Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-11-19 / 265. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP 1903. november 19. 265. szám. Nem kételkedünk, hogy a helybeli bizottság elnöke eltekintve, saját egyéni nézeteitől, engedve a közóhajnak, nem fog késni az általános tisztviselői gyűlés összehivásával, s minden igaz magyar érzelmű tisztviselő, szembe szállva minden pressióval, nyíltan fog kifejezést adni az ily kormánynyal szemben való bizalmatlanságának. Rajta hát, tömörüljünk, s kiáltsuk egy szívvel lélekkel: Éljen Uray Géza ! Több állami tisztviselő. ORSZÁGGYŰLÉS. Istép^rieelőiLáz; ■ü.lése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, nov. 18. A képvjselőház mai ülése ismét zajos volt. Az ujonczjavaslat ellen folytatott vitába Körber osztrák miniszterelnöknek a Reichsrathban mondott felháboritó kirohanása illeszkedett bele. A Ház Körber szemtelenkedéseit visszautasította és a midőn ezt a határozatot hozták Tisza István gróf miniszterelnök hosszasabban fejtegette a magyar felségjogot határoló közjogi törvényeket, majd mintegy megnyugtatásul kijelentette, hogy Körber szavainak fontosságot nem lehet tulajdonítani. Az ülésről részletes tudósításunk a következő: A képviselőház mai ülésén Perczel Dezső elnökölt. Napirend előtt Nessi Pál szólalt föl. Körbernek a Reichsrath tegnapi ülésén tartott beszéde kapcsán kijelentette, hogy itt az alkalom Körber beavatkozásait visszautasítani. Lovászy Márton felolvasta Körber erre vonatkozó beszédét. Majd férfias, nyílt és őszinte felvilágosítást kér a kormánytól az ügyre vonatkozólag. Feilitsch Arthur báró szerint a szabadelvű- párt semmi fontosságot nem tulajdonit Körber kirohanásának. Ezután Tisza István gróf miniszterelnök szólalt a tárgyhoz. Kijelentette, hogy a kilenczes bizottság szerint a szabadelvüpárt kijelentette, hogy a király jogait a magyar törvrnyhozás bármikor megváltoztathatja. A kormány ezen Programm alapján áll és bármit is beszél Körber, annak egyszerűen nincsen fontossága, legfölebb azt lehet mondani az egészről, hogö egy kis kirándulást rendezett a magyar közjog területén. Ámde, ha Körber gyakorlatilag avatkoznék bele a magyar politikai viszonyokba, úgy a magyar politikai faktorok egyhangúlag erélyesen visz- szautasitanák. A miniszterelnök beszédjét az egész Ház óriási lelkesedéssel fogadta. Ugrón Gábor helyeselte Tisza kijelentését és csatlakozott a visszautasításhoz. Szünet után az ujonczjavaslatot tárgyalták. A javaslat ellen Kecskeméthy Ferencz szólalt fel, utána pedig Zboray Miklós beszélt az ülés végéig. Ezután interpellácziók következtek, s az ülés véget ért. TÁVIRATOK. Körber és Tisza, Budapest, november 18. (Saját tudósitónktól.) Tisza István grófnak a képviselőház mai ülésén mondott beszéde az osztrák politikai körökben óriási szenzá- cziát keltett. Becsből érkezett hírek szerint a beszéd miatt biztosra veszik Körber lemondását. Sándor János üdvözlése. Budapest, november 18. (Saját tudósitónktól.) A belügyminisztérium tisztviselőkara ma üdvözölte az uj államtitkárt. Testületileg jelentek meg Sándor János uj államtitkárnál, aki a küldöttség szónokának beszédére szép beszéd keretében vázolta működésének programmját. sorozást ellralasztjálr. Budapest, november 18. (Saját tudósdónktól) Az ellenzéknek az ujonczjavas- latokkal