Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-07-14 / 158. szám

Szatmár, 1903. július 14.

Kedd.

Második évfolyam 158. számElőfizetési árak:

Helyben házhoz hordva:

Egész évre . . 12 kor.

Fél évre ... 6 kor.

Negyedévre . . 3 kor.

Egy hóra . . 1 kor.

Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor.

Fél évre ... 8 kor.

Negyedévre . . 4 kor.

Egy hóra ... 2 kor.

Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám.

Megjelenik naponta

(hétfő kivételével.)

Hirdetéseket

méltányos, szabott árban-óe egyezség szerint felveszek, kiadóhivatal, Kazinczy-u 6.

Apró hirdetések

10 szóig 40 fillér, múrtiöu további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 filter."«- Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106.

Lapvezér:

URAY GÉZA

Főszerkesztő :

BARTHA KÁLMÁN

Felelős szerkesztő:

HARSÁNYI SÁNDOR

A város közgyűlése.

Szatmár, julius 13.

(Saját tudósítónktól.) Valahányszor a zajgó politikai életnek egy-egy megnyilatkozása határozat- hozatalra kényszeríti a város törvényhatóságát, a nagv tanácskozó terem megtelik egészséges, üde légkörrel, melyet a városatyák nagy phalanxa éldelegve, mohó kéjelgés- sel szív magába.

A tegnapi közgyűlés is módot adott a törvényhatóságnak arra, hogy politikai hitvallást tegyen. Igazi magyar érzés töltötte be a kebleket, a mikor a tanács javaslatával szemben Kelemen Samu dr. nagyszabású beszédben indítványozta, hogy a törvényhatóság a horvát bánt magyar miniszterelnöki minőségében ne üdvözölje.

A beszéd hatása pedig valóban meglepő és váratlan volt. A tanács, látva a hangulatot, visszavonta a javaslatot

A közgyűlés tulaj donképeni tárgysorozata nem keltett nagy vitát. Csupán a játéktér kérdése keltett nagyobb hullámzást, mely tárgynál Fechtel János dr. tartott nagyszabású beszédet, melynek meg is volt a kivánt eredménye, mert a javaslatot, mely ebben a nagyhorderejű kérdésben ugyancsak hidegen és szűkkeblűén tükröztette vissza a hatóságnak a város kulturális érdekei iránti érdeklődését, visszaadták a tanácsnak azzal az utasitásTÁRCZA.

A mi parlamentünk.

Képek a közgyűlésről.

A „Pannóniában“ szürcsölgettem nyugodtan a feketémet, a midőn egyszerre csak izgatottan megszóllitott az örökké kedélyes Neuwirth bácsi:

— Kolossál! . . .

Nem tudtam mire érti, s kértem, hogy magyarázza meg felhevülésének okát.

— Kolossal mit dem Hédervá- r y ! — méltatlankodott tovább a megcsontosodott, régi mameluk.

Tudni kell ugyanis, hogy az örökké ifjú Neuwirth bácsi ama megrögzött kormánypártiak gárdájából való, akik soha sem halnak meg és mindég megadják magukat. Módfölött elcsodálkoztam tehát az öreg Pálfordulásán s kéjes örömmel hallgattam, a mint Neuwirth bácsi méltatlankodva szapulja a grani- csárt:

— Kruczifiksz ! Wissens der Bá- rábás ist ein Kerl! muszáj ellenzéginek lenni; én is ellenzégi leszem. Éljen a 48 !

— Éljen! — kiáltottam, hazafias felbuzdulással, s hirtelen végig öntöttem világos pepita nadrágom forró fekete kávéval.

— Sebaj ! — vigasztaltmeg egymásik mérsékelt mameluk — Frieder Adolf dr. Siessen haza, vegyen fel másik nadrágot, aztán egy-kettőre, gyorsan vissza, nehogy elszalassza a világ leghazafiaSiil, hogy a játéktér felszerelése iránt a jövő havi közgyűlés elé terjesszen javaslatot és költségvetést.

A közgyűlésről részletes tudósításunk a következő :

(A közgyűlés megnyitása.)

Fél négyre járt az idő, a mikor Hugonnai Béla gróf, főispán a gyűlést megnyitotta.

A hitelesítő küldöttség kirendelése és a hitelesítés helyének és idejének megállapítása után a polgármester havi jelentését olvasták fel.

A jelentés beszámol a múlt hóról és egyben visszapillantást tesz a julius 1-vel lezárt első félév eredményéről, melyből kiemelendőnek tartjuk, hogy jóllehet a hivatalnoki létszám nem volt teljes, az adminisztráczióban fennakadás nem történt, valamennyi ügydarab elintézést nyert, restanczia sincs, pedig 2003-mal intéztek el több ügydarabot. A tisztikarnak ez a lelki- ismeretes munkája megérdemli az elismerést.

