Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-10-15 / 235. szám
Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre Fél évre Negyedévre Kry hóra 12 kor. 6 kor. 3 kor. 1 kor. Vidékre postán küldve: figész évre . .16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Megjelenik naponta (hétfő kivéteíévél.): w Hirdetéseket méltányos, szabott árbaírié* egyezség szerint felvesz/ a kiadóhivatal, Kazlficzy-u6. Apró hirdetéseit 10 szóig 40 fillér-, további szó 3 filter/ " Nyilttér sora 30 fillér. Telefon 106. Szerkesztőség : Kazinezy-uteza 6 szám. Lapvezér: URAY GÉZA az még akkor is meg kell teljesüljön, mert az egész nemzet kívánja. Hát még mikor jogos a kívánsága! Még élénk emlékezetben van az abszolutizmus korszaka. Kecsegtettek akkor is bennünket ujforma alkotmányokkal, de a nemzet ragaszkodott az 184 8-iki szentesített törvényekhez. Inkább ragaszkodott a passzív reszisztencziához, semhogy a kivívott s királyi szóval szentesített jogait csak megcsorbitani is engedte volna. S a végén nem a nemzet volt az engedő fél. Aminthogy ez egy életképes nemzetnél abszurdum is volna. Mi most szintén csak azt követeljük, mi törvénybe iktatva, királyi szóval szentesítve van. Eleget vártunk. Eléggé gyáván és élhetetlenül viselkedtüne, hogy csak 36 év után jutott eszünkbe jogainkat erélyesen megvédeni, azok foganatosítását követelni. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR TÁVIRATOK. Nem adózunk ! Dudapest, október 14. (Saját tudósítónktól.) Ma ismét két hazafias város tagadta meg az adófizetést. Zen- ta és Csongrád városok ma tartott közgyűlésükön egyhangúlag elhatározták, hogy az állami adókat senkitől sem fogadják el. Akik várhatnak. Szatmár, okt. 14 Közel egy hónapja annak, hog\ az egész országban napról-napra hallhatni azt a biztató szót, hogy „holnap“. Holnap bizonyára valamelyest eldől a válság. S eljöttek a „holnapok“ egymásután, s még mindig csak a következő napot várjuk. Kos hát egyszer már csak vége kell legyen ennek az egész nemzetet megbénító huza-vonának. Ez nem regény, melynek folytatása mindig csak következik. A bécsi körök ugyan hallattak olyasfélét, hogy mi „mi várhatunk“, „kiéheztetjük az ellenzéket.“ Azok a nagy és magas urak. kik ilyeténképen gondolják a gor- diusi csomót megoldani, paralisis progressivában szenvednek, ha azt hiszik, hogy ilyen hülye kifejezésekkel ügyüknek használnak. Nagyon tévednek. Tévednek pedig először is azért, mert nem oly nagyon „várhatnak“. Egymásután nyilatkoznak meg a városi és megyei törvényhatóságok az adó elfogadásának megtagadása mellett. Már pedig azt csak a bécsi urak elismerik, hogy még a politikában is ez a legérzékenyebb Aehylesi sark. De tévednek, midőn azt mondják, „kiéheztetjük az ellenzéket.“ Nemcsak az ellenzék harczol a nemzeti követelményekért. Az egész sznbad- elvüpárt, az egész parlament tette magáévá e programmot. Nagyon tévednek odafönn, ha azt hiszik, hogy a hűséges mamelukpárt saját initia- tivájából — tán pillanatnyi íelhe- vülésében — szállott síkra a nemzeti követelmények mellett s igy azután kissé erős szóval majd ismét visszatéríthetik. Nem a saját hazafias elvük, vagy meggyőződésük volt az indító rugó, hanem a nemzet, az egész ország megnyilatkozása. Nem a függetlenségi pá.t, sem a szabadelviipárt követeli az eddig mellőzött törvény végrehajtását, hanem