Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-11 / 156. szám
Ozeanien, junuo n Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BAHTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő HARSÁNYI SÁNDOR A küzdelem és a czél. *) Irta: Pallay Sándor. A függetlenségi pártban, a parlamenti küzdelemre nézve, taktikai nézeteltérés mutatkozik. Minden 67-e8 alapon álló kormány ellen elveiben fekvő joga és kötelessége a pártnak a küzdés. A harczi fegyverek megválasztását, a küzdelem időpontját a körülmények szabják meg és ezeknek megítélésében a párt feltétlen érdeke, sőt mondhatnék, kötelessége lenne, a párt vezérének, Kossuth Ferencznek útmutatását követni. Azok, kik ma, az elért siker után is, folytatni akarják a küzdelmet, az 1867. XII. törvényezikk- ből kifolyó nemzeti követelményekért — hibás taktikát követnek, mert e követelményeket csak mint vagylagosságot állíthatja szembe a függetlenségi párt az ujonczemelés- sel; de ha ujonczemelés nincs, nem a 67-es vívmányokért, hanem az önálló magyar hadseregért, a 48-as elvekért kell küzdeni. A párt elveinek győzelme — csakis a 67-es alapon álló alkotmány megdőltével beálló uj alkotmány keretében lehetséges, s ezért hangsúlyozza a párt, — fennállása *) E czikkben kifejtett állásponttal nem mindenben értünk ugyan egyet, de mint a Kossuth Ferencz által elfoglalt álláspontot, minden kommentár nélkül készséggel közöljük, hogy olvasóink tá- jákozást nyerjenek a függetlenségi párt ugynevezett békés elemének álláspontjáról. A felelős szerk. óta folyvást a — 67-es alap káros, nemzetietlen voltát, s a teljesen független nemzeti önállóság törvényes biztosítását. Ennek a kivívásáig — a függetlenségi pártnak állandóan harezban kell állnia és két irányban kell küzdenie. Be kell, hogy bizonyítsa időről-időre, hogy a 67-es alkotás rozoga épületének alapja inog, — a mi érdekeink védelmére gyarló és gyenge, s nem képezheti még csak alapját, támaszát sem nemzeti önállóságunk és íüggetlenségünk jövendő épületének. Másfelől minden erejével a 48-iki törvények érvényesülését követeli. Most — a katonai javaslatok vitájában is ez az elvi álláspont vezette a pártot. Minden eszközzel megmenteni a nemzetet a veszedelmes terhektől, másfelől követelni az önálló magyar hadsereget. A katonai hatalom merényletét — mert kényszerítve volt reá — obstruk- czióval verte vissza, de az elvek érvényesítésében elvek ellen sohasem obstruált. Xem másodrendű és kis jelentőségű kérdés a párt taktikai felfogása az egész nemzet nevében és érdekében folytatott elvi harczában. A párt küzdelmében és sikerében egész jövőnk, nemzeti lételünk le van téve. Ilyen harezban a politikai intelligentia és a helyzetek, a szemben álló erők, az elkövetkező lehetőségek végtelen, lelkiismeretes mérlegelése szükséges. Az évtizedeken át eltompult nemzeti öntudat első ébredése — visszaverte a veszedelmet. A megnyilvánult felbuzdulás megerősíti a függetlenségi párt elveinek diadalába vetett hitet, — ha a nemzeti hangulat bölcsen, időszerüleg irá- nyittatik. De erőink érzetének első pillanatában — mindent egy kocz- kára tenni nem szabad Ha eljön a szerves véderő-javaslat ideje, s ha a mindennél fontosabb gazdasági kérdések napirendre kerülnek — újