Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-28 / 170. szám
2 Szatmár, kedd SZATMÁRI HÍRLAP 1903. julius 28. 170 szám. Magyar századparaacsnokokat.*) Szatmár, julius 27. A napokban —r mint a lapokból olvasom — egy tényleges állományit tábornok azt mondotta, hogy a magyar ezredek parancsnokainak magyar embereknek kellene lenni. Szerintem ez nem elegendő. Határozottan merem állítani, hogy a hadsereg magyar szellemére előnyösebb volna, ha a századparancsnokok lennének magyar emberek. Aki katona volt könnyen megérti ezt, mert tudja, hogy a mi a gyermeknek a család, az a katonának a „század “ A helyesen gondolkodó század- parancsnok pedig jól tudja, hogy az ő százada nem szemenszedett hordából, hanem érző emberekből — a nép legjavából —- áll, kik a törvény parancsának engedelmeskedve kerültek katonasorba. A századparancsnoknak nem érzéketlen bábukra, hanem érző, halálfélelmet nem ismerő, hazájukért meghalni kész honpolgárokra van szüksége, akik előtt, ha a hazáért ttizbe kell menni, nincsen akadály, nincs veszély. Csakhogy az ilyen katonákat nevelni kell. A kiképzés, a nevelés ' terhes feladata pedig nem az ezred-, hanem a századparancsnokok vállaira nehezedik. Az ujoncz otthonától, családjától elszakítva, az uj szokatlan légkörbe nehezen találja bele magát. Uj a munkaköre, ismeretlenek a vezetői. Bizonyos, hogy otthol előre féltették a katonaságtól ; mások meg éppen ijjesz- tették is vele. De csakhamar kezd beletörődni az uj életbe. Századjánál, ezredénél a leggyakrabban földiekre, ismerősökre, esetleg rokonokra is talál, kikkel szorosabb barátságot köt, úgy, hogy lassan egész századját meg ismeri. De teljesen otthoniasnak csakis az esetben érzi magát, ha vezetői, tisztjei — elsősorban pedig századosa — humánus, jószivü, nemesen gondolkozó emberek. A milyen az iskola, olyan a tanítvány. Ha a század lelke, vezetője a századparancsnok, emkereivel egy vérből való, együtt érez velők, úgy bizonyára azon lesz, hogy emberei otthonosan érezzék magukat az uj légkörben ; megkedveljék a nehéz katonasort és főleg, hogy szeretettel ragaszkodjanak az ő személyéhez. A ragaszkodás pedig a jó és igazságos bánásmódban gyökerezik. Sehol, egyetlen pályán sincs a parancsnok (főnök) jellemének olyan nagy befolyása alantosaira, mint a katonaságnál. A jellemes, igazságos és érző s/.ivü parancsnoknak vakon engedelmeskednek a katonák, érte mindenre képesek. De nem könnyű feladat ám annyi különböző jellemű embert kiismerni, egy században egyesíteni, egymás testvéreivé nevelni. Nem említek mást, mint a szá- zadraportot (jelentés), mely a századparancsnok egyik legnehezebb kötelessége. Hányféle eset lesz ott szóvá téve, mely akárhányszor kihatással van az illetőnek egész életére. Minden szó, mely ott a századparancsnok ajkáról elhangzik, mindannyiszor fontos és jelentőségteljes. Itt dicsér, ott korhol ; itt megbocsát, ott büntet. Röviden, katonásan — ha kell szigorral vagy részvéttel — elmondott szavai, nézetei parancsai a legtöbbször döntő befolyással vannak századának nemcsak kiképzésére, de erkölcseire is. Az ilyen rendelkezés, parancs pedig nagyban *) E czikknek különös érdekességet kölcsönöz az a körülmény, hogy Írója közös hadseregbeli nyugalmazok főhadnagy. (Szerk). emelheti, de viszont csökkentheti is tekintélyét, fáradozásainak sikerét. Mert az az egyszerű katona bizony sokszor igen finom érzékkel bir, nagyon hamar kiismeri fellebbvalói hibáit, gyöngéit, s nagyon természetes, igyekszik azokat saját előnyeire kihasználni. De tovább megyek. A három évi tényleges szolgálat alatt, — melyet bátran nevezhetünk az élet iskolájának — a katona igen sokat lát, tapasztal, tanul s mindez jellemére, jövőjére kétségkívül befolyással van. A legtöbb mint éretlen, tapasztalatlan ifjú vonul be, a nélkül, hogy alkalma lett volna a létért való küzdelmet megismerni; addig nem volt önálló, nem fejlődhetett ki eléggé jelleme, akaratereje, bátorsága. A katonaságnál aztán — különösen ha altiszt lett — igen sokszor fontos szolgálatot bíznak rá, ami körültekintést, bátorságot, akaraterőt követel, hol nincs idő a gondolkodásra, nincs alkudozás, megegyezés, hanem gyors ítélőképességre, el határozásra, tettre van szükség. A legtöbb ifjú ott tanulja meg a köte- lességludást, a rendet, a törvények tisztelését, mások becsülését; ott a félénkből bátrat, a gyöngéből erőset, a lassúból fürgét, a tudatlanból tapasztalt embert nevelnek, tehát plántálják, erősitik, fokozzák azokat a nemes tulajdonságokat, melyekre később — az éiet nagy iskolájában — olyan nagy szükségük lesz. S ki oktatja, neveli, vezeti őket, ha nem a századparanksnok? Mindezekből látható, hogy a századparancsnoknak nemcsak érteni, de beszélni is kell embereinek anyanyelvét. Tolmácscsal nem boldogul, a hadnagyra sem bizhatja az ö dolgait,,meri ha igen, igv is, ugv is csak hézagos, felületes, tehát fél munkát végez, ami csak a nagy egésznek — az ezrednek — lesz hátrányára. A magyar ezredesek magyar századosok nélkül tehát nem érnek czélt, ha ellenben a századparancsnokok szivvel-lélekkel magyar emberek, kik velünk éreznek, a legénységgel magyarul érintkeznek s a fiatal tiszteket magyar szellemben nevelik, úgy meg vagyok győződve, hogy öt-tiz év alatt beteljesedik óhajunk: lesz önálló magyar hadseregünk, magyar vezényszóval s magyar jelvényekkel 1 Erdőssy Vilmos. Kassa ünnepe. A Rákóczi kiállítás megnyitása. Szatmár, julius 27. (Kiküldött tudósítónktól.) Felsőmagyarország metropolisának, Kassának, a kuruczok ősi fészkének fényes ünnepe volt vasárnap. A nagy Rákóczi esztendejének legszebb és legmagasztosabb ünnepe, a legelső ünnep, a melyet eddig a Kárpátoktól az Adriáig kegyelettel ült meg a magyar. Minthogyha a legendás idők szellője suhanna végig az utczákon, úgy érzi magát most az ember Kassán ; és mintha egyre csak a ku- rucz fejedelem tárogatós szózatát hallanók, a mely ifjúnak és vénnek egyaránt a fülébe zúgja: — Fegyverre magyar! Ünnepel az ország lángolón, forró hazaszeretettel épugy, mint haidan a hősök, a vitézek egy-egy győzedelmes csata után, a diadal reggelén ... Es úgy érezzük, mintha újra előttünk á.lana a nagy fejedelem, magit II. Rákóczi Ferencz, hogy mi, az utókor, halljuk a szavát, hogy lássuk a tetteit, a melyeket ragyogó betűkkel jegyzett fel a történelem. Az ő kora volt az a régi, kétszáz év előtt és ez az év az ő esztendeje. A kassai Rákóczi kiállítás megnyitásáról kiküldött tudósítónk a következőket jelenti: (A város képe.) Négy esztendő óta nem volt olyan diszben, pompában Felsőmagyarország fővárosa, mint ma. Négy esztendő előtt avatták föl ugyanis az újonnan épült színházat, ámde az a felavatási ünnepély legfölebb csak külső diszben vetekedhetett a tegnapi Rákóczi-íinneppel. A város minden utczáján nemzeti szinü zászlókat lenget a szél. Az ut- ezák kirakataiban mindenütt olt van II. Rákóczi Ferencz életnagyságu arcz- képc. Különösen pazar diszitésü a Széchényi liget és a Kossuth Lajos- utcza, á melyek az állomástól a városba vezetnek. Az utczákon. rengeteg ember tolong. Csupa idegen. A főutczún egy csapat képviselő és államférfim, akiket a járókelők lelkesen megéljeneznek. A képviselők nagy része, szomba- balon este a gyorsvonattal érkeztek Kassára. Az állomásnál óriási nép várta őket. A kormány képviselője, to vábbá Apponyi Albert vasárnap reggel érkeztek meg. Jelenleg mintegy 40 országgyűlési képviselő, továbbá az ország főúri világának igen számos tagja tartózkodik Kassán. Igen sokan érkeztek meg a megnyitásra a Tátrából és a szomszédos fürdőhelyekről is. A környékbeli városok, Miskolcz, Sátoralja-Ujhely, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Késmárk, Igló stb. stb. mind képviseltetik magukat a kiállításon. (Díszközgyűlés a városházán.) Ali./ múlt el valamivel 8 óra s a városháza előtt egymásután állottak meg a bérkocsik, a melyekből fehér- szegfiis országgyűlési képviselők szállanák ki és sietnek fel a nagy terembe. A diszközgyülésen a városháza nagyterme szorongásig telve volt emberrel. Az ünnepi diszbeszédet Kozora Vincze főjegyző mondotta, majd felolvasta Kassa város azon határozatát, mely Rákóczi Ferencz hamvainak hazahozatalára vonatkozik. A diszközgyülés Zichy Jenő grófot és Thaly Kálmánt díszpolgárrá választotta. A diszközgyülés után a székes- egyházban ünnepi mise volt. Ünnepi misét tartottak azonkívül a premontreiek templomában is, a hol Rákóczi anyja és nagyanyja vannak eltemetve. (A. kiállítás megnyitása.) A templomokból a vendégek és az óriási közönség a föutczán haladva a Ferencz József-térre vonult, a hol egy hatalmas isKola épületben van elhelyezve a Rákóczi-kiállitás. A kiállítás épülete és környéke pazarul van feldiszitve s lobogók és girlandok teszik impozánssá a helyet. A kiállításon Zichy Jenő gróf, a kiállítás védnöke mondott gyönyörű beszédet, a melybén ecsetelte a legendás idők korát. Majd áttért a kiállítás rendező bizottság lankadatlan buzgalmára, a melylyel a kiállítást létrehozták A beszéd után megnyíltak a kiállítás kapui és a közönség a termekbe vonult. A kiállítást csodálatos ügyességgel csoportosították. Az ember szinte azt se tudja hova, merre tekintsen előbb. Már az előcsarnokban mesés dolgok ragadják meg a szemlélő figyelmét. Ezek a tárgyak Andrássy Dénes gróf krasznahorkai várából valók. Fölhaladva a lépcsőkön, az első teremben szinte megcsap a régi idők szele. Itt nemcsak a vitéz kuruczok szerepelnek, itt szemünk előtt megelevenedik a tizennyolczadik század egész lelke. A régi hadieszközök, a régi tűzhely és más egyszerű, csaknem primitiv dolgok. Czin-tányérok, czin-kupák, ételmelegitők, rostok, nyársak, egyszerű fa-székek s mégis minden darabon meglátszik, hogy a primitiv külszin daczára, az a kor az ízlés, a szép iránti lelkesedés, az idealizmus kora volt. A legegyszerűbb házi használaíra szánt konyha-edényen is gondos, művészi munka. Borhütő kád vert dom- bormüvekkel, mozsár kalapált dóm bormüvekkel, pecsenyesütő rost művészi rajzzal, olcsó óntányérok művészi vésésekkel, mint szorgalmas művészi Ízlésű régi magyar műveseket dicsérnek. A termekben különféle luxus tárgyak, (órák, disztálak, kancsók, bütykösök stb) lálhaték, a melyeket csupa művészeti törekvés jellemez. Érdekes II. Rákóczi Ferencz szobája, a melyben ott találjuk sárgaréz- lemezből vert, dombormüvekkel ékesített bölcsőjét. A teremben ezenkívül össze van halmozva, mind az a sok relikvia, a melyek a nagy fejedelem személyére vonatkoznak. Képmások, levelek, apró emlékek stb. A maga nemében páratlan ez a szobaj mert soha még a fejedelemre vonatkozó ilyen dús gyűjtemény együtt nem volt látható. A többi szobákban szablyák, harczi eszközök, pénz és éremgyüjte- mények találhatók. Mind-mind gondosan, és rendkívül ügyesen csoportosítva (A hadsereg és a kiállítás.) A bécsi kamarilla soha se nézte jó szemmel, ha a magyar kimagasló nemzeti nagyjainak szentelt ünnepnapot. Láttuk ezt többször, mondhatni mindig. Folyton keres valami ürügyet és alkalmat, hogy szent ünnepeinket, megrontsa. Legutóbb ott volt a kolozsvári eset és most itt van a kassai. A kassai II. kerületi hadtestparancsnokság, hogy némiképen megzavarhassa a Rákóczi-iinnep magasztos hangulatát, elrendelte, hogy az ösz- szes. Kassán állomásozó katonás ig- nak, bele értve a honvédséget is, sem a színház díszelőadásán, sem pedig a Rákóczi kiállításon megjelenni nem szabad. A színházban hazafias darabot adtak. „77. Rákóczi Ferencz fogságának“ 3. felvonását, a mely után néma képletekben vonult el a nézők előtt a kurucz világ története. Ezt a hazafias látványosságot nem volt szabad a magyar katonáknak megnézniük, nem volt szabad meghallaniok büszkeségünket, a szabadság szent szózatát. Ez az osztráknak rebellis 1 A kassai közös tisztek ezenkívül megtették azt is, hogy a Schalkház szállóból, a hol a város a vendégek tiszteletére bankettet adott, a mikor a képviselők és a meghívott vendégek az étteremben megjelentek, tüntetőleg eltávoztak. Vasárnap egész nap alig lehetett katonát látni az utczán. Hja a parancsnak engedelmeskedni kell, mert az a „befehl“ Bécs- böl jött, csakis azért, mert a magyar ünnepelt. SZÍNHÁZ — (A debreczeni színészet állandósítása) Alig van az országban még egy város, a melynek közönsége oly lelkesen pártolná a színészetet, mint Debreczen város közönsége, s ha tekintetbe vesszük, hogy Debreczen lakos- sainak száma megközelíti a százezret, nagyon is érthető az a hazafias eszme, a melyet legutóbb egy debreczeni lap vetett felszínre, hogy az ottani színészetet állandósítsák. Debreczen hatalmas fejlődése, lakosságának mai helyzete, szinte provokálja a színészet állandósítását, a mit az illető lap terve szerint igen könnyen lehetne keresztül vinni. Az állandósításra nézve, ez a propoziczió:
