Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-10-24 / 243. szám
SZATMÁRI H I R LA P 1903. október 24. 243 szám a nemzet igazait elnyomni, elhallgattatni nem lehetett és a gőgös Ausztriának a keserű magyar leoz- két le kellett nyelnie — akkor álljanak elő és dicsekedjenek vele, hogy ők voltak a/ok, akik Magyar- ország közjogát magyarázták úgy, hogy daezára ennek, sikerült ennek a nemzetnek életben maradnia ! 2 Szatmár, szombat TÁVIRATOK. A helyzet. Budapest, október 23. (Saját tud.) A szabadelvű párt katonai prog- rammjának megállapítására kiküldött bizottság ma délelőtt Széli Kálmán elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen, melyen Lukács László is jelen volt, megállapodásra juttatták a programmot, melyet Lukács missiójához hiven ö felségének fog tudomására hozni. Lukács László e czélból ma délután Bécsbe utazott. A bizottság tagjai a mai megállapodás érdemi részéből semmit sem akarnak elárulni; de egyes kijelentésekből politikai körökben azt következtetik, hogy a kilenczes-bi- zottság egyhangúlag a régi álláspontján maradt meg. E hir az ellenzékieknél is kedvező hatást tett s ha tényleg való, hogy a bizottság megmaradt előbbi álláspontján, úgy a koczka el van vetve. Ezután lehetetlennek tartják, hogy ő felsége ne járulna hozzá a követelések teljesítéséhez. A kilenczes bizottság Lukács László bécsi útja után előreláthatólag már hétfőn megtartja záró ülését s valószínű, hogy a jövő hét elején a szabadelvű párt is foglalkozhatik az elaboratummal. Apponyi Albert — hirszerint — nem fogadta el. a mai megállapodást, miután a bizottság az ö módosításait, melyet előbb az egyhangú megállapodás kedvéért elfogadott, most mellőzte s igy a megállapodás csak szótöbbséggel jött létre. Politikai körökben még ma is teljes bizonytalanság uralkodik s mindent Lukácstól várnak, a ki holnap fog ő felsége előtt megjelenni. Khuen Héderváry miniszterelnök az éjszakai express vonattal utazik Bécsbe. Bécsi táv rat szerint az esetre, ha a kabinet alakítás lehetségessé válik, akkor ő felsége rövid időre Budapestre érkezik. A függetlenségi párt szerdára össze fogja hívni a képviselőházat. MEGYEI KÖZÉLET — Nyugdíjazás a vármegyénél. Szatmárvármegye nyugdijválasztmánya múlt hó 24-én tartott ülésében Jeney Géza rendelkezési állapotban álló vár megyei főszámvevőt betegség indokából 1903. évi szept. hó 1-től kezdődő joghatállyal 2700 korona törzsfizetésének 40 százalékával a vármegyei tisztviselői nyugdijalap terhére nyugdíjazta s az alispánt a határozat jogerőre emelkedése után megkeresni rendelte, hogy a megállapított nyugdijat folyósítsa. Ugyanezen ülésben jóváhagyólag tudomásul vétetet az alispán azon határozata, melyszerint özv. Horváth Mi- hályné szül. Dotnahidy Ida kérelmére néhai férje Horváth Mihály volt árva- széki ülnök fizetése után 900 korona évi nyugdíj-ellátást és özv, Kovács Dezsőné szül. Bendés Gizella kérelmére néhai férje Kovács Dezső rendelkezési állapotban volt vármegyei pénztári ellenőr fizetése után 1903. évi augusztus 1-től kezdődő joghatálylyal 680 korona nyugdij-ellátást és három kiskorú leánya részére évi 113 korona neveltetési járulékot a vármegyei tisztviselői nyugdijalap terhére utalványozott, kimondotta azonban a nyugdijvá- lasztmány, hogy ezen utóbbi inzézke- dést csakis