Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-10-30 / 248. szám
Szatmár, 1903. október 30. Péntek. Második évfolyam 248. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Bgész évre . . 12 kor. Pél érre ... 6 kor. negyedévre . . 3 kor. Kgv hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: . 16 kor. 8 kor. 4 kor. 2 kor. Egész évre Pél évre negyedévre Egy hóra . Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Megjelenik naponta (hétfő kivételével)) Hirdetéseket méltányos, szabott árban 6a egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, mind»« további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Telefon 106. Szerkesztőség : Kazinezy-uteza 6 szám. Lapvezér: URAY GÉZA Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Kiadóhivatal r Kazinezy-uteza 6. szám. • A faczér Apponyiék. Szatmár, okt. 29. Ha festő volnék, akkor vásznamra ráfesteném azt a mostani politikai életképet, amint a húsos fazekakkal megrakott szabadelvüség’ paradicsomából az angyal kikergeti Apponyi Albertet és rosszul járt társait. Csudaszóp kép lenne, mert hiszen alkalom nyílnék sok mindennek a bemutatására. Apponyi ar- •zát savanyúbbra festeném, mint a milyen savanyu volt a tiltott alma, amelybe örökös jegyese: a politikai nagyratörés, az ambiczió beleharapni késztette. A szabadelvüség démonául odafesteném Tisza István grófot, amint kikergeti Apponyit és pártját a boldogság otthonából és mulatságossá tenném a dolgot azzal, hogy Apponyi hűséges gárdáját is odafesteném, akik csak éppen hosszúra nőtt orruk által lennének akadályozva abban, hogy gyorsabb tempóban hagyv' el a gondtalanság birodalmát. Micsoda szomorú, gyászoló csapat lenne ez ott azon a vásznon! Az elégületlenek, a politikailag kiéheztetettek egész sora, akik mind é tőle, a hosszúlábú vezértől várták a feltámadást. Akik évek óta bíztak és reméltek és mindégtől fogva megalkudtak a jelen mellőzésének sivárságától csak azért, mert a jövő tudta őket kecsegtetni. Ök, akik az érvényrejuttatás szent eszméjén, jobban mondva reménységén tartottak ki olyan sokáig átfázva a politikai tétlenségnek sivár telét. Ők akik az érvényrejuttatás czélját látva maguk előtt hajlandók voltak arra, amire nem minden ólomdarab hajlandó : az idegen fémbe való beleolvadásba. Mert hiszen az ő beolvadásuknál még nevetségesebb beleolvadás sohasem kaczagtatta meg a komolyabb politikusokat. Beleolvadtak ők, az ellenzék : — az uralgó kormánypártba, amelyet más néven szabadelvűnek hivnak. Beleolvadtak úgy, hogy hosszú ideig maguk is kétségbevonták, hogy valamikor ők is opponáltak. De hát az olvadási processus- nál ők a viz szerepét vitték, mert a szabadelvű olaj föléjük kerekedett. Két deci vizen fenn úszott a három liter olaj. Es csodálatos módon nem a szabad léggel érintkező olaj párolgott el, hanem az a csekély kis viz. Nem is csoda, hogy a politikai hullámzás folytán levegőt kapott. Ezt a képet amint említem, ha lefesteni nem is, de elgondolni tudom. Hogy pedig mennyire igazságosan jelezné ez a kép a mostani helyzetet, azt ime szemlélhetővé is tudom tenni. Ne tessék tovább menni a mi szükebb hazánknál, a mi városi életünk politikai képénél. Itt most nagy zavarban lehet az úgynevezett Apponyi párthoz tartozók politikai serege. Nem tudják, de nem is tudhatják, hogy mi tévők legyenek. Egyet tudnak csak bizonyosan, hogy feltétlenül ragaszkodnak Apponyihoz, — de csak addig, mig Apponyi meg nem bukott. Mert mit érnek ők el egy bukott Apponyival, aki csak él és nem hatalom. Hiszen hatalomra törekszik a király, a miniszter, a főispán, a polgármester, — no meg az izé — a lokális politikát űző kiskereskedő meg agrárius is, akik tisztességgel légyen említve, a magyar autonómiát képviselik. Különösen ez utóbbiaknak hatalmat gyakorló politikus kell, nem pedig elméleti professzoreszü ideálista, aki nemcsak hogy éhen hal, de aki éhen is veszejti mindazokat, akik tőle várják a jóllakás profán eszközeit. Nos tehát különösen az Apponyival angaszált vidéki politikusoknak most fel van adva a leczke. És eppen mert a leczke oly nehéz, valószínűleg következni fog mostanság a bujás politikája. A politikai szinletagadás, a jövő eseményeitől függővé tett politikai magatartás napjai állottak be náluk. Múltjukba.-. -v.-lnys öröm ésjövőjükben csakugyan nincs remény, amikor most, hogy minden összegyűjthető erőt összeszed a kormány és őket mégis kilöki — ők éppenséggel n<yn kellenek. Sőt nyíltan rájuk olvassák, hogy nem is félnek a szakadásuktól. Nem veszélyesek, mert hiszen mindig színtelenek voltak. Politikájuknak sohasem volt szine, se íze, se ilyen, se olyan, olyan mint a limonádé czitrom és czukor nélkül. Hát a mi lokális nemzeti párt- bélieink is ilyenek és miért ne lennének ilyenek ? Utón útfélen halljuk tőlük hangoztatni — csak jöjjön Apponyi, nos mi lesz majd akkor! Nos és Apponyi nem jön, mert ő olyan, mint a nótában a kati, akit hiába hívtak ki, mert ő nem gyütt ki — no de nem gyütt ki. Igaz, hogy ez esetben csak érdemül lehet betudni Apponyinak, hogy nem gyütt ki, csakhogy ennek nemcsak ő az oka, hanem ő csak sorsához volt hü — mindig és most is petrezselymet árult a politikai zöldségpiaczon. Ti pedig jó vidéki Apponyis- ták ne restelljétek a dolgot és mivelhogy most nem tudtok hova menni, maradjatok benn a szabad- elvüpártban, mert hisz valahol csak kell lenni az embernek, hát még a politikusnak ! Ez a szintelenségnek az átka. Annak a szintelenségnek, amelylyel a boldogult emlékezetű nemzeti párt született, de amelynek gyász - fátyolával el is hunyt a magyar politika temetőjében. Szatmár, október 29. Elfelejtett apróságok. A kormánypárton tüzet kiáltanak és kardokat csörtetnek; szóval minTARCZA. Eliz dalokból. Egyetlen szói se szóltam neki Sgyetlen szót se szólt nekem. Sgymásra néztünk — és szemünkből Kisugárzott a szerelem. Ok éreztük mi mincl a ketten, Hogy a szivünk lángolva ég, Tudtam én is és tudta ő is. Tudtuk mindketten jaj bek rég ! Qz idő telik ... és a titkunk Ott rejtőzik szivünk mélyén, Osak mosolygunk örökösen Ss nem szól róla ő — sem én. Kogy nem beszélünk, nem azért van, Kiért tán bátorságunk kevés, Ok, nem, csupán, mert nagyon édes flOinekünk ez a vergődés. Balassa Sándor. Árnyak. Francaiéból. Dubruy ur tovább ült az irodájában, mint rendesen. A segédek már régen hazamentek és setétedni is kéz dett. Maga se vette észre, hogy milyen hosszú ideig ült egyhuzamban Íróasztala előtt s csakis akkor lett figyelmes elzsibbadt lábára, mikor már nem vette ki tisztán a sorokat, a miket irt. Ki- nyujtózkodott és elhatározta, hogy egy nagy sétát fog tenni. Hirtelen elfogyasztotta hideg tejből és vajból álló vacsoráját — mert Dubruy ur ideges, vérmes ember lóvén, este nagyon szerényen étkezett — és elindult. Szórakozottan haladt előre. Czél nélkül indult neki a széles utczának s azt is alig vette észre, hogy kiért a városból s hogy a mezei utakon sétált tova. E közben teljesen besötótedett s keleten egy fényes folt jelezte a hold fel keltét. Egyszerre csak ijedten állott meg, szemei tágra nyíltak s lábai gyökeret vertek. Ott a nagy kiterjedésű kaszálón különböző nagysága férfiakból álló csoport állott. Egyik közülök legugolt és lesni látszott valamire, a másik egyenesen állott helyén, a harmadik fegyverére támaszkodva mereven nézett egy pontra. Amott két óriás kelt vias- kodásra egymással, másutt újra kis törpék keresgéltek a fűben. Dubruy ur nem volt gyáva ember, de azért érezte, hogy egy perezre elállóit a szívverése. Hosszú ideig állott egy helyben és látta, hogy távolabb is mindenütt egy-egy rémes óriás alak áll, sőt nagy gorillák, két lábon álló medvék és az állatvilág egyéb veszedelmes példányait is felismerni vélte az emberáradat között. Mindez megfoghatatlan volt előtte, de érezte, hogy neki, mint férfinak, nem szabad gyáván visz- szafordulni. Érthetetlennek találta, hogy ez a sok alak hangtalanul, mozdulatlanul marad egy helyen, mintha mindannyian harezra készen várnák az ő közeledését. Az amott viaskodó sisakos emberek is folyton egy állásban szorongatták egymás karjait s a távolban a sok kivehetetlen alakú egyéniség is mind nesztelenül nézett farkasszemet a szintén mozdulatlan fenevadakkal. Hideg verejték ült ki a Dubruy ur halántékán. Azután gépiesen megmozdult és egy pár lépést tett előre. E perezben előbukkant a hold is a láthatáron. Pazarul szórta szét ezüstös sugarait s behintette fényes zo- mánczczal az egész tájat. A világosság megnagyobbította, mintegy közelebb hozta Dubruy úrhoz a félelmes alakokat. Azok, a melyek ezelőtt felismerhetetlenek voltak, most határozott körvonalakat nyertek s rémesebbnél rémesebb formákat vettek fel. Úgy tetszett neki, hogy egy egész hadsereg áll egymással szemközt és olyan sokan voltak, hogy a távolban egészen egybefolyt fekete tömeggé tömörüllek össze. És milyen különös hadsereg ! A katonák közül egyetlen egy sem hasonlított a másikhoz. Egyik sisakot hordott, a másik szuronynyai törtetőre, a harmadik paizszsal védte magát ellenfele óriási öklének csapásai ellen. Dubruy ügyvéd ziháló kebellel, a rémülettől kitágult szemekkel bámult maga elé. Egyszerre csak azt vette észre, hogy egy a seregtől távolabb álló egyén a hold fényénél egyenesen arra czélo- zott puskájával, a merre ő állott, sőt nemcsak hogy arra, de egyenesen ő reá. Egy pillanatig még mozdulatlanul maradt, várta a fegyver durranást, de hogy az késett, hirtelen elhatározással arezra vetette magát a fűben. Másnap reggel a városba igyekező emberek a községhez tartozó megcsonkított erdő közelében egy férfialakot találtak elterülve, aki arczczal a fűben feküdt s fejsebéből, a melyet egy ott fekvő hegyes kő idézett elő, lassan csepegett a sürü, aludt vér. A parasztok beszállították őt a közel fekvő város kórházába. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek UMUyWym ## .. —azipők és csizmák a legjobb kivitelben.-------- -----
