Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-07-28 / 170. szám

170 szám. Szatmár, kedd SZATMÁRI A d'ebreczeni színtársulat meg­kezdené működését szeptember elsején s egy huzamban tíz hónap, julius el­sejéig játszana. Julius és augusztus hónapokat Mármarosszigeten töltené a társulat és szeptemberben uj reper­toárral vonulnának be Debreczenbe. Ez a részleges állandósítás végtelen hasznára lenne a debreczeni színészet­nek. Szünet nélkül működő társulatok tudvalevőleg erősebben szervezkedhet­nek, jobb erőket kapnak. A társulat ereje konszonáns, működése fegyelme­zett lenne, Debreczen közönsége pedig teljes tiz hónapon át láthatná a maga színtársulatát, a melyet minden idők­ben a legnagyobb szeretettel támoga­tott. Anyagi áldozatot nem kivan a terv sem a várostól, sem a színigazgatótól, sőt az utóbbinak helyzetét feltétlenül megerősitené. Kulturális szempontból pedig jelentős szolgálatot tenne Deb- reczennek. ÚJDONSÁGOK Szatraárvármegye üdvözlete. A megyei függetlenségi párt határozata. A volt horvát bán belecseppent a miniszterelnöki székbe, mint légy a tejbe és most éppen úgy vergődik és vivja haláltusáját, mint az a légy, mely rövid életében tolakodó szemtelenségé­vel mindig csak kellemetlenkedett. Az ellenzék nyoicz hónapos hő­sies küzdelmében a magyar államesz­me integritása azonban olyan hatal­mas arányokban domborodott ki, hogy ma már lehelletszerüen elsepri utjából mindazon akadályt, mely diadalmas ér­vényesülése elé tolakodik. A függetlenségi és 48-as párt uralja ma a helyzetet. Ez a párt, a tántorithatlan, lelkes, magyar érzésnek igazi szószólója, öntudatosan, megfé­lemlítést nem ismerve, törhetlen aka­raterővel halad a maga utján előre mindaddig, inig a magyar nemzet tör­vényben biztosított jogainak érvényt nem szerez. A kormányhatalom feje megdöb­benéssel látja a függetlenségi párt ere­jének elementáris megnyilatkozását és a mindinkább bonyolulttá váló hely­zetben a korona első tanácsosa ma­gára hagyottan, elszigetelten áll — tanácstalanul! Az ellenzék pedig, mely küzdel­méhez a törvényből meríti a jogos ala­pot, egyre szükebbre szorítja a hurkot az osztják párt kidirigált vezére körül és addig nem is adja ki kezéből a kö­telet, mig a magyar nemzetnek jogos követelései kielégítést nem nyertek. Az egész ország biztató szere- tete, osztatlan együttérzése edzette meg az ellenzéket és a nemzet eszmé­nyéért folytatott eme lélekemelőén szép küzdelemhez ugyancsak az egész ország lobogó lelkesedése szolgáltatja a kimeríthetetlen erőforrást. Ennek a küzdelemnek a magyar nemzet diadalával kell végződni! A magyar hadfiakat idegen or­szágban halálra hajszolják és rosszab­bul bánnak velük, mint a kutyákkal. A katonai absolutizmus állatias lelketlen- séggel rakásra öli gyermekeinket. Fel- jajdulunk ennyi barbarizmus láttára, de azért a hatalom süketté lesz, nem hallja meg a felháborodás viharos dü­börgését, hanem elénk áll és kér újabb emberanyagot, hogy azt elpusztíthassa, és újabb milliókat, hogy azt elfecsé­relhesse. A magyarnak magyar nemzeti hadsereg kell. Erre aztán adunk em­bert is, pénzt is, amennyit csak kérnek. Ezért küzd hónapok óta az ellen­zék, s küzdelmében az egész ország vele van. A mi szükebb hazánk, Szatmár vármegye is kiveszi a maga részét a nemzet küzdelméből. A vármegyei füg getlenségi és 48-as párt