oly előleges és ideiglenes intézkedésnek tekinti, mely az özvegy és három kiskorú gyermeke fentartásá- nak biztosítására szolgál, mert özv. Kovács Dezsőnét és kiskorú gyermekeit nem a vármegyei tisztviselői nyugdijalap, hanem a m. kir. államkincstár terhére tartja nyugdíjellátásban része- sülendöknek, mert férje államszolgálatot teljesített s mint tényleges szolgálatban álló állami tisztviselő halt meg. Végül ugyanezen ülésben Tátorján István vármegyei központi hivatalszolgát szolgálatképtelenség czirnén 26 évi szolgálat után legutóbb élvezett 450 K törzsfizetése 72 százalékjával 324 koronával folyó évi október 1-től kezdődő joghatálylyal a vármegyei tisztviselői nyugdijalap terhére nyugdíjazta. SZATMÁRI ÉLET. Bögre ur theoriája. vagy Óriási vívmányok a nemzeti követelések terén. Ahogy a minap olyan nagyon összebarátkoztam Bögre úrral, azóta nincs tőle nyugtom. Valósággal lapunk barátjává szegődött, folyton itt lebzsel a redakezióban és mindenbe beleüti az orrát. Szakadatlanul szellemeskedik s a menyországnak minden szentjeire eskü- dözik, ha Demeter még egyszer komprommitálja a saját maga humorta- len sületlenségeivel, hát kihivja — párbajra, de nem fogad el semmiféle lovaglás — magyarázatot, hanem egyenesen a füleire utazik . . . És Bögre ur ezenközben rettenetesen verdesi a mellét, hogy ő nem re- tirál meg semmiféle párbaj elől, még ha Uchatius ágyú elé állítják is. — Hm, olyan vitéz férfiú ön, Bögre ur ? — évődöt vele egyik munkatársunk. — Olyan ám. Sallangra vagdalok ezután mindenkit, aki hülyének tüntet fel a világ előtt. — No no, Bögre ur, a párbajhoz nemcsak bátorság, hanem holmi más kellékek is kellenek . . . — Tudom. Éles kardok, pisztolyok, segédek, doktorok . . . No nem éppen. Mert ha pl. D e m e t e r r e 1 gabalyodik össze, hát első sorban — becsületbiróság kell. Mondja csak Bögre ur, nincs valami folt az ön múltjában. — Mond valamit barátom, csakugyan van egy nagy folt a múltamban. — No lám ! S mi az ? — Az a folt, kérem? Az, hogy Demeter velem mondatja el a sületlenségeit. Ez annyira komprommitáló reám nézve, hogy a becsületbiróság okvetlen disqualificálna. i * — Hanem sebaj! fűzte tovább a szót Bögre ur. Értek én a politikához is, és itt az alkalom, hogy lepipáljátok Demetert. Felfedeztem a vívmányokat a nemzeti követelések terén. Erre ez ideig még senki sem volt képes s ime én megtaláltam azokat a vívmányokat, a melyeket a kigondoló-bizottság már hetek óta keres. Ugye nagyszerű ; ugye világraszóló — találmány. — Az ám. De halljuk, vagy lássuk azokat a „vívmányokat.“ Bögre ur kihúzott a zsebéből egy iv papirost, illő pózba vágta magát és végtelen lenézéssel olvasni kezdte : Nap-nap mellett olvasom az újságokban, hogy a szabadelvüpárt, miután nyélbe ütötte a nemzeti követeléseket, elszalajtotta Lukácsot Bécsbe. Lukács ott járt Bécsben, aztán hamarosan visszafutott Budapestre, hogy a tul- vérmes követeléseket enyhítsék. A szabadelvüpárt teljesítette a kívánságot, de úgy látszik nem jól végezte a dolgát, mert Lukács most egyebet sem csinál, mint Budapestről Bécsbe és onnan vissza szaladgál. Őszintén szólva, engem ez az egész nemzeti mozgalom mulattat. Mert hát mit is kíván tulaj donkópen a magyar nemzet ? Azt, hogy magyar legyen a vezényszó. Szép, szép, de hát akkor mi lesz