(Miniszteri rendeletek.)

Nagy mozgás támadt a teremben, a mikor Ferencz Ágoston tanácsjegyző az uj miniszterelnöknek az uj kormány megalakulása tárgyában a városhoz intézett leirata alapján a tanács nevében indítványt tett, hogy a leiratot vegyék tudomásul és a miniszterelnököt feliratilag üdvözöljék.

A javaslat ellen Kelemen Samu dr. emelt szót, a kinek nagyhatású beszédét rövid kivonatban az alábbiakban adjuk:

Kijelentette, hogy a tanácsnak javaslatát nem fogadja el, e helyett indítványozza, hogy a törvényhatóság vegye egyszerűen tudomásul a miniszteri leiratot és határozza el, hogy üdvözlő feliratot nem küld. Nincs ma

sabb határozat kimondásának a meghallgatását.

Frieder dr. e közben szelíden, de feltétlen hazafias tempóban a melléit verdeste, én pedig nem értettem, hogy mire czéloz.

— Micsoda határozat, dr. ur ?

— Frieder Adolf dr. hirtelen ünnepélyes állásba helyezkedett s szelíd tekintete végtelen lenézést árult el, a midőn önérzetesen a szemembe vágta :

— A granicsárt nem üdvözöljük.

Csak ekkor jutott eszembe, hogy

három órakor városi közgyűlés lesz s nekem „képeket“ kell imi. Tényleg sietnem kellett nadrágot cserélni s a nagy sietségben megesett velem az a malheur, hogy elfelejtettem Miskának kifizetni a pikkoló árát, de három órára pontosan a közgyűlési teremben voltam, a hol a következő gyorsfotografiákat sikerült fölvennem a tegnapi közgyűlésről.

(A hangulat nyomott.)

Mig máskor három óra előtt, már annyian voltak együtt a zöld asztalok körül, hogy a nagyteremben késsel lehetett vágni a füstött, most alig lézengett itt-ott nehány városatya. Már-már azt lehetett hinni, hogy a közgyűlés nem lesz határozatképes, midőn a bizottsági tagok kényelmesen, lomhán szállingózni kezdtek és benépesültek a hosszú asztalok. De még ekkor is, mintha valamelyes nagy veszedelemnek előér- zete kóválygott volna a levegőben, az emberek mogorvák, szótlanok voltak.

Önkéntelenül is eltűnődtem a szokatlan jelenségen :

magyar ember — mondotta — akinek a lelke ne volna tele aggodalommal; nincs senki aki fürkésző szemmel ne kutatná vájjon eloszolnak-e a fejünk felett összegyülemlett felhők és senki sincs, akinek lelkében végig ne czik- ká'zna a gondolat, hogy a nemzet nyelvéért és jogaiért folytatott ebben a küzdelemben, megáldja-e Isten a magyart. A válságnak ezekben a napjaiban keressük a férfiakat, akik a nemzeti munkában való évtizedes részvé- telökkel jogot váltottak ahhoz, hogy válságok esetén kezökbe tegye le a nemzet a sorsát. Keressük őket párt szenvedelem és politikai elfogultság nélkül — és mialatt keressük, a kormányelnöki székbe ültetik — a horvát bánt.

Hol vannak a nemzet milliói akik hívták, a százezrek, ezrek, százak, a kik lelkesednek a jövetelén. Nincsenek sehol, mert a horvát bánt nem hívták, hanem küldték, — levezényelték.

Ha nem bizalom gerjesztők jövetelének körülményei, talán bizalmat gerjeszthet a kormányelnök múltja. Ez a múlt az abszolitisztiKus kormányzás jegyében áll. A gondolat és a szó szabadságának megfojtása, politikai rabokkal tele börtönök, szurony, statárium és minden jognak a felforgatása: ez a múlt.

A jelen pedig: határozatlan Ígéretek, semmit mondó kijelentések, a m lyek — mint a kígyó — kisiklanak a kezünkből, amint meg akarjuk fogni őket.

Hol van hát az a varázsvessző, amely bizalmat fakaszthatna ? Mi okunk van törni magunkat az üdvözlésre? Olyanok akarunk-e lenni mint a circusi lovak amelyek, ha gazdájuk ostort mutat nekik, toporzékolva bár, de elvégzik a köteles hajbókolásukat ? . .

Óvakodjunk a napraforgó politi— Mi lesz itt ma? — kérdeztem Csomay Imrétől, aki rendesen az újságírók asztalánál ül — requiem, vagy temetés ?

— Temetés inkább, mint requiem. Eltemetjük a granicsárt.

— Nehezen fog menni — bátorkodtam ellentmondani.

