Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-13 / 9. szám

A SZATMÁRI és SZATMÁRMEGYEI FUGSETLENSÉ31 és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. ELŐ F I Z ET É S I ÁR A K: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. Fél évre . 6 K. Egy hóra I K. Egyes szám ára 2 kr (4 fiiló Egész évre 16 K. | Negyedévre 4 K. j Eél évre . 8 K.JEgy hóra . 2 K. Felelős szerkesztő: BALASSA SÁNDOR. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirde­tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők Szatmár, január 12. (S K.) A késő esteli órákban vettük 'budapesti tudósítónktól a távirati értesítést, hogy Tisza István kormányelnök a szat­mári főispánság kérdésében már döntött. E szerint Szatmárvármegye és Szatmár szab. kir. város uj főispánja Kristóffy József, a nagylaki (Csanádmegye) kerü­let országos képviselője lesz. Az uj főis­pán kinevezését a hivatalos lap legköze­lebbi száma közölni fogja. A tapogatózó bizonytalanságnak tehát váratlanul vége lett. Váratlanul, mert sen­ki sem várta, hogy a vármegye élére a kormány ismét olyan férfiút állítson, aki­nek hosszú esztendőkre lesz szüksége, hogy az itteni viszonyokat megismerhesse és ennek alapján a kiélesedett ellentéteket bé­kés harmóniában egyesíthesse. Vármegyénk rendelkeze t olyan férfiakkal, akik becsü­lettel és közmegelégedésre felelhettek volna meg a főispáni méltósággal kapcsolatos nagyí'ontosságu teendőknek. Itt van Pap Géza polgármester, aki­nek kiváló egyéni kvalitásai valósággal •predesztinálták a főispáni méltóságra és ha a kormányelnök felajánlotta volna ne­ki a díszes tisztséget, bizonyára annak el­fogadása elől a polgármester nem is tért volna ki. A város érdekéből azonban talán helyesebb volt, hogy igy történt, mert a polgármester igy legalább minden tevé­kenységét városunk javára szentelheti. De helyes volt másrészt ez az intéz­kedés, mert csakis igy lehetett útját met­szeni Nagij László alispán hatalomra tö­rekvő aspiráczióinak, amennyiben az ő bokros szolgálatai ellenében a kormány moraliter kötelezve volt vele szemben arra, hogy a szatmármegvei kandidáltak között ő legyen a primus interpares. Most azon­ban, hogy a döntés megtörtént, Nagy László alispán be fogja adni a derekát az uj gaz­dának is és bizonyára ő lesz a legbuzgóbb csatlósa. A mi pedig az uj főispán személyét illeti, annyit tudunk róla, hogy rendilhet- len hive Tisza Istvánnak, a kire a kor­mány minden körülmények között szá­míthat. Minthogy közelebbről nem ismerjük és nem tudjuk, hogy adminisztratív képes­ségei mennyiben fogják tudni kielégíteni a várakozásokat, tartózkodunk attól, hogy fő­ispáni működéséről praejukáljunk. Ha majd alkalmunk lesz kormányzati programmját megismerni, nem fogunk késni azt tárgyi­lagos kritika tárgyává tenni. Politikai hit­vallást nem várunk tőle, de még csak ki­váncsiak sem vagyunk reá. Úgy sem lesz az egyéb, mint a kormányprogrammjának sovány kivonata. Bennünket inkább érde­kel az, hogy a vármegye és különösen Szatmár város érdekében mit fog tenni? Ha úgy találjuk, hogy az uj főispán váro­sunk jogos érdekeiért egyéniségének teljes súlyával a legjobb akarattal és önzetlen igyekezettel tesz meg mindent, úgy mi le­szünk az elsők, akik meghajtjuk előtte el­ismerésünk lobogóját. Ha ide küldte a kormánykegy, ám jöj­jön. Tőle függ, hogy magát megkedvelhesse és személye iránt bizalmat keltsen! * ­Budapest, január 12. /Saját tudósítónktól.) Ö felsége a király, Tisza István gróf miniszter- elnök