Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-14 / 158. szám
2 Szatmár, ke dd SZATMÁRI HÍRLAP 1903. julius 14. 158 szám. ditvány szerint a város a kormányt a haza és a nemzet javára irányuló működésében támogatja. Akkor becsüli meg önmagát a törvényhatóság, ha az indítványt, mely tulajdonképen egy ud variassági aktus, elfogadja. Kelemen Samu dr. válaszában hivatkozik egy franczia markira, a kit guillotine halálra ítéltek és a ki a kivégzés előtt kiabált, rugdalózott. Mikor aztán figyelmeztették, hogy messze vidékről ezren meg ezren jöttek el és hölgyek is, hogy a kivégzést megnézzék, a márki elcsendesedett és udvariasan hajtotta oda fejét, hogy leüssék. Magyarország nem lehet ilyen udvarias a kormányelnökkel szemben és semmiesetre sem hajlandó odahajtani a fejét, hogy azt leüsse. Kérte indítványa elfogadását. Ferenci Ágoston a közgyűlés legnagyobb meglepetésére a tanács javaslatát visszavonta, mert mint monda, úgy látja, hogy úgy sem lehetne az egész közgyűlés hangulatát kifejező egységes határozatot hozni. ügy látszik a tanács tisztában volt azzal, hogy javaslatát leszavazzák. Ennek igazolására itt közöljük azok névsorát, a kik a tanács javaslatára névszerinti szavazás elrendelését akarták kérni. Dr. Kelemen Samu, Uray Géza, Bartha Kálmán, Korányi János, Jákó Mihály, dr. Frieder Adolf, dr. Biró Elemér, Jákó Sándor, Schvarcz Albert, Unger Ullman Sándor, Dr. Nagy Barna, dr. Fejes István, Rosení'eld Miksa, Kovács Ábrahám, Komka Alajos, Kató Antal, Márkus Márton, Klein Vilmos, Horváth József, Sz. Török János, Heinrich Victor, Bölönyi László, Livor József, Boronkay József, Debreczeni Károly, Seress István. A javaslat visszaszívásával elejét vették az ellentétek kiélesitésének. A mint a visszaszívás megtörtént, meg mozdult a tábor és igen sokan távoztak. A közgyűlés a belügyminiszternek az 1901. évi zárszámadás tárgyában kelt leiratát tudomásul vette. Tőrseök Károly drnak az 1903. évi költségvetés ellen beadott felebbe- zését a belügyminiszter elvetette. A leiratot tudomásul vették. (Választás.) A szatmárhegyi végrehajtói állásra négyen pályáztak: Csízek János, MolMarczi habozott:- Miféle hunczfutság fog belőle kisülni ? — kérdezte bizalmatlanul. — Semmi, csak nem üdvözöljük a bánt, Marczi gondolkozott, vájjon jó lesz-e igy? Hátha mégis jobb lenne üdvözölni a granicsárt, s hirtelen eszébe jutott, hogy a Pannóniában éppen tegnap este beszélte egy úri társaság, a melyik pedig konyit a politikához, hogy a grani- csár uj választásokat fog elrendelni. Ebben az esetben a granicsár igen derék ember, aki első sorban is a vendéglősökre gondol. Nagy háládatlanság volna tehát tőle, ha nem üdvözölné a derék férfiút. Meg is mondta határozottan és apertén Kelemennek: No, Samu, tudod én nagyon szeretlek ; büszke is vagyok reád, de ezt a hunczfut írást én nem irom alá. Samu mosolyogva elfordult, mig valaki ravaszul odaszólt Márkus Mártonnak: — Pap Géza is aláírja, Az már más - nyugodott meg Marczi bácsi — akkor én is aláírom. S visszaintette Kelemen Samut és abban a határozott tudatban, hogy Pap Gézával nem kerül ellentétbe, a leghatározottabb vonásokkal kanyaritotta alá a nevét az ivén, ami újabb hangos derültséget keltett. (A méltóságos ur szorul.) Mikor már Márkus Márton is aláírta az ivet, mindenki elérkezettnek látta az