az egységes hadseregből ? Gyorstüzelő ágyú, ismétlő fegyver, bomba, dinamit stb. mind suviksz kérem alásan a hadsereg egységéhez képest! A német szó uraim, ez a fő, a többi mind mellékes. Tessék csak elképzelni, hogy ha háború esetén nem németül vezényelnének, hanem pl. magyarul. Erre önök azt mondják, hogy magyar szóval megverik az ellenséget. Látszik, hogy nincsen érzékük az egység iránt, elfelejtik azt, hogy a Riikvertz-koncentrirungot csakis német vezényszóra lehet teljesen szabályszerűen, az egység veszélyeztetése nélkül megcselekedni. Azért azt mondom uraim, elégedjünk meg azokkal az óriási vívmányokkal, a melyeket nekünk a szabadelvüpárt véghetetleu kegyelméből Bécsből nyújtanak. Avagy nem-e lélekemelő tudat, hogy pl. ezentúl a bakának magyarul szabad a kaszárnyában káromkodni, továbbá magyarul gondolhat a mit akar? De eddig és no tovább ! Ezt látva, lehetetlen, hogy le ne boruljunk és nekiáltsuk szabadon Kossuth Lajos után: „Leborulunk a hadsereg egysége előtt!“ Ezért nekem az a közvetítő indítványom volna, hogy tekintve részint a szent és sérthetetlen egységet, másrészt pedig a nemzeti követeléseket, a hadsereg nyelve valami teljesen idegen államnak a nyelve legyen. Ez ugyan példátlan dolog volna, de hát a mai állapot nem az ? Aztán nem e egészen közömbös a magyarnak, hogy német, avagy hottentotta a vezényszó ? így a káposzta is megmarad és az egység is jól lakik.“ — Eddig van, — szólt Bögre ur, büszke önérzettel és várta a hatást. :*s — Szép, szép Bögre ur; nagyon szellemes. De egy a baj . . , — No mi a? — Hát, hogy hamis magának a mája is, a zúzája is. — Hogy-hogy? — Hát csak úgy, hogy ezeket a „nemzeti vívmányokat“ maga előtt már megtalálta más valaki. Szóról-szóra olvastuk egv vidéki lapban. Szóval: Bögre ur lopta a találmányát. — Vak apátok! — diihösködött Bögre ur. A kérdés az, hogy jó-e ? — Hát jónak, elég jó. — No lám, ez a fő. Hogy loptam, nem változtat a helyzeten és a szellemességemen, mert a mi jó, azt — Demeter is lopja. Ez a mi theoriánk. ( xi.) ÚJDONSÁGOK Szabadkömivesek első vándorgyűlése. Nagyvárad, október 24. (Sajat tud.) Illusztris vendégek érkeztek tegnap az ország minden részéből Nagyváradra, lelkes harezosai a haladásnak, felvilágosodásnak, a humánus és kulturális eszméknek. Kerülve minden ünneplést, nyilvánosságot és feltűnést, érkeztek a magyar sza- badkömives páholyok küldöttei a Nagyváradon ma kezdődő első szabadkőmi- ves vándorgyűlésre, melynek programaijába több olyan szocziális akczió van felvéve, a melyeknek megvalósításánál bizton számithatnak a szabadkömivesek az egész müveit magyar társadalomnak, a haladás és felvilágosodás minden igaz hívének lelkes támogatására. A szabadkömivesek ma kezdődő vándorgyűlése a nagyváradi László király páholy akcziójának az eredménye. Innen került ki az indítvány, hogy a szabadkőmives testvérek bizonyos közös munkásságot igénylő eszmék megvitatására évenkint egyszer más más városban vándorgyűlésre jöjjenek össze. László király páholynak ezt az indítványát az összes magyarországi páholyok elfogadták és egyértelmüleg határozták el, hogy az első vándorgyűlést e hó 24. és 25-én Nagyváradon tartják meg. A páholyok küldöttei már tegnap érkeztek Nagyváradra. Még a tegnapi napon értekezlet volt, ma szombaton és vasárnap pedig gyűlés, a melyeken többek között a következő bérléseket fogják az előadók ismertetése után megvitatni: 1. Az iszákosság ellen való küzdelem. 