Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-07-11 / 156. szám

Ozeanien, junuo n Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BAHTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő HARSÁNYI SÁNDOR A küzdelem és a czél. *) Irta: Pallay Sándor. A függetlenségi pártban, a par­lamenti küzdelemre nézve, taktikai nézeteltérés mutatkozik. Minden 67-e8 alapon álló kormány ellen el­veiben fekvő joga és kötelessége a pártnak a küzdés. A harczi fegyve­rek megválasztását, a küzdelem idő­pontját a körülmények szabják meg és ezeknek megítélésében a párt fel­tétlen érdeke, sőt mondhatnék, kö­telessége lenne, a párt vezérének, Kossuth Ferencznek útmutatását követni. Azok, kik ma, az elért si­ker után is, folytatni akarják a küz­delmet, az 1867. XII. törvényezikk- ből kifolyó nemzeti követelménye­kért — hibás taktikát követnek, mert e követelményeket csak mint vagylagosságot állíthatja szembe a függetlenségi párt az ujonczemelés- sel; de ha ujonczemelés nincs, nem a 67-es vívmányokért, ha­nem az önálló magyar hadse­regért, a 48-as elvekért kell küzdeni. A párt elveinek győzelme — csakis a 67-es alapon álló alkot­mány megdőltével beálló uj alkot­mány keretében lehetséges, s ezért hangsúlyozza a párt, — fennállása *) E czikkben kifejtett állásponttal nem mindenben értünk ugyan egyet, de mint a Kossuth Ferencz által elfoglalt álláspontot, minden kommentár nélkül készséggel közöljük, hogy olvasóink tá- jákozást nyerjenek a függetlenségi párt ugynevezett békés elemének álláspont­járól. A felelős szerk. óta folyvást a — 67-es alap káros, nemzetietlen voltát, s a teljesen független nemzeti önállóság törvé­nyes biztosítását. Ennek a kivívá­sáig — a függetlenségi pártnak ál­landóan harezban kell állnia és két irányban kell küzdenie. Be kell, hogy bizonyítsa időről-időre, hogy a 67-es alkotás rozoga épületének alapja inog, — a mi érdekeink vé­delmére gyarló és gyenge, s nem képezheti még csak alapját, táma­szát sem nemzeti önállóságunk és íüggetlenségünk jövendő épületének. Másfelől minden erejével a 48-iki törvények érvényesülését követeli. Most — a katonai javaslatok vitá­jában is ez az elvi álláspont ve­zette a pártot. Minden eszközzel megmenteni a nemzetet a veszedel­mes terhektől, másfelől követelni az önálló magyar hadsereget. A kato­nai hatalom merényletét — mert kényszerítve volt reá — obstruk- czióval verte vissza, de az elvek érvényesítésében elvek ellen soha­sem obstruált. Xem másodrendű és kis jelen­tőségű kérdés a párt taktikai felfo­gása az egész nemzet nevében és érdekében folytatott elvi harczában. A párt küzdelmében és sikerében egész jövőnk, nemzeti lételünk le van téve. Ilyen harezban a politi­kai intelligentia és a helyzetek, a szemben álló erők, az elkövetkező lehetőségek végtelen, lelkiismeretes mérlegelése szükséges. Az évtizedeken át eltompult nemzeti öntudat első ébredése — visszaverte a veszedelmet. A meg­nyilvánult felbuzdulás megerősíti a függetlenségi párt elveinek diada­lába vetett hitet, — ha a nemzeti hangulat bölcsen, időszerüleg irá- nyittatik. De erőink érzetének első pillanatában — mindent egy kocz- kára tenni nem szabad Ha eljön a szerves véderő-ja­vaslat ideje, s ha a mindennél fon­tosabb gazdasági kérdések napirendre kerülnek — újra a legerősebb har- ezot fogja folytatni a párt: elvei­nek diadalától, s a nemzeti jogok védelméért. Most azonban az or­szágnak szüksége van a törvényes állapot helyreállítására, mert a nép és a polgárság nélkülöznek, a tiszt­viselői fizetésrendezés, a közgazda- sági javaslatok, stb. az állam ajta­ján kopogtatnak. Nem szabad most a tűzzel játszani. Majd eljön ismét a hevesebb küzdelem órája — el­jön még — biztosan elkövetkezik: Kossuth Lajos elveinek országa! ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Budapest, julius 10. (Saját tudósítónk távirata.) Na­pok óta lázas izgalommal várták poli­tikai körökben a Hock János mai fel­szólalását, mert erről a beszédről sok minden híresztelés kelt szárnyra, a melyek méltán izgatták a külömböző pártállásu politikusokat. S Hock János megfelelt a várakozásnak. Mai beszéde politikai szenzáczió, a mely a horvát- nak közeli bukását és a harczias elem diadalát jelenti. Arra a magyar par- lamentárizmus történetében még nem volt példa, hogy a kormánypárt pad­jaiból olyan éles kritikát mondottak volna miniszterelnöki programmbe- szédre, mint azt Hock János ma meg­tette, aki egyben bejentette, hogy ki­lép abból a pártból, a mely a grani- csárt ismeri el vezéréül. A bán miniszterelnök úgy érez­hette magát a Hock János hatalmas beszéde alatt, mint a kinek hirtelen hideg tust öntenek a nyaka közé s kellemetlenül feszengett a puha piros bársonyszékben. Hodossy Imre, az állandó mi­niszterjelöltnek meg is fájdult nagyon a szive, látván gazdájának kinos ver­gődését, s segítségére sietett. Hock Já­nossal, akivel valamikor együtt ült a nemzeti pártban, polemizált s gyöngí­teni igyekezett azokat a súlyos érve­ket, a melyeket Hock a miniszterelnök fejéhez vágott. Részletes tudósításunk a követ­kező : Tallinn Béla elnököl. A miniszterelnöki programmhoz először Betlóliázy János szólalt fel, aki leginkább azt fejtegette, hogy a füg­getlenségi pártot nem kötheti az az ismert párthatározat, vagy az adott szó, mert, mikor a párt a határozatot hozta, még nem ismerte a miniszter­elnök programmját. Most, hogy ismeri, kötelessége minden erejéből harczolni ellene. Azokhoz csatlakozom — ugy­TARCZA. Mikor a feleség nyaral. Irta: Egy szalmaözvegy. Az ösmerőseim között hasztalan kutatnék, nem találnék közöttük még Diogenes lámpájával sem olyan embert, mint a minő Dobos Ignácz ur volt. A megtestesült becsületesség, a jóravaló- ság, szerénység mintaképe, telivér nyárs­polgár, kitűnő hivatalnok ember, kinek összes öröme a családjában (feleségé­ben ós két apró csemetéjében) össz­pontosult. Pontos volt a bürójában, pontos volt az adófizetésben) még ex- lexes igöben is, beérte azzal, a mije megadatott, nem kívánta másnak se lovát, se szamarát, se feleségét. És nyáron mikor a forróság so- ványitotta az emberiséget, midőn a tikkasztó nap heve kisajtolta literszám a vizet a földi halandóból, midőn a Panama kalapok és batiszt ruhák ka- ezérkodtak, Dobos Ignácz ur, a figyel­mes férj, a gondos családapa fürdőre küldte famíliáját. Ö soh’ se kért sza­badságot, beérte azzal, ha szeretettel nyaralnak. Hát érzékenyen elbúcsúzott édes feleségétől, drága magzataitól és a vasúttól, hová kikisérte őket lehorgasz- tott fővel és mily szomorúsággal tért haza. Este volt, meleg volt, egyedül volt. Unatkozott is, de még annyira bágyasz­totta az otthoni fojtó légkör, hogy egyet gondolt. Elhatározta, hogy a friss, üde levegőre fog menni, sétálni fog a városliget enyhet adó fái alatt, hol tisztább a levegő, éltetőbb a légkör, illatot lehelő a sok viág. Ment-mendegélt, öntudatlanul, — egykedvűen s anélkül, hogy tudná merre megy, hol van, Os-Budavárban találta magát. Oh mily jól esett az itteni vidá­man fujdogáló szellő, mily kellemesen érintették a zene andalító hangjai, mily