Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-11-27 / 271. szám

Szatmár, 8903. november 27, Péntek Második évfoi^am 271.' szám., A SZATMÁRI és SZATMÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. aatuxw'v&lfBM ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.l Vidékre postán küldve: Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. Fél évre . 8 K.jEgy hóra . 2 K. Felelős szerkesztő: HARSÁNY! SÁNDOR. vlegjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirde­tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Apponyi Albert gróf és a parallel ülések. (h.) A miniszterelnök e héten hozzá­fog a »rend« csinálásához. Mert tovább már nem hallgatja az ellenzék szónokla­tai!. A közös ármádiának katona kell: a hadügyminiszter se várhat tovább. Mindenki siet most már. Minden dolog sürgős. De különösen és legfőképen az ujonczozás. Mikor a különböző császárok látogatásait fogadta Becs, akkor nem volt olyan sietős a magyar válság. A galicziai hadgyakorla­tok alkalmával sem égett talpunk alatt a föld. De most már nem várhatunk tovább. Türelmetlenek odafenn a nagy katonai hi­vatalokban. Ennélfogva mi sem természe­tesebb, minthogy Tisza Istvánnak rendet kell csinálnia. Eli kell hallgattatni ezt a néptörzset, amelynek parlamentjét még a Körber-Tisza-féle mükonfliktus sem tudta arra késztetni, hogy feladja nemzeti jogait. Csütörtökön tehát beérkezett a parlamentbe a parallel ülések indítványa. Beadja pedig a magyar kormányelnök. Akinek szintén sürgős az ügy. Váltót adott a nemzeti ellenlállás lebunkózásáról, azt tehát hono­rálni kell. így kívánja ezt a bankár és kalmár-becsület, melyet Tisza István tudhat érlékelni legjobban életének közgazdasági tevékenységgel eltöltött idejéből. * S most, hogy immár országvilág elé került a főkuruzsló miniszterelnöknek, a parlament állítólagos betegségének orvos­lására tartogatott csodaszere, ismét egy olyan hirt bocsáttatott ki a politikai életbe, amilyent e hosszú politikai válság alatt sokszor olvastunk és amelyről annyit hal­lottunk. Apponyi Albert kilép a szabadelvű pártból, ha Tisza megteszi indítványát. Ne mosolyogjatok ! nyájas olvasó, hogy most ismét erről szól a hir. Komoly dolog ez: Apponyi kilép. Egész bizonyosan kilép: úgy, mint már annyiszor. Ha őszinte aka­rok lenni: újabban mindig valamelyes csö- morletes érzés fog el, mikor valamelyes politikai akczió élén Appouyi Albert gróf nevét olvasom. Mert tudom, hogy mindaz humbug és szemfényvesztés. Apponyi Albert nem fog kilépni a pártból. Benne maradt a chlopy-i hadparancs; benne maradt a királyi manifesztum, benne a kilenczes bizottságban elvetélt programm után is ; szóval mindig megtalálta azt a bizonyos szalmaszálat, melybe belekapaszkodhatott megmentvén a Lloyd-klubbeli tagságát. Viselkedjünk tehát nyugodtan: gróf Apponyi Albert nem fog kilépni a szabad­éi vüpártból, a parallel ülések miatt sem. Nem fog kilépni: ~ha'.''Akinyitják is előtte újból — mint már ^%§*iyiszor — a szár­nyasajtót, hogy könnyebben távozhassák. Sőt többet mondunk; ha kidobnák az ajtón, visszatérne az ablakon. Mert Apponyi Al­bert gróf lehet nagy államférfin, kitűnő szónok, derék családapa, de a politikai ön­érzet oly csekély mértékben jelentkezett meg nála az utóbbi időben, melyhez fog­hatóra alig vau példa. Annyit megpróbált már, hogy kiverje szállástadó gazdáit a Lioyd klubból, de a végén mégis ő bujt el a sarokból, nehogy vele cselekedjenek meg ahhoz hasonlót Verést kapott eleget ott benn, de olyankor mindig kért 12—24 órai gondolkodási időt és ezalatt reájött, hogy tulajdonképen nem is verték meg, sőt ellenkezőleg: megcsókolták. S azok: a kik nagyon szívesen mutatták volna meg a kifelé vezető utat, hajukat tépve látták, hogy Apponyi még se megy ki. * A naivak, a bárgyú optimisták előtt most egy újabb reménysugár világit: a parallel ülések. Mert már elterjedt a hir. Apponyi