Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-10-24 / 243. szám
Szombat. Szatmár, 1903. október 24. Második évfolyam 243 sz&ri i -r Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egv hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Megjelenik napcnta (hétfő kitételé Vélj : Hirdetés'ékét;2ÍLméltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Telefon 106. Szerkesztőség : Kazinezy-uteza 6 szám. Lapvezér: URAY GÉZA Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Programm-fejelés. Szatmár, okt. 23. Istencsaló az, aki templomba jár, nem azért, hogy ott lelkét az Ég urához emelje, s szive fohászát felküldje a legatalmasabbhoz, hanem azért, mert a látszatnak akar eleget tenni, s mialatt az orgona hangja szól — ő valamilyen közönséges gazságon töri a fejét. Országcsaló pedig az, aki a hazafiasság köpönyegébe takaródzva, bejuttatja magát a törvényhozás házába ilyen vagy amolyan, vagy egyátalán semmilyen zászlónak a segítségével csak azért, hogy saját önös érdekeit támogassa minden áron, még ha amellett el kell pusztulnia az egész országnak. Ezen az önös érdeken alapul most a mi parlamenti többségünk. Az a többség, a mely most még mindig nem restelli magát szabadelvűnek hirdetni, de amellett nyugodt vérrel nézi az ország pusztulását. Nézi és gyönyörködik benne, mint Néi’ó Róma lángjaiban. A tűzijátékot ő maga rendezte, jussa is van hozzá, hogy első sorban ő gyönyörködjék annak a szépségében. Hiszen van kire ráfognia a tűz okát. utt van az ellenzék, hiszen az csinálta. Az esztelenek, a buták el is hiszik ezt és mindazok, akik a végokokat keresni nem szokták. Hát vájjon ki nem látja az indító okokat, amik a helyzetet előidézték ? Ki nem tudja azt, hogy a nemzet életkérdéseit kik vetették föl és kik nem látják be azt, hogy most leszerelni a nemzeti követelésekkel nem annyit jelent, mint elhalasztani becsületes igényeink megvalósítását, hanem azonos azzal, hogy évtizedekre lemondunk újból arról, hogy nemzeti életkérdéseinket legalább részben megoldjuk. Leszerelni most annyit tesz, mint feladni a magyar nyelv jogosultsága elvét, — mint leborulni Ausztria fennhatósága előtt, — mint örömtüzet gyújtani, amely mellett a kétfejű sas újra felmelegedhetik. Akik tehát a király előtt ha zudnak most a válság napjaiban, — akik tehát most, amikor csak a nvilt beszéddel lehetne még elhárítani a politikai katasztrófát, azt nem hogy elhárítják, de hizelkedésseljárulnak a trón elé és dédelgetik a magyar király előtt az osztrák es t szár feketesárga politikáját, országcsalók, akiknek a törvény büntetlenséget biztosit. Vakok az emberek, egyúttal siketek is, hogy nem rettegnek et-i tői a strucc-politikától p Elképzelhetik azt, hogy csak hazudni kell a király előtt és minden rendben lesz ? Elképzelik azt, hogy a nemzet Kiadóhivatal: Kazinezy-uteza 6. szám. gika segítségével bizonyítani akarják azt, hogy ennek az országnak jogai nincsenek. Bizonyítani akarják, hogy ebben az országban alkotmányos joga az, hogy a nemzet által utált és gyűlölt nyelven vezényelhetik a hadsereget, bizonyítani akarják, hogy a magyar nyelv csak sallang, amely megtisztelve érezheti magát, ha az osztrák portörlőnek is akarja használni. Bizonyítani akarják, hogy az a nyelv, amely- lyel a magyar ember szükség esetén csak a kutyájával beszél, az van hivatva kiszorítani a magyar igét. Ez pedig semmi más, mint országcsalás. Ennek végére fog járni a nemzet, amely most — különösen most, amikor