Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-14 / 158. szám
bejelenti, hogy mentelmi jogát megsértették. Az egész rendzavarásért, a vérontásért egyes egyedül Gerő Ármin nagyváradi főkapitányt okozza, kinek tegnap a szemébe is megmondotta, hogy eszeveszett ember, szóval, hogy megbolondult. (Nagy zaj a jobboldalon.) Ugrón Gábor: Bolond, vagy gazember ! Barabás beszéde további folyamán a nagyváradi főkapitány felfüggesztését és a b-gszigorobb vizsgálat megindítását követelte. Elnök, a Barabás mentelmi jogának megsértését, a mentelmi-bizottsághoz utasította mire Khuen-Héderváry miniszterelnök szólalt fel és kijelentette, hogy a nagyváradi esetről idáig csak rövid jelentést kapott, de táviratilag részletes jelentést kér és a vizsgálatot megindítja. Mint kormányelnök, — úgymond — a közszabadságot nem csak védeni tartozik, de azt védeni is akarja, ügy Komjáthy, mint Barabás mentelmi ügyének sürgős tárgyalását a maga részéről is kívánja. Olay Lajos szintén Barabás mentelmi jogának a megsértését látja és a legszigorúbb vizsgálat megindítását követeli. A Ház ezután a napirend tárgyalására tért át. Vészi József szólalt fel, élesen bírálta a miniszterelnök programmját, melyet semmi szin alatt nem tart elfogadhatónak annál is inkább, mivel a programúiban az ex-lex választás és a klotür előszelét érzi. Az ülés ezután véget ért. Barabás Béla Nagyváradon. Véres beszámoló. (Saját tudósitónktól.) Barabás Béla a nemzeti követelmények lelkes harezosa tartotta tegnap beszámolóját Nagyváradon. Az ország figyelme fordult feléje. Érdeklődéssel várta mindenki, hogy á nemzet igaz jogaiért küzdő képviselő miképen adja ki a jelszót a további nagy küzdelemre. De a beszámoló bosszantotta és ellentüntetésre ingerelte a szabadelvű- párt egyrészét, az úgynevezett Tisza- Bánífy-féle csoportot és tehetetlen dühében abezugoló munkásokat vezetett a Barabás sok ezerre menő lelkesedéssel éljenző hívei közé. Több történt, mint a mit akartak. A viszály magvát akarták elvetni és polgárvér festette pirosra a nagyváradi utczák kövezetét. Az izzó szenvedélyek lángja felcsapott s fel- perzselte Nagyvarad, de vele az ország nyugalmát is. A nagyváradi véres beszámolásról különben az alábbiakban írjuk meg a rideg valóságot: (Barabás érkezése.) A vonat pontosan érkezett az állomásra, s Barabás Béla hírlapíró gárdától kisérve szállott ki a kocsiból. Alig tűnt fel Barabás Béla daliás alakja az állomáson, Szokoly Tamás pártelnök és dr. Halász Lajos szerkesztő által fogadására vezetett küldöttség riadó éljenzésbe tört ki, mely futó tüz- ként vonult végig a hosszú utón. Barabás Béla bevonulása hasonlított egy diadalmenethez, oly impozáns volt. Kétszázból álló kocsisor és az utón felállott mintegy tízezer ember kisérte be a szállására, a Sass-szál- lodába. (Véres összeütközés.) A Körös balpartján a színházzal szemben terül el Szent László hatalmas négyszögletes tere. A palotáktól övezett téren már a kora délutáni órákban kezdett gyülekezni a nép, mely rövid idő alatt szorongásig megtöltötte a nagy térséget. A jelenvoltak számát mintegy tizenötezerre teszik, köztük rengeteg 15 8 szám. Szatmár, kedd SZATMÁRI volt az idegen, akik vidékről jöttek meghallgatni a beszámolót. Szatmárról is elutazott Bariba Kálmán, lapunk fő- szerkesztője, meghallgatni a beszámolót. Az óriási embertömeg csendben türelemmel várta a