Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-10-15 / 235. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI II I R LA P ő felsége fenntartotta magának a döntést és arra kérte Lukácsot, hogy további intézkedéséig maradjon Bécsben. Lukács kihallgatása után Khuen Héderváry miniszterelnök jelent meg a király előtt. Bécsi hírek szerint a válság ügyében döntés még holnapra sem várható. Ö felsége holnap ismét azokat az államférfiakat fogja fogadni, a kik a hét elején már kihallgatáson voltak. h ecsecli láp íüzkatasztrófája. Szakértői vélemények. Szatmár, okt. 14. (Saját tudósítónktól.) A láp égésről tudósítónktól még egyre riasztó híreket kapunk. A nagyarányú tüzten- ger körül javában folynak a mentési munkálatok. A Budapestről kirendelt utászkatonák, valamint az 5. gyalogezred két százada karöltve a környékbeli lakossággal, megfeszített, erővel dolgozik a tűz lokalizálásán és szerencsére kedvező eredménynyel. A katonák hatalmas árkokat vonnak a vészterület körül és úgy próbálkoznak meg a tűz eloltásával. Eddig bizonyos már, hogy a tűz az ecsedi láp Mérk község oldalán keletkezett. Ezen a helyen gyűlt meg a nádas, a melytől olyan óriási területen terjedt tova a veszedelem. A tűz folytán a legnagyobb kárt Uray Kálmán báró szenvedte, de a többi nagy birtokosokat és gazdákat is érzékenyen sújtotta a veszedelem. A szakértők szerint az egész baj onnan ered, hogy a már öt hét óta lappangó tüzet csak a múlt héten jelentették be a hatóságnak. Az óriási mocsárterület, a mely most egy rettenetes vésznek a színhelye, Szatmárvármegye északnyugati részén terül el. Valamikor, több mint száz esztendővel ezelőtt, 50 kilométer hosszú és 30 kilométer szélesre becsülték a nagy mocsarat. Akkor még se hire, se hamva nem volt, hogy a környéken művelhető legyen a föld. A mocsártól jó messzire terültek el a szántóföldek, a melyeknek csaknem a közepét képezte az ecsed láp. Kis-Majténytól, a hol egykoron a kurucz seregek táboroztak egészen Nagy-Ecsedig terül el ez a mocsaras vidék s messziről úgy néz ki mint egy nagy fehéres tó. Köröskörül tele nádasokkal, a melyben a vizi madarak ezrei tanyáznak és a nádasok folytatását óriási rekettyések és égerfa erdők képezik. A nádasokban és az erdőkben gyalogszerrel soha se járt ember, mert nem tudhatta, hogy melyik pillanatban, melyik lépésénél sülyed el alatta a talaj, és halálát a mélységes mocsársir- ban leli. Még a múlt század végén indult meg a szatmári főurak között a mozgalom, hogy az ecsedi lápot lecsapolják. Sokáig azonoan csak terv maradt, de aztán megkezdődtek ezek a nagyarányú munkák és csatornák segélyével sikerült az ecsedi láp egy részének vizét a láp felső részén lévő Kraszna folyóba levezetni. A lecsapo- lás több mint 20 millió koronát emésztett fel. Két évig tartó éj- nappali munka meghozta a kívánt eredményt. Az ecsedi láp területéből olyan nagy részt szárítottak ki, hogy a mocsár ma csak 280 négyszög kilométerre tehető. A lakosság azonban évről-évre azon volt, hogy kisebb nagyobb területeket használhatóvá tegyen és ott, a hol már termő földdé alakult a talaj, jórészben sikerült is. Az ecsedi lápból ma több 20 ezer holdnál termő terület és ezen a részén dühöng az az iszonyú vész, a mely mindent megsemmisít. Valamikor 5—10 forintjával lehetett a mocsaras vidék holdját megvásárolni, ma azonban egy-egy hold értéke 2—300 forintba kerül. A lecsapolás után. tanyák, uradalmak keletkeztek a láp körül és a benépesített vidék lakossága kitartó szorgalommal munkálta a talajt, a mig olyanná nem változtatta, hogy a tavaszi terményeket megteremhette. És ez a munka csak véres verejték árán sikerült, mert a föld felső rétege mintegy 40—50 czentiméternyire lefelé tőzeg, az alsó rétegé kötött vadvizes agyag, a mely teljesen hasznavehetetlen. A lecsapolt területen csupán a