Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-30 / 248. szám

2 Szatmár, péntek

SZATMÁRI H I R LA P

1903. október 30. 248 szám

denféle zajt csapnak, hogy magukra tereljék az ország ügyeimét. E mögött az erőlködés mögött nemcsak az az egyszerű és természetes törekvés rejlik, hogy magukat a választó nép jóakaratába belevegyék, hanem az a be nem ismert, de határozott czél, hogy az ellenzéket, népet, országot szédítsék.

Nagy csatát vívnak, hogy két üres programm közül, melyikkel mentsék meg a hazát és jóváhagyással ku ruckoduak, hogy annál biztosabban la- banczkodhassanak. Hogy ez a nagy ko média csak arra való, hogy beugrasz- szák az ellenzéket az ö támogatásukba és saját álláspontjának elejtésébe, azt már a minap bőven kifejtettük és megokoltuk ; de van ennek az eljárásnak még több rendbeli mellékczélja :

így nem beszél ma már senki a parancsban rajtunk ejtett sérelemről és arról, hogy Beck, Jobb-Bolfrász és társai néptörzszsé alacsonyitották le a magyar nemzetet;

nem beszól már senki a mani- fesztumról, mely nem volt egyéb, mint a hadparancs udvariasabb körülírása és megerősítése;

nem beszél senki Körber urhep- cziáskodásairól és nyilatkozatairól, pedig a megfejelt Khuen abba bukott bele, hogy Körber ur túlkapásaival szemben nem mert eléggé erőteljes visszautasító szavakat használni. Nem hallani most Kubinyi és társai sivitó szavát, hogy itt senki sem jöhet, a ki Körbert nem részesíti kellő visszautasításban.

Mindezeket jó lesz visszaidézni az emlékezetbe és jó lesz megjegyezni, hogy az ellenzék nem felejti el a maga eredeti programrnját, nem felejti Chlopyt, a manifesztumot és Körbert és tekintet nélkül arra, hogy a kormánypárton lesz-e szakadás vagy sem, hogy az üres vagy üresebb programmot fogadják-e el, számon fog kérni mindent és nem fog felülni semmiféle taktikának vagy félrevezető mesterkedésnek.

Egy bécsi lap a nemzeti küzdelemről. Az Arbeiterzeitung „Válasz a chlopy-i hadparancsra“ czimmel a következőket Írja:

A hadparancsot kibocsátani könnyű volt, de nehéz azt végrehajtani. A had parancs szerzője az egységet hirdette. Az egység megvan. A magyar politikusok egy és ugyanazon véleményen vannak már. A ohlopy-i hadparancs politikai kérdéssé vált s megszűnt katonai kérdéssé lenni. Nem a nemzeti követelések mozgatják többé a kedélyeket. Ma már az a királyi szózat van előtérben, amely a törvényhozás jogait a sajátjának hirdeti. 1867-ben Magyarország a koronára ruházott bizonyos jogokat, mert gyöngének érezte magát arra, hogy szembeszálljon vele. A dualizmus 35 éves fennállása alatt annyira megerősö- döttnek tartja magát Magyarország, hogy megkezdheti a korona ellen a küzdelmet és folytatja a harczot ott, ahol akkor abbanhagyta. Ez a háborúskodás egyenes következménye a dualizmusnak s egyfelől Ausztria gyöngülésére, másfelől Magyarország’ megerősödésére fog vezetni.

TÁVIRATOK.

A helyzet.

Budapest, október 29. (Saját tudósítónktól.) Apponyi Albert grófot ma délben felkereste egy újságíró, akinek kérdésére Apponyi kijelentette, hogy egyelőre még nem határozott. Véglegesen csak akkor fog határozni, há a párt a Tisza, vagy a kilenczes- bizoltság programrnját teszi a magáévá. Politikai körökben biztosra veszik, hogy Apponyi és hívei kilépnek a pártból. A szabadelvű párt ma délután folytatta ülését, a melyen Andrássy gróf és Issekutz Győző a módosítás mellett szólaltak fel. Hir szerint az értekezletet még holnap is folytatják. Tisza István gróf a földmivelési tár- czát Eszterházy Mihály grófnak ajánlotta fel, a ki kijelentette, hogy haj landó azt elfogadni.