előterjesztésére Szatmár sz. kir. város és Szatmárvármegye uj főispánjává Kristóffy Józse­fet, a nagylaki kerület országgyűlési képviseli- jét fogja legközelebb kinevezni. A kinevezést a hivatalos lap már a napokban közölni fogja. TAHCZA. Interwie-w. — Látogatás a tatánál. — Kedves és csendes délutáni pihenésemből ■«gy confidens ajtó kopogtatás riasztott fel. Történt pedig ez egy olyan délután, mikor odakint olyan rettenetes hideg van s a mikor valóságos mennyei élvezet dagadó párnák lágy •ölén, meleg paplan alatt, az ebéd utáni álmot aludni. A kopogás ismétlődött. Bosszúsan emelked­jem fel puha fekhelyemről, meg dörzsöltem sze­meimet, lomhán nyújtózkodtam, és egy végtelen hosszú ásitás kíséretében a következő drastikus szavakat motyogtam : — Bújj be/ Magamban pedig hozzá gondoltam — mi­ként «Heliodórus« mester a »Görög rabszolga* -czimü operettében »Bárki légy is, hozott az is­ten — nyila.« Az ajtó kinyílt és a nyílásban megjelent *cgy borzas fekete fej, majd utánna egy egész szánalmas alak. Az első pillanatban azt hittem az Oláh Feri bandájából vizitelt meg valamelyik -csóré. Rögtön kiugrottam az ágyból, — mert én az ebéd utáni sziesztát rendszerint az ágyban szoktam tartani — és igyekeztem félig meddig elfogadható toiletbe bújni. A bájos idegent azonban, — a mint észre­vettem, legkevésbbé sem hozta zavarba az igéző pongyola, a melyben talált. Egy fél meghajlással, miközben egyik patá­jával végig súrolta a padlóra kifeszitett szőnye­get, udvariasan üdvözölt — Uram van szerencsém . . . — Ugyan avval én nem dicsekedhetem I . . válaszoltam én csöndes bosszúsággal. — Megbocsát, hogy ilyen alkalmatlan idő­ben zavarom — egy igen fontos ügyben teszem tiszteletemet. — Fontos! ! . . . Persze önre nézve. Mert ha az a fontos ügy tisztán engem érdekelne, ak­kor valószínűleg nem sietett volna annyira al­kalmatlankodni . . . ! — Hehehel Ez a maliczia elárulja az ön előlegezett bizalmatlanságát! Nem határoz. Ilyen kisszerű dolgok engem nem bántanak ! — Térjünk a dologra uram ! Nem szeretem az időmet tengetni. Mindenek előtt kihez van szerencsém ? — Szinte lehetetlen, hogy ne ismerjen / épp azért feleslegesnek tartottam mindjárt az elején bemutatkozni. Egyébiránt mindegy / Szentiványi vagyok a Szatmári Hírlap* jeles munkatársa és . . . — Elég, elég/ . . . Tehát afféle skibler / f — Nem afféle . . . / — Nos mi az óhaja uram/ Remélem nem zsenirozza önt hiányos öltözékem / . . — Ami az öltözéket illeti, rám nézve tel­jesen közömbös. Ki ki úgy öltözik, amint jónak látja/ Hogy mi az óhajom, az más kérdés és mindenek fö­lött fontos. Kérem foglaljan helyet. — Köszönöm/ Nagyon lekötelez, hogy máris annyira otthonosan érzi magát, hogy sa­ját lakásomban ön kinál meg üléssel / Ugyanezt fordított viszonyok között nem m;rtem volna megtenni / — Sohse ekszkuzálja magát uram / Úgyis tudom, hogy ön végtelenül illemtudó és udva­rias/ De ön még sem tudja, hogy tulajdonképeu mi is hozott ide ? — Biztosra veszem, hogy el fogja mon­dani anélkül, hogy ismételten kérdezném / — Igaza van, a komikusok leleményesek / Tehát megakarom önt interjúvolni! . . . — Sajnálom, a politikához nem értek, po­litikai kérdésekben nem nyilatkozom Művészeti dolgokban pedig forduljon inkább társulatunk Urak!!! ÍB a legújabb ^ C i S lj G" Y U L ,-A. szalon szövetek posztó és gyapjuszöüet üzletében valamint a legújabb X Báli mellényed is. X Szatmár, Deák-rór, Freund ház. Ssatmárvármegye aj íiwpáija, A döntés megtörtént!

Next

/
Thumbnails
Contents