tavaszi termények úgymint tengeri, zab és árpa volt, termelhető, mert az alsóbb réteg már meg adta azt a melegséget, a mely a vetést virágoztatta volna. A föld különben a normális körülmények között, eltekintve a száraz fagyoktól, holdankint 15—20 métermázsás termést adott. A termés könnyű kvalitású és gyenge minőségű volt. [ Egy fővárosi esti lap tegnapi száma Lóczv Lajos egyetemi tanár véleményét közli az ecsedi láp égéséről. A tanár szakértő kijelenti, hogy a tűz csak hasznára lehet az ecsedi láp lecsapolt területének termőföldjére, mert az a tűz következtében kitűnő termő talajjá válik, lévén a hamu a legkitűnőbb talajjavító anyagok egyike. Ezzel szemben más szakértők és kiváló gazdászok, akik most az ecsedi láp égésénél tartózkodnak, a kik az ecsedi láp talajának természetrajzát töviről hegyire ismerik, ép az ellenkezőjét állítják. Ott, a hol a tűz pusztított, az a talaj végképen elveszett, ott már soha sem terem semmi. Ez az állítás azzal indokolható, hogy a föld termő rétege, mint már említettem, teljesen elégett és csak a vadvizes kötött anyag marad vissza. Már pedig hamuban és agyagban nem terem meg semmi. A föld felhordása pedig éppen lehetetlen. Ámde azzal is sokat vészit a föld a termő képességéből, hogy most az oltási munkák végzésénél a földet teljesen fel kell kotorni, úgy hogy a tőzeg mélyében lévő gáz anyagok és a szerves testek oxidáczióját meggátolják ; ezáltal pedig a talaj is megsemmisül. Az ecsedi lápon nem újság a tűz. Minden esztendőben nagy kiterjedésű nádasok égnek le, de ez aggodalomra soha sem adott okot, mert hiszen ha a nádas elégett, a vizenyős hely miatt a tűz soha sem terjedt tova. Az idén azonban nem a vízben álló nádas gyuladt ki, hanem egy a mocsár szélén tevő nádtenger, a melyet a nagy szá1903. október 15. 2S5 szám razság teljesen kiszárított, úgy hogy a nádszárak tüze a talajba is belefogott. Minthogy a zsombék sok helyen még vizes volt, a tűz csak lassan, lappangva terjedt tova és a mikor a múlt héten az az orkánszerü szélvész dühöngött, egy beláthatatlan területet iobbantott lángra. ÚJDONSÁGOK Bonne-ok ijedelme. A német lapok telebolonditják a világot, hogy Magyarországban már forradalom van, a magyarok lövöldöznek és a svájczi bonneok ugyancsak halálra rémültek. Nem mernek idejönni, pedig ezideig nagyon szerettek a bőkezű magyar családokhoz elszegődni. Egy szatmári úri családdal történt most meg, hogy a Svájcból, Ne- uchatelból fogadott bonnej a időközben váratlanul lemondott az utazásról. Levelet irt tele rémülettel, hogy a világért se merne ő most Magyarországba jönni, a hol forradalom van. Ezt olvassák nap-nap után a német lapokból. Az idegeneknek nincsen biztonságban az életük. Ö, az egyszerű, gyáva, szegény kis bonne, hogy jönne át ide, a hol minden németet fölnyársalnak. De nem tréfa ez, írja a kis svájci lány, mert egész Neuchatelben el van terjedve, hogy Magyarországban most nem tanácsos bonnenak lenni, mert a kis gyerekek is puskával járnak már. És mindezt olvasva, nekünk közömbös, hogy miért és miért nem jönnek hozzánk, a bőkezű s állítólag sovinista magyarokhoz, a német bonneok. De egy belőle mégis nagyon tanulságos és felette szomorú az, hogy amig a hírünk sovinista, addig a magyar úri osztály is német bonneokkal nevelteti, (vagyis rontja élj néha még magyar szót is alig gyügyögő zsenge gyermekei nyelvét, szivét, esze járását és nemzeti érzületét. Bizony-bizony szomorú dolog, hogy csak akaratlanul jóakaró rémhírei révén menekülünk a nemzeti érzületet fertőző idegen bacillusoktól, avagy csak nagy, megrendítő nemzeti veszedelem idején riadunk fel rendszerint szívben, lélekben és nyelvben is : egynek és magyarnak ! TARCZA. E I i z. Az arcza hófehér, a haja ében, Égi fény tündököl a szemében. Még a hónál is fehérebb lelke, Örök üdvöt hozó a szerelme. — Oh