gyűlés megnyitását. A szomszédos utczákban rendőrök és katonák teljes készenlétben állottak. Az idő lassan telt. Végre fél öt tájban a Sass szálloda erkélyének ajtaja megnyílt s a függetlenségi párt vezéremberei megjelentek az erkélyen. Egetverő éljenzés zudult fel a tömeg ajkáról és Szokoiy Tamás, a függetlenségi párt elnöke beszélni kezdett. Alig szólt egy két szót fülsértő abcugolás tört ki, úgy hogy szavai elvesztek a zajban. Abban a pillanatban, mikor Szokoly Tamás beszédjébe kezdett, érkezett meg a szabadelvű párt Tisza csoport bérenc csapata, kisérve a Moskovic-féle gyár felizgatott, mintegy kétszáz munkásától, a kik éktelen abcugolásba kezdtek. Óriási kavarodás támadt erre. A tömeg iszonyú dühhel vetette magát az ünnep rontókra és elkeseredett liarcz fejlődött ki köztük. Hangos kiabálás, orditás keletkezett, melybe belevegyült a sebesültek vészkiáltásai. A pártvezetőség tanácstalanul nézte a harezot s balsejtelmektől áthatva Barabás Bélát ráakarták beszélni, hogy beszámolóját halassza el. Barabás azonban szilárdul ragaszkodott szándékához. Ez alatt a téren egymást ütötte a nép s a sebesültek száma mind több lett. Ezeket a Sass-szálloda udvarára vitték be, hol sebeiket bekötözték. A küzdelem kimenetele kétséges volt, mert mindkét fél erősen tartotta magát. Ekkor nem várt segítség érkezett. A szoczialisták', a kikről mindenki azt hitte, hogy Barabás ellen akarnak tüntetni, utat törtek maguknak a sürü embertömegben s rövid heves küzdelem után az ünneprontókat kiverték a térről. (Barabás Béla beszéde.) Az izgalom lecsendesülóse után Barabás Béla lépett az erkélyre. Megjelenése lázba ejtette a tömeget és viharos, szűnni nem akaró éljenzésbe törtek ki, majd néma csend következett és Barabás megkezdte beszámolóját. A szónoklat nagy mestere kitett magáért, beszélt úgy, mint még soha. Szavai gyujtólag hatottak a lélegzetét is visszafojtó tömegre, mely minden mondatát a lelkesedés hevétől elragadtatva megéljenzett. Barabás először is kifejti, hogy megakarja kérdezni választóit, vajion magatartását és politikáját helyeslik-e. Azután reflektál a szabadelvű-pártnak, a szoczialistáknak és a tisztviselőknek az ő lejövetelét megelőző akcziójára. A szoczialistákra nézve kijelenti, hogy ő a szoczialistáknak, a szegény munkás embereknek mindig igaz baratja volt. Szóló már régóta küzd az általános titkos szavazati jog behozatala érdekében. A mi a tisztviselőket illeti — folytatta Barabás az ő érdekeiért is küzdött, nem azért mert rászavaztak — hiszen az ő szavazatukra már nem is volt szüksége, hanem azért, mert tisztességes munkájukért megérdemlik a pártfogást. Ezután a katonai javaslatokról emlékezik meg és kijelenti, hogy a kormány, ha most vissza vonta a javaslatokat, megtehette volna azt két hónappal előbb és akkor az azóta letelt időt hasznos munkára lehetett volna fordítani. Szóló és hívei nem kívánják, hogy máról holnapra teljesedjenek a nemzeti követelmények, azonban határozottan követelik, hogy a miniszterelnök ne zárkózzék el hidegen a nemzeti követelmények teljesítése elől. (A főkapitány fellépése.) Barabás beszéde közben Gerő főkapitány felküldött és kijelentette, hogy a beszámoló folytatását betiltja, mert a tömegben az izgatottság óriási mérvben nő. Barabás erre röviden bevógezte beszédét. HÍRLAP — Nem obstrukciót folytatunk mi, hanem a nemzet igaz jogáért