Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)
1904-01-13 / 9. szám
2 1904'. január 13. SZATMÁRI HÍRLAP 9 szám. Szatmár, szerda szükséges volta beleforrjon a köztudatba, ami ha megtörtént, akkor nem lesz nehéz valamennyi tényező közremunkálkodását a nagyfon- tosságu terv kivételéhez megnyerni. A most felvett eszme, az u. n. avasi faértékesitő szövetkezet eszméjének megvalósítása helyes nyomokra van terelve, mert e szövetkezet, melyet az »Országos Központi Hitelszövetkezet« látna el elegendő pénzzel és amelyet a kormány is jelentékeny anyagi és erkölcsi támogatásban részesítene, saját érdekében kénytelen lenne a bikszádi vasút kiépítésének tervét — a mi létkérdés lenne reá nézve — programm- jába felvenni. Hogy ez a faértékesitő szövetkezet minő széles mederben fejtene gazdasági tevékenységet, bizonyítja az itt következő tervezet: Tervezet. Az avasi faértékesitő szövetkezet alapítása, szervezete és működése számára: A föld termékeinek gazdaságos értékesítését hova-tovább a szövetkezetek teszik köny- nyebbé megbízhatóbbá, szervezettebbé és jöve- vedelmezőbbé. Áll ez különösen í zokra az erdöbirto- kokra nézve, melyek kis parczellákban szélforgácsolva, kis üzemmel vagy egyáltalán nem, vagy csupán vesztességgel kezelhetők. Amint a gabona, bor. tojás, tej és baromfi értekesitő szövetkezetek példája mutatja, a szövetkezeti értékesítő olyan előnyökkel jár, amelyeket magában álló egyes termelő — még ha igen nagy birtokot kezel is — sohase érhetett volna el. A főközlekedési írtaktól félreeső avasi er- dőparczellákon a racionális fatermelés, a kezelés értékesítés körül olyan feladat háramlik a tulajdonosokra, a mely az egyes birtokos képességét túlhaladja, illetve, amely arányban nem áll a várható haszonnal. A faértékesitő szövetkezei — támaszkodva az országos központi hitelszövetkezet kipróbált szeivező, ellenőrző és financziális támogató képességéra — könnyűszerrel fogja az egyes erdőtulajdonos vállaira nehezedő feladatot teljesíteni. Kipróbált s a földművelési kormány által kiküldött kitűnő szakemberekkel fogja az avasi erdőségek viczinális és modern gazdasági elveknek megfelelő kihasználási tervezetét a tagok érdekeinek figyelembe vételével elkészíttetni. — Tehát műszakilag helyes és financziálisan biztos alapon fogja szervezni az erdőségekből a fakitermelést, a szállítást és az eladást Meg fogja építeni az üzemhez szükséges utakat és erdei vasutakat, fölállítja a szövetkezeti faraktárakat, a fafeldolgozó telepeket, a mennyiben ilyenekre az értékesítésnél szükség van; végül gondoskodtak a kiterjedt országos szövetkezeti organizációra, támaszkodva arra, hogy az erdei termékek a lehető legjobb árban értékesíthessenek. De a szövetkezet képes lesz az Avas-részére azt az eszközt is megszerzezni, illetve előterem - tését biztosítani, a melyet az érdekeltek eddig semmiképen sem voltak képesek a vidék s zá- mára előteremteni, s a mely nélkül az a vasi erdők értékésitése egyáltalában képzelhete\Aen az avasi. illetve a szatmár—bikszádi vasú tat. Ez a vicinális vasút azonban csak akkor épülhet ki, ha alakul egy társulat, illetve szövetkezet, melynek az avasi erdők értékesítése a célja és amely szövetkezet a vasútnak állandó szállításokat biztosit. Egyes erdőtulajdonos a vasúinak hosszabb időn szállítást nem adhat, mert ő a maga erdejét 1—2 év alatt kitermeli és azután nincs szállitni valója, a szomszédjáért pedig senki se állhat jót, mert lehet, hogy az csak 15—20 év múlva akarja erdejét