a csókja, az hevít, az éget, Pillantása láng, varázs, igézet. Csókos ajka szent igét hirdet, Boldogan hallja az, a kit illet. Balassa Sándor. Az arany és a csillag. Irta: Gatulle Mendés. Egyszer az utczán egy nagyon öreg ember mellett mentem, a kit a városban nagyon tiszteltek; hírhedt, mert uzsorás és félelmetesen fösvény ember létére nagy vagyont harácsolt össze Persze az öreg nem szólt hozzám, mert akkor még ifjú, szőkefürtü legény voltam, szegény csavargó és kolduló muzsikus és semmi közösség nem volt köztem és e gazdag ember között. Egész véletlenül történt, hogy ugyanazon az utón mentünk. Egyszerre mindketten lehajoltunk a kis pocsolyához, mely a gyalogjáró mellett terült el s egyszerre fölkiál- totlunk: — Egy arany 1 — No nézd csak: egy csillag! Valóban, a pocslyában egy arany volt, a melyet kiejtett valaki a zsebé bői s egy csillag, mely az égből esett le; az öreg azonnal felkapta a ragyogó pénzdarabot, én pedig a ragyogó csillagot s mindketten megelégedetten folytattuk az utunkat. Künn a külvárosban egy kunyhóban, a melynek gerendáit már összerágta a szu, lakott egy rózsaarczu és vörösesszőke hajú leány; már régóta szeretem szép szeméért és pompás hajáért, mely olyan volt, mint az érett széna, csakhogy az illata még édesebb volt, mint a szénáé. Sohasem mertem neki megmondani, hogy szeretem, mert nem volt pénzem, a min drága ajándékokat vásároltam volna neki, de nem volt-e a birtokomban most este egy égi kincs, melyet az utcza sarából szedtem föl ? Neki bátorkodtam tehát és : — Tok 1 tok! — bekopogtattam a kunyhó ablakán. — Ki az? — kiáltott ki a leány. — Egy fiatal ember, egy szegény vándorló muzsikus kezedet kéri. — Mit kopogtatsz az ablakomon ? — kiáltott vissza . — Én csak olyan urakat fogadok jegyesül, a ki csillogó aranyat ad nekem. — Nincs aranyam, kedves lelkem, — válaszoltam neki, — de ha megengeded, hogy egy csókot adjak neked, akkor hálából hozok neked egy csillagot az égről. — Hm, — válaszolt a leány, — tulajdonképen jobb szeretném, ha kettőt hoznál, hogy egy pár fülönfüggőt csináltathatnék ; de beérem egy csillaggal is, mert én jó leány vagyok. Jöjj be, kis muzsikus. Bementem és megcsókoltam ; és olyan édesen, olyan nagyon édesen beszélgettünk. A falra akasztott csillag pedig szebben világított ránk, mint akár a legjobb lámpás. Azt hittem, hogy a csillag közelében a mennyországban vagyok, a mikor egyszerre csak megint kopogtatott valaki az ablakon. — Tok! Tok! — Ki kopog? — kérdezte a leány. — Egy ember, akit a városban nagyon tisztelnek, mert nagy vagyona van; s mivel tudom, hogy senki sem kell vőlegényedül, a ki nem hoz neked aranyat, — hoztam én most neked egy pompás aranyat. Ah, az utálatos fösvény! Az összekuporgatott pénzhez bizonyosan sohasem nyúlt volna hozzá, hogy a rózsásarczu és föröshaju leányhoz juthasson, de mivel talált egy aranyat, nem esett épen nagyon nehezére, hogy feláldozza, ha szórakozhatik az árán. Na, gondoltam magamban, most már bizonyosan ki fog utasítani a leány. De nem úgy történt; a leány nagyott nevetett s kikiáltott az ablakon : — Menj csak az utadra öreg! Az ón kezemnek más az ára 1 Senkinek se leszek arája, csak a ki ragyogó csillagot hoz az égről ! S mig az öreg künn az ablak alatt morogva mérgelődött, addig benn a kunyhóban egymáshoz simultunk. Mert a szép nők elutasítják az öreg udvarlókat, a kik sok pénzt ajánlanak nekik, ha egyszer annak a csillagnak a fényénél doboghat szivük, a melyet a költők gyújtanak ki szerelmes szivükben. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. VGYŐközöuségnek mint legolcsóbb bevásárlásifoppást. ___ Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára /WW&PJm»• #• t! az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek ITM&fjJfyM II 7------y------t>zipők és csizmák a legjobb kivitelben. =====
