Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-11-17 / 263. szám

2 Szatmár, kedd SZATMÁRI HÍRLAP 1903. november 17. 263. szám. püket, pedig hát az egész csak komédia, szem- V fény vesztés volt. Mihdagy, a komédia mégis lejátszódott, néhány küldöttség alázatosan kelté görbült a kegyelmes ur előtt és a sok betanult hódoló üdvözletre kegyes volt a miniszter mindegyik küldöttségnek valami semmit mondó szavakkal válaszolni. A termet betöltötte a dicsőség mámora és az erélyes kezű bohózatszerzőt, Pap Géza pol­gármestert csak az bosszantotta, hogy a hodoló küldöttségek felvonulásának nagyon hamar vége szakadt. (A programmbeszéd.) A Pannónia tánczterme tizenegy órára szé­pen megtelt érdeklődő közönséggel. Sőt a karza­tokon hölgyek is voltak láthatók. A minisztert a közönség közönyösen fo­gadta. Csupán néhány vékony torokból volt va­lami elfojtott, félénk éljenzés hallható. Keresztszeghy Lajos dr. kérelmére Hieronymi Károly megkezdte programmbeszédét. A beszéd a közönségből nagyon sokszor váltotta ki az eré­lyes tiltakozást, úgy hogy a miniszter csak meg­szakításokkal tudta nagy nehezen programmját elmondani. Az előadása színtelen, lassú, mono­ton volt. Hiányzott belőle a hév, az erő, a len­dület. Mintha csak valami recitator állott volna a pódiumon, aki betanult mondókáját elhadarja. A közönség folyton zajongott, kopogott, lármá­zott és sokszor perczek teltek el, mig a minisz­ter szóhoz juthatott. A hevenyészett, pongyola beszéd rengeteg szóáradatában elveszett az igazság. Hogy mit mondott, azt a hallgatók közzül senki sem tudta volna a beszéd után megmondani, de érezte min­denki. hogy az elhangzott beszéd hamis tükröt tartott a közönség elé, melyben a politikai vi­szonyoknak a torzképét mutatta be. Persze, a t. miniszter ur alaposan megtépte az ellenzéket és amit arról letépett, azt mellverdesve rakta ma­gára. De még ez az idegen toll sem tudta a kö­zönségbe fagyott lelkesedést felolvasztani. A miniszter beszámolója, melylyel bevezető sorainkban is foglalkozunk és a melyre még lesz alkalmunk visszatérni, röviden a következő : Most, midőn a legközelebbi választásnál sza­vazataikat t polgártársaim le fogják adni, nem­csak arról fognak határozni, hogy én legyek-e Szatmár városának ezentúl képviselője vagy más, hanem egyúttal tanúságot fognak tenni arról, hogy ennek a városnak t. polgársága azok közé a polgárok közzé tartozik-e, akik a most már csaknem egy év óta tartó, törvényen kívüli, egé­szen rendetlen állapotnak, a mely hazánknak legvitálisabb érdekeit komolyan veszélyezteti, végét akarják vetni, vagy pedig szavazatuk által tápot akarnak adni annak, hogy újra folyjék az a meddő küzdelem, amely végnélküli hosszú olyan beszédekben nyilvánul, amelyeket a kép- viselőháznak alig egyötöd része hallgat meg — és zárt ülésekben, mesterségesen előidézett sza­vazásokban — amely eljárás által megakadályoz- tatik az országgyűlés abban, hogy az ország ügyeivel igazán foglalkozzék. De t. polgártársak, mikor én mélyen t. ba­rátom gr. Tisza Istvánnak felszólítására belép­tem az ő kabinetjébe, engemet ott is és illetőleg minket mindnyájunkat az a hit és az a meggyő­ződés vezérelt, hogy ez ország polgárainak több­ségénél meg van az az akarat, hogy ezek a mai állapotok szűnjenek meg. Arra baziroztuk egész jövőnket, egész reményünket, hogy az országnak ez a közvéleménye, amely teljes meggyőződésem szerint az ország polgárainak nagy többségét ké­pezi, meg is fog nyilatkozni ; mert ha nem nyi­latkozik meg, ha az ország nem foglal mellettünk állást, a mi egész tevékenységünk kárba vész. És én kérem az urakat, hogy mindazok, akik a komoly munkának, a komoly törekvésnek a barátai, emeljék fel szavukat ezen áldatlan iz­gatás ellen, mondják ki egyszer, hogy elég volt ebből ennyi. Ezután ismerteti a most folyó obstrukczió történetét kezdettől fogva. S rátér az ellenzék­nek a magyar hadseregre nézve, s a magyar nyelvnek a hadseregben való érvényesülésére Vonatkozó követelésére. Azt hiszi, hogy nincsen ebben az országban senki sem, aki a magyar nemzeti nyelvnek az állami ügyek minden terén, s minden ágában érvényt szerezni melegen ne óhajtana. Csakhogy, uraim, ahhoz — úgymond — hogy egy létező állapotot törvényes alapon megváltoztassunk, a törvényhozás minden ténye­zőjének hozzájárulása szükséges. Ismerteti azokat a katonai reformokat, amelyek eddig elvileg elérettek s ezeket a kor­mány érdemének tulajdonítja. És magam örülnék, mondá, hogyha a magyar vezényleti nyelvet be lehetne hozni. De azt az állapotot, ami 200 évig fennáll, sőt 67 óta 35 évig nem volt ellene pa­nasz, azt nem tudjuk ma valamennyi faktornak hozzájárulásával békésen elintézni. Hogy azért az országnak legdrágább érdekeit most feláldoz­zuk, folytassunk egy meddő harczot, hogy eset­leg forradalom terére vigyük az országot, erre az én lelkiismeretem nem tudna rá vinni sohasem. Ezután körvonalazza a kormányzati irányát. A liberalizmust emeli ki. A tisztviselők fizetésének kérdésére nézve kifejti, hogy az a jelenlegi ‘állapotok miatt, a kormány legjobb akarata szerint is, csak 1904. őszén lesz megoldható, miután a közbeeső tör­vényjavaslatok a fizetés rendezési törvényjavas­latot addig hátráltatják. Megemlíti a tisztviselők­nek juttatott pótlékot. A törvényhatósági közutak rosszaságát s kevés voltát is fölhozza s a vasút politika fon­tosságát emeli ki. És csatornázás kérdésére ki- térőleg a Duna-Tisza közti csatornázás égető szükségét hangoztatja. A védvámokat iparilag fejletlen országban, mint Magyarország is, — károsnak mondja. Példa rá Spanyolország. Németország pedig, látva a mi bizonytalan politikai állapotainkat, Oroszország felé fordul vámszerződések kötése végett, a mi kárunkra. Az ellenzék megakadályozza a tárgya­lások megkezdését, miután makacsságával az autonom vámtarifa létrejöttét megakadályozza. Hivatkozik múltjára, eddig követett elveire, s a polgárságot felhívja, hogy meggyőződésük szerint járjanak el szavazatuk leadásában. A minden hatás nélkül elhangzott beszéd mellett két ismert Tisza-virág, Kubinyi Géza és Gajári Géza próbáltak hangüiatot kelteni a kor­mány mellett. A Gézák politikája ismeretes. Kár a szót fecsérelni reá. Csak kuriózumképpen kí­vánjuk Kubinyi Gézának azt a kijelentését meg­említeni, hogy a kormány a nemzeti követelé­sek meletti érzelmeit elrejtve tartja. Harsogó ka- czajjal fogadták a frázisnak készült mondásban rejlő igazságot. (Az ebéd.) A beszámoló után társas ebéd következett- A 16 koronás ebédben harminczketlen vettek részt. Kutya teremtette, de kevesen. Más város­ban 3—400 ember telepszik a jelöltje asztala mellé. No de úgy látszik, hogy ezt az ebédet a nagy nyilvánosság kizárásával akarták elkölteni. Sikerült is. Persze, volt néhány dikczió is a ke­gyelmes ur egészségére. Az ebéd hamarosan vé­get ért. A miniszter este 7 órakor a társaságában volt országos képviselőkkel együtt elutazott. Az elutazás nagy csendben történt. Mintha csak szökött volna. Hátha csakugyan szökött ? (Programmbeszéd a hegyen.) A Szatmárhegyen vasárnap tartotta. Urai] Géza programrabeszédjét. Kíséretében voltak Kelemen Samu dr., Lévay József, Diószeghy István és még többen a párt tagjai közül. A szatmárhegyieft lelkes fo­gadtatásban részesítették a képviselőjelöltet. Uray Géza elsősorban a gazdasági kérdé­sekről beszélt, azt fejtegetvén, hogy a mi­ként a magán ember gazdálkodása