Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-11-11 / 258. szám

2 Szatmár, szerda SZATMÁRI HÍRLAP 1903. november 11. 258. szám. vesen támadta Tisza István grófot s kijelentette, hogy bizalmatlanságot szavaz a kormánynak. Vlád beszéde után az ellenzék szünetet kért. Perczel Dezső kijelentette, hogy a szünet nem a képviselőket, de az elnökséget illeti s igy nem adhat szünetet E kijelentésre óriási lárma és zaj keletke­zett, a mely perczekig tartott. A zaj lecsillapultával általános érdeklődés közben Hock János állott fel szólásra. Beszéde elején visszautasította Vlád Aurélnak azon kije­ié. tését, a melyet a közigazgatási tisztviselőkre tett. Majd élesen bírálta a kormány programmját s különösen hevesen támadta Tisza István mi­niszterelnök személyét. Ezután áttért a czimer kérdésre. A közös czimert, úgy mondotta, — nem fogadja el, mert az ellenkezik nemzed törekvéseinkkel. Ivánka Oszkár. A közös czimer kifejezés csak lapsus lingvae volt Tisza részéről. Tisza István miniszterelnök. Azt majd én fogom megmaggarázni, ha szükségét látom. Hock János ezután még sokáig beszélt a czimer és a jelvény kérdésről, Az ülés ezzel véget ért. A vitát holnap folytatják. TÁVIRATOK. Tisza, reüstifllsáü.. Budapest, november 11. (Saját tudó­sitónktól) Tisza István gróf miniszterelnök kijelentette ma, hogy az ellenzék körében felháborodást keltő' „közös jelvény*' kije- letése nyelvbotlás volt. E tévedését a Ház egyik legközelebbi ülésén helyre fogja iga­zítani, mert nem közös jelvényről, hanem egyöntetű jelvényről van szó. .A. titeli mandátum. Budapest, november 11. (Saját tudó­sítónktól) A kúria ma foglalkozott a tileli mandátum ellen beadott peticzió ügyével, A kúria ma délután hirdette ki az Ítéletet s a peticziót elutasította. Alkotmányos küzdelem előtt A pártok értekezletei. Szatmár, november 10. ISaját tudósitónktól) A küszöbön levő kép­viselőválasztás a szemben álló két pártot, a füg­getlenségi és 48-as és a szabadelvű pártot, a komoly cselekvés terére szólította és mindegyik párt lázas sietséggel igyekszik a terepviszonyo­kat megismerni, hogy a döntő csatában minden pontot a maga előnyére kiaknázzon. De nemcsak a hivatalos pártok léptek ak- czióba, hanem a választással járó izgalom heve a választó polgárságot is szokatlan lelkesedésre hangolta és jóllehet még napok választanak el a döntő ütközettől, a választási harcz már megin­dult az egész vonalon. A két nagy párt erejének a végsőig való fokozásával megy bele a küzdelembe, de mig a függetlenségi párt az egész nemzetet átható or­szágos jelentőségű érdekekért száll síkra, addig a szabadelvű párt küzdelmének czélja, az önér­dekben zsugorodik össze. A magyar nemzet izzó szenvedéllyel har­czol törvényes jogainak érvényesítéséért. A füg­getlenségi párt fennen lobogtatja a zászlót és nem is teszi le, mig diadalt nem arat. Hazafiui szent kötelessége minden magyar embernek, hogy e zászló körül csoportosuljon, mert arra a zászlóra Magyarországnak örökké élő, elkoboz- hatatlan és csorbithatatlan jogai vannak fel­írva. És a másik oldalról? — a megalkuvás, a meghunyászkodás Ausztria jogtipró beavatkozá­sával szemben. Meglátjuk, melyik lesz erősebb, az elszán­tan harczoió magyar párt,* vagy pedig a hata­lom húsos fazekából lakmározó osztrák párt? Addig is tartsunk össze és szivvel-lélekkel teljes egyetértéssel, vállvetett igyekezettel, ren- dithetlen szilárd elhatározással és szent lelke­sedéssel tömörüljünk a függetlenségi párt zász­lója körül. Ma úgy a függetlenségi párt, mint a sza­badelvű párt végrehajtó bizottsága értekezletet tartott. A függetlenségi párt végrehajtó-bizottsága a jelölés kérdésével foglalkozott. A jelölt sze­mélyére nézve azonban csak a ma délután tar­tandó ujabbi értekezleten történik megállapodás, a miről híradással leszünk. Mihelyt ez megtör­tént, az elnökség azonnal összehívja a pártérte­kezletet. A szabadelvű párt értekezlete igen népes volt. Az értekezlet — zárt ajtók mögött — a teendő előkészületeket beszélte meg. Mines leszerelés. Az ellenzék tovább harczol. Szatmár, november 10. (Politikai munkatársunktól) A független­ségi és 48-as Kossuth-párt tegnap esti határoza­tával Tisza István kormányzási programmja zá­tonyra került. Az ellenzék tegnap óta ismét harezra készen áll, nem adja meg magát, nem omlik rabigába, hanem az utolsó lehelletig folytatni fogja a harezot a magyar vezény­szóért. A pártok — mint budapesti tudósítónk je­lenti — ma már lázas tevékenységet fejtettek ki s előkészítik terveiket, még arra az eshetősé­gekre is, ha Tisza István erőszakos lépéssel vá­laszolna a küzdők akcziójára. A Kossuth-párt hétfőn este döntött, mert tudvalevő, hogy Kossuth Ferencz több kérdést intézett a miniszterelnökhöz, a melyekre Tisza Istvánnak felelnie kellett s ezektől a feleletektől tette függővé á párt további magatartását. Az eredményt, távirati tudósítás nyomán, röviden megírtuk a »Szatmári Hirlap* tegnapi számában. A párt hazafias elemei nem elégedtek meg a miniszterelnöknek buborékszerü, színes ígéretei­vel. A párt tehát elhatározta, hogy semmi kö­rülmények között nem adja fel a harezot s fel­tétlenül küzdeni fog mindaddig, a mig a ma­gyar nemzeti nyelv joga nem érvényesül. Nincsen ebben az országban olyan igaz magyar ember, a ki akarná a magyar nyelv el­árulását. Kell-e hát magyar vezényszó? ítéljen benne a nemzet. Ha az ellenzék küzdelmét erőszakos esz­közökkel gátolják meg, majd Ítélni is fog. De Ígéretekkel nem éri be. Magyar vezényszót, ma­gyar czimert, magyar zászlót akar a nemzet. Szeretete és lelkesedése övezi azok küzdel­mét, akik a megalkuvást nem ismerik, akik előtt csak a nemzet igaza, az édes magyar nyelv joga a czél. Küzdelmükből legalább látni fogja, kik­ben bizhat, kik tartanak ki a magyar nép joga mellett. A kormánypárton Tisza beszéde alatt már tegnap látszott meg a nyugtalanság s mikor be­szédét bevégezte a széledő párttagok lesújtva hangoztatták: — így nem lehet a kibontakozást meg­találni. Az ellenzék harczi kedve azonban egyszerre fölébredt, s városszerte érdeklődéssel várták a függetlenségi párt esti értekezletét. A párttagok teljes számmal együtt voltak, s lelkesülten sora­koztak azok mellé, akik már előzőleg sűrűn ér­veltek a további harcz mellett. Kossuth Ferencz általános figyelem közt nyitotta meg az értekezletet. Kijelentette, hogy Tisza István válasza nem elégítette ki, s a nem­zet jogaiért síkra kell szállni. Riadó éljenzés zúgott fel. Perczekig tap­solt, éljenzett a párt minden tag]a. Kossuth Ferencz: Indítványozom, hogy a jelen helyzetben minden párttagnak szabad el­határozására