— Miért? pattant fel Csomay tüzesen. Kinek kell a granicsár?

— Senkinek.

— Nohát! . . .

— De mégis baj van.

— Mi a pokol ?

— Hiányzik innen valaki, akinek a távollétében közgyűlést alig tudok elképzelni.

Ebben a pillanatban konstatálta nagy örömmel a „tanácsbéli“ Raab Sándor:

— Nini, T ö r s e ö k nem jött el!

— Úgy van, — szóltam mellankó- likusan — Törseök, riportereim pontos jelentése szerint, arat, következésképpen nem jöhetett el; a granicsárnak mégis disznója van.

— Sok disznója — jegyezte meg csipősen Csomay — nyilván az „egységes“ kormánypárt mamelukjaira czé- lozva.

E közben pedig telt az idő ; a karzat is benépesedett s midőn Ke 1 e m en Samu valami ivet kezdett körözni, a hangulat is élénkeb b lett, s szájról- szájra járt, hogy Samu aFechte 1 János habáraira pályázik és — noha nem ölt magára reverendát — gyászbeszédet fog tartani.

kától! A napraforgó hasznos növény, a mely mindig arra fordul, amerröl a nap süt, legyen az észak, kelet, nyugat, vagy dél. Ám a napra forgónak az a sorsa, hogy magvát kipréselik és olajat sajtolnak belőle. Ne feledjék a nemzetek sem, amelyek mindig arcz czal a hatalom felé fordulnak, hogy a hatalom is csak napraforgónak nézi őket, amelyet kisajtol, hogy olajával és zsírjával kenje meg az erőszakos kormányzásnak tengelyét.

Ami nálunk történik : az szinte hasonlatos ahhoz, ami Svájczban történt a zsarnoki kényuralom idején. Akkor Gessler a kormányzó kitette a kalapját és azt követelte, hogy a nép hajoljon meg előtte. Előttünk is ki tettek egy kalapot, de nekünk jogunk van megnézni, van-e fej az alatt a kalap alatt, és ha van, kinek a feje az.

Nem fogadom el a tanács javaslatát és bizom abban, hogy Szatmár város törvényhatósága az lesz a jelenben, a mi volt a múltban: büszke, önzetlen és — magyar!

Kelemen Samu dr. hatásos beszéde után

Csomay Imre vette erős bírálat alá az uj kormányt. A miniszterelnököt sphinxhez hasonlította, a melynek körmei vannak. A sphinx maga a megoldatlan rejtély, az uj miniszterelnököt sem ismerjük, a képviselőház sem ismeri, mely egyre várja a programmot, az igazi bemutatkozást. Meg van győződve, hogy a miniszterelnök a bemutatkozási vitába bele fog fűlni, miért üdvözölje hát a város ezt az embert. Nagy hatást keltett az a kijelentése, hogy ennek a sphixnnek körmei vannak, melyeket már is belevájt Magyar- ország testébe. Indítványozta, hogy a leirat felett térjenek napirendre.

Ferencz Ágoston tanácsjegyző röviden indokolta az indítványt. Az iu(Samu agitál.)

Az, hogy Samu agitál, elegendő arra, hogy a közgyűlés kíváncsiságát felcsigázza, mert Kelemen Samu tagad- hatlanul erőteljes, érdekes szónok, akinek mindég van mondanivalója s ezt igen szép formába tudja önteni, no meg az előadás művészete is nagy erőssége az ő szónoki tehetségének. Ha tehát Samu veszi „munkába“ a granicsárt — igy vélekedtek bizonyára senki sem fogja sajnálni, hogy Törseök Károly arat, s még harcziasabb lett a hangulat, midőn hire ment, hogy a közgyűlésnek egy másik lendületes és ünnepi szónoka : Csomay Imre is megsimogatja kissé a granicsárt.

Mig Csomay Imre csöndesen ka- paczitálta Raáb Sándort, hogy szavazzon bizalmatlanságot a horvát urnák, Samu csakugyan tüzesen agitált. Sorra járt a névszerinti szavazást kérő ivvei, hogy idejében terelje össze a hiveket, másrészt pedig azért, hogy azoknak a közismert mamelukoknak, akik a Pannóniában és az utczán hazafiaskodtak, írásba vegye a szavukat, hogy a granicsárt nem üd- vözlik. Hiába, Samu előrevigyázó, óvatos ember és tényleg sikerült egy csomó mamelukot beugrasztania a névszerinti szavazást kérő Ívnek aláírására.

Ez azonban, ha aránylag elég köny- nyen ment is, hnmoros epizódok nélkül sem szűkölködött. így pl. Márkus Márton nagy aggodalmakkal szemlélte az ivet.

— No, ird alá Marczi — nógatta Kelemen.