A képviselőház ülése.

Budapest, október 29. (Saját tudósítónktól,) A képviselöház mai ülése érdekes képet nyújtott. A inig máskor a miniszterek pirosbársony széke el volt foglalva, ma üresen állottak. A kormány részéről csak Tisza István volt jelen s az ülésen Tallián Béla elnökölt. Elnök az ülés megnyitása után bejelentette, hogy ugyanaz a húsz képviselő, akik a Ház összehívását kérelmezték, kérvényüket vissza vonták s igy felteszi a kérdést, hogy a Ház íenntartja e korábbi határozatát, a mely szerint az uj kormány rnegalu kulásáig az ülések elhalasztattak. A Ház egyértelmüleg fenntartotta a határozatot s ezután elnök az ülést berekesztette.

Álhir* a királyról.

Budapest, október 29. (Saját tud.) A bécsi tőzsdén ma az a hir kelt szárnyra, hogy ő felsége súlyosan megbetegedett. A hir folytán az értékek csökkentek. Az álhirt azonban hamarosan megczáfolták.

Gullner lemondott.

Budapest, október 29 (Saját tud.) Gullner Gyula belügyminiszteri államtitkár ma beadta állásáról való lemondását. A hir annál is inkább keltett nagy szenzácziót, mert Gullner egyidejűleg arra kérte Héderváry gróf belügyminisztert, hogy addig is, mig kérelmét a forma szerint elintézik, mentse őt fel további működésétől. Héderváry gróf teljesítette Gullner kérését. Gullner még délelőtt elbúcsúzott a belügyminisztérium tisztikarától.

A magyar sajtó gyásza

Budapest, október 29. (Saját tud.) A magyar sajtó munkásainak gyásza van. Lichtenstein Lajos, a Pester Gorrespondenz szerkesztője ma Budapesten meghalt. Az elhunyt szerkesztő régi előkelő munkása -volt a magyar hírlapirodalomnak.

Papp Lajos gör. kath. lelkész

ügye.

A hívők a püspöki határozat ellen .

Szatmár, okt. 29.

(Saját tud.) Lapunk előző számában hirt adtunk arról, hogy Papp Lajos szatmári gör. kath. lelkészt a szamosujvári gör. kath. püspökség elhelyezte Szatmárról.

A püspök ei határozásáról Papp Lajosnak a mai napig csak a hírlapokból volt tudomása, mert ő hivatalos értesítést nem kapott. Tegnap délelőtt tudatták vele az áthelyezést. Papp Ambrus királydaróczi gör. kath. lelkész és kerületi esperes ugyanis An- derkó László és Demján Titusz gör. kath. lelkészekkel megjelent a gör. kath. paróchián, hogy mint a számos- újvári gör. kath. püspök megbízottja tudassa vele az áthelyezést.

Papp Ambrus közölte Papp Lajossal, hogy a szentszék a mármaros- inegyei Aknasugatag községbe helyezte át, majd felszólította, hogy ezt tudomásul véve, lépjen érintkezésbe a mármarosszigeti vikáriussal, a ki őt az uj székhelyén be fogja igtatni.

A püspöki határozat kihirdetésénél a szatmári gör. kath. egyház község tagjai közül Markos György, Szi- korák Gyula, Hanka János, Óváry László, Jánki Péter és Péter György is jelen voltak s kijelentették, hogy mint a bivök nagy többségének képviselői semmi áron nem engedik el lelkészüket, a kihez nagy vonzalommal viseltetnek. Készek a templomot bejárni és oda Papp Lajoson kívül mást be nem engedni,, sőt még attól sem riadnak vissza, ha a felsőbb egyházi

hatalom az esetleges karhatalmat fogja igénybe venni.