időt a közgyűlés megnyitására. De az óra mutatója hiába járt ugyan közel a fél négyhez, a méltóságos gróf főispán csak nem akart mutatkozni a láthatáron. A granicsár szatmármegyei helytartója megérezte, hegy puskaporos a ledován László, Pircsy János és Kovács Gusztáv. A kandidáló bizottság tagjai lettek : Korányi János, Veréczy Antal, Fejes István dr, Antal Dániel, Jákó Mihály és Vajay Imre dr. A jelölés a fent közölt sorrendben történt, mire a közgyűlés közfelkiáltással Csízek Jánost szatmárhegyi végrehajtónak megválasztotta. (A polgármester előterjesztései.) Káldor Lajos számtiszt és Soltész Miklós városgazda megválasztása ellen beadott felebbezéseket a köz- igazgatási biróság elutasította. A jelentéseket tudomásul vették. A közúti zárszámadás tárgyában egy kis vita keletkezett, melyben részt vettek Veréczy Antal, Kőrösme- zey Antal Pap Géza polgármester és Erdélyi István főmérnök. A vita igen érdekes théma kürül forgott. A zárszámadás szerint ugyanis 4000 koronán lelüli felesleg mutatkozik, melynek hovaforditása iránt Veréczy Antal javaslatot tett. Körösmezev Antal főjegyző viszont azt bizonyította, hogy felesleg nincs. Végre is kitűnt, hogy csakugyan van felesleg, a mi legjobban Erdélyi István főmérnököt lepte meg. A felesleg hovaforditása iránt akkor fognak intézkedni, ha a miniszter a zárszámadást jóváhagyja. A városi köz és gyámpénztárban e hóban váratlanul vizsgálatot tartottak. A közgyűlés szívesen vette tudomásul, hogy mindent a legnagyobb rendben találtak. (A tanács előterjesztései.) A városi vámhivatalnál múlt hó 13-án szintén vizsgálatot tartottak. Úgy a készpénzt, mint a vámjegyeket rendben találták. A tenyészapa állatok megvizsgálásánál felmerülő dijak szabályozására vonatkozó előterjesztést elfogadták. Az erdődi ut rendezése folytán fenn maradt területeket kisajátítás utján eladják. Az állami népiskolákra a város 150,000 korona kölcsönt vesz fel a ,,Magyar Jelzálog Hitelbanktól.“ A kölcsönügylet lebonyolításával a polgármestert bízták meg. Pethő György gazdasági tanácsos lemondását a közgyűlés tudomásul vette és a megüresedett gazdasági vegő, s tanácstalanul vonult be tanácskozni Pap Gáza polgármesterrel a polgármesteri szobába, a hol gondosan magukra zárták az ajtót, mert a méltóságos gróf főispán ur nem szereti a nyilvánosságot, a midőn tanácstalanul tanácsot kér azoktól, akiknek egyszer-másszor szokott neház időkben egy-egy mentő ideájuk támadni. Valamint Nagykárolyban Nagy Laczi, az alispán, úgy itt Szatmáron Pap Géza a polgármester a méltóságos gróf főispán ur esze, de ezúttal Pap Gézának is hosszú fejtörést okozott a nehéz probléma megoldása, úgy, hogy bent a türelmetlenkedő városatyák közül valaki már el is kiáltotta magát: Halljuk! — Nem lehet, — volt a válasz.- Hol a főispán ur? — Nagy ebéden volt — mondta valamelyik stereotyp mameluk, hát siestál. — Nem úgy van, — magyarázta Csomay Imre, a méltóságos ur szorul. Ezt aztán már nem bírta tovább elviselni a Ferencz Guszti keble, s besietett a polgármesteri szobába, jelentvén, hogy benn a teremben türelmetlenkednek a városatyák. Mire Pap Géza végre is elszántan, nekibátorodva, olyan formán vezette be a méltóságos gróf főispánt, mint az a bizonyos papa, aki maga is drukkolva a szigorú vizsgálóbizottság elé vezeti sze- pegő fiát. Szinte látni lehetett, a mint biztatólag meg-megránczigálja a főispán fekete zsakettjének az egyik szárnyát : — Csak bátorság, méltóságos ur, ismerem Samut még a régi jó időkből. Olyan a szive, mint a vaj. Egy könyörgő pillantás ellágyitja és legalább b e n- n ü n k e t nem fog felfalni. tanácsosi állás betöltésére a pályázat meghirdetésével a tanácsot megbízta. Hatvani Péter gyermekóvónak, a ki 43 éve áll immár a város szolgálatában, az ötöd éves korpótlékot folyósították. Bak István telkéhez egy darab utczai terület lett csatolva, melyet meg kell a várostól vennie. Minthogy azonban erre nem hajlandó, megkísérlik az ügyet vele barátságos utón elintézni, a mi ha nem sikerül, kisajátítás utján kötelezik a vételre. (A jogi szakbizottság javaslatai.) A város uj kéményseprési szabályrendeletet alkotott, melynek értelmében a várost három kéményseprési kerületre osztják. Az uj szabályrendeletet elfogadták. A mügyalogjáró szabályrendelet 9. §-át módosították, melynek értelmében a háztulajdonosok a számla kézbesítésétől számított 30 napon belül fizetni kötelesek. A tartozást 5 év alatt 10 félévi részletekben is fizethetik, de egy részletfizetés elmulasztása esetében az egész tőke esedékes. A szabályrendelet ezen módosításához a közgyűlés hozzájárult. (A gazdasági szakbizottság javaslatai.) A Rákóczi-emlékre a város 200 koronát ad, ha közadakozásból legalább 500 korona befolyna. Ha ez ősz szeg nem folyna be, úgy 500 koronára kiegészíti. Az iskolai játéktér tárgyában a tanács azt javasolja, hogy a város a játéktér czéljaira adjon telket, egyebet azonban nem. Fechtel János dr. méltányosságot kér a közgyűléstől. A játéktér létesítése közóhaj, mert mindenki tudja, hogy a szellemmel a testet is fejleszteni kell. A gazdasági szakbizottság szűkmarkú volt. Példának felemlíti Nagy-Bányát, Máramaros-Szigetet, Beregszászt és Munkácsot, mint kis városokat, a melyek a játéktereket fel is szerelték. Az állam nem szereli fel. Ezer ifjúról van szó, a kiktől a városnak mégis csak van haszna, ha már kenyeret adunk, adjunk hozzá sót is; ha tehát területet adunk, adjuk meg hozzá a felszerelést is. Heinrich Viktor a kertet ajánlja, mely közel van és pénzbe sem kerül. Magában pedig keserűen ezt gondolta : — Samu, Samu, táborunk hajdani büszkesége, mivé lettél ? És a méltóságos gróf, főispán remegő kezében bánatosan megszólalt a csengettyű, a mire a babonások megjegyezték: — A granicsár lélekharangja. (Guszti, eredj elől!) A közgyűlés megnyílt. Körösme- z o y Antal felolvasta a polgármester havi jelentését, a melyet szokás szerint tudomásul vettek. Ezután következett volna a granicsár üdvözlésére vonatkozó tanácsi előterjesztés. De az első pillanatban úgy látszott, hogy nem akad hős férfiú, aki előterjessze. Az akta Körösmezey előtt feküdt de a főjegyző olyanformán nézett Ferencz Gusztira, hogy eszünkbe jutott a német biztatás : Guszti, Guszti geh Du voran, Du hast die grosse Stiefel an. . . És Guszti megértette. Felállott és előterjesztette, hogy a tanács azt javasolja a közgyűlésnek, hogy küldjön meleg hangú üdvözletét Khuen-Héderváry- nak, az uj miniszterelnöknek, no meg Kolossváryt is üdvözölje egy szusz alatt. — Sok lesz, Guszti — szólt oda Horváth, a n é m e t i-i kuruez pati- káros. — Fagyos lesz az az üdvözlet — mondta más valaki. Aztán felállott