már ennyire kisodorták türelméből — sehogyan se fogja magát terrorizáltatni senkitől. Azoktól sem, akik jajveszé- kelnek és azt kiáltják: fpí kell hagyni az ex-lex-el azért, mert az ország anyagilag tönkre megy, azoktól sem, akiknek nagyon fáj, hogy Ausztria milyen óriási kínok árán diadaimaskodhatik felettünk ! A nemzet történelmének meg- hftuiisitóf,- jogaink, hivatásszerű féf- remagyarázói, a politikai bandák üzérszerü hivatottjai az országcsalók egész sora pedig szégyenkezve fog állani nemsokára a nemzet ité- lőszéke előtt. Ha kitűnt az, hogy TÁRCZA. A vőlegényjelöltről. Irta: Igricz. Jelölt nagyon sokféle van ebben az istenáldotta országban, kezdve a miniszterelnöki önjelölteken, akiktől hemzseg a szabadelvüpárti klub helyiség és végezve a dijnokságra jelöltekkel, akiknek száma annyi, mint fövényszem a tengerparton De legérdekesebb ezek között mindenesetre a vőlegényjelölt. Sajnos, hogy a statisztika rideg kimutatása szerint vőlegény-jelöltekben nemcsak hogy nincs plusz, de ha a szocziológusoknak hinni lehet, keve sebben vannak, mint az ellenjelöltek, akiket „menyasszonyi kanditátusoknak lehet elnevezni. Mivel pedig egyik nevezetes köz- gazdasági elmélet oda konkludál, hogy a kereslet annál nagyobb, minél kisebb a produkezió, természetes, hogy a vőlegényjelölteknek nagy az értéke s mindenki, aki csak meg tudott szerezni egyet, oda törekszik, hogy azt meg is tarthassa. Ebből kifolyólag van az az iparkodás is, hogy a vőlegény-jelöltekkel való helyes bánásmódot végre tör vényesen szabályozzák és megállapodjanak egy kódexben, amely preczizi- rozza: mi dukál a vőlegényjelöltnek ? hogyan kell őt odáig fejleszteni, hogy jelöltből igazi vőlegény legyen. Nekem jutott ezen a héten a szerencse, hogy beválasztottak a kodifikáló bizottságba. Nem hiszik? Itt van a levél, amelyben egy fiatal leány a következő életbevágó kérdéseket intézi hozzám: „Van szerencsém becses tudomására hozni, hogy vőlegónyjeiölt jön legközelebb a házunkhoz. E nagy szerencse nem hozott ki ugyan a sodromból, de mégis zavarba ejt. Végeztem felső leányiskolát, a főzési tanfolyamban csupa kitűnőt főztem ki magainnak, a flirtelés elemeit is valahogy elsajátítottam, de azt mégsem tudom, hogyan kell viselkednie az emberi nem ilyen speczialitásával szemben. Hogyan illik őt fogadni? Mint kell öltözködni és viselkedni vele szemben? Valamint, hogy milyen bizalommal kell viselkedni vele szemben, ha már többször ellátogatott hozzánk, de még nem nyilatkozott ? S ha ő várja, hogy a leány úgy beszéljen vele, hogy nyiiatkozhassék: milyen formában teheti a leány?“ . . . íme a nagy probléma a leg- preczizebb formába öntve és annyi őszinteséggel feltárva, hogy — ne lehessen kitérni a válasz elől. Mert ezt tenném a legszívesebben, de nem lehet ! Örömmel mondanám : „Minek kérdezi tőlem ? Kérde ze meg a szivét 1“ De úgy látom, hogy vannak esetek, amikor a szívnek kevés köze van egyelőre a vőlegényjelölti viszonynak rendezéséhez, illetve annak átalakulásához a valóságos vőlegény állapotára. Hajdanában — igy beszélik régi krónikák és ősi legendák — nem kellett ahhoz semmi idegen segítség. A „jelölt“ tudta mihez tartsa magát, mert elvben már előre megegyezett a leány- nyál. Ma másként van, bizonyos dip lomácziai és sokszor pénzügyi előzményei vannak a dolognak: induljunk tehát ki az uj formulából. Nézetem szerint, leghelyesebben cselekszik a menyasszonyi jelöltségben leledző leány, ha úgy tesz, mintha egy egészen