lehetet­len, ha abba a szomszéd beleszól és ren­delkezik, úgy lehetetlen az állam boldogu­lása is, önállóság nélkül. Azután az aktuális katonai kérdésekről beszélt, majd a vá­lasztói jog kiterjesztését vallotta a legkö­zelebbi teendők gyanánt. Utána Kelemen Samu lelkesen aján­lotta az uj képviselőjelöltet a választók bizalmába és szeretetébe és ötletesen figu­rázta ki a nagy örömet, a melyet Hieronymi jelölése fölött az igazi meggyőződésnek hijjával mutatnak a kormánypárt vezetői. Délután a szatmárhegyi dalárda szerenádot rendezett s hazafiasdalok éneklésével járta be a választók tömege a dalárda vezeté­sével a Szatmárhegyet. Uray Géza és kísérete a legjobb be­nyomásokkal jött el a Szamárhegyről, mely a függetlenségi párt erős talajának bizo­nyult. TÁVIRATOK. J&. iteépTrlselóliáz; ülése. Budapest, novemcer 16. (Saját tudósítónktól), A képviselőház mai ülésén Perczel Dezső elnö­költ. Az ujonczjavaslat tárgyalása során elsőnek Nessi Pál szólalt fel. A javaslat ellen beszélt. Szünet után Jakabbfy Imre alelnök foglalta el az elnök helyét s Nessi tovább folytatta beszé­dét. Többek között fölemlítette a szegedi koszorú affért. Kubik Béla ekkor átkiáltott a jobboldalra : — Maguk osztrák szoldateszkák, a kik még az édes anyjukba is belelövetnének. Jakabbfy alelnök ezért a közbeszólásért rendreutasitotta /Kubikot. Kubik nem fogadta el a rendreutasítást, mert látta, hogy elnököt Tisza István gróf utasította erre. Jakabbfy ezt vissza­utasította. Nessi Pál ezután befejezte beszédét. Nessi beszéde után elnök bejelentette, hogy Podmaniczky Frigyes indítványt adott be arra nézve, hogy a Ház e hó 18-tól kezdve egy órá­val hosszabbítsa meg az ülések tartamát. Az in­dítvány felett holnap szavazni fognak. Ezután Mol­nár Ákos az olasz kereskedelmi szerződés ügyé­ben interpellált. A kérdésre Tisza kijelentette? hogy a kormány felhatalmazást fog kérni a Háztól, hogy a szerződéses borvám klauzulát az 1899. évi XXX. tcz. ellenére rövid időre meg­hosszabbíthassák. Ezzel az ülés véget ért. IKIoss-atlh. Perencz születésnapja. Budapest, november 16. (Saját tudósítónk­tól.) Kossuth Ferencz, a függetlenségi párt el­nöke holnap tölti be születésének 61 évforduló­ját. Ez alkalomból a függetlenségi párt ma este testületileg jelent meg Kossuth Ferencznél és melegen üdvözölte. USTag-sr ikratasz tró fa. Budapest november 16. (Saját tudósítónk­tól.) New-Yorkból borzalmas vasúti katasztrófa hírét hozza a táviró. Keut-Vood város közelében ugyanis egy személyvonat egy futárvonattal üt­között össze. A vasúti karambol következtében az utasok közül negyvenen életüket vesztették, huszonhármán életveszélyesen megsebesültek. Letartóztatott éktezertolvajok: Budapest, november 16. (Saját tudósítónk­tól.) A budapesti államrendőrség ma letartóztatta Molnár Imre, volt szegedi építőmestert és nejét, akiket azzal gyanúsítanak, hogy az utóbbi idő­ben elkövetett'nagyszámú betöréses lopásokban részük van. Molnárné beismerte, hogy 4 évvel ezelőtt férje követte el Szegeden a Fried-féle nagy ékszerlopást, amely annak idején ország­szerte szenzácziót keltett.. SZÍNHÁZ. — (Uj díszletek.) Lapunk több számában megirtuk, hogy Szatmár város a régi színházi diszletek kijavítását és uj, modern díszletek be­szerzését határozta el. Az uj diszletek és a ki­javított régiek tegnap érkeztek meg. A város gazdasági hivatala holnap fogja átvenni a szín­ház festett világát, hogy a már legközelebb be­vonuló színtársulat mindent rendben találjon. Az átvétel néhány napig fog eltartani. A diszletek igen szépek és sikerültek és a modern színpadi technika minden követelményének megfelelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents