zug le ajkunkról a szó: — Ősi igazunkat föl nem áldozzuk az ősi félreértés vakságáért. Egy életünk, egy halálunk .* mindkettő királyunké ; de életünk, halálunk ; a szabadság, a jog. És ha e jajszóra villámos tekintet felel, ha a fejedelmi ajkak megvonaglanak: — »ebben a Tiszában csalatkoztam,« — akkor jobbágyi, de büszke szivünknek egyetlen szava marad, alá­zatos és büszke szó: — Felség, itt a nyakunk ! Szatmár, január 17. Bizalom a Kossuth-pártnak. A rimaszécsi- rimaszombati és putnoki kerületek függetlenség* pártjának képviseletében 30 tagú küldöttség járt szombaton Kossuth Ferecznél, a függetlenségi és 48-as párt elnökénél, hogy a függetlenségi vá­lasztók bizalmát és ragaszkodását fejezze ki a párt és annak elnöke, Kossuth Fuencz iránt. A küldöttség szónokai voltak Seifert Antat földbirtokos Rimaszécs, dr. S/.eless Ödön ügy­véd Rimaszombat és Hevessy Béla volt orsz. képviselő Pufnok. Kossuth Ferenc szívélyes sza­vakban köszönte meg a bizalomnyilvánitásL. A tapolcai választás. Tapolcáról írják ne­künk, hogy a függetlenségi párt jelöltjének, Pék Jánosnak esélyei nagyon jók és megválasztását biztosra veszik. A jelölt támogatására 1.7-re le­utaztak, mikor Tapolcán nagy népgyülés volt, leutaztak Lovászv Márton és Eitner Zsigmond országgyűlési képviselők. A választás e hó 20-án lesz. és ágyukat szállított partra. A francia követ rá akarta venni a katonaságot, hogy vonuljon vissza a követségre. A hangulat nagyon izgatott s a legcsekélyebb alkalom a háborúra vezethet. Megölte az öröm. Budapest, január 18. (Saját tudósítónktól.) Reiner Julcsa cseléd leány ma vidékről érkező testvérét várta, kit 6 év óta nem látott. A 9 órai vonattal érkezett meg a vendég. A cseléd­lány egyszerre hirtelen megtántorodott elesett és meghalt. A szerencsétlent az öröm ölte meg. Egy trónkövetelő szerelmi kalandjai. Budapest, január 18. (Saját tudósítónktól.) A rege az orleánsi herczegről, József főherczeg vejéről szól. Ez a csélcsap királyi herczeg, aki mellékesen a franczia királyság visszaállítására is pályázik, több botrányos szerelmi kaland után (legutóbb egy csinos angol primadonnával auto- mobilozgatott) arra gondolta magát, hogy elvá­lik a feleségétől. Most e hírt megczáfolják. A sze­relmes trónkövetelő pedig kalandozik tovább. Elgázolta a vonat. Budapest, január 18. (Saját tudósítónktól.) A rákospalotai vasúti állomáson ma szerencsét­lenség történt. A Hatvanból érkező vegyesvonat egy férfit gázolt el. A vonat a szerencsétlen em­ber fején ment keresztül, úgy hogy arczát telje­sen összeroncsolta. Az illető a ruhájáról Ítélve, az intelligensebb osztályhoz tartozik. Kilétét nem lehetett eddig megállapítani. Fölkelők veresége. Montevideo, január 18 (Saját tudósítónktól.) Azt hiresztelik, hogy a kormánycsapatok és a felkelők között heves küzdelem folyt le, melyen a felkelők nagy vereséget szenvedtek. Gyilkosság. Eszék, janur 18. (Saját tudósítónktól.) A tótokiak! a Antunovac községben, Daru vár mel­lett halva találták Stark Teréz jómódú özvegyet kit eddig ismeretlen tettesek megfojtottak. A tett elkövetésével egy vásárjárót gyanúsítanak. TÁVIKA TO Forrongás Koreában. London, január 18. (Saját tudósítónktól.) Szöulban a katonaság követeli az idegenek le­mészárlását. Az amerikai követ elrendelte, hogy nők és gyermekek ne menjenek az ulczára. A Pascal francia hadihajó 100 főúri katonaságot A jelen és a jövő. Szatmár, január 18. Valahogy csakugyan be kell állni azok közé, akik azt mondják, hogy nem úgy van már, mint volt régen. Valamikor köny- nyü szerrel le tudtuk vetui magunkról a felelősség terhét és az elet gondját s tud­tunk könnyed kedvteléssel részt venni a legpajkosabb mulatságban is; ma örökösen a vállunkon, a homlokunkon, vagyis in­kább a szivünkben ül a gondnak súlyos szárnyú madara. CJzipőfi ótk Fü! *ÖT3 h lEüöz'vetlsn a. Pannónia szálloda mellett. SapísBadi czipöpa&tápáí ajárríjuft a í. neoo- BösönségneR, mini íegoícsóBB Beöásápíási ni-i— . ..... foppasi. ------ — esteti =^_Szatznár es -vid-ékie 1 .^n.agy.yo'blo czipo rajtára, feli idényre megrendelt úri-, női- és g ermekcr.’pők é<? danák a legjobb kivitelben. tv

Next

/
Thumbnails
Contents