közönséges halandóval állana szemben, nem pedig azzal a bizonyos kiváló specziálistással. Legyen nyájas hozzá, mint a ház vendégéhez szokás, a toalettjében azt a mértéket használja, amely megfelel a vendéglátásnak és — a saját, illetve a szülői vagyoni viszonyainak. Az okosság is azt parancsolja, nem csupán a tapintat. Mert, ha fényűző a ruházkodásában, könnyen azt az előítéletet kelti magával szemben, hogy pazarló, az ellenkező eset ben pedig, hogy elhanyagolja magát. Hogy milyen bizalommal kell viselkedni vele szemben, ha már többször látogatott a házhoz ? Azzal, amelyet megérdemel, mint ember s nem mint vőlegényjelölt. Az érdem megítélésére nem adok útmutatást: ott van a leány apja, édesanyja s ő maga. Fiatal leányok nagyon éleslátóak a férfiú megítélésében, ameddig a szerelem rózsaszínű hályogot nem rakott a szemükre. Amikor pedig ezt már meg- cselekedte, úgyis elkésett minden jó tanács . . . Harmadik kérdés: „S ha ő várja, hogy a leány úgy beszéljen vele, hogy nyiiatkozhassék, milyen formában teheti azt a leány!“ Édes Istenem, annak száz formája van, de egy sem szorul - - ne is szoruljon i — szavakra Van a leánynak beszédes tekintete,' a kedveskedésnek számtalan alakjában mulatja, hogy ő neki kedves egy bizonyos férfiú, de csak akkor beszéljen, ha megkérdezik s akkor is bőven elég egy rövid, de sokatmondó „igen.“ A női nemnek hatalmas fegyvere a nyelv. Használhatja a házasságban védelemre, ámadásra, de ne használja a házasságot csak előkészítő stádiumban. Különösen pedig nem olyan szi- tuáezióban, ahol provokáló mellék ize volna a beszédnek. Ilyesmi mindig a nőiesség rovására megy. . . . Ezek pedig mind nem olyan véleménynyilvánítások, amelyek a vőlegényjelölti állapotnak kódexé; véglegesen szabályozzák. De anyagul szolgálhatnak majd, amikor az illető törvényjavaslatok megvitatásáról lesz egykor szó. Abban az országban, ahol mindent kodifikálnak, bizonyára eljö- vend az az idő is, amikor a vőlegény jelölti viszonylatokat is törvényesen szabályozzák. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőrak:tárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett Szatmár és vidéke legnagyobb czipaktára 1 f az °szi téli idényre megrendelt úri-, női- és B :• z ezipők és csizmák a legjobb kivitelben. 4 jogait úgy lehet megállapítani, mint ahogy a rablófőnök megállapítja a banda tagjai között a konczfelosz- tás módozatait? Elképzelik azt, hogy a nemzet jogaival úgy lehet elbánni, mint ahogy a kalózok a prédával elbánnak. Mert valósággal csodaszámba mennek azok a dolgok, amit a jog- megállapitás terén végeznek. Hát vájjon micsoda jogi alapon áll akár áz a szabadelvűnek nevezett többség, akár annak bármely bizottsága, amely a felségjogokat úgy állapítja meg, hogy amellett a mi egész magyar alkotmányunk olyanféle kis ísarnokvárossá törpül össze, amilyennél különbbel a legkeletibb Ázsiában nem találkoztunk ? Hiszen DzsengÍ3zkhán alatt se lehetett különb provinczia, mint a nilyen ez a Magyarország, ha illának azok a pimasz és hazug dok- rinák, amelyekkel országunk alkot- hányát most elsikkasztani akarják, alkotmány az, ha az ország se kül- igyével, se hadügyével sehogyan sem rendelkezik ? alkotmány az, ha i nemzet a törvényhozásban nem ikarja, nem tudja, nem meri kitelni a maga részét ? ■ A szabadelviiség takarója azon- )an mégsem akkora, hogy eltakar íassa előttünk azt az országcsalást, ímelyet alatta elvégezni készülnek. .Tudományosan és a nyakatekert lo