kitermelni. De ha az erdőtulajdonosok szövetkezetét alakítanak, ez a szövetkezet összes tagjai nevében biztosit a vasútnak szállítást. Ilyen alapon létesíthető a vasút, és csak ha a vasút létesül, akkor értékesíthetők az avasi erdőségek. , Mindez kivihető, ha az 1898. évi XXIII' . törvényczikk alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet e célra szövetkezetét szervez, amint azt például a gróf Károlyi-féle pálházai erdőbirtok fájának értékesítésére tette s ellátja ezt a szövetkezetét forgótőkével, országosan bevált szervezettel és ellenőrzéssel s megszerez számára — csakúgy mint eddig valamennyi szövetkezeténél megtette — megfelelő államsegélyt is. íme az érdekes terv, melynek végczélja egy szegény, elhanyagolt vidéken megnyitni a jólét gazdag, kiapadhatatlan forrásait, száz meg százezer embert belekapcsolni a kulturális életbe és lehetővé tenni a vármegye egy nagy kiterjedésű részének a biztos exisztencia, a gondtalan megélhetés eszközeit megteremteni. Minthogy pedig a faértékesitő szövetkezettel kapcsolatosan lét sitendő bikszádi vasút góczpoutja városunkban konczentrálódnék, önként értetődik, hogy a vasútvonal kiépítésével annak áldásos hatását városunk minden irányban érezné. Az eszme kipattant ambíciójából Pap Géza polgármester kezében futnak össze a tennivalók megszámlálhatatlan szálai. Nem kétkedünk benne, hogy a felszínre vetett eszmét lelkesedéssel teszi magáévá és ismert erélyével az eszmének testet fog adni. SZÍNHÁZ. A drótostót. Tegnap este Lehár pompás operettje immár 5-ször került színre. A vígan TÁVIRATOK. üsép-viselőliáz; -ülése. Budapest, január 12. (Saját tudósitónktól.) A képviselőház mai ülésén Perczel Dezső elnökölt. Napirend előtt Szederkényi Nándor, Okoli- c?ányi László és Holló Lajos szólaltak fel. Ezután á'tértek az ujoncjavaslat tárgyalására. A javaslat első pontját szavazattöbbséggel fogadták el. Ezután áttértek a javaslat második pontjának tárgyalására- Majd a holnapi napirend fölött vitatkoztak. A vitában Holló Lajos az állami tisztviselők fizetéspótlékának folyósítását sürgette. Ezzel az ülés félnégy órakor véget ért. Öngyilkos főhadnagy. Budapest, január 12. (Saját tudósitónktól.) Fiúméból jelentik, hogy Komlóssy József a fiumei 69. gy. ezred főhadnagya ma a zárai tengerparton agyonlőtte magát. Komlóssy szörnyet halt. Az öngyilkosság okát nem tudják. Zendülés egy községben. Arad, január 12. (Saját tudósitónktól.) Az aradmegyei Talpas községben a nép a szocziá- listák bujtogatására nyílt zendülésben tört ki. A községházát megrohanták s ott mindent ősz- szetörtek, az összes táviró drótokat leszaggatták. A főszolgabiró két század katonaság kirendelését kérte, mely a nagyszámú csendőrséggel helyreállította a rendet. Ä bikszádi vasút íerve. Az avasi faértékesitő szövetkezet. Szatmár, jan. 12. Pap Géza polgármester a város teg- aapi közgyűlésén röviden megemlékezett arról a nagy konvenczióju tervről, mely ma még csak csirájában él ugyan, de ha az eszme a a komoly megvalósulás stádiumába lép, ugv vármegyénknek természeti kincsekben gazdag Avus vidéke előtt egy szebb jövő fog meg- nyilni, mely a gazdasági állapotok szembeöltő javulásával kulturális tekintetben is örvendetes eredményeket lesz hivatva előidézni. A bikszádi vasút kiépítéséről van szó. Egy ily vasútvonal kiépítését csakis úgy lehet eszközölni, ha abba az összes érdekelt tényezőket bevonják. A rendkívüli költségek egy ember erejét felülmúlják, az érdekeltségek sporadikus megnyilatkozása szintén