Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-23 / 166. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP 1903. julius 23. 166 szám. hamis pénzek gyártásához haszn ált összes eszközöket: többféle préseket, ráspolyokat simító késeket és egyéb anyagokat. Ehhez a hamis pénzverdéhez, a most is vizsgálati fogságban levő Florucza Péternek egyik czinkos- társa : Dobán János lophágyi csavargó, akit Domahidi csendörőrmester a nála vasárnap megtartott házkutatás után tartóztatott le, vezette el hétfőn az őrmestert. A pénzhamisító banda fejének letartóztatásáról erdődi tudósítónk a következőket Írja : Dobán János lophágyi illetőségű csavargó, ki már kétszer volt büntetve pénzhamisításért vagy nagyon megsze- retheite a fegyházi kosztot, vagy nem bir ellentállani pénzhamisitási szenvedélyének. Legalább erre enged következtetni azon körülmény, hogy másodszori kiszabadulása után Florucza Péter lophágyi lakos társaságában az ezüst és nickel pénzek hamisításához szükséges többféle mintát szerzett össze, s az említett pénznemek gyártását rendszeresen űzte. Mintegy két esztendővel ezelőtt jöttek rá a hatóságok, hogy hamis 5 és 1 koronás, 1 frtos 20 és 10 filléres pénzdarabok kerültek forgalomba, s az is megállapittatott, hogy a hamis pénz vármegyénkben készül. A tettesnek mindazonáltal nyomára nem akadtak, mig ezelőtt egy évvel Florucza Pétert hamis pénz forgalomba hozatalánál tetten érték és el is fogták. Florucza azóta a debreczeni kir. ügyészségnél fogva van. Ez azonban állhatatosan azon állítása mellett maradt, hogy ő a hamis pénzt másoktól kapta valódi helyett, neki esze ágában sem volt, hogy a nálla levő pénz hamis. A hamis pénz azonban Florucza elfogatása után nem maradt ki a forgalomból. Ez a körülmény Domahidi András erdődi csendőrőrmestert, — ki annak idején az egész világon hírhedtté vált Hradil Alfonz rablógyilkost is elfogta — arra indította, hogy a nyomozást a banda kézrekeritése iránt tovább is szakadatlanul folytassa. Kitartását és fáradságot nem ismerő buzgalmát végre a kívánt siker koronázta. Nyomozásait nagyobbára Lophágy község környékén folytatta, a hol aztán igen nyomós gyanuokok alapján Dobán Jánosnál házkutatást tartott. A kutatás eredménye meglepő volt. 12 drb. 5 koronás, több 1 frtos, továbbá 1 koronás, 20 és 10 filléres hamis pénzt talált elrejtve Dobán Jánosnál; sőt a szénakazalban is, egy rongyba bekötve több hamis pénzdarabot talált. Ezek azonban még egészen feketék és még csiszolatlanok voltak. Hosszas vallatás után Dobán János beismerte, hogy a pénzhamisítással már hosszabb idő óta foglalkozik és hogy a Debreczenben fogva levő Florucza Péter társa volt. Midőn Domahidi csendörőrmester kérdezte, hogy hol van a pénz készítéséhez használt gép, vagy prés, Dobán János elvezette a csendörséget a község mellett fekvő gróf Károlyi-féle erdőbe s ott mintegy 4 kilometernvire a falutól a legnagyobb sűrűségben egy siitőkemencze alakú barlangban — mely a sürü bozóttól teljesen elfedve senki által észrevehető nem volt — szép sorjában egymás mellé elhelyezve nem kevesebb, mint 47 drb. 5 koronás, 1 koronás, 1 frtos, 20 és 10 filléres gyártásához való gipsz és mészkőből készült formát mutatott fel, melyeket természetesen szintén elkoboztak. E hó 20-án aztán Dobán Jánost az elkobzott pénz és az előállításánál használt formákkal együtt a csendőrség beszállította az erdődi kir. járásbírósághoz, a hol Dániel Sándor kir, járásbiró vette pártfogás alá. Érdekes, hogy mikor Dobání arról kérdezték, hogy miként állítja elő a hamis pénzt, azt mondta, hogy az anyag nevét, melyből a hamis pénzeket készíti, nem tudja. Ő úgy az anyagot, mint a formákat részben Zilahon, részben Debreczenben vásárolta, ha anyagja volna, szívesen megmutatná, miként készül a hamis pénz. A pénzkészités- hez használt egyéb szerszámok : egy pléh kanál, egy nagy kaczor kés, egy finom simító kés és több üvegben választóvíz szintén az elkobbzott bűnjelek közt van. ÚJDONSÁGOK Szatmár a szőlőhegyen. Nyaralók a Szatmárhegyen. A városi ember zaklatott életmódot folytat. Nap-nap mellett robotol az élet igájában, hogy megszerezze mindazt, a