Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-11-17 / 263. szám
Szaimár, £303. november I?. Kedd Második évfolyam 263. A SZATMÁRI és SZATMARMEGYEI FUGGETLENSEJI és 48-as PART KÖZLÖNYE. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. ELŐFIZETÉS Helyben házhoz hordva: I ARAK: Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K. Fél évre . 6 K. Negyedévre 3 K. Egy hóra I K. Egyes szám ára Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. 2 kr. (4 fill.! Programmbeszédek. A vasárnapi események. Szatmár, nov. 16. (Saját tudósitónktól.) A mint előzőleg megírtuk, minden úgy történt. Hie- ronymi Károly a mandátum kedvéért csakugyan leereszkedett szatmári választópolgáraihoz és eljött közéjük egy napra, hogy a körülötte settenkedő stréberek és talp- nyalók (a neveket egyelőre elhallgatjuk) sütkérezhessenek a miniszteri napfényben. Óh, mert sokan vannak — hál Istennek - nálunk is a kapaszkodnokok, akik önző, egyéni érdekeik kielégítése czéljából, még holmi Windischgrütz vagy Lobkowitz nevű uraknak is kétrét hajolva, alázatosan nyalogatnák a talpaikat, ha azok az urak véletlenül magyar miniszlerekké neveztetnének ki a bécsi kamarilla által. Minő ocs- mány, undorító látvány volt, hogy éppen azok az emberek, akik a nyáron, augusztus hó folyamán nagy hazafiasságukkal kérkedve, szörnyű mód verdesték a mellüket, hogy ők milyen önzetlen, hazafiui lelkesedéssel csatlakoznak a nemzeti jogok követeléséhez és akkori nagy felbuzdulásukban ugyancsak kioktatták képviselőjüket: Hieronymi Károlyt a hazafiaságra, íme most egytől-egyig körülötte settenkednek, nyaldossák a talpait és hasravágódnak nagy hazafiassága előtt, mert azóta miniszter lett. Miniszter, akinek az abroszán mindig akadhatnak az egyéni érdekeket és hiúságokat kielégítő holmi apró morzsák. Ilyen körülmények közt tehát állatni a kimondott szót és megmaradni rendületlenül a magyar nemzeti követelések mellett, nem éppen alkalmas programm a kapaszkodnokok különböző egyéni érdekeiknek kielégítésére. Denikve: Hieronymi Károly, a miniszter itt volt és programmbeszédet mondott. Mi is nagy várakozással néztünk e pro- grammbeszéd elé, mivelhogy a miníszterhely- beli kifutói a város érdekeivel harangoz- ák be napok óta a várost, azt hihettük, Hiogy a kegyelmes ur a zsebében magával hozza azt az egy-két rongyos viczinálist, a melyek a polgármesteri havijelentések szerint, már nehány hónap óta a biztos megvalósulás stádiumába jutottak. A miniszter ur azonban annyit sem tartott szükségesnek választói előtt megemlíteni, hogy ennek a városnak a közérdekét mindég szivén fogja viselni. Hieronymi Károly nem mond ilyet, mert neki nulla a városnak közérdeke. Neki csak voks kell, minél több voks, hogy a mandátumhoz jusson s aztán a markába nevessen és feléje se nézzen többet ennek a városnak, a minthogy ezt már meg is tette. Avagy álljanak elő azok a kormánypárti kolomposok és mondják meg. hogy mit lett eddig Hieronymi a város érdekében? Mint képviselőnek sem volt kevesebb befolyása, mint most, hogy miniszter lett. S ha mint képviselő nem tett a város érdekében két és fél esztendő alatt semmit, mint miniszter még kevesebbet fog tenni. Meri ha az egyszerű képviselő nem törődik kerületének és választóinak érdekeivel, a miniszter még kevésbé fog törődni. Ismerni kell ezt az urat, akit miniszter korában a saját választókerületében: Aradon az ottani szabadelvüpárt választói űzték ki a városból. A párt lapja pedig, a kormánytól szubvenczionált „Aradi Közlöny' ugyancsak éles támadásokat intézett a miniszter ur ellen, a miért meg is vonták a laptól a szubvencziót, de az aradiak is megszabadultak Hieronymi Károlvtól. Különben a kegyelmes urak e fajta kellemetlen kalandjairól közlünk majd szemelvényeket a választás napjáig. S reméljük, hogy ezzel sikerülni is fog kijózanítanunk mindazokat, akik a „város érdekeivel“ való kecsegtetést készpénznek veszik és esetleg be is ugranának neki. Addig is tegyék jól megfontolás tárgyává a t. választópolgárok, hogy éppen azoknak háta rnegett, akik a város érdekeivel korteskednek, ott settenkedik a személyes érdek és gondolják meg, hogy minden érdeknél előbbrevaló aliaza érdeke. S most mondja meg valaki azt, hogy mivel szolgálja Hieronymi a haza érdekét. Hallották programmbeszédjét. Akárcsak Beck báró ur, a vezérkari főnök diktálta volna, Minden nemzeti érdek eltörpül a telhetetlen osztrák érdek előtt. Magyarországnak semmit, Ausztriának mindent. A hadsereg az eiső, a tisztviselők koplaljanak. Várjanak a jövő esztendő végéig, akkor majd kapnak talán valamit, de mindenesetre kevesebbet, mint gondolták, mert a Tisza- i kormánynak vármegyei lájbhuszárokra van szüksége, akiknek az állami tisztviselők rovására emelik a fizetést, hogy hasznos i kortesszolgálatokat tegyenek. Vigasztalan és szomorú beszéd volt biz az. Illett is hozzá az a szomorú hangulat, a mely abban a teremben az egész beszéd alatt uralkodott. A beszédnek egyes passzusaira helyszűke miatt most nem terjeszkedhetünk ki, de lapunk legközelebbi számaiban részletesen visszatérünk reá. A vasárnapi eseményekről részletes tudósításunk a következő: (A nagy nap.) A közönség korán reggel talpon voll, hogy a nap lálhaló eseményeiből semmit se mulasz- szon el. Mert tudni kell, hogy egy miniszter- i képviselőmlölt Szatrnär városában a tömegre ! legalább is olyan izgató hatást gyakorol, mint i egy rnég sohasem látott czirkuszbeli akrobata hajmeresztő mutatványa. Természetes tehát, hogy a nép. az istenadta áldott nép igyekezett az ingyen látványosságból a maga részét kivenni. A szegény nép, persze, nem tehet róla, hogy — csalódott. Mert a miniszter ur személyének nincs meg az a hóditó ereje, mely a tömegben a lelkesedés szikráját lángra tudná lobbantani, sőt ellenkezőleg, hideg fellépése és beszédjében a tiszta igazság proklamálása helyett a hamis nyomokon haladó gondolkozásuak szintelensége, az igazság takargatása és megkerülése határozottan visszatetszést keltett. No de tudni kell, hogy Hieronymi Károly nem azért jött Szatmárra, hogy választó közönségével sikerüljön a kölcsönös szeretet és bizalom kapcsolatát megteremteni, hanem azért, hogy állásának hatalmával nyomást gyakoroljon a polgárság. meggyőződésére, a mely — különösen a hatalom szférájában élő közönségnél — nagyon rugalmas és hajlitha.ó. A miniszter urnák részben sikerült is a terve, mert vagy 150 ember csoportosult is körülötte, akik, mintha isteni igéket hirdetett volna, lesték a szavait. A közönség zöme azonban érezte, hogy be van csapva, hogy rut játékot űznek vele és hogy a lelkében élő nemzeti érzés diadalra jutása érdekében ettől a hideg szavú diplomatától abszolúte semmit sem várhatnak. A nagy nap tehát csúfos fiaskóval végződött, mert az állig begombolkozott miniszter a kabátja alá rejtette azokat az Ígéreteket is, melyeket azoknak a bizonyos viczinális vasutaknak kiépítése ügyében a város közönsége várt tőle. (A vasútnál.) A vasútnál a miniszter fogadtatására megjelent vagy 150 kirendelt hivatalnok, a kiket Pap Géza polgármester vezetett. A fogadtatás inkább udvariassági tény volt, mint az a szeretetteljes meleg üdvözlés, melylyel egy választó kerület közönsége szokta üdvözölni azt a képviselőjét, a kihez az igaz szeretet köteléke fűzi. Az egész fogadtatás kiméri, kötelező formalitás volt. A szabadelvű párt elnöke, Keresztszeghy Lajos dr. néhány szóval üdvözölte a képviselőjelöltet, mire az hasonló rövidséggel válaszolt. Ezután kocsira ültek és megindult a >me- net« a városba. (A bevonulás.) A miniszter bevonulása siralmas gyászmenethez hasonlított. Feketébe öltözött gyászalakok kétségbeesett szomorúsággal, némán, hallgatagon helyezkedtek el a kocsiüléseken s szinte sérlö kontraszt volt a gyászos fekete képhez a kalapok mellé tűzött piros toll Az Atilla és Rákóczi utczák mindenütt népíelenek voltak. Tüntetés, lelkesedés sehol sem volt látható. A sétáló közönség egykedvűen, hidegen nézte a kurta menetet. (A városházán.) A miniszternek a városházán jutott ki egy adag dicsőség, de az is jégbe volt hütve. Nem csoda, hiszen régen tartogatják számára. Persze, polgármesteri megrendelésre készült a »hódoló<r küldöttségek felvonultatása a kegyelmes ur magas színe elé. A városháza nagy terme volt a színpad, melyen »A bizalom megnyilatkozása« czimü bohózatot adták elő. Szerzője Pap Géza polgár- mester, a ki e téren most tűnt fel először és igy nem csoda, ha bohózatával nem keltett nagyobb hatást, a mi annak tudandó be, hogy úgy a főszereplő (Hieronymi Károly) mint' a írtéVíék- szereplöiv’J(küÍdöti'segék) komolyan v$ítekJ s!áéié?u Felelős szerkesztő : HARSÁNY! SÁN30R.
