Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-07-14 / 158. szám

2 Szatmár, ke dd SZATMÁRI HÍRLAP 1903. julius 14. 158 szám. ditvány szerint a város a kormányt a haza és a nemzet javára irányuló mű­ködésében támogatja. Akkor becsüli meg önmagát a törvényhatóság, ha az indítványt, mely tulajdonképen egy ud variassági aktus, elfogadja. Kelemen Samu dr. válaszában hivatkozik egy franczia markira, a kit guillotine halálra ítéltek és a ki a kivég­zés előtt kiabált, rugdalózott. Mikor aztán figyelmeztették, hogy messze vi­dékről ezren meg ezren jöttek el és hölgyek is, hogy a kivégzést meg­nézzék, a márki elcsendesedett és ud­variasan hajtotta oda fejét, hogy leüs­sék. Magyarország nem lehet ilyen ud­varias a kormányelnökkel szemben és semmiesetre sem hajlandó odahajtani a fejét, hogy azt leüsse. Kérte indít­ványa elfogadását. Ferenci Ágoston a közgyűlés legnagyobb meglepetésére a tanács ja­vaslatát visszavonta, mert mint monda, úgy látja, hogy úgy sem lehetne az egész közgyűlés hangulatát kifejező egységes határozatot hozni. ügy látszik a tanács tisztában volt azzal, hogy javaslatát leszavazzák. Ennek igazolására itt közöljük azok névsorát, a kik a tanács javaslatára névszerinti szavazás elrendelését akarták kérni. Dr. Kelemen Samu, Uray Géza, Bartha Kálmán, Korányi János, Jákó Mihály, dr. Frieder Adolf, dr. Biró Elemér, Jákó Sándor, Schvarcz Albert, Unger Ullman Sándor, Dr. Nagy Barna, dr. Fejes István, Rosení'eld Miksa, Ko­vács Ábrahám, Komka Alajos, Kató Antal, Márkus Márton, Klein Vilmos, Horváth József, Sz. Török János, Hein­rich Victor, Bölönyi László, Livor Jó­zsef, Boronkay József, Debreczeni Ká­roly, Seress István. A javaslat visszaszívásával elejét vették az ellentétek kiélesitésének. A mint a visszaszívás megtörtént, meg mozdult a tábor és igen sokan távoztak. A közgyűlés a belügyminiszter­nek az 1901. évi zárszámadás tárgyá­ban kelt leiratát tudomásul vette. Tőrseök Károly drnak az 1903. évi költségvetés ellen beadott felebbe- zését a belügyminiszter elvetette. A leiratot tudomásul vették. (Választás.) A szatmárhegyi végrehajtói állásra négyen pályáztak: Csízek János, Mol­Marczi habozott:- Miféle hunczfutság fog belőle kisülni ? — kérdezte bizalmatlanul. — Semmi, csak nem üdvözöljük a bánt, Marczi gondolkozott, vájjon jó lesz-e igy? Hátha mégis jobb lenne üdvözölni a granicsárt, s hirtelen eszébe jutott, hogy a Pannóniában éppen tegnap este beszélte egy úri társaság, a melyik pe­dig konyit a politikához, hogy a grani- csár uj választásokat fog elrendelni. Eb­ben az esetben a granicsár igen derék ember, aki első sorban is a vendéglő­sökre gondol. Nagy háládatlanság volna tehát tőle, ha nem üdvözölné a derék férfiút. Meg is mondta határozottan és apertén Kelemennek: No, Samu, tudod én nagyon sze­retlek ; büszke is vagyok reád, de ezt a hunczfut írást én nem irom alá. Samu mosolyogva elfordult, mig va­laki ravaszul odaszólt Márkus Mártonnak: — Pap Géza is aláírja, Az már más - nyugodott meg Marczi bácsi — akkor én is aláírom. S visszaintette Kelemen Samut és abban a határozott tudatban, hogy Pap Gézával nem kerül ellentétbe, a legha­tározottabb vonásokkal kanyaritotta alá a nevét az ivén, ami újabb hangos de­rültséget keltett. (A méltóságos ur szorul.) Mikor már Márkus Márton is alá­írta az ivet, mindenki elérkezettnek látta az időt a közgyűlés megnyitására. De az óra mutatója hiába járt ugyan közel a fél négyhez, a méltóságos gróf főis­pán csak nem akart mutatkozni a látha­táron. A granicsár szatmármegyei hely­tartója megérezte, hegy puskaporos a le­dován László, Pircsy János és Ko­vács Gusztáv. A kandidáló bizottság tagjai let­tek : Korányi János, Veréczy Antal, Fejes István dr, Antal Dániel, Jákó Mihály és Vajay Imre dr. A jelölés a fent közölt sorrendben tör­tént, mire a közgyűlés közfelkiáltás­sal Csízek Jánost szatmárhegyi vég­rehajtónak megválasztotta. (A polgármester előterjesztései.) Káldor Lajos számtiszt és Sol­tész Miklós városgazda megválasztása ellen beadott felebbezéseket a köz- igazgatási biróság elutasította. A jelen­téseket tudomásul vették. A közúti zárszámadás tárgyában egy kis vita keletkezett, melyben részt vettek Veréczy Antal, Kőrösme- zey Antal Pap Géza polgármes­ter és Erdélyi István főmérnök. A vita igen érdekes théma kürül forgott. A zárszámadás szerint ugyanis 4000 koronán lelüli felesleg mutatkozik, melynek hovaforditása iránt Veréczy Antal javaslatot tett. Körösmezev Antal főjegyző viszont azt bizonyította, hogy felesleg nincs. Végre is kitűnt, hogy csakugyan van felesleg, a mi leg­jobban Erdélyi István főmérnököt lepte meg. A felesleg hovaforditása iránt akkor fognak intézkedni, ha a minisz­ter a zárszámadást jóváhagyja. A városi köz és gyámpénztárban e hóban váratlanul vizsgálatot tartot­tak. A közgyűlés szívesen vette tudo­másul, hogy mindent a legnagyobb rendben találtak. (A tanács előterjesztései.) A városi vámhivatalnál múlt hó 13-án szintén vizsgálatot tartottak. Úgy a készpénzt, mint a vámjegyeket rend­ben találták. A tenyészapa állatok megvizsgá­lásánál felmerülő dijak szabályozására vonatkozó előterjesztést elfogadták. Az erdődi ut rendezése folytán fenn maradt területeket kisajátítás ut­ján eladják. Az állami népiskolákra a város 150,000 korona kölcsönt vesz fel a ,,Magyar Jelzálog Hitelbanktól.“ A kölcsönügylet lebonyolításával a pol­gármestert bízták meg. Pethő György gazdasági taná­csos lemondását a közgyűlés tudomá­sul vette és a megüresedett gazdasági vegő, s tanácstalanul vonult be tanács­kozni Pap Gáza polgármesterrel a pol­gármesteri szobába, a hol gondosan ma­gukra zárták az ajtót, mert a méltóságos gróf főispán ur nem szereti a nyilvános­ságot, a midőn tanácstalanul tanácsot kér azoktól, akiknek egyszer-másszor szokott neház időkben egy-egy mentő ideájuk támadni. Valamint Nagykárolyban Nagy Laczi, az alispán, úgy itt Szatmáron Pap Géza a polgármester a méltóságos gróf főispán ur esze, de ezúttal Pap Gézának is hosszú fejtörést okozott a nehéz prob­léma megoldása, úgy, hogy bent a tü­relmetlenkedő városatyák közül valaki már el is kiáltotta magát: Halljuk! — Nem lehet, — volt a válasz.- Hol a főispán ur? — Nagy ebéden volt — mondta va­lamelyik stereotyp mameluk, hát siestál. — Nem úgy van, — magyarázta Csomay Imre, a méltóságos ur szorul. Ezt aztán már nem bírta tovább el­viselni a Ferencz Guszti keble, s be­sietett a polgármesteri szobába, jelentvén, hogy benn a teremben türelmetlenked­nek a városatyák. Mire Pap Géza végre is elszántan, nekibátorodva, olyan formán vezette be a méltóságos gróf főispánt, mint az a bizonyos papa, aki maga is drukkolva a szigorú vizsgálóbizottság elé vezeti sze- pegő fiát. Szinte látni lehetett, a mint biztatólag meg-megránczigálja a főispán fekete zsakettjének az egyik szárnyát : — Csak bátorság, méltóságos ur, is­merem Samut még a régi jó időkből. Olyan a szive, mint a vaj. Egy könyör­gő pillantás ellágyitja és legalább b e n- n ü n k e t nem fog felfalni. tanácsosi állás betöltésére a pályázat meghirdetésével a tanácsot megbízta. Hatvani Péter gyermekóvónak, a ki 43 éve áll immár a város szolgá­latában, az ötöd éves korpótlékot fo­lyósították. Bak István telkéhez egy darab utczai terület lett csatolva, melyet meg kell a várostól vennie. Minthogy azon­ban erre nem hajlandó, megkísérlik az ügyet vele barátságos utón elintézni, a mi ha nem sikerül, kisajátítás utján kötelezik a vételre. (A jogi szakbizottság javaslatai.) A város uj kéményseprési sza­bályrendeletet alkotott, melynek értel­mében a várost három kéményseprési kerületre osztják. Az uj szabályrende­letet elfogadták. A mügyalogjáró szabályrendelet 9. §-át módosították, melynek értelmé­ben a háztulajdonosok a számla kéz­besítésétől számított 30 napon belül fizetni kötelesek. A tartozást 5 év alatt 10 félévi részletekben is fizethe­tik, de egy részletfizetés elmulasztása esetében az egész tőke esedékes. A szabályrendelet ezen módosításához a közgyűlés hozzájárult. (A gazdasági szakbizottság javas­latai.) A Rákóczi-emlékre a város 200 koronát ad, ha közadakozásból leg­alább 500 korona befolyna. Ha ez ősz szeg nem folyna be, úgy 500 koronára kiegészíti. Az iskolai játéktér tárgyában a tanács azt javasolja, hogy a város a játéktér czéljaira adjon telket, egyebet azonban nem. Fechtel János dr. méltányossá­got kér a közgyűléstől. A játéktér léte­sítése közóhaj, mert mindenki tudja, hogy a szellemmel a testet is fejlesz­teni kell. A gazdasági szakbizottság szűkmarkú volt. Példának felemlíti Nagy-Bányát, Máramaros-Szigetet, Be­regszászt és Munkácsot, mint kis váro­sokat, a melyek a játéktereket fel is szerelték. Az állam nem szereli fel. Ezer ifjúról van szó, a kiktől a város­nak mégis csak van haszna, ha már kenyeret adunk, adjunk hozzá sót is; ha tehát területet adunk, adjuk meg hozzá a felszerelést is. Heinrich Viktor a kertet ajánlja, mely közel van és pénzbe sem kerül. Magában pedig keserűen ezt gon­dolta : — Samu, Samu, táborunk hajdani büszkesége, mivé lettél ? És a méltóságos gróf, főispán reme­gő kezében bánatosan megszólalt a csen­gettyű, a mire a babonások megjegyezték: — A granicsár lélekharangja. (Guszti, eredj elől!) A közgyűlés megnyílt. Körösme- z o y Antal felolvasta a polgármester ha­vi jelentését, a melyet szokás szerint tu­domásul vettek. Ezután következett volna a granicsár üdvözlésére vonatkozó taná­csi előterjesztés. De az első pillanatban úgy látszott, hogy nem akad hős férfiú, aki előterjessze. Az akta Körösmezey előtt feküdt de a főjegyző olyanformán nézett Ferencz Gusztira, hogy eszünkbe jutott a német biztatás : Guszti, Guszti geh Du voran, Du hast die grosse Stiefel an. . . És Guszti megértette. Felállott és előterjesztette, hogy a tanács azt java­solja a közgyűlésnek, hogy küldjön me­leg hangú üdvözletét Khuen-Héderváry- nak, az uj miniszterelnöknek, no meg Kolossváryt is üdvözölje egy szusz alatt. — Sok lesz, Guszti — szólt oda Horváth, a n é m e t i-i kuruez pati- káros. — Fagyos lesz az az üdvözlet — mondta más valaki. Aztán felállott Kelemen Samu és beszélt tartalmasán, szépen, lendületesen. A granicsárt aprította, de nem durván, mint a répát szokás aprítani, hanem fino­man, de annál hatásosabban, úgy hogy a sürü helyeslés csaknem kivetette a méltóságos gróf főispán urat a székéből, mig Pap Géza egyre küldte feléje azokat Osváth Elemér, Pap Géza, Kele­men Samu dr. és Veréccy Antal szólották még a tárgyhoz. A közgyűlés a javaslatot vissza­adta a tanácsnak azzal, hogy a felszere­lésre nézve tervet és költségvetést ter- jeszszen a jövő havi közgyűlés elé. A Csokonai-utczai nyílt árok meg­szüntetése tárgyában elfogadták a ta­nács azon javaslatát, hogy az ezen munkálatok fedezetére szükséges 14.000 korona költséget három évre egyenlő összegben felosztják és a munkálato­kat successive foganatosítják. Pázsit-utcza lakói a várostól pallótkértek. Minthogy azonban a vá­ros pallóval nem rendelkezik, egy mé­ter szélességű közgyalogjáró-ut építé­sét határozták el. Az anyagot, mint­hogy a Pázsit utcza lakói beigazoltan szegények, a város ingyen adja, ellen­ben a lerakással járó költséget az il­letőknek meg kell fizetni. A város gazdászatánál felhasz­nálandó fa-anyag árát abban a mini­mális árban állapították meg, a minő árban azt az idegennek szállítják. A közkórházi hetesek havi bérét 12 koronáról 16 koronára felemelték. (Egyéb ügyek.) A vasúti bizottság javaslatát el­fogadták. A Szatmár—Mátészalkai vasút ügye egy lépéssel ezzel is előrehaladt. A hatósági átiratokat tudomásul vették és a közgyűlés azokhoz hozzá­járult. Pap Géza, Péchy Antal, Novák Lajos 6—6 heti, Báthy Sándor pedig 5 heti szabadságot kapott. A nagyváradi vérengzés a Házban, A képviselőház ülése. Budapest, julius 13. (Saját tudósítónk távirata.) A képviselöház mai ülésén Apponyi Al­bert gróf elnökölt. A beérkezett peticziók felett pa­rázs kis házszabály vita indult meg, mely után, a napirend előtt Barabás Béla állott fel szólásra és elmondotta a Nagyváradon tegnap történteket. Keserű szavakban pana­szolta el a véres esemény részleteit és a könyörgő pillantásokat, a melyektől el­lágyulni szokott. A beszéd rövid volt, de határozott : — Tudomásul vesszük az előter­jesztést, de nem üdvözöljük a granicsárt. — Helyes, helyes! — hallatszott minden oldalról. — Nem helyes biz ez! — pattant fel Csomay Imre. Hogy volna helyes! Semmit se veszünk tudomásul; napi­rendre térünk fölötte. Punktum ! (Guszti retirálj.) A helyzet kezdett nagyonis kritikus lenni, különösen mikor a polgármester látta, hogy a ravasz Samu az ő hü ma- melukjait Íratta alá a névszerinti szava­zást kérő ivén. Pap Géza hirtelenében súgott valamit a főispánnak. Egy pilla^ natig tanácskoztak, aztán Ferencz Gusz­tinak súgott valamit a főispán s kész volt a rückwerz conzentrirung. E közben azonban valaki jóindula- tulag odaszólt Gusztáv barátunknak : — Guszti retirálj ! Mire Guszti jelentőségteljesen mo­solygott a bajusza alatt, s csakhogy ki nem mondta: — Hisz éppen, hogy azt teszem. Felsőbb meghagyásból retirálok. S Gusztinak zajos helyeslésekben volt része, a midőn — megtörve bár, de fogyva nem — kijelentette, hogy a javaslatot a tanács visszavonja. Ez már helyes — nyugodott meg Csomay Imre is. Nincs javaslat, te­hát nincs mi fölött napirendre térni. így üdvözölte Szatmár város tör­vényhatósága az Urnák 1903-ik eszten­dejében, julius 13-ik napján a grani­csárt. Dixi.

Next

/
Thumbnails
Contents