Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-11-11 / 258. szám
viSzatmár, 1903. november II. Szerda. Második évfolyam 258. szám» J in ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.’) Vidékre postán küldve: Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Felelős szerkesztő : HARSÁNYI SÁNDOR. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Harcz lesz. Szatmár, nov. 10. (H.) A koczka el van vetve. Sem a Tisza gróf erős keze, sem pedig a chlopy-i hadparancs nem ijesztett reá a nemzetre: a magyar nyelv jogáért a harcz tovább fog folyni. Tisza István nem hozott olyan pro- grammot, a melylyel az obstrukcziót leszerelhette volna s ezzel ismét a legnagyobb bizonytalanság előtt állunk. A helyzet kétségbeejtő. A kormánypárt már jóllakott, vagy még éhes urai, a megszokott czinizmussal, vagy elszánt szolgai készséggel hajtanak fejet térdet a a bécsi politika végrehajtója: Tisza István gróf előtt, a ki a várt nemzeti engedmények helyett holmi kulturális és közgazda- sági morzsákat szór a nemzet szemébe. Hát csak ennyi az egész? Ezt fogja kérdezni az egész ország. Hol vannak azok a nagy eszközök,' miknek segítségével a magyar államot ki akarják vezetni egyfelől a chopy-i hadparancs által támasztott elkeseredésből, másfelük a roppant közgazdasági hínárból? Hol van csak egyetlen jelenség is, a mibe a magyar közvélemény hite belekapaszkodhatnék, mint olyanba, mely a magasabb igényeket kielégíthetné? Hol vannak azoknak a nagy államférfim kvalitásoknak látható, vagy legalább érezhető bizonyságai, melyek nélkül ez idő szerint a magyar államot sikeresen kormányozni lehet? Hol vannak Tisza István gróf programújában a nemzeti erő fejlesztésére alkalmas tervek? Még erre irányzott gondolatokat is hiába keresünk benne. Mindaz, a mi benne van, csak afféle ügyeskedés. Az aktuális kérdéseknek afféle bravúros betanítása, melynek egyetlen czélja, hogy inkább társadalmi rétegeknek tessék, semmint az országnak. Elmondhatjuk, hogy Tisza István pro- grammja csak a koronát elégítheti ki. A koronával szemben gróf Tisza engedelmes is, áldozatkész is, mert a koronának megad mindent, megadván mindent a hadseregnek is. Mintha bizony ez és csak is ez lenne ez idő szerint egy magyar kormányelnök feladata. Ellenkezőleg, az lenne, hogy a nemzetet kárpótolja mindazért a megalázásért, mindazért a jogfosztásért, melyet át kell szenvednie. Hanem azért a szabadelvüpárt roppantul lelkesedik Tisza gróf proprammján. Nem az ország java, nem az állam tekintélye, nem a nemzeti erő kifejlődésének nagy és nemes szempontja vezeti ezt a pártot, hanem csak a maga érdeke. Ha a gróf Tisza István proprammja olyan, hogy ha minden pontjában megvalósulna is, akkor sem vinné egy lépéssel sem előbbre az ország ügyeit. Pedig ez a Programm — mindenki látja — nem arra van szánva, hogy megvalósittassék, hanem csak arra, hogy kőlönféle érdekcsoportokban ideig-óráig hangulatokat támaszszon. Csak természetes tehát, hogy az ellenzék a Tisza István üres frázisai előtt nem hódolhatott meg, mert vájjon ki merné azt állitani, hogy a Tisza István szép szeme nagyobb kincse lenne a küzdő ellenzéknek, mint a nemzet igaza, a magyar nyelv joga. A képviselőházban tegnap tartott beszéde még az optimisták várakozását sem elégítette ki. A harczi riadó tehát ismét zúgni fog. A remélt leszerelésről nem lett semmi s a Tisza-kormány szemben találja magát a nemzet legszentebb jogaiért küzdők lelkes táborával. Szatmár polgári! Mi most képviselő- választás előtt állunk. Ne feledjétek, hogy a kormánypárt jelöltje: Hieronymi Károly a bécsi programra alapján akarja elnyerni a szatmári mandátumot. Ez a programra pedig nemcsak hazafiatlan, hanem egyszerűen merénylet az ország alkotmánya ellen ; egyenes arczulcsapása a magyar nemzeti önérzetnek. Magyarok! Veszélyben a haza! Aki magyar, sorakozzék a függetlenségi párt zászlaja alá s erősítsük meg azt a lelkes tábort, a mely a magyar nemzet jogaiért folytat immár hónapok óta élet-halál harczot. Jelszavunk legyen: — Győzzön az igazság, veszszen a hamisság, fusson Hieronymi! Szatmár, november 10. A hajdumegyei tőispán távozása. Lapunk tegnapi számában röviden megemlítettük, hogy Pnky Gyula főispán beadta lemondását. Puky Gyula főispán távozásáról egy debreczeni lapban ma a következőket olvassuk: Puky Gyula Debreczen város és Hajdume- gye főispánja a megyei közigazgatási-bizottság tegnapi ülésén azzal lepte meg a bizottság tagjait, hogy Tisra István miniszterelnöknek beadta lemondását, aki azt el is fogadta. Puky Gyula rövid és meleghangú beszédben búcsúzott el a bizottságtól. Kijelentette, hogy nehezére esik ugyan a válás azoktól, akikkel a legjobb igyekezete szerint akart együtt munkálkodni, de ő maga is érezte már, hogy hosszú közhivatalnoki pályája után megérett a nyugalomra. Nyugodt lelkiismerettel vonul vissza a közügyektől, miután programmjához mindenkor hü maradt. — Rásó Gyula mondott ezután szép beszédet Puky Gyulához, hivatkozva arra a szabad, hazafias szellemre, a mely a volt főispán működését mindenkor jellemezte. Méltatta érdemeit, a megye érdekében kifejtett munkálkodását. Ezután Puky Gyula, pár szives szóval a bizottság tagjaitól is elbúcsúzva, visszavonult. Puky Gyula lemondásának hire városszerte általános meglepetést keltett. Személye iránt tisztelettel, működése iránt becsüléssel viseltetett a város közönsége. A tisz- tultabb, egészségesebb irány képviselője volt. Már régebben kijelentette, hogy ha a politikai helyzetben változás áll be, s a régi rendszert az erőszak váltja fel, levonja a konzekvencziákat, s otthagyja állását. Puky Gyula állását valószinü- leg hetekig nem töltik be, s ez idő alatt Rásó Gyula alispán helyettesíti. A hajdumegyei főispáni változáson kívül eddig a következő főispáni változásokról van biztos értesülésünk: báró Wesselényi szilágymegyei, Deésy Zoltán szoínok-dobokamegyei és Osztmlaczky trencséni főispán. Ezeknek lemondása már el van fogadva. ORSZÁGGYŰLÉS. .A. IsiépTrlselőliáz: ■ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, nov. 11. A függetlenségi párt tegnapi határozatának ma már látszatja volt a Házban. Az obstrukczió megújult erővel tört ki az ellenzék sorában, hogy elsöpörje azt az embert, a kit a császár miniszterelnöknek vezényelt ki Magyarországba. A Ház ülése ma ismét élénk volt. Csupa küzdelem elszántság és bátorság sugárzott le a harczoló ellenzoki tábor tagjainak arczáról. A megújult küzdelem erősebb lesz az eddiginél s bizonyára ledönti mind azon akadályokat, a melyek jogosan megillető nemzeti követeléseink teljesítésének útját állják. A harczias hangulat a kormánypárton nagy levertséget okozott és különösen azok vesztették el a fejüket, a kik biztosra vették, hogy az ellenzék leszerel. A Ház mai ülésén Hock János beszéde keltett óriási hatást, a midőn a Tisza-féle „nagy nemzeti vívmányt“ a közös czimert támadta. A képviselőház mai üléséről részletes tudósításunk a következő:" A képviselőház mai ülésén Perczel Dezső elnökölt. Napirend előtt élénk vita közepette választás utján töltötték be a megüresedett bizottsági tagságokat. Ezután Vlád Aurél román képviselő szólalt fel. A miniszterelnök programmját bírálta. He■FJ 'XT. 1 „karlsbadi czipőraktárát ajánljuk a t. vevőközömJjjyO wll JE ULJLO U Ségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. A Közvetlen a Pannónia szálloda mellett Szatmár és vidéke leonayyoS)!] czipiraktara. Megérkeztek az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermekczipők és csizmák a leg-jobb kivitelben.