Papp Ambrus az egyház képviselőinek kijelentésére az első pillanatban nem tudta mitévő legyen. Látta, hogy a püspöki leirattal szemben ellent- állást fejtenek ki, azért elhatározta, hogy Szabó János szamosujvári püspöknek sürgönyileg hozza ezt tudomására.

Az esperes sürgöny szövege a következő :

Kegyelmes uram ! Papp Lajos szentszék határozatát hódolattal elfogadta, de hivei nem. A templomot a helyettes lelkészek előtt bezárták, nagy villongás van, fenyegetőznek. Sürgős választ kérünk. Papp Ambrus, püspöki biztos.

A püspök kiküldöttjei ezután eltávoztak a parochiáról s minthogy a hivatalos anyakönyvek átvételére nem voltak felhatalmazva, Papp Lajos lelkész azokat át sem adta nekik.

Tudósítónknak sikerült az egyházközség hivatalos közegei közül Simon István főgondnok és Gróza János gondnok-ellenőrrel beszólni.

Az egyházközség emberei kijelentették, hogy a püspöki leiratot tudomásul veszik ugyan, de feltétlen ragaszkodnak Papp Lajos személyéhez s nemcsak az ő, de kevés kivétellel az egész egyház hő kívánsága. Mindenre készek, semhogy papjukat elveszítsék.

Az egyházférfiak ezután ülésre gyűltek össze s elhatár ózták, hogy küldöttséget menesztenek Szamosujvárra. A küldöttség, mely Péter György főgondnok vezetése alatt 15 tagból áll, az egyház kívánságát terjeszti elő a püspöknek s kérni fogja, hogy elhatározását változtassa meg.

A küldöttség tegnap este 7 órakor utazott el.

A késő esti órákban megjött a szamosujvári püspökség sürgönye a melyben a következők állottak :

Püspök nincs idehaza rendelet további intézkedésig íenn- tartatik. Szentszéki ülnök.

Az áthelyezés — mint értesülünk nem a fegyelmi vizsgálatból ered, hanem azért történt, mert a püspökség egy néhány ülnöke már régóta rossz szemmel nézte, hogy Papp Lajos hazafiság tekintetében fölötte magasabban áll a többi román papoknak. A püspökségnél különösen Domine kanonok haragudott e miatt Papp Lajosra és most, hogy a fegyelmi vizsgálat ügyét elreferálta Szabó János püspöknek, ő indítványozta hogy Papp Lajost egy románlakta vidékre, valami félreeső kis falucskába deportálják.

Pap Ambrus esperes értesítette a történtekről Tankóczi Gyula főkapitányt, a ki is kijelentette, hogy az esetre, ha vasárnap a hivők ellerrtál- lást fejtenének ki a templom kinyitásánál, úgy rendőri karhatalommal fog érvényt szerezni a püspöki határozatnak.

A kínos ügy nagyon felháborította a hívőket. A paróchián állandóan igen sokan vannak jelen s egyre azt hangoztatják, hogy más lelkész nem kel[ nekik.

Gyémántok a kutya gyomrában.

Egy ékszerész kalandja.

Budapest, okt. 29.

(Saját tudósítónktól.) Szinte a hihetetlenséggel határos az az eset, amelynek humora mulattatja most — mint budapesti tudósítónk írja -- a belváros kereskedőrilágát. Amerikai regényekben olvashatni csak ilyesmit.

