Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-11-19 / 265. szám
265 szám. Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP 1903. november 19 3. fel a tervet, hogy a mit kapzsisága megkívánt, ha kell, vér árán is megszerezze. — Reggel — úgymond a fenevad — utána lopóztam és beértem az országúton, s útját álltam. Pénzt követeltem tőle, de ő futóra fogta a dolgot. Ekkor egy kővel agyba-főbe vertem. Mikor elnyúlt az árokszélén, elvettem tőle három koronáját. A rablott pénzt azonban nem találták meg nála, mert mikor az őrsparancsnok a gonosztevővel elindult a tanyáról, a cselédszobában látatlanul egy ládára csúsztatta a véres pénzt, a mit később a nyomozo csendőrök a bemondott helyen meg is találtak. A gyilkos suhanczot fogva tartották. Áldozata — a nélkül, hogy egy pillanatra is magához tért volna — másnapra kiszenvedett. Az elvetemedett gonosztevőt késő éjjel szállították be a csendőrök a nagyváradi ügyészség fogházába. ÚJDONSÁGOK. Egy meg nem rendelt tisztelgés. A Aeuschloss-féle r. t a miniszternél. Megemlékeztünk lapunkban több Ízben azokról a tisztelgésekről, a melyek vasárnap délelőtt folytak le a városházán Hieronymi Károly miniszter előtt. Mindenki tudja e tisztelgéseknek kissé komikus előzményét, hogy Pap Géza polgármester szólitotta fel az egyes intézetek vezetőit a miniszter előtt való megjelentre. Sőt arra is megkérte őket barátságosan, hogy menjenek ki, lehetőleg testületileg a vasúti állomáshoz »impozánsan« fogadni a miniszter urat. Az állomáshoz ugyan nem mentek ki, de a tiszte - gésre, a »szives meghívás« folytán nehányan beugrottak A hangulatkeltés czéljából megrendelt de- putácziók megjelenését annyira komikusnak tartja minden józan logikával biró ember, hogy még ma is közderültség mellett sok szó esik róluk, mert azoknak a tisztelgéseknek igazán semmi értelmük nem volt, akkor, a midőn a miniszter programmbeszédét elmondani, tehát mint képviselőjelölt jött le Szatmárra. A tisztelgéshez való jogosultsága csak egyetlen küldöttségnek volt, a mely a miniszter előtt megjelent, s ez a Neuschloss-féle részvénytársaság deputácziója volt, a melyet Heidelberg Imre, a gyár helybeli igazgatója vezetett. Nemcsak illett, hanem nagy tapintatosság volt a gyár igazgatójától, hogy Szatmár város egyetlen nagyobb ipartelepe nevében üdvözölni ment a kereskedelmi minisztert, mint a kinek ez az előkelő gyártelep a reszortjába tartozik.Ebből a kereskedelmi miniszter legalább azt is megtudhatta, hogy mennyire hátramaradott ez a város a gyáripar terén. Ez a tisztelgés tehát, a mellett, hogy nem megrendelésre történt, jogosult és tapintatos is volt. A gyár igazgatója: Heidelberg Imre ur egyébként a következő talpraesett kis beszéddel üdvözölte a minisztert: Nagyméltóságu Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! Mint Szatmár város legnagyobb ipartelepének a »Neuschloss«-féle részv. társaságnak igazgatója, az ipartelep tisztikarával járulunk Nagyméltóságod elé, hogy üdvözöljük, annak a kormányzati ágnak élén, melyen az ország Nagyméltóságodat osztatlan bizalommal és örömmel látja. Bizalommal, uj reménynyél nézünk a jövő elé, mert iparunk és kereskedelmünk sorsa oly férfiú kezében van letéve, kinek hatalmas egyénisége már a múltból ismert eredménydus működése és munkássága, iparunknak és kereskedelmünknek egy szebb és jobb jövőt biztosit. Isten éltesse Nagyméltóságodat. A miniszternek igen jól esett a gyártelep igazgatójának figyelme, s ezt igen meleg és szívélyes szavakban köszönte meg, egyben