Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-12-02 / 273. szám

Szalmái*, 1903. deczember 2. Szerda Második évfolyam 2?3. szám. A SZATMÁRI és SZATMARMEGYE! FÜG TLENSÉ3I és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. i Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. | Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Egyes szám ára 2 kr (4 fill.'! Felelős szerkesztő: SÁVOR KÁLMÁN. |j Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 1 Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirde- |! tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Magyar nihilisták. Szatmár, december 1. Gróf Tisza István elkábult a saját maga nagyságatói. Kicsinynek tartja nem is Maczedoniát, mint annak idején Nagy 'Sándor, hanem azt a térfogatot is, a me­lyet elfoglal. És ráragadt a baja azokra, a kik körülötte vannak. Ök is kicsinyük a maguk térfogatát, nekik is nagyobb hely kell: úgy cselekesznek tehát mint a mese­beli békák: fölfuvják magukat. A vezéren és táborán kitört a nagyzás hóbortja. A gesztusaik olyanok, a milyenek a Julius Cézáréi, ha valahol Bagosalján, a kocsi­színben, ripacs játsza. A fölháborodásuk olyan, a milyené a görög isteneké lehe­tett, ha valahogy úgy érezték, hogy a föld lakói nem respektálják őket. Csakhogy azoké a görög isteneké, a kik az Offen­bach reczipéje szerint nyilvánulnak meg. Sajnos, hogy sem nem nevethetünk, sem nem sajnálkozhatunk rajtuk, mart a kezük ügyébe jutottak azok az eszközök, a melyekkel kárt tehetnek a nemzetben. A nagyzási hóbort, a hatalmi mánia, az erőszak elgázoltatja, összetipoftatja, szét­romboltatja velük a nemzet legbecsesebb javát és jogát : a nemzeti ellentállást is. S hogy valamelyes sikert is értek a rom­bolásban: mámorosán füstölgetik önmagu­kat tömjénnel; s hogy valamelyes kudar- czot vallottak: fölháborodtan szidalmazzák a szentségtörőket, a kik az ő rombolásuk­nak útjába mernek állani. Azt mondotta gróf Tisza István a minap annak az ugrai deputácziának, a mely a hires mandátumot neki átadta, hogy azok, a kik a nemzeti követelmé­nyekért küzdve nem engednek s a kik a parlament törvényének fölrugását nem tűrik el:—nihilisták. Miért olyan szomorú a világ, hogy nem kaczaghat ezen magya­rázaton? Tehát az a nihilista, aki meg­akarja szerezni az elvesztett jogot s aki megakarja védeni a megtámadott jogot. Az a nihilista, aki szaporítani akarja azokat az erőket, a melyektől hatalmas lesz az állam és aki a végletekig elszán­tan küzd azok ellen, a kik a parlament törvényét a maguk hatalmi érdeke alá rendelik. Nem hihetjük, hogy gróf Tisza István nem tudja, hogy mi a nihilizmus, éppen ezért megdöbbentő tünetnek kell tartanunk a miniszterelnöknek ezt az úgynevezett ,,kiszólását‘:. Annak a tünete, hogy gróf Tisza István és testőrsége vagy isteni ma­gaslaton állónak tartja magát, vagy pedig együgyünek tartja az országot. Már pedig csalódik. Mert az ország lehet fáradt, lehet talán apátiába merülő, de még nem bár­gyúit el: az erőszak kultuszától. Az ország megtudja, hogy a nemzeti ideál és a par­lamenti jog nem semmi, hogy tehát nem lehetnek nihilisták azok, akik megküzde- nek érte. Kórságos állapot az, a mikor a cziniz- mus nihilizmussal vádolja az ideális törek­vést. Hiszen eddig csak azért gáncsolták az obstrukcziósokat, a miért az ideálra meredve, nem akartak megalkudni a jelen TARCZA. EZumcz ZETeja, 3DávId.. Történelmi szinmü 4 felvonásban. Irta Fényes Samu dr. Szinre került Szatmáron 1903. decz. 1-én. Három év előtt a fővárosi színi évadok vége felé tele voltak az összes újságok egy uj törté­nelmi szinmü kommünikéivel. Az állott bennük, hogy a Vígszínház márczius hó 15-én fogja be­mutatni Fényes Samu dr. kassai ügyvéd darab­ját. A premier iránt országszerte nagy érdeklő­dés mutatkozott, mert a darabról már jóval előbb kedvező hírek keringtek, sőt azt is beszélték, hogy százszorta jobb, mint Herczeg Ferencz »Ócskái brigadérosa*. A bemutatói megtartották és a darabnak rendkívüli sikere volt, olyan siker, a mely való­ban vetekedett az »Ócskái brigadéros«-sal. Hetekig volt műsoron Fényes Samu darab­ja, a Vígszínházban mintegy ötven előadást ért meg és a szerző nevét országos hírűvé tette. A Vigszinházi bemutató után a szinmü diadalmas körútra indult a vidéki színházakban és minde­nütt óriási őszinte sikert aratott. Nekünk szatmáriaknak azonban csak