istápolja e küzdelmet szent lelkesedéssel. A vármegyei függetlenségi párt legutóbb Adler Adolf dr. elnöklete alatt ülést tartott, melyen elhatározták, hogy az országos függetlenségi és 48-as pártot a legmelegebben üdvözlik; a küzdelemhez kitartást kivánnak, mert a kitartó, lankadást nem ismerő küz­delem elöbb-utőbb meghozza a kívánt, sikert és megteremti a békés fejlő­désre szükséges alapot. * A németi-i ev. ref, egyház- község közgyűlése. A németi-i ev. ref. egyházközség vasárnap délelőtt közgyűlést tartott. A közgyűlés elhatá­rozta, hogy az egyházközség tulajdo­nát képező magtárt nem szüntetik meg. Nagy érdekű az a határozat, melyet a közgyűlés a lelkészeknek, a temetések­nél való eljárására nézve hozott, a mennyiben a közgyűlési határozat ér­telmében a lelkész minden temetésre köteles díjtalanul elmenni. Ezzel a két tárgygyal a közgyűlés tárgysorozata kimerittétett. A közgyűlés ezután egy- háztanácsesá alakult át. Az egyház­tanácsban Uray Károly fögondnok jelentést tett, hogy a leányiskola czél- jaira átalakítandó épületre pályázó nem jelentkezett. Az egyháztanács megbízta Uray Károly főgondnokot, hogy ma­gán vállalkozóval lépjen érintkezésbe, a Intői tervet és költségvetést kérjen, melyet aztán az egyháztanács fog felül­bírálni. A kántori hivatalra nézve el­fogadták Saja Sándor jelölését, a kit megválasztottak azzal a kikötéssel, hogy tanitói állását is meg kell tartania. * Gyászmise a pápáért. Lapunk egyik múlt számában megírtuk, hogy Meszlényi Gyula megyés püspök gyászmisék megtartását rendelte el az egész egyházmegyében. A gyászmiséket részint tegnap tartották meg az egy­házmegyében, részint pedig ma kedden fogják megtartani. Szatmáron, tekintve, hogy a székesegyházban a restaurá­lási munkálatok folynak, a zárdatem- plomhan mondottak gyászmisét a pápa le'ki üdvéért. A gyászmisét harangzú­gás jelezte, mely a mise végéig tartott. A gyászisteniliszteleten maga Mesz­lényi Gyula megyés püspök czelebrált fényes segédlettel. A gyászmisón az óriási közönségen kívül a város, kir. törvényszék, tanfelügyelöség, a tisztikar díszben, testületek, egyesületek és inté­zetek voltak jelen. * A régi honvédlaktanya bér­beadása, A régi honvédlaktanya bér­letére hirdetett árverést tegnap d. e. 10 órakor tartották meg a város gaz­dasági hivatalában. Csupán egy pá­lyázó jelentkezett, Brolik Nándor, aki évi 1000 korona bérösszeget ajánlott fel. Az esetben, ha ajánlkozó a pontos házbérfizetésre biztosítékot nyújt és az első negyedévi házbért előre leteszi, úgy a lakbérleti szerződést a vá­ros megfogja vele kötni. Megjegyezni kívánjuk, hogy a város a régi honvéd­laktanyából csupán egy nagy szint és nagy termet tart magának fenn, mivel ezekre katonai elszállásolás czéljából szüksége van. * A szocialisták népgyülése. A szatmári szoczialdemokrata párt va sárnap délután fél 4 úrahor a Sétaté­ren népgyülést tartott mely a legna- nagyobb rendben folyt le. A népgyülé- sen a rendőrség részéröl Gönczy Jó­zsef és Makay Sándor rendőrtisztvi- selök jelentek meg. A népgyelésen a szoczialisták az uj kormányt alaposan megcsepülték, az egyik vezér pedig, Mónus József czipészmester Kossuth Ferenczet is megtámadta, akit a nagy Kossuth kis fiának, Görgey Lajos­nak nevezett. Nyisztor József Khuen Hédervárynak rontott s a volt horvát bánt ugyancsak helyben