a nemzet. Ez pedig nagy ur. Oly nagy ur, hogy előtte még koronás fők is meg kell hogy hajoljanak. Egy nemzet kívánságát teljesíteni kell. Azt nem lehet halogatni. Tanulják meg az urak odafönn, hogy minden egyes perez, melyet késnek, nyomot hagy a nemzet szivében. S ezen nyom nem múlandó, hanem ott gyökeresedik meg örök emlékezetként. S az ily nyomokat azután kiirtani a legnehezebb. Úgy látszik, hogy elfeledték már a történelmet, hogy egy nemzet kívánságával szemben daczolni mernek. Gondoljanak csak az 17B9—90 es időkre. Akkor is egy nemzet nyilatkozott meg, s a nyilatkozás testté is vált. De tanulhatnak abból a mythosi korból mást is. Megtanulhatjuk azt, ha egy nemzet törvény- ellenes, sőt őrülete8 dolgokat kíván, Nekik igazuk van. A letagadott „Gotterhalte“. Szatmár, okt. 14. Le akartam zárni végleg a szatmári kir. kath. főgymnáziumban történt „Gotterhalte“ botránynak gyászos aktáit, de a példás hazafiak sokasága, minekutána jóhiszeműségemmel visszaélve, túlságos loyalitásom folytán nagy garral föiülkerekedett, arra kényszerit, hogy még egyszer foglalkozzam ezzel a csúf botránynyal. Mi is történt ott a hazafias intézetben ? Egy tanár, aki azóta püspökétől kitüntetésben részesült, a Gotterhaltet kezdte dirigálni, mire a hazafias érzelmű diákokpisszegni kezdtek és az osztrák nótát abban kellett hagyni. A ki engem igy informált : Ve- réczy Ernő ur, ma is föntartja, hogy a dolog igy esett meg, mert neki is igy beszélte el több diák, akik azon a hires próbán részt vettek. Sőt Veréczy Ernő ur akkor is föntar- totta állítását, a midőn én — túlságos jóakaratból, hogy a botrány eltussolá- sában úgyszólván magam is segédkezet nyújtsak — abczeptáltam azt a védekezést, hogy a hóhérhymnuszba csak tévedésből kezdett bele — az azóta püspöke által kitüntettetett — Reiser tanár ur. De többet tettem. Annyira mentem a jóakarattal, hogy műiden tekintetben megbízható hírforrásomat, Veréczy Ernő urat dezauvuálva, hallgatag konczedáltam azt is, hogy a diákok egy része nem pisszegett. Bizonyos magasabb szempontokat szem előtt tartva, szó nélkül beleegyeztem a Bartha Kálmán ur ; nyilatkozatának közzétételére, a minek megtörténte után, joggal föltehettem, hogy a hazafias intézet ily könnyű szerrel kieviczkélvén a bajból, az igazgató urnák lesz reá gondja, hogy ezt a szennyest ne turkálja többé senki, ügy gondoltam, hogy örülnek a jó urak, hogy a felháborodott közvélemény lecsillapodott és megköszönik szépen — a mint illett volna is — hogy e lecsilapodáshoz magam is jó- akaratulag hozzájárultam. De nem ez történt. Kvalifikálatlan és az elbizakodott pökhendiségnek j a netovábbja az, a mi történt. Az intézet igazgatósága, miután e lap jóakaratát úgyszólván kizsarolta, felülkerekedett és ellenem fordította a fegy- | vert, a melyet én csak azért raktam nagylelkűen a lábaihoz, mert megke- , gyelmeztem a tévelygőknek, a hazafias I Gotterhalte lovagoknak. Hátulról, orozva támadtak meg a í Gotterhalte hősök akkor, a midőn jóakaratommal visszaélve, a diákokat : nyilatkoztatták le, a midőn a Bartha ; Kálmán ur jóhiszemű nyilatkozatát — .a jóhiszeműséggel visszaélve — ellenem fordították. Sőt annyira fölülkerekedtek, hogy most — 10 nappal később — a „Heti Szemlét“ is meg merték szólaltatni s mig a múlt héten jónak látta nem turkálni a saját szemetében, most e