mi a fokozottabb igényű megélhetéshez szükséges. Ebben a lélek- senyvesztö, erőpusztitó küzdelemben elfárad a városi ember és mihelyt alkalma nyílik, siet ki a zöldbe, az üdülőhelyekre, a fürdőkbe, hogy az elpetyhüdt testbe friss, eleven, uj életerőt szerezzen. A magyar embernek ősi virtusa, hogy amint a nap forró sugara érlelni kezdi a búza kalászt, összeszedi sátorfáját, megtörni tárczáját nagy bankókkal és siet a leszidott osztrákokhoz, hogy a jó levegőjéért, no meg a pin- czér és szolgasereg alázatos hajion- gásaiért odadobja a drága magyar pénzt. Pedig az osztrák sógor nem valami lángoló szeretettel fogad bennünket, a mit bizonyítanak a következő sorok, melyeket a „Pester Lloyd“ utján üzentek a tolakodó magyaroknak: A magyaroknak kedvencz nótája, hogy: mégis bunczut a német! Azt is mondják a magyarok, hogy németül csak a kutyájukkal beszélnek. S gyűlöletük daczára mégis mindig csak átlátogatnak hozzánk a magyarok, elszórakoznak körünkben, adják a szeretetreméltót, hogy senki rajtuk meg ne torolja, amit odahaza a németek ellen vétenek, minden mulatságunkba betolakodnak a legkedvesebb városainkat és fürdőhelyeinket is megutáltatják velünk. Kíméljenek meg a magyarok látogatásuktól s maradjanak csak az ö keleti glóbusukon. A tolakodó magyarok pedig ennek az arczátlan gyalázkodásnak daczára tömegesen rándulnak át a szomszéd osztrákhoz és nem átallják meg ■ utáltatni fürdőhelyeiket. Szatmár város közönsége azonban már régen tisztában van ezzel a német impertinencziával és egyáltalában nem hajlandó pénzét a nyakába varrni a piszkoskodó német sógornak. És ezt igen helyesen és bölcsen teszi, mert hazai fürdőink vetekednek a külföld fürdőivel, a ki pedig üdülésre alkalmas helyet keres, az megtalálja azt magyar földön is. Szatmár városának például itt van Szatmárhegy, mely tulajdonképpen a városhoz tartozik. A ki üdülni akar, az itt megtalálja a nyugalmat és akeresett kitűnő levegőt. Szatmárhegyet évről-évre többen keresik fel. Most is nagyon sokan nyaralnak odakünn, a kik egész kis kolóniát alkotnak és a lehető legkellemesebben töltik az időt. A közönséget bizonyára érdekelni fogja, hogy kik üdülnekSzatmárhegyen, miért is a hegyen levők névsorát a következőkben közöljük: Erdélyi István, Cső may Imre, Beer Móricz, Dr. Törsseök Károly, Beer Simon, Orosz Alajos, Morvái János, Frankó János, Kun László, Kovács Loó, Küszner Albert, Nagy Endre ügyvéd, Ecker János, Róth Gyula, Visky Károly Debreczen, Özv. Joó Ignáczné, Literáty Elekné, Becsek Sándor tanár, Márton Lázár, Kurcz Albert ny. tisztviselő, Görög Gyula gimn. tanár Kassa, Kolozsváry Károly, Kerekes Dániel, Bakó Ignácz, Özv. Vajtó Lászlóné, Vaday Károly, Unger Ullman Sándor, Hájtájer Pál, Bakó Lajos, Dr. Bajnay Endre, Lépes Ödön, Abaffy Jenő kát. mérnök, Kótai Lajos, Lévay Józsefné, Unger István, Melles Emil g. < • esperes, Özv. Wodiáner Sománé, Litteczky Endre, Özv. Koós Györgyné, Heinrich Victor, Fejes Istvánná, Dr. Tanódv Márton, Papp Géza, Mátray Lajos, Jankovics János, Boronkay József, Unger Gusztáv, Jenev György, Dr. Lehóczky János, Ináncsy Károly, Szűcs Józsefné, Békéssv Géza, Kiss Gábor, Halász Mór, Morgenthal Antal, Dr. Erdélyi Miksa, Irgalmas Nővérek, Dr. Jéger Kálmán, Novak Lajos, Bakcsy Gergely, Özv. Nagy Elekné, Bene János, Bagamérv Géza, * A sályi-i biróválasztás a Házban. A sályi-i biróválasztás, melyről lapunk vasárnapi számában megemlékeztünk, az egész országban óriási feltűnést keltett A véres esetről, mely egy nagyobb kaliberű verekedésnél nem volt egyéb, a fővárosi lapok olyan túlzottan irtai., hogy Bnbó Mihály országgyűlési képviselő, — mint budapesti tudósítónk telegraíálja — ma interpellálni akart a Házban. Az I interpelláczió azonban az idő előrehaladottságára való tekintettel elmaradt. Babó ez ügyben szombaton fog felszólalni. * A pápa halála a szatmári egyházmegyében. Szent Péter apostolnak kétszázhatvanötödik utódja, Krisztus földi helytartója díszes ravatalon nyugszik a Vatikán egyik nagytermében. Az egész müveit világ, valláskülömb- sóg nélkül gyászolja a róm. katholi- kus anyaszentegyház elhalt uralkodóját. Az egész világon