Kelemen Samu és beszélt tartalmasán, szépen, lendületesen. A granicsárt aprította, de nem durván, mint a répát szokás aprítani, hanem finoman, de annál hatásosabban, úgy hogy a sürü helyeslés csaknem kivetette a méltóságos gróf főispán urat a székéből, mig Pap Géza egyre küldte feléje azokat Osváth Elemér, Pap Géza, Kelemen Samu dr. és Veréccy Antal szólották még a tárgyhoz. A közgyűlés a javaslatot visszaadta a tanácsnak azzal, hogy a felszerelésre nézve tervet és költségvetést ter- jeszszen a jövő havi közgyűlés elé. A Csokonai-utczai nyílt árok megszüntetése tárgyában elfogadták a tanács azon javaslatát, hogy az ezen munkálatok fedezetére szükséges 14.000 korona költséget három évre egyenlő összegben felosztják és a munkálatokat successive foganatosítják. Pázsit-utcza lakói a várostól pallótkértek. Minthogy azonban a város pallóval nem rendelkezik, egy méter szélességű közgyalogjáró-ut építését határozták el. Az anyagot, minthogy a Pázsit utcza lakói beigazoltan szegények, a város ingyen adja, ellenben a lerakással járó költséget az illetőknek meg kell fizetni. A város gazdászatánál felhasználandó fa-anyag árát abban a minimális árban állapították meg, a minő árban azt az idegennek szállítják. A közkórházi hetesek havi bérét 12 koronáról 16 koronára felemelték. (Egyéb ügyek.) A vasúti bizottság javaslatát elfogadták. A Szatmár—Mátészalkai vasút ügye egy lépéssel ezzel is előrehaladt. A hatósági átiratokat tudomásul vették és a közgyűlés azokhoz hozzájárult. Pap Géza, Péchy Antal, Novák Lajos 6—6 heti, Báthy Sándor pedig 5 heti szabadságot kapott. A nagyváradi vérengzés a Házban, A képviselőház ülése. Budapest, julius 13. (Saját tudósítónk távirata.) A képviselöház mai ülésén Apponyi Albert gróf elnökölt. A beérkezett peticziók felett parázs kis házszabály vita indult meg, mely után, a napirend előtt Barabás Béla állott fel szólásra és elmondotta a Nagyváradon tegnap történteket. Keserű szavakban panaszolta el a véres esemény részleteit és a könyörgő pillantásokat, a melyektől ellágyulni szokott. A beszéd rövid volt, de határozott : — Tudomásul vesszük az előterjesztést, de nem üdvözöljük a granicsárt. — Helyes, helyes! — hallatszott minden oldalról. — Nem helyes biz ez! — pattant fel Csomay Imre. Hogy volna helyes! Semmit se veszünk tudomásul; napirendre térünk fölötte. Punktum ! (Guszti retirálj.) A helyzet kezdett nagyonis kritikus lenni, különösen mikor a polgármester látta, hogy a ravasz Samu az ő hü ma- melukjait Íratta alá a névszerinti szavazást kérő ivén. Pap Géza hirtelenében súgott valamit a főispánnak. Egy pilla^ natig tanácskoztak, aztán Ferencz Gusztinak súgott valamit a főispán s kész volt a rückwerz conzentrirung. E közben azonban valaki jóindula- tulag odaszólt Gusztáv barátunknak : — Guszti retirálj ! Mire Guszti jelentőségteljesen mosolygott a bajusza alatt, s csakhogy ki nem mondta: — Hisz éppen, hogy azt teszem. Felsőbb meghagyásból retirálok. S Gusztinak zajos helyeslésekben volt része, a midőn — megtörve bár, de fogyva nem — kijelentette, hogy a javaslatot a tanács visszavonja. Ez már helyes — nyugodott meg Csomay Imre is. Nincs javaslat, tehát nincs mi fölött napirendre térni. így üdvözölte Szatmár város törvényhatósága az Urnák 1903-ik esztendejében, julius 13-ik napján a granicsárt. Dixi.