ellenzi, Apponyi kilép. Szegény Tisza valóban megtesz mindent, hogy mi­nél könnyebbé tegye Apponyinak a kivo­nulását. Ám czélt nem fog érni vele. Tép­jen le az alkotmányból: Apponyi azt fogja mondani, hogy erősitgeti. Nyúljon erősza­kos eszközökhöz: Apponyi azt fogja mon­dani: hogy jogosan cselekszik. Forgassa ki a házszabályokat valódi értelmükből. Apponyi azt fogja hirdetni, úgy van jól. Szóval: legyen nyugodt Tisza István, Appo­nyi Albertet ki nem ugratja a Lloyd-klub- ból. Először ugyan mindig kiteszi az egyik lábát, de amikor megérzi az örömöt, melyet ez a cselekedete mindeneknek szerez: négykézláb mászik vissza. * Mondom: most újból az a hir, hogy Apponyi kilép a szabadelvüpártból, hä a parallel ülések tartásáról lesz sző. Az ex- lexben való választást elbírná a nemes gróf, de ezt nem. Pedig: azért ne hábo- rogjon Apponyi Albert lelkiismerete. Abban nincs semmi veszedelem, az ellenzékre, a hazára. A technikai obstrukcziő kipótolja azt az időt, amit igy nyerni akar Tisza István. A parallel ülésekkel tehát újból csak ott lesz, ahol a mádi izraelita pol­gártárs. Még Apponyi Albert se fog — meglátják — kilépni. A válságból kivezető ut nincs. Csupán egy. De ugylátszik ezt az egyet odafenn nem akarják, mást pedig mi nem akarunk. .Äsi&sSäiäSßä A magyar vezényszó. Hozza el ezt Tisza István és akkor vége a harcznak. Akkor még szerencséje is akadhat. Mert lehet, hogy akkor Apponyi Albert tényleg ott­hagyja a pártot. Mert tőle: kinek egyéni­ségében a politikai következetlenség olyan nagy mértékben fejlődött ki: egy ilyen cselekedet még csak meglepő se lenne. Csak következetes — a következetlen­ségben. ORSZÁGGYŰLÉS. Tisza István indítványa. 32ép^ris©lőliá.zi ülés©. Budapest, november 26. (Saját tudósítónk távirata.) A képviselő- háznak ma nagyon viharos ülése volt. Tisza István gróf miniszterelnök megkezdte a törvény- tiprást, a melyet már napok óta hirdetett. A mai ülésen terjesztette be a párhuzamos ülé­sekre vonatkozó indítványát, a mely napok óta élénken foglalkoztatta a politika összes köreit. A törvénytelen javaslat előterjesztésekor dúlt, tombolt a vihar az ülésen és még akkor sem akart megszűnni, midőn az elnök többszörös szünettel próbálta meg a felizgatott kedélyeket lecsillapítani. A helyzetet Tisza István mai cse­lekedetével még bonyolultabbá tette, mint a mi­lyen ezelőtt két hónappal volt s ma már az ellenzéknek azon tagjai is a harczolók közé léptek, a kik nem régen a békét kísérelték meg. Az ülésről részletes tudósításunk a követ­kező : A képviselőház mai ülésén Perczel Dezső elnökölt. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hite­lesítése után Perczel bejelentette Tisza István gróf miniszterelnöknek a párhuzamos ülésekre vonatkozó indítványát. Elnök be sem fejezte beszédét, midőn óriási lárma, zaj keletkezett a baloldalon, A képvise­lők a padokat verdestek s mindenfelől ez hallat­szott : — Gazság! Kubik Béla az elnöki emelvény felé kiál­totta : — Szemtelenek ! Horváth Gyula banditáknak nevezte a kormányt Etnök rendre utasította mindkét közbeszólót. Ráth Endre : Ez gazság! Ez nem eljárás ! Ugrón Gábor : Ez hallatlan törvénytiprás ! Az óriási lármában Tisza István gróf szó­lásra állott fel és magyarázni akarta, hogy miért szükséges az indítvány. Az óriási viharban azonban elveszett a szava. Midőn a zaj egy kissé lecsillapuit, a jobb és baloldal közbeszólóival veszett össze. A do­log csaknem dulakodásra került. Elnök nem győzte a képviselőket rendre utasítani. Majd felfüggesztette az ülést. TJ r.laL TO« 1 karlsbadi czipöraktárát ajánljuk a t. vevőközön- jJTyÖ Ul £ UiO 0 ségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. ■ Közvetlen a Pannónia szálloda melleit. Szaímár ÉS vidéke lepaplíá CZipirakta Megérkeztek az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermekczipők és csizmák a leg-iobb kivitelben.

Next

/
Thumbnails
Contents