pedig megbízta Heidelberg igazgatót, hogy köszönetét a ezég budapesti tulajdonosinak a is tolmácsolja. * Gazdasági ismétlő iskola Szatmáron. Szatmár város a jövő évtől kezdődőleg egy nagy fontosságú, ugv kulturális, mint közgazdasági megnyilatkozásában messze kiható intézménynyel fog gyarapodni. Szatmár város gyümölcstermelő és gazdálkodó közönsége bizonyára örömmel veszi tudomásul a hirt, hogy a vallás- és közoktatás- ügyi kormány a szatmári állami iskolák létesítése alkalmával a várossal kötött szerződés alapján a gazdasági ismétlő szakiskolát a jövő évben életbelépteti. A miniszter örvendetes elhatározásáról — a mire ugyan kötelezve volt! — a szatmári kir. tanfelügyelőség tegnap értesítette a várost és egyben közölte, hogy a szakiskola vezetésével Hajgatő Géza székudvari gazdasági szaktanítót bízta meg, aki uj állását jövőre már el is foglalja. Ezen átirat alapján most a városon van a sor, hogy a szakiskola czéljaira szükséges tiz katasztrális hold területet kijelölje, ami bizonyára sürgősen meg fog történni. Mint halljuk, a város a Szamos hídon túl, az erdődi és államvasut mellett fogja a kért területet kijelölni, melyen aztán már kora tavaszszal megkezdik a mintagazdaság berendezését, hogy az elméleti oktatással kapcsolatosan a gyakorlati oktatás is eszközölhető legyen. * öngyilkos katonák hliliái. A belügyminiszter körrendeletét intézett a törvényhatóságokhoz, a melyben azt Írja, hogy a honvédelmi miniszternek hozzáintézett átirata szerint előfordult, i hogy az öngyilkos honvédek hullái megvizsgálásánál a közigazgatási hatóságok a közreműködést megtagadták. Ebből kifolyólag fölhívta a törvény- hatóságok figyelmét az Í875. évi e tárgyú belügyminiszteri rendeletben foglaltakra és meghagyta, hogy a városok és megyék e rendelet utasításainak eleget legyenek. Az idézett rendelet ugyanis előírja, hogy a közigazgatási hatóságok közegei szükség esetén miképen járuljanak hozzá az öngyilkos katonák tetemének megvizsgálásához. * Egy kis diákbalesete. A szatmári kir. kath. főgymnáziumban csaknem végzetes baleset történt tegnap délután. Az intézeti csengetyü 4 órakor megszólalva az előadások végét jelezte A diáksereg sietve rohant le a lépcsőkön. Az első emeleten lévő egyik tanteremből Brács László I. osztályú gymnázista jött ki társával. A lépcsőnél egy pajtása eléje tartotta a lábát s a kis diák úgy esett el, hogy a bal lába szára eltörött. A szerencsétlenségről azonnal értesítették a mentőket, kik mihamar megjelenve a közkórházba szállították be a gymnázistát. * Hivatalos stilus. Egy hivatalos akta került a napokban hozzánk, a melyből adjuk a következő sorokat: >Feltéve, hogy a letét letéve volna, nem tehetem fel, hogy a letét oly feltétellel tétetett volna le, hogy a feltételes letéti kamatok bevételei a letét tételeihez tétetvén, a letevő alperes előnyös tételei közé tétessenek. * A száj, mint pénzes zacskó. Országos vásár ritkán szokot elmúlni apró csetepaték, lopások és zsebmetszések nélkül. Az apró, jelentéktelen ügyeket a rend buzgó őrei rendesen ott a helyszínen rögtön elintézik s csak akkor kerül sor a kapitányi hivatal beavatkozására, ha az ügy a büntetőtörvénykönyvbe ütközik. A most lezajlott országos vásár kihágások, lopások és zsebmetszések tekintetében nagyon sovány eredményt mutat fel. Mindössze egy kiló szappan elemelése és egy jóságos vidéki atyafinak tiz koronától való ügyes megfosztása érdemelnek említést. Különösen az utóbbi eset körülményei érdemelnek komolyabb figyelmet. A mint történni szokott, a