küzdünk, mert elérkézett az idő, hogy a nemzet tétlenségéből felébredve törvényen alakuló jogát kivívja. Nem teszem le a fegyvert, — végzó gyújtó beszédjét — hanem erőt merítve az önök lelkes támogatásától, ujult erővel küzdők tovább. (A rendőrség és katonaság.) Alig hangzottak el Barabás gyújtó hatású beszédjének utolsó szavai, a felharsant éljen riadalom zajába belevegyült a fegyvercsörtetés ijjesztö hangja. A szomszéd Sass-utczában felállított mintegy száz rendőr titkos intésre kivont karddal rohant az óriási tömegre s azt ütlegelni kezdte. A nem várt rohamtól meglepett tömeg ordítva menekült, miáltal óriási tolongás keletkezett. Menekülni lehetetlen volt, a rendőrök akit utolértek kardjukkal vágták le, a Szent-László- terét pár pillanat múlva vér festette. A rendőrök és polgárok közt elkeseredett harcz fejlődött ki s záporként repültek a kövek. A rendőrök viselkedése túltett minden emberi fogalmon. Á zajt, lármát csak a sebesültek segélykiáltásai harsogták túl. A harcz azonban mind hevesebb lett. Számos sebesülés megritkitotta a rendőrök so rát, a kik a katonasághoz fordultak segítségért. Valetinszky százados parancsnoksága alatt egy század katonaság szuronyt feltüzve, rohamléptekkel haladt a küzdtérre. A katonaság láttára a közönség között pánik támadt és hanyatt-homlok, egymást gázolva, igyekezett a térről menekülni. Barabás Béla éjjel Budapestre utazott, hogy a képviselőház ülésén napirend előtt szóvá tegye a nagyváradi véres esetet. UJDONSAGO K „A szeretet nevében.“ Tóth József nyilatkozata. Tóth József római katholikus lelkész úrtól vettük az alábbi nyilatkozatot: A „Szatmári Hírlap“ 1903. jul. 7-iki számában megtáinadtattam, hogy én: idegen temetőbe temettem, sírhely árában 74 koronát követeltem, hitelbe temetni nem akartam, stb. Mint komoly hivatásomhoz megfelelőbb, hallgatással mellőztem volna a támadást, azonban több oldalról fölhiva, az érdeklődő közönség felvilágosítására jónak látom igaz lelkiismerettel előadni a tényállást. Szatmár-Németiben a kath. lakosságnak 4 temetője van a város négy szélén, melyekbe félszázad óta úgy a róm., mint a gör. kath.-ok közösen temetkeznek a szerint, amelyik temető van a halottas házhoz legközelebb. A négy sirkert közül egyik legkedveltebb a hidontuli öreg temető, melyben a sírhelyek árát nehány év előtt a püspök elnöklete alatt temetőgondnokság szabta meg. Suta Gyuláné a Vörösmarty u. 58. sz. házban (az utcza legvégén) halt meg; innen holttestét megszokott rend szerint a közeli, Mátyás király-utezai temetőbe kellett vinni, annál is inkább, mert a hidontuli temetőben tudtommal csak oldalági rokonai fekűsznek. Suta Gyula dijnok s két fia együtt jöttek fel a plébániára a temetés előtti napon; szívélyesen fogadtam őket s tovább egy fél óránál ültek nálam a legbarátságosabban beszélgetve. Ők három papos (adstánciás) temetést tervezgettek a tőlük távol fekvő hidontuli temetőbe. Suta Gyula köztudomás szerint szegény ember. Jó indulattal magyaráztam meg neki, hogy díszes temetés a hidontulra költséges, összes dija fölmegy 37 frtra. Ők kértek, hogy most 17 forintot vegyek át s 20 frtot majd később valamikor megfizetnek. Én ajánlottam, hogy 11 frt 80 kr. ösz- szegért kétszeri harangozással, palásttal, igen tisztességesen eltemetjük feleségét. Külön sírhely áráról már csak azért sem tárgyaltunk, mert én ragaszkodtam ahhoz, hogy ne hozzuk a ha1903. julius 14. 3 lottat a város egyik végéről át a másikra, maradjunk a szomszédos temetőnél. A temetés költségeit hitelezni nem áll hatalmamban, mert nekem az egész összegből egy fillér részem sincsen, ez megoszlik a templompénz- tár, temető-alap, plébános, kispapok, kántor, egyházfi, harangozó s minis- transfiuk közt, kik ilietéköket a temetést fölvevő káplántól haladék nélkül bekivánják. Mindezt a legudvariasabban társalogva elmondtam Suta Gyulának s barátságos kézfogásokkal azzal váltunk meg, hogy másnap reggel az egyszerűbb temetés diját behozzák. Másnap délelőtt valóban el is jöttek, nyugodtan lefizették a 11 frt 80 krt; egy sz. misét is kívántak, mire még egy forintot adtak, aztán ismét szívélyes kézszoritásokkal távoztak. A halottat délután rendben eltemettem. így történt a dolog. A t. közönség Ítélje meg, vájjon ezen alku tárgyát egyáltalán nem ké- képező ügyben való eljárásomnak olya- tén feltüntetése, mint azt a provokáló czik tette, méltányos volt-e ? Tóth József rk. segédlelkász. Ezzel szemben Suta József, pe- nészleki községi jegyző, az elhalt Suta Gyuláné fia, aki személyesen tárgyalt Tóth József segédlelkész úrral, a következő nyilatkozat közzétételére kért fel bennünket: Nyilatkozat. A „Szatmári Hírlap“ folyó hó 8-iki 153-ik számában megjelent „A szeretet nevében“ ezimü czikkben megirottak, annak kivételével, hogy édes apám Hehelein úrhoz menni nem akart, a valóságnak teljesen megfelelnek, a mit, mint az elhalt Suta Gyuláné fia, hálás köszönetéin mellett, ezennel igazolok. Minden ellenkező állítás, az esetnek elferdítése. Penészlek, 1903. julius 9. Géresi Suta József, községi jegyző. Ehhez a nyilatkozathoz a magunk részéről, azt hisszük, nem szükséges bővebb kommentár. Loyailasan helyt adtunk mindkét nyilatkozatnak. Hogy melyik felel meg a valóságnak: intézzék el egymás között. Kérjük lapunk azon tisztelt előfizetőit, kiknek előfizetése lejárt, szíveskedjenek annak megújítása iránt mielőbb intézkedni, nehogy a lap további küldésében fennakadás történjék. * Közigazgatási bizottsági ülés. Városunk törvényhatósága tegnap, hétfőn délelőtt 11 órakor a városháza közgyűlési termében rendes havi közigazgatási bizottsági ülést tartott, melyen Hugonnai Béla gróf főispán elnökölt. A közigazgatási bizottság ülése igen rövid volt. A polgármesteri jelentés után Keresztszeghy Lajos dr. és Kelemen Samu dr. az iránt szólalt fel, hogy a Szatmár-Erdőd helyiérdekű vasúton a postai kézbesítés tűrhetetlen, amennyiben, ha Szatmárról egy levelet adnak fel a postára, úgy az Erdődön csak harmadnapra kézbesittetik. Eme lassú tempóban haladó kézbesítés ellen úgy a nagyváradi m. kir. postaigazgatóság, mint a szatmár-erdödi h. ó. vasút igazgatóságához a bizottság megkeresést intéz. Ezután Jéger Kálmán dr. városi tiszti főorvos olvasta fel a közegészségügyről szóló jelentését, mely szerint a város területén a közegészségügyi viszonyok javultak és kedvezőbbek, mint május hónapban. Az állami egyenesadók, tekintetbe véve az ex-lex állapotot, kedvezőtlenebb kimutatást mutatnak, mint például a múlt és junius havában. A mull junius hóban ugyanis befolyt 6827 kor. 06 fill., mig 1902. óv júniusban 10598 kor. 48 fillér, tehát a különbözet 3771 kor. 42 fillér. A közigazgatási bizottság végül több magán kérelmet intézett el, melyek legnagyobb része adótörlésekre vonatkoztak.