most juthatott az osztályrészül, hogy a mély és nagy- tudásu szerző é kiváló munkáját megismerjük. Komoly, igazi kiforrt tehetség triuükájá a «.Kurucz Feja Dávid«, a melynek nyelvezete, drámai szer­kezete, valamint a szereplő alakok megrajzolása, hivatott drámairó mesteri kezére vall. A »Kurucz Feja Dávid« tárgya Kassa vá­ros történetéből van merítve. Meséje röviden az, hogy Feja Dávid, ki Rákóczi szabadságharcza idején Kassa város főbírája volt, igazi kuruczsá- gával többször menti meg a várost az ellensé­gek pusztításától. Egyszer azonban egy asszony szemei elkápráztatják és önfeledt pillanatában a város az eperjesi hóhér kezére kerül. Ez az asszony Ráskainé, Caraffa, a vér­szopó talián szeretője, a ki határozott Ígéretet tett a hóhérnak, hogy rövid idő alatt ugv Ka-sa város kapuinak kulcsait, mint Féja Dávid főbí­rót és a kurucz tanácsot a hatalmába ejti. Ráskainé lakása a városháza épülete mel­lett van s így sikerült neki a főbíró közelébe jutnia. Szerelmet hazudik Féja Dávidnak, a ki hisz neki. Mikor Ráskainé azt látta, hogy kurucz Féja Dávid szerelmétől megittasodott, postagalam­bot meneszt Eperjesre Caraffához, hogy minden sikerült. A gonosz tervet azonban Gábor deák észrevette és igy az egész munka dugába dől. Ráskainé uj cselhez folyamodik és sikerül az eperjesi hóhér kezére játszani az egész várost. Garaft'a a tanácsot és a főbirát halálra Ítéli. Ráskainé Féja Dávidban megszereti az igazi fér­fit, a ki azonban még akkor is, midőn már a vérpadra viszik többre becsüli a hazáját, mint a nő szörnyeteg szerelmét s ezért daczára, hogy .■ Ráskainé Féja Dávid egyetlen szaváért kész Ca- raffánál az életét kieszközölni, inkább meghal. viszonyokkal. Hiszen még egy minapi be­szédében maga a miniszterelnök is elis­merte, hogy még az ő úgynevezett vívmá­nyait is annak köszönhetjük, kogy az el­lenzék nem engedett. Most pedig egyszerre nihilizmussá lett a nemzeti ellenállás. A mig Tisza Istvánt és követőit besegítette a hatalomba; a nemzeti küzdelem neme3 és tiszteletreméltó volt, a mikor azonban az ő mindehalóságukat kérdéssé teszi: nihilistákká lesznek a nemzeti követelmé­nyek elszánt szószólói. A nemzeti küzde­lemnek ilyenfajta lebecsülése ijedelmesen tetézi azt a czinizmust, a melylyel vérte- zetten most a jogok és szabadságok örök­letes ellenségei pusztító útra indulnak. TÁVIRATOK. Kicserélt főispánok. Budapest, deczember 1. (Saját tudósi t ónk lói) Félhivatalos jelentések szerint a főispáni karban történő tömeges változásokról megjelent hirek nem felelnek meg a valóságnak. Szó van ugyan egy két főispán változásról. Eddig Deésy Zoltán Szolnok-Dobokít vármegye főispánjának lemondása befejezett tény. Veszprémmegyében Feuyvessy Ferencz elhalálozásával a főispáni széket Kolozsváry József eddigi alispánnal töl­tik be. Szilágymegye uj főispánja Kaizler György alispán lesz, mig Lázár István gróf, Maros-Torda vármegye főispánja Brassó vármegye főispán székét fogja elfoglalni. Betiltott ifjúsági gyűlés. Budapest, deczember 1. (Saját tudósitónk­tól.) Az egyetemi ifjúság elhatározta, hogy hol­A darabnak minden jelenete mesteri, de van benne egy néhány jelenet, a mely páratlan a hatás tekintetében. Ezzel a darabba! nyitotta meg Krémer Sán­dor színigazgató a szatmári szezont. Az előadást zsúfolt ház nézte végig. Az előadásnál legelőször is konstatálni kell, hogy első előadás volt s igy érthető az a hűvös fogadtatás, a melylyel úgy a darabot, mint az egyes szereplőket fogadta a közönség. A czimszerepet Pápay Antal játszotta, a kinek tehetségéről most még határozott véle­ményt nem lehet mondanunk. A tegnap esti fellépésével azt a benyomást keltette, hogy a szerző által oly mesterien megrajzolt Kurucz Féja Dávid kreálásához szükséges művészi ta­lentum nála nem található meg. Lányi Irma (Ráskainé) tulajdonképen most mutatkozott be a közönségnek. Készséggel ismerjük el, hogy egyes részletekben külső sikereket is ért el, de az egész szerepen végig rezgő lelki harcz vissza- tükröztetésére irányuló törekvése meghiúsult. Különösen az átmenetek színárnyalatát nem tudta eltalálni, a mi a hatás rovására ment. Nagy Sándor igyekezettel szavalt Garai Ilusnak sike­rült a közönségtől egy kis jóleső rokonszenvet kiváltani. A többi szereplők közül Szentes János kapta meg üdvözletül a régi közönségnek tapsait. (bs.)

Next

/
Thumbnails
Contents