vidéki atyafi elbámul, a mit a szemfüles vásári hiéna észrevesz. Odasomfordál, diskurálni kezd vele, dicséri a megbámult tárgyat, hogy a figyelmét még jobban lekösse, mire aztán egy alkalmas pillanatban végrehajtja a zsebmetszés pillanatig tartó operáczióját és aztán . . . vesd el magad. Varga György a leirt módon járt el Demeter Imre tatárfalusi földmi- vessel szemben, a kiből ily módon a zsebkendőbe kötött tiz darab egy koronásat sikerült ellopni. Az atyafi szomszédjai azonban észrevették a lopást és üldözni kezdték Varga Györgyöt, a ki — látva, hogy nincs menekülés, —- a tiz koronát a szájába tette. De ez a különös pénzes zacskó sem tudta a lopott jószágot eltüntetni, mert a Deák téri kutnál, a hol Varga Györgyöt elfogták, ugyancsak alaposan kirázták belőle a tiz darab koronát, mely visszavándorolt a jogos tulajdonoshoz, mig Varga György pedig a rendőrség kezei közzé került. TÖRVÉNYKEZÉS. régá szerető. Esküdtszéki tárgyalás. Szatmár, nov. 18. (Saját tudósitónktól.) Géczi István a jeles népszinmüiró két év előtt közepes sikert aratott egyik darabjával a „Régi szeretői-vei. A kritika úgy a darab tartalmát és a szereplőket lehetetlenségnek mondta egy és több okból. Néha vannak az életben is drámák, a melyek ritkaságuk miatt lehetetlennek tűnnek fel és ha egy iró feldolgozza ezt a hihetetlennek tetsző dolgot, rendesen kinevetik, ha színpadra viszi a szerző, akkor legtöbbször megbukik az olyan darab. Mindezt azért mondjuk itt el, mert Geczi István népszínművének tárgya tegnap játszódott le a szatmári esküdtbiróság előtt. Az eleven színjátékban az volt az érdekes, hogy csaknem mindenben egy és ugyanaz, mint a Géczi népszínműve. Bikszádon történt még az 1902. év október 5-én, hogy Orosz Juon alui Vaszily agyonütötte Csáky Vaszily nevű barátját. A szeren- csétlen azért jutott ilyen sorsra, mert szeretett. A véres esetnek az az előzménye, hogy Orosz Juon és Csáki Vaszily nagyon szerettek egy leányt, a ki pedig tekintve, hogy a természet törvényei szerint egy szívvel csakis egyet szerethet, Orosz Juon vonzalmát viszonoz! >. Orosz Juon hajlandó lett- volna a leányt feleségül venni, de a fiú apja, •— a községi biró — semmi áron nem egyezett bele abba, hogy egy szegény leány legyen a menye. így hát Orosz Juonnak le kellett mondani a hűséges szívről __s a k is nő egy ideig roppant nagy lelki kínokat állva ki, nőül ment Csáki Vaszilyhoz. A szerelem azonban nem szűnt meg Orosz Juon és Csákiné között. Titokban találkoztak is olykor, a mit a férj észre vett. Ebből aztán ellenségeskedés támadt a két férfi között. Október 5-én Orosz Juon a katonasághoz akart berukkolni, előző estén azonban bucsuestélyt rendezett, a melyre meghívta jóbarátait. A mulatság javában folyt, a mikor a szobába toppant Csáki Vaszily, az ellenfél. Orosz kiutasította a hivatlan vendéget, a ki el is ment, de később ismét vissza tért. Orosz ezen úgy felháborodott, hogy egy széket ragadott és úgy ütötte fejbe Csákit, hogy másnap meghalt. Halált okozó súlyos testi sértés miatt került az esküdtbiróság elé. A tárgyaláson Dezső Kálmán dr. elnökölt. Szavazó bírák voltak Szabó József és Matolcsy Gábor. Jegyző Oláh Miklós. Ügyész Orosz Sándor dr. A vádlottat Fejes István dr. védte. Tolmács Hozás János. A vádlott a tárgyalás során beismerte tettét s azzal védekezett, hogy be volt rúgva s ezért nem tudta mit tesz. Ä kihallgatott tanuk az eset előzményeiről keveset tudtak, csak a verekedés lefolyását bizonyították. A bizonyítási eljárás a késő délutáni órák-