bizassék, hogy a küzdelmet továbbra rendkivüli eszközökkel folytathassa. Tomboló lelkesedés tört ki. A pártban még olgan elementáris erővel nem zúgott fel az él- jenriadó, mint ez alkalommal. Thaly Kálmán, Debreczen város képvise­lője szólott ezután. Tüzesen beszélt. Hangsúlyozta, hogy ezután már felesleges minden vita azon* hogy mi a párt kötelessége. Negyvennyolcz esz­tendeje, hogy küzd a magyar kultúráért, a ma­gyar nyelv jogos érvényesüléséért. Küzdeni fog tovább az utolsó lehelletéig. Tapsolt, éljenzett a párttag, s ezután egy­hangúlag, lelkesedéssel elfogadták a Kossuth Fe­rencz indítványát. A párthatározatnak villámgyorsan hire fu­tott, s még este a főváros társadalmi rétegeiből alakult küldöttségek keresték fel a pártkörf s üdvözölték a pártot hazafias határozatukért. A párt az ország minden részébe sürgönyk leg tudatta határozatát és a gratuláló válaszok a mai nap folyamán sűrűn érkeztek vissza. SZÍNHÁZ. — (Hangverseny.) Nánássy Géza, a buda­pesti Vígszínház volt tagja, országszerte ismere­tes népdal énekes most hangverseny körúton van, s tegnap Szatmárra érkezett, hogy egy,, vagy két estén a szatmári közönség előtt hang versenyezzen. Nánássy specziális számokból állí­totta össze pompás műsorát, a melyen nemcsak ének, de szavalat is van. Nánássy Géza előbb a szatmári tanintézetek ifjúságának akar hangver­senyt tartani, s csak ezután fog a nagy közön­ség előtt bemutatkozni. ÚJDONSÁGOK. első alste, — Tisza István gróf Szatmárhoz. — Az uj kabinet életében kétségkívül az a legboldogabb pillanat, mikor a kormányelnök alá­írja — az első aktát. A mai viharos időkben nagyon rövidek az uj kormányok mézeshetei ; sőt nem is hetek, csak napok, vagy pláne csak egy nap, amint a Tisza-kormánynak is csak az első napja volt derűs és viharmentes. November 4-ikén, ezen a boldog napon, a mikor Bécsből hazajött az uj kormány és bemutatkozott a klub­ban, született meg az első akta is: a törvényha­tóságokhoz intézett beköszöntő : Tisza István gróf levele, mely vasárnap reggel érkezett meg Szatmár városához, igy vég­ződik : Midőn erről a törvényhatóságot uj állásom elfoglalása alkalmával ezennel értesítem, ezúttal azon várakozásomnak adok kifejezést, hogy úgy engem, mint miniszter^ társaimat legkegyelmesebb Urunk Ö Felsége bizalma áltat elénk tűzött feladataink megoldásában, tör­vényes hatásköréhez képest, hazafias buzgalommal és erélylyel támogatni fog Ugyanilyen szövegű levelet kapott Szatmár- vármegye törvényhatósága is, Ez ugyan sablonos irás, de azért minden ilyen beköszönő levélben van valami érdekes. A Tisza Istvánéban például az, hogy azon várako­zásának ad kifejezést: hogy a király bizalma által eléje tűzött feladatok megoldásában a tör­vényhatóságok hazafias buzgalommal és erélylyel fogják támogatni. Akik a sorok között olvasni szeretnek, az „erős kéz“ politikájára is követ­keztethetnek ebből; mert a lelkesedés, odaadás, vagy más hasonló frázis helyett talán nem min­den ezélzás képen szerepel itt az eré/y szó. * Újból megsemmisített árlejtés.A Kossuth kertben tervezett vashidnak mégis csak peche van. A felépítésének kérdése valóságos lutri. Építik, nem épitik. Hol az egyikről, hol a má­sikról veszünk hirt. Az egyik pozitív hirt agyon- a másik pozitív hir. És ez a két egy-

Next

/
Thumbnails
Contents