Nem a hihetetlenségénél fogva amerikai izü ez a dolog, de a különösségénél fogva, amely magából az eseményből minden kommentár nélkül is kiér- zik. Egy igen előkelő belvárosi ékszerész, a múlt hét elején Amsterdamból két darab és pedig egyenként tiz tízezer korona értékű brilliáns követ rendelt egy pár függő czéljaira. A nagy értékű köveket a posta pénteken reggel kézbesítette a belvárosi ékszerésznek, a ki bontonokal elzárta tüzmentes szekrényébe, ahol a kövek szombat reggelig érintetlenül maradtak. Szombaton reggel az ékszerész elövette a köveket, bevitte az üzleti helyiség kis fülkéjébe, ahol kizárólag csak ö maga szokott dolgozni és neki készült a kövek alapos megvizsgálásának, hogy aztán arany foglalatban függőket csináljon belőle. Alighogy maga elé helyezte a pompás köveket az ékszerész, benyitott a kis fülkébe az üzletvezető és jelentette. hogy a főnöknek egy ismerős» jött az üzletbe és beszélni óhajt az ékszerészszel. Erre az üzlettulajdonos a fülke munkapadján hagyta a brilliánso- kat és onnan kijőve, lezárta a munka fülke ajtaját. Mintegy tiz perczig be-- szélgettek az ékszerész és vendége a boltban, mire aztán a látogató eltávozott és az ötvös visszatért a fülkébe drágaköveihez. Elképzelhetlen volt azonban az ékszerész meglepetése, amikor a kulcscsal felzárt fülkébe lépve, a köveknek hült helyét találta. Rémülten kereste a brilliánsokat mindenfelé. Felkereste az egész fülkét, de az értékes, szinte vagyont érő amszterdami drágakövek megfoghatlan módon eltűntek a fülkéből. Pedig kétségtelen dolog volt, hogy oda időközben más be nem lépett, és az is bizonyos volt, hogy az ékszerész a két brilliánst ott hagyta a fülke dolgozóasztalán. Mit volt mit lennie, a tulajdonos azonnal a rendőrségre küldte segédjét és jelentést tétetett az esetről. A főkapitányságon azonnal egy titkos rendőrt ad ak az ékszerész segédje mellé, aki újonnan a belvárosi ékszeres boltba sietett és ott kihallgatván az üzlet tulajdonosát, a fülkét átvizsgálta, a honnan a drágakövek eltűntek. Hiába kutatott azonban a detektív, neki sem sikerült a kövek nyomára akadnia. Már-már kétségbeesett, az ékszerész a rejtélyes e^et fölött, amikor a detektív ott a fülkében észrevette az ékszerész kis ölebét, aimly egy széken összekuporodva aludt.

— Itt volt ez a kutya az előbb is? — kérdezte a detektív az ékszerészt.

— Itt volt a kövekkel együtt bezárva — felelt az ékszerész, majd

hozzátette — de csak talán nem a kutyán akarja keresni biztos ur a bril- liánsaimat ?

— No csak várjunk egy keveset - mosolygott a detektív és fölemelvén

az ölebet, vizsgálgatni kezdte a fiatal kölyök kutyát, majd letevén azt kijelentette, hogy a drágakövek a kis kutya gyomrában vannak, mert azokat a mopszli lenyelte. Az ékszerész hitetlenül csóválta a fejét, de azért beleegyezett, hogy a detektív magával vigye a kutyát az állatorvosi akadémiára, ahol a kis kutyának mérget adtak bo és fölbonczolták. És a zseniális detek- tivnek igaza volt. A kutyus gyomrába» megtalálták a sok drága követ sértetlenül. Találtak ezenkívül apró köveket s gombokat is. A fiatal kölyök-kutyá- nak természete ugyanis, hogy a mi apró tárgy csak eléje akad, azt lenyeli. A szerencsétlen kutya igy járt el a brilliánsokkal is. A gyöngéd kutyanemhez tartozván, annyira megszerette az ékszereket, hogy lenyelte azokat és ezzel az életét áldozta fel. A tragikomikus kutyahistóriáról beszélnek most szerte a Belvárosban.

Arad város — a kamarilla ellen.

Érdekes felirat az országgyűléshez.

Arad, okt. 29.

(Saj. tud.) Érdekes határozatot hozott Arad város legutóbbi közgyűlése, mely felirat alakjában oda fog kerülni az országgyűlés színe elé és bizonyára olt is ki fog válni az ország mindea részéből özönlő politikai feliratok nagy tömegéből