zugnak a harangok; a templomokon fekete zászlót lenget a szól. A szatmári róm. kath. egyházmegyében, ép úgy, mint a többi egyházmegyében a szokásos módon adnak kifejezést a mély gyásznak, mely az egész katholikus világot érte. A püspöki rezidenczián tegnap délelőtt értekezlet volt, amelyen megállapították a gyászszertartások sorrendjét. Meszlényí Gyula püspök ezenkívül körlevélben utasította az egyházmegye valamennyi plébániai hivatalát, hogy a pápa temetése napjáig minden este 7 órától egy negyedóra hosszat az összes harangok szólaljanak meg. A temetés napján reggel, délben és este fogja a harangzúgás jelezni, hogy XIII. Leó pápát örök nyugalomra helyezték. A szatmári róm. kath. egyházmegye minden templomában e hó 27-én, hétfőn gyászmisót tartanak a pápa lelki üdvéért. Szatmáron, tekintettel arra, hogy a székesegyházban s restaurálási munkálatok folynak, hétfőn reg- pel 9 órakor a zárdatemplomban tartják meg a gyászmisét. A megválasztandó uj pápáért pedig az egész egyházmegyében e hó 30-án ünnepélyes misét fognak tartani. * A vármegye tépett lobogója. Szatmárvármegye székháza nagy termének egyik szögletében évtizedek óta egy megtépett harczi lobogó húzódik meg. A kék szinü selymen ott vannak nyomai a küzdelmes csatáknak. A szélek megvannak tépdesve és nem egy helyütt lyukas, a hol az ellenség annyi sok golyója tört utal a pusztításhoz. A zászlót kegyelettel őrizte meg Szatmárvármegye s nem régiben a vármegyeháza nagytermében helyezte el. Eddig mindenki szentül meg volt győződve arról, hogy a harczi lobogó Rákóczi fejedelem korából származik s mindenki azt hitte, hogy a tépett zászló alatt harczoltak a vármegye ku- ruczai a szabadságért. Most, hogy a tiszabecsi győzedelem napját emlékoszloppal fogják megörökíteni, szóba került, hogy Szatmárvármegye a lisza- becsei ünnepséghez a megtépett lobogó alatt fog kivonulni. Nagy Sándor t. b. főjegyző, a tiszabecsi" emlékoszlop bizottság elnöke a napokban a vármegye levéltárában kutatott s nyomára jött a zászló történetének. A zászlót nem a kuruczok vitték elől a diadalmas csatákban, nem arattak az alatt dicsőséget. Kiderült, hogy a zászlót Mária Terézia adta Szatmárvármegyének, és pedig azért, mert a pozsonyi országgyűlésen megjelent szatmármegyei fö- urak a leghangosabban kiáltották : — Vitám et sangvinem pro rege nostro ! A zászló tehát tovább is marad ott a vármegyeháza nagytermének szögletében, de nem fogják elvinni a ku- rucz idők legszebb napjának diadalmas ünnepére. * A hol az alispán nem jár. Nagy László alispán sokfelé jár kél a vármegyében. A hivatalos kötelesség szólítja ide is. oda is. És a merre jön, megy, gyűjti a tapasztalatokat és a midőn visszatér hivatalába, előveszi a czeruzát, tapasztalatait papírra veti és osztogatja az ö mindenhatóságával a parancsszerü rendelkezéseket. És ismerjük el, hogy a vármegye ezeknek a rendelkezéseknek nem vallja kárát, mert a nagy ur egyetlen szavára kitűnő, uj törvényhatósági utak képződnek, a rossz, döczögős utak pedig hengerelt vagy pedig kövezett utakká alakulnak át és mire a nagyságos urnák még egyszer dolga akad azon a vidéken, a fiakker szelíd ringatással siklik végig a simára gyalult jó kövezeten, úgy, hogy a kocsiban önfeledten hátradőlve, a legédesebb gondtalanságban lehet aludni — hivatalosan. Ez tehát rendjén volna! Csak egy a baj, hogy az alispán ur következetesen mindig oda tér vissza, a hol már több Ízben megfordult, a minek az a sajnálatos következménye, hogy bizonyos helyeken egyáltalában nem hajlandó megszerezni azokat az üdvös tapasztalatokat. Mert ha az alispán egyszer, csak egyszer megkísérelne egy hivatalos kirándulást Erdődről Szakaszra akkor ugyancsak megdöbbentő tapasztalatokat állana módjában szerezni. Az az ut nemcsak szűk és rossz, hanem — különösen esőzések alkalmával — valósággal élet- veszélyes, az éjjeli közlekeéds pedig teljességgel lehetetlen. A kit pedig végzete arra kényszerítene, hogy ezt az utat éjszaka kellene megtennie, úgy az illető okosan teszi, ha előre elkészíti a — végrendeletét. És ez nem túlzás, hanem szomorú valóság. Bárki is meggyőződhetik róla. Különösen ki-