2. Az oktatásügy államosítása. 3. Az országos népnevelési egyesület megalakítása. 4. Vidéki városokban felállítandó intézetek a Budapesten már szépen működő Krzsébet-nópakadémia mintájára. 5. Állásfoglalás a reakezió ellen. 6. A gyermekvédelem kérdése. 7. A munkanélküliek helyzetének javítása. 8. A törvénytelen gyermekek helyzetének javítása 9. Ethikai (szabadgondolkozó) szövetség alakítása. Ezek főbb pontjai a ma szombaton kezdődő vándorgyűlésnek, melyet egyébként minden ünnepi formaság nélkül tartanak meg, annyira, hogy az idegen városból érkezők még a vendéglátást sem fogadják el a nagyváradi szabadkömivesek részéről, hanem minden vendég maga gondoskodik az ellátásáról. Az összes magyar szabadkőmives páholyok nagy számmal jelentették be képviselőik érkezését a nagyváradi főmesternél. Különösen Szeged, Arad, Temesvár, Kolozsvár, Győr, Pozsony, Szombathely, Sopron és Kassa városokból jönnek sokan. Részt vesznek a nagyváradi vándorgyűlésen az osztrák szabadkömivesek is, kik a pozsonyi páholyokhoz tartoznak, miután az osztrák reakezionárius törvények nem engedik meg nekik a páholyokban valé egyesülést és működést. * Elmaradt hídépítés. A Kossuth kerti ideiglenes faludról szól az ének, melyet ezelőtt négy évvel építettek, jobban mondva tákoltak össze, mert hát már akkor is az volt a szándék, hogy a kioszkot a dombbal csinos vas híddal fogják összekötni. Ez a nemes szándék azonban benrekedt az immár pókhálóssá leli poros aktákban, a honnan a rozsdásodni kezdő szándékot néhány hó előtt pattantotta ki azon körülmény, hogy a négy év óta szolgáló ideiglenes fahid olyan rozzant állapotba jutott, hogy a rajta való közlekedés veszélyessé vált. Nosza hamarosan kiadták a jelszót: Építsünk vas- hidat! Erdélyi István városi iömérnök ugyancsak fölbuzdult a helyes eszmén és szerény költségelőirányzattal olyan csinos, filigrán összekötő vashidat komponált — rajzban, mely úgy alaki szépsége, mint tartóssága révén díszére vált volna a Kossuth-kertnek. A hid építésére az árlejtést is megtartották már a város gazdasági hivatalában, a hol egy ajánlattevő jelentkezett Einhorn Márton személyében, a kihez — elkésetten ! — Bóth Gyula csatlakozott. A tanács az árlejtést nem hagyta jóvá, újabb árlejtést nem hirdetett és igy a tervezett vashid eszméje ez idő szerint még a levegőben lóg. Mint halljuk, ez évben a hidat már nem is akarják megcsináltatni, másrészről pedig arról értesülünk, hogy egyáltalában nem akarják a tervezett vashidat felé- pittetni, hanem kitoldják-foldják a régi recsegő fahidat, mert hát ez olcsóbb. Igaz, hogy aztán évről-évre javíttatni kell, a mi örökös kellemetlenkedéssel és költséggel jár, de hát úgy látszik, hogy nálunk minden életrevaló eszme csak akkor valósul meg, a midőn a végszükség parancsoló kényszere lehetetlenné teszi a további czéltalan elodázgatást. * Kötelező tűzbiztosítás. Magyar- országban ma még nincsen törvény szerinti kötelező tüzbiztositás. Mindenkinek jogában áll vagyonáról tetszése szerint gondoskodni; ha tetszik, biztosítja ingó és ingatlan vagyonát tűzkár ellen, ha nem tetszik, nem biztosítja. Ebben a tekintetben nem rendelkezik a