hagyta. Egy H IRLA P Max nevű szoczialisla szólott még a tárgysorozathoz, a ki a kormánynyal szintén elbánt a maga módja szerint. A gyűlésen nagy néptömeg vett részt, mely a gyűlés befejeztével rendben oszlott szét. * A Vetés—csengeri közút Vetés és Óvári községek elöljárósága még a tavaszszal az iránt folyamodott a vármegyéhez, hogy a Vetés—csen­geri utat a törvényhatósági útháló­zatba helyezze vissza. A vármegye köz­gyűlése elutasitotta a kérelmet. A köz­ségek megfelebbezték a vármegye ha­tározatát, de a kereskedelemügyi mi­niszter tegnap érkezett leiratával jó­váhagyta a vármegye döntését. A mi­niszter azonban megjegyezte, hogy az esetre, ha a vármegye útalapjának helyzete megengedi, akkor nem tagadja meg hozzájárulását, hogy a vármegye az ut jókarban tartásának és kiépíté­sének költségeit viselje. * Zsebmetszés a vasúti állo­másnál. Danes János általánosan is­mert közveszélyes alakja, a szatmári piaczi tolvajok és zsebmetszők gárdá­jának. Alig múlik el hét, hogy lapunk­ban valamely stiklijéről ne kellene be­számolnunk. Ahol Danes János meg­fordul, ott okvetlen a kezéhez ragad valami. Tegnap este egy merészebb productió keresztülvitelére határozta el magát, de a vakmerő vállalkozásba be­letört a bicskája. A vasúti állomásnál egy utast akart kifosztani, a mi mégis csak nagy vakmérőségre és elszánt­ságra vall, mert tudvalevőleg este 7 órakor az állomáson a legnagyobb a forgalom, és igv a tettenérés veszélye is nagyobb. Danes János azonban szembeszállt a veszélylvel és vakmerő tettét végrehajtotta. A kiszemelt áldo­zat, zsebe gyönyörűségesen elvált a kabáttól, de mikor a lárcza az ügyes zsebmetsző kezébe hullott, abban a pillanatban nyakon csípték. Persze nyomban letartóztatták és most a rend­őrség börtönében ül. * Kéménytüz a Vörösmarty- utczán. Tegnap délután Beke Sándor rendőr, telefonon jelentette a tűzoltók­nak, hogy a Vörösmarty-utcza 2-ik számú házat komoly tűz veszedelem fenyegeti. A tűzoltóság a vészhir vé­tele után nyomban kivonult a Vörös- marty-utezára, a hol özv. Félegvházy Antalné házának kéménye égett. A tűz­oltók még a csirájában fojtották el a tüzet s elejét vették a tűz tovább ter­jedésének. MULATSÁGOK. — Tánczmulatság Batizon. A batizi fiatalságnak „feledhetetlen“ nap­ja volt tegnap. Bált rendeztek, még pedig próba bált, a mely igen jól si­került. Fehér Endre táneztanitó ugyanis már több hét óta tartózkodik Batizon, hogy mindakót nembeli fiatalságot be­avassa Terpsichore istenasszony művé­szetébe. A kurzus véget ért, a minek próba bál volt az apotheozisa. A mu­latságon a batizi intelligenczia kivétel nélkül megjelent és kedélyes hangulat­ban ropták a tánezot reggelig. E G V LET. )( Uj társaskör a megyében. Fehérgyarmaton nemrégiben „Fehór- hérgyarmatí Társaskör“ czimen uj egyesület alakult, a melynek czólja a fehérgyarmati társasélet érdekeit elő­mozdítani. Az uj egyesület alapszabá­lyait a belügyminiszter jóváhagyta és visszaküldte a vármegye alispáni hiva­talának. TANŰGY. (*) Uj iskola Nagy-Ecseden. Nagy­Ecsed községben a népesedési viszo­nyok szükségessé tették egy uj elemi iskola építését. Az iskolát az állam Révi Miklós szatmári épitővállalkozó­val építteti. Az uj állami elemi iskola már fedél alatt van, a kőműves mun­kák teljesen befejezést nyertek s csu­pán az asztalos munkálatok vannak még hátra, melyekkel néhány nap alatt készen lesznek. Az uj iskola, mely külsőleg is megfelel az építészeti finomabb ízlés követelményeinek, szep­tember 1-én lesz átadva rendelteté­sének. 1903. julius 28. 3 TÖRVÉNYKEZÉS. § Takács Zoltán éhen akar halni. Néhány hét előtt szállították be a sze­gedi Csiliagbör' önbe Takács Zoltán drt, ki fényesen indult karrierről a bűn út­jára tévedt. Az egyetemi ifjúság egy­kori hires vezére testben-lélckben meg­törve érkezett meg a szegedi börtönbe, hogy hét évi börtönbüntetését itt töltse ki. Az előirt szabályok szerint minden rabnak büntetése egyharmadát magán­zárkában kell töltenie, — azonban a magánzárkabüntetés az 1 évi időt meg nem haladhatja, ha 3 évnél többre van is elítélve az illető. Dr. Takács Zoltán­nak szintén egy évet kell rnagánzárká- ban tölteni. A megtévedt ember azon­ban annyira el van keseredve, hogy amikor legelőször magánzárkába tet­ték, kijelentette, hogy nem nyúl sem­miféle ételhez s éhhalállal fogja magát elpusztítani. Minthogy csakugyan nem evett semmit, beszállították a rabkór­házba, hol eveit egy keveset. Több Ízben megpróbálták már magánzárkába tenni, de mindannyiszor visszautasí­totta az ételt. A makacs rab annyira elgyöngült, hogy legutóbb dr. Regdon Károly börtönorvos mesterséges táplá­lást volt kénytelen alkalmazni s dr. Takácsot ellenszegülése daczára az or­rán keresztül betöltött tejjel etette meg. A szerencsétlen ember szervezete any- nyira tönkre van téve, hogy egyik he­lyiségből a másikha ölben kell átvinni. Kinézése valósággal ijesztő s aligha fogja kitölteni a hét hosszú esztendőt. Takács Zoltán ezt az éhenhalási kísér­letet az első szegedi csillagbörtönbeli fogsága alkalmával is eljátszotta. Akkor is igy kellett táplálni jó ideig, amig megunta a dolgot. De most sokkal jobban össze van törve és lehet, hogy nem is bírja ki a szörnyű önkinzást. Kiadó laptulajdonos: A .Szatmári Hírlap-kiadó r.-t.“ 464—1903. vgrh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értőimében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti kir. törvényszék 1903. évi 43408. számú végzése következtében Dr. Reich József ügyvéd által képviselt Weisz Mór javára Spitz Sándor és társa ellen 50 kor. s jár. erejéig 1903. évi május hó 26-án fo­ganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 952 koronára becsült követ­kező ingóságok, u. m. bútorok, székek, ágy, siffon, ökrök stb nyilvános árveré­sen eladatnak. Mely árverésnek a h a 1 m i-i kir. járásbiróság 1903. évi V. 260,3 szá­mú végzése folytán 50 kor. tőkevetelés, ennek 1903. évi január hó 6. napjától járó 6% kamatai, Vs% váltódij és eddig ösz- szesen 69 kor. 80 fill.-ben biróilag már megállapított költségek erejéig Nagy-Tar- nán, adós lakásán leendő eszközlésére 1903 évijuliushó 31-iknapjának d. u. 4 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzés­sel hivatnak meg, hogy az érintett in­góságok ezen árverésen az 1881. évi LX- t.-cz. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígé­rőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az árverezendő ingó­ságokat mások is le- és felülfoglaltatták 8 azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-cz 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Halmiban 1903. évi julius hó 14. napján. Markovics, 605 kir. bir. végrehajtó.

Next

/
Thumbnails
Contents