nem vezethet czélra és így szükséges, hogy a vasul kiépítés eszméjének drámai rendezőjéhez, Bátosy Bandihoz, — a ki művészeti ügyekben egyedül és föltétlenül com- petens. . . , / — Mindenekelőtt kérem, ne előzzön meg és főleg pedig arra feleljen, amit kérdezni fogok! — Talán sokkal jobb volna, ha egyáltalán nem felelnék. Nagyon lekötelezne, ha óhajtását és kérdéseit írásban terjesztené be hozzám. — Bocsánat; nem vagyok ugyan tolakodó természetű, de ilyen diszkrét ezélzásokra nem reagálok / Ha megengedi, leteszem a téli kabátomat és kényelembe helyezem magamat. . . . — Okvetlenül szükségesünk találja 9 — Határozottan . . . És a kellemes látogató úgy tőn, amint mon- dá. A téli kabátját ráhelyezte az ágyamra, s azzal, mint aki dolgát legjobban végezte, hanyagul belevetette magát egyetlen zsölve székembe. Ezer zs bei egyikéből előhúzott egy terjedelmes jegyző .öny vet és egy darabka ezeruzát s azzal megkezdődött az »interwiew.* Belenyugodtam. Mit is lehettem volna ? El-, végre egy szerkesztőt nem tanácsos kidobni!... — Tehát térjünk a dologra : melyik szerepé sr.ereti legjobban és miért ? . . .. Ismerve az ön idegenkedését az irás mesterségtől, nyilatko Ssáuit Írásba foglalom! ., . . — ön igazán bosszantóan előzékeny . . . — Köszönöm. De semmi kitérés! Ön tehát Szentes János? — Igen. Én Szentes János vagyok, romai katholikus 37 éves (olyan tartós legyen a man- chetta gombja, a minthogy ez igaz) nőtlen, jellem- telen, (szedő) színész. — Elég 1 A nacionáléjára nincs szükségem, csak arra az egyre feleljen, mi a legkedvesebb szerepe? és miért? — Ugyan kérem, hagyjon nekem békét. Majd még ilyenekkel foglalkozom. — Hát akkor miről akar nyilatkozni ? — Hát nyilatkozatot akar tőlem kicsikarni? Jó! Hát nyilatkozom. Minden szerepemet szeretem, a mit eddig Szatmáron játszottam. Miért 9 Azért, mert a mióta itt vagyok, ez a város otthonom lett. Sehol olyan könnyen nem lehet az emberek, a közönség szivéhez férkőzni, mint Szatmáron. Itt mindenki jó barát. És olyan jó barát, aki nem fél az esetleges áldozatoktól sem. A művészetért rajonganak. És a lokálpátriotiz- mus olyan erős, a milyen csak igazi magyar városban lehet. És a hölgyek!? Ah azok páratlanok. Szépek, jók és végtelenül kedvesek, Lehet hogy én elfogult vagyok. Mivel engem a hölgyek imádnak. — Bocsánat, ön nem elfogult, hanem botrányosan önhitt és szerénytelen 1 . . . (Közbeszólót rondreutasitom.) — Mondom a hölgyek itt valóságos angyalok. Nem vagyok ugyan szerelmes színész, de a szatmári hölgyekbe szerelmes vagyok. S ha vissza emlékszem a múlt évi jutalomjátékomra, szeretném az egész Szatmárt és közönségét keblemre ölelni. — Nőket és férfiakat egyaránt ? — Mindenesetre első sorban az előbbieket.. — Gondoltam 1 Nos van e még valami mondani valója? — Igen. Rendkívül szeretem az egyedüllétet., ... Én nem. —- Gondolataimmal akarok foglalkozni ! — Az nem jó társaság! — Engedje meg, hogy társaságomat magam válasszam meg. — Szokott ön szivarozni ? — Oh igen/ — Akkor hát kínáljon meg egy szivarral. — Ha megígéri, hogy ezután elkotródik. — Nem vagyok ugyan megvesztegethető,, de ha önnek ezzel szívességet teszek, ide azt a szivart . . . Barátságos vendégem rágyújtott legfinomabb szivaromra, zsebre vágott azonkívül még vágy- kettőt és többszörös hajlongás és hiábavaló kéz- nyújtás után távozott. Megkönyebbülten sóhajtottam fel És most mégis megtréfálom a szerkeszt# urat, mert az interwiewot én irom meg — nem őt Étre bizonynyal nem számított. Szentes länos.