szemben való magatartása arra inditolta a honvédelmi kormányt, hogy a kitűzött sorozásokat ismét elhalássza. Politikai körökben ma hire terjedt, hogy Nyíri Sándor honvédelmi miniszter holnap rendeletet bocsát ki a törvényhatóságokhoz, melyben a sorozásokat bizonytalan időre elhalasztja. ZEls-ü.l37-ed.t magyar 3aajé. Fiume, november 18. (Saját tudósitónktól.) Az »Adria« tengerhajózási társaság »Petőfi« nevű hajója ma Korzika közelében legénységével együtt elsülyedt. A borzalmas hajókatasztrófáról eddig részletek nem érkeztek. A szatmári választás. A mai nap eseményei. Szatmár. november 18. (Saját tudósitónktól.) A mint lapunk tegnapi számában előre jeleztük, a mai napon lezajlott országos vásár kissé csökkentette az érdeklődést a küszöbön levő képviselőválasztás iránt. A kereskedő, iparos és birtokos osztály egyaránt el volt foglalva a vásárban s igy az alkotmányos küzdelem iránt való érdeklődésre kevés idejük volt a választópolgároknak. Csakis a két választási irodának emberei voltak per- manencziában, akiket természetszerűleg nem érdekel ilyenkor semminemű vásári és másnemű világszenzáczió. A viszonyok kétségtelenül igen érdekesen alakulnak s úgy látszik, hogy igen-igen heves küzdelemre van kilátás. Annyi bizonyos, hogy Szatmáron a függetlenségi párt az utóbbi évtizedekben nem volt olyan erős, mint most és a példás összetartásnak is igen szép jeleit konstatálhatjuk. Az egyesült két párt egyesült erővel készifi elő a mérkőzést a döntő ütközetre. Ezzel szemben, csak természetes, hogy a szabadelvüpárt sem nézi tétlenül az eseményeket és kitűzött zászlaja érdekében élénk tevékenységet fejt ki. S elképzelhető, hogy e tevékenységben nem éppen utolsó helyen áll a hivatalos presszió, ami — ha nem is a legtisztább közé tartozik — czélszerüségi szempontból mindenesetre elsőrendű taktika. Nem érdektelen, sőt igen jellemző, hogy a kormánypárt segítségére sűrű egymásutánban küldenek le budapesti kapaczitásokat. Tegnap pl. Mandel Pál és Szabolcsi Miksa, az »Egyenlőség« szerkesztője jártak Szatmáron és a zsidóság körében fáradoztak hangulatot kelteni Hieronymi Károly mellett. Hogy mennyiben sikerült nekik a zsidóság körében híveket szerezni, majd megmutatják a következmények. Annyi bizonyos, hogy a zsidóság körében ma is sok szó esett ama kirivó mellőzés miatt, a melyben vasárnap az egész vonalon részesültek. így ma egy nagyobb és tóuusadó társaságban az is szóvá tétetett, hogy a két zsidó hitközség deputácziója leguróljára, a tizenegyedik helyen került a kegyelmes ur színe elé s a vasúti bakterek csak azért jöttek közvetlen utánuk, mert a szárnyaskerék vitézei — elkéstek. Alig hisszük, hogy ezeken a dolgokon sikerült volna Mandel Pálnak és Szabolcsi Miksának csak valamit is re- parálni. A vasárnapi bankettre vonatkozólag Heidelberg Imre úrtól ma a következő nyilatkozatot j vettük : Tekintetes Szerkesztő ur 1 Vonatkozással b. lapjában folyó hó 18-án megjelent »A zsidók« czimü czikkre, melyben j nevemmel kapcsolatosan felemlittetett, hogy ; Pap Géza polgármester ur az általa adott ebéden a zsidóságot mellőzte, kérem tudomásul venni, hogy engem a polgármester ur úgy szóval, mint írásban meghívott, én azonban vasárnap délelőtt kimentettem magam. Teljes tisztelettel Heidelberg lm re. Nehogy bárki is elfogultsággal vádolhasson bennünket, közöljük ezt a „szives1- nyilatkozatot, noha tartalma ellentmondani látszik bizonyos tényeknek. Mi ugyanis csak lapunk mai számában tettük szóvá a zsidóságnak e szándékos mellőzését s a szabadelvüpártnak t. vezetőférfiai már tegnap és tegnapelőtt érezték szükségét annak, hogy széles körben mentegessék magukat, a mellőzés miatt. Azt mondották, hogy azért nem hívtak meg a bankettre egyetlen zsidót sem, nehogy az ebédnek a választási törvénybe ütköző korteslakoma színezete legyen. A nyilatkozat tehát azokat az urakat czáfolja, akik igenis elismerték, hogy csakugyan nem hívtak meg egyetlen zsidót sem. Nem értjük tehát, hogyan tudtak megfeledkezni a Heidelberg ur meghivásáról ? Miért nem érveltek mindjárt azzal, hogy Heidelberg nrat igenis meghívták ? Másodszor pedig miért szaladtak le lóhalálban Budapestről Mandel Pál és Szabolcsi Miksa, akik már kedden — mielőtt a mi czikkünk megjelent — mentegették a polgármestert a zsidók előtt ama bizonyos mellőzés miatt. Azok sem tettek senki előtt említést arról, hogy mégis csak volt a meghívottak között egy szál zsidó, t. i. Heidelberg ur. Egyébiránt pedig a hangulatból Ítélve, az a meggyőződésünk, hogy a Heidelberg ur készséges — hogy úgy ne mondjuk — önfeláldozó nyilatkozata nem sokat változtat a tényeken. Rablógyilkosság 3 koronáért. r Zsáka, november 17. (Saját tudósitónktól.) A zsákai határban a zsáka-ftizesgyarmati országút mellett, vérbefagyva találtak tegnap délelőtt egy körülbelül 70 évesnek látszó öreg embert. Szegényes batyujának tartalma: egy pár rossz czipő, fésli, tükör, egy igazolvány szétszórva feküdt körülötte. A közeli tanyabeli cselédség az épen arra utazó zsákai körorvost figyelmeztette erre, s a körorvos a fekvő embert futólag megvizsgálta, s megállapította, hogy a leütött ember még életben van, de haldoklik. A szerencsétlennek jobb pofacsontja és koponyájának fele, valósággal péppé volt zúzva. A körorvos intézkedett, hogy a haldokló embert a zsákai kórházba szállítsák és sietve behajtatott az elöljárósághoz és jelentést tett a borzalmas leletről. Az elöljáróság és a csendőrség délután a helyszínére kiszállván, ott és a szomszéd tanyán a nyomozást megindította. Ez alkalommal a jelenlevő jegyzősegéd előtt gyanúsnak tűnt föl a Vájná testvéreknél szolgáló Komádiba való suttyó csikós bojtár, bizonyos Balog Lajos nevű 19 éves legény, aki a véletlenül hozzá intézett közömbös kérdésre fülig elvörösödött. — és a segédjegyző közölte gyanúját. A csendőrőrsparancsnok erre nyomban letartóztatta Balogot és bekísérte a községbe. A kihallgatás meglepő eredményre vezetett. A fenékig romlott lelkű siheder közömbös, durva hangon vetette oda : Ej! Ne fakgassanak. Én ütöttem le ezt a vén rongyost. S mintha egy bogár pusztulásáról lenne szó, oly egykedvűen adta elő a gyilkosság előzményeit. Az öreg vándor — a mint igazolványából kiderült, Lipták Ferencz nevű 70 esztendős gö- mörmegyei vándorló suszterlegény — megelőző éjjel szállást kért a Vájná tanyán és be is fogadták. Mig az öreg a szalmából vetett vaczkán aludt, Balog ellopta 3 koronányi vagyonát és ruha rongyait. A lopást azonban észrevette egy cseléd társa, s a lelkére beszélt, hogy ne bántsa az istenadtát. Balog erre visszacsempészte az öreg szalma vánkosa alá az ellopott holmit, hanem nem adta
