Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-12-10 / 279. szám
Szatmár, 1903. deczember 10. Csütörtök Második évfolyam 279. saám. ssmm A SZATMÁRI és SZATMÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT dZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ARAK: Helyben házhoz hordva: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. Pél évre . 6 K. | Egy hóra I K. Vidékre postán küldve: Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Egyes szám ára 2 kr. (4 filD Felelős szerkesztő : BALASSA SÁNDOR. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazlnczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Az egész ország érdekében. Szatmár, december 8. Egy igazán hazafias pártnak megkapó elhatározása volt, amiben megegyezett a függetlenségi és 48-as párt többsége és amihez hozzájárult a kisebbség is, hogy megóvja a nagy föladatokra hivatott párt egységét és visszaültesse az elnöki székbe Kossuth Ferenczet, a Kossuth Lajos méltó fiát. Teljesen elfogadható az a határozati javaslat, melynek alapján a megállapodás létrejött és amely a Ház békés ülésén érvényesült. Aki őszinte lélekkel és jóakarattal olvassa azt, aki nem érti félre és nem magyarázza félre, nyugodt lehet arról, hogy a függetlenségi és 48-as párt nem adott föl a nemzet jogaiból semmit, aminek föltevése egyébiránt képtelenség is. Csak a rosszakarat és gonoszság merheti azt, amit megtesz némely nagy és apró publicista, hogy az alkuvás gyöngeségének gyanújába szerette volna keverni Kossuth Ferenczet, aki ezúttal is nem csupán törhetlen függetlenségi vezérnek bizonyult, hanem államférfiunak is. Éppen ez az, ami magyarázatát adja annak, hogy Kossuth Ferencz nem utasította vissza a kibontakozást a törvényen- kivüli állapotból, hanem készséggel nyújtott ahhoz segédkezet, teljes fenntartásával a párt egész programmjának és a nemzet függetlenségéért való harczképességé- nek és képességének, amiből egy parány sem esik áldozatul a kibontakozásnak. Ezt a megoldást, a lehetőség határai között igenis elő kellett segítenie minden hazafinak, aki látta a törvényhozás már is végnélküli munkameddőségének nagyon súlyos közgazdasági kárait. És nem lehetett ezeket meg nem látni, mikor a gazdák, iparosok és kereskedők összesége, az ország egész termelő, dolgozó és az adók java részét viselő társadalma panaszosan előbb, utóbb meg már valóságos kétségbeeséssel nyilatkozott meg arról, hogy a meddőség kárait nem viselheti tovább. És nem lehet észre nem venni azt sem, milyen keserűséggel várják a kibontakozást a mi véreink, a kaszárnyákban visszatartott katonák és a póttartalékosok, akiknek behívása, részint a nem gyalogos csapatoknál a régi katonák törvénytelen visszatartása, igaz, hogy uj és jogos anyaga volna az ellenzék harczának, de egyénileg helyrehozhatatlan sérelme volna egyúttal annak a sok ezer embernek, akiknek áldozatát csak igazán megvalósítható czélokért szabad elfogadni. Mindezeket jól megfontolta a pártunk, mikor a nemzet jogait teljes mértékben föntartó határozati javaslatában, a népre is előnyös föltételek alatt kilátásba helyezte a parlamentben a rendkívüli eszközök fél- retételét. És már most csak az a kérdés, hogy most már teljes rendben folytatódik-e a kibontakozás, ez pedig a kormánynak és pártjának, aztán a királynak elhatározásaitól függ, akihez a magyar miniszter- elnök pár nap múlva kihallgatásra megy. Tisza István gróf, amint ez is mutatja, lemondott, (mert le kellett mondania) az erős kézben való bizakodásról, amivel czélt érni nem birt és sohasem fog bírni. Hiszen épp ez a biztosítéka annak, hogy a függetlenségi párt semmit, de semmit sem ad föl, mikor segédkezet nyújt az egy esztendős és már is sok veszedelmet okozó válság megoldásához. A párt az ország érdekében teszi ezt és nem a maga kedvéért, hogy tán szabaduljon a küzdelemből, a melynek fáradságát nem sokalta, a mig az obstrukczió által eredményeket érhetett el, amint értékes eredményeket értek is el a derék küzdők. Természetesen még a legutolsó szempont sem az volt a békés elhatározásnál, hogy a párt Tisza István grófnak tegyen szolgálatot, aki mindenek megbotránkozására már az erőszakkal is kísérletezett. Ami most történik, az egyszerűen a közérdek keresése, még annak az árán is, ha TARCZA. ÜST© iDLio-zzátols: _ , , Ne húzzátok, hagyjátok el, Oly lehangolt még a kebel, Mig a keblet bánat járja : Kevés a kedv a nótára. Egy pár pohár bort még iszom, Borban és bennetek bízom : Lány, bor, czigányjó barátom. Bennök mindig kedvem látom ! Ne menjetek, maradjatok, Várjátok be mit akarok — Hátha egy kis kedvem támad S megóhajtom a nótámat! Majd, ha szólok, — szép csendesen, Akkor húzzátok el nekem : „Feleg borult az erdőre Nem átkozlak, ne félj tőle“ .... Baka Elek. 2SZét pupilla, "beszéd.©.*) Irta: Putachaung-ling'. Tsang faluban élt egy Fang-dung nevű diák, a ki nagy tehetsége folytán messze földön *) Putschsungling, a kínaiak legnagyobb novellistája még Krisztus születése előtt élt. Mintegy 6000 novellát irt össze, a melyet a Kinaiak még most is nagy előszeretettel olvasnak. Egy német tanár néhány százat fordított le az elbeszélésekből s azok közül való ez a novella is. hires volt. Ámde könnyelmű, léha életet élt és sokszor megtörtént, hogy átlépte az erkölcs törvényeit. Valahányszor nők jártak az utczán, Fang-dung ott lejtett mellettük, vigan, szemtelenül. Egyszer a „hidegétkek ünnepén“ kirándult a városon kívül elterülő mezőre, a hol észrevette, hogy egy piros ruhás nő lejt lassacskán. Mellette két fekete ruhás szolga bandukolt, a háta megett pedig egy cseléd ült a lovon. A diák közeledett a jövevényekhez s akkor látta, hogy a nő nagyon csinos. E mellett végtelen kedvesnek és szépnek találta, sőt esküt is mert volna tenni, hogy ilyen remek teremtésre nem akadt még soha. Megszólítani nem merte, hanem hol előtte ment, hol oldalvást, hol pedig hátul. Szemei tűzben égtek, keble zilált, de szólni nem tudott. Egyszerre meghallotta, hogy oda szólt a cselédleánynak : — Nézd csak, ereszd le a kocsi függönyeit, majd felszállók, mert nem tűrhetem tovább, hogy ez az ifjú folyton, bár lopva is, rám tekintsen. A cselédleány úgy tett, a mint úrnője parancsolta s leeresztette a zsalugátereket, Majd odakiáltott Fang-dungnak: — Hallja izé . . . Mit pislog folyvást ide. Ez a nő nem olyan közönséges, Furung ur fiának a menyasszonya, aki Tschilangban lakik s jelenleg is oda tartunk. Jó lesz, ha elhordja magát, mert bizony megjárhatja. A diák bámult egy darabig s csak akkor volt tisztába, hogy ébren van és nem álmodik, a mikor a cseléd egy marik port vágott a szeme közé. Ettől aztán nem látott sokáig, azt se tudta hol van s a mikor újra félig-meddig megpillantotta a világosságot, nem találta sehol sem a kis kocsit, sem a menyasszonyt. Elkeseredetten érkezett haza. Még folyton fájdalmat érzett a szemeiben. Végre megkért valakit, hogy vizsgálja meg a szemét s ekkor kitűnt, hogy a pupillán egy kis folt támadt, amely az éjszakán át még nagyobb lett. A baj egyre súlyosbodott. Könnyei záporként hullottak, miközben a folt olyan vastagra nőt meg, mint egy cas.* Megpróbált mindent, hogy baján segítsen, ámde semmiféle gyógyszer nem használt. Már csak az használ — mondták naki — hogy magadba szállj és imádkozz bűneidért. Ezenközben hallotta egyszer, hogy a „szent sugarak“ czimet viselő könyv minden betegséget, többek között ezt is meggyógyítja. A beteg elhatározta tehát, hogy szerez egyet, melyből mindennap felolvastatja valakivel azt a fejezetet, a mig szórul-szóra nem tudja. Eleinte haragudott és türelmetlenkedett a felolvasások alkalmával, később aztán nyugod* cas — fillér. A karácsonyi és újévi innepek alkalmából ■\7"ajd.a, ^v^ila.a.13?- előnyösen ismert úri és női divat áruházára felhívjuk a n. é. vevő közönség szives figyelmét, hol mint mindig, ezúttal is nagy raktár van a legjobb Ízléssel összeválogatott czélszerü ajáncléls tárg'37"a,ls'ból jutányos áraüs mellett, űri divatczMet kalapok és kesztyűk legnagyobb raktára ás legolcsóbb beszerzési helye.