szemetes gödörnek minden szennyét reám dobálja és verdesik a mellüket és kórusban ordit ják, hogy mennyire igazuk van, meri én csak ok nélküli botrányt akartam, — holott én voltam az, aki a bot ránynak loyalisan útját szegtem és nagylelkűen lezártam ennek a csúf botránynak a gyászos aktáit. Nohát, hogy lássák a hazafias intézetnek viczkándozó Gotterhalte lovagjai, hogy én soha sem forszírozok ok nélküli botrányt, ime, lehűtöm egy kicsit nagy kérkedésüket patentirozott hazafiasságukról s leközlöm ezt a nyi latkozatot, a melyet Luby Géza országgyűlési képviselő ur küldött czi- memre és a melyet egyáltalán nem volt szándékomban fölhasználni : Kiadóhivatal: Kazinczy-uteea 6. szám. Tisztelt Szerkesztő Ur! Becses lapjának 227. számában egy közlemény jelent meg „Botrány a kath. íőgymná- ziumban“ czim alatt, a mire a „Szamos“ 82. számában egy czáfolat jelent meg 26. VIII. osztályú tanuló által aláírva, a melyben felháborodással utasítják visz- sza a Dr. Reiser György tanár ur ellen emelt vádat és hazafi- ságukat igazolni igyekeznek a ti- sza-ujlaki Rákóczi ünnepélyen való megjelenésükkel. balsiker esetén minden lépést lehet menteni, de a tévedéssel való mentegetés nagyon gyenge. Magam is öt évig voltam tanítványa Reiser tanár urnák és mondhatom, hogy a hazafiságot. a mi lelkesít, nem a szatmári kath. főgymnásiumban tanultam. A Gotterhalte becsempészését a programmba valószínűnek tartom. A tanulóknak mentő nyilatkozatára pedig az érettségi vizsga előtt a közvélemény súlyt nem fektethet, mert valószínű, hogy a nyilatkozat megírásakor kezeiket felsőbb utasítás irányította. A tisza-ujlaki labancz ünnepélyen való megjelenésökkel sincs a nagyreményű ifjúságnak mit kérkedni, -mert helyök szeptember 20-án Tisza-Becsen lett volna. Budapest, 1903. október 13. Tisztelettel Luby László joghallgató. Valamint a „Heti Szemle“ rugdalózására elvből nem reagálok, e nyilatkozathoz swu fnzSh kommentárt, átéljen ebből a nagyközönség. Végezetül csak azt akarom még megjegyezni, hogy ama hires hazafiaknak igazuk van, hogy ellenem fordultak, mert miért voltam én olyan balek és jóhiszemüleg beugrottam nekik. S vegyék tudomásul a lamentáló hazafiak azt is, hogy esetleges folytatás esetén a Luby László úréhoz hasonló nyilatkozatok még kerülnek elő íróasztalom fiókjából. Harsányi Sándor. Nincs döntés. 14. A megoldás késik. Dudapest, okt. (Saját tud.) A válság megoldása ügyében ma estére várták a király döntését. Az egész ország óriási érdeklődéssel várta az eredményt, hogy ki lesz a miniszterelnök és mit hoz magával ? A mai nap ismét eltelt a nélkül, hogy a politikai helyzet kátyúba rekedt szekere csak egy kerék fordulással is közelebb jutott volna a megoldáshoz. Kihallgatások történtek, ö felségének jelentéseket és előterjesztéseiül tettek a meghívott államférfiak, de döntés nem történt. A mai nap eseményeiről táviratunk a kővetkező: Ő felsége ma délután 3 órakor kihallgatáson fogadta Lukács László pénzügyminisztert, a ki behatóan fejtette ki nézetét a királynak. Ragaszkodott a múltkori kihallgatásakor kifejtett álláspontjához és kijelentette, hogy a jelen viszonyok között rendkívül rie- lezére esnék a kabinelalakitás. Attól tart, hogy fáradozása eredménytelen lesz. Majd megnevezett ő felségének több olyan államférfim, a kiket a ka. dinét alakításra alkalmasabbaknak tart