gyönyörű érzést keltettek szivében a kedvesen mosolygó asszonyi szemek. . . . Elkábult . . . Nem szokott az ilyesmihez. Még csak nem is ivott és megittasult. Hogy még tetézze ré­szegségét, betért az első helyiségbe, mely történetesen bodega volt. Bort rendelt és pajkos, életvidám lány hozta az italt. Töltött, mellétele­pedett és koczingaltak és ittak . . . ne­vettek, kaczagtak és — uram bocsá’ — csókolództak . . . Másnap későbben ment hivatalba, legelőször Dobos. De gyakrabban kijárt a bodegába, közben szorgalmasan levelezgetvén ne­jével. Néhány hét múlt és olyasféle le­velet kapott a feleségétől, hogy haza­felé szándekszom a gyermekekkel. Kissé meghökkent erre Dobos Ignácz ur, de csak pillanatig tartott ijjedelme. Leült és a következő levelet irta hitvesének. Drága jó Dundusom! Óh, ha tudnád, ha éreznéd, hogy mily nyugtalan napokat töltök itt el­hagyatottan, nélkületek. Szinte köny perdül alá szememen, ha végiggon­dolok keserves remeteségemen. Mennyire hiányoztok nékem. Mily fájdalmasan hat rám, hogy nem lát­hatlak, szeretetteim, titeket. Mily rosszul esik, hogy nem ölelhetlek, csókolhatlak, édes Dundusom, téged, sem a Laczikát, sem az Iluskát. Szégyen, valóban szégyen, férfilé­temre, hogy ennyire gyengelelkü, ennyire érzékeny vagyok. De két­szerié jobban sújt és duplán büntet engem a végzet, hogy még továbbra sem láthatlak majd titeket, noha alig vártam már, hogy haza jöjjetek. Nem szabad jönnötök, nem jöhettek, mert rettenetes dolgok történnek itt a fővárosban, illetőleg abban a ház­ban, hol szerencsétlenségre lakunk. Nem elég, hogy nagyban graszszál most Budapesten a vörheny irgal­matlanul szedi áldozatait, az ártat­lan gyermekeket, szinte minden ház­ban néhány vörös ezédula jelzi a rettenetes nyavalyát. Ez még hagy- ján. Halljad csak, drága szentem. Hogy-hogy nem befurakodott házunkba egy veszett eb, érted, egy megkergült bestia és iszonyú üvöltések között megharapta az udvarban gyanútlanul seprő viceházmestert, a ki erre föl­kapta a seprőjét és üldözőbe vette a kutyát. Ez futott előtte, be egye­nesen a sarki lakásba, ott a kony­hába fölugrott a kályhára, hol éppen nagyban főtt az ebéd. A veszett állat a tüztöl még jobban neki vadult, féktelen pusztításokat végezvén a lábasokban levő ételben, meghem­peregvén húsban, levesben, éktelen vonitások között szökött ki az ud­varra. A kaput a bakter házmester, az a tökfilkó bezárta. Az emeleti lakó­kat s rettenetesen kiabáló viceház­mestert (a kin szintén kiütött a ve­szettség) kizavarta, kik megtudván miről van szó és látván az udvar­ban szaladgáló bestiát, üvegeket, baltákat, mozsarakat, gyúródeszkákat dobáltak le a magasból, el akarván találni a veszedelmes állatot. A viceházmestert csakugyan sikerült nékik leteriteni, a ki még egvet hör­gőit és elaludt — talán örij .re. A veszet kutyának nyoma veszett. Mint­hogy a kapu zárva volt, abban a szeretet hitben élünk, hogy a bestia a házban tartózkodik. A lakók — bár legforróbb nyár van — nem csak hogy a külső és belső ablakokat csukták be, de még a függönyöket is lebocsátották. Egy perczig sem maradunk tovább a házban. Én már nézek lakás után és a meddig újat nem találunk, ott kell hogy maradjatok. Ölel, csókol mindannyitokat hű­séges, egyetlen Ignácztok. Lapunkra egy hónapra is lehet eló'fizetni házhoz küldve 1 koronával. Az előfizetés bármely napon megkezdhető. Lapunk előfizetési ára vidékre 1 hóra 2 korona. ...t~-----------­PO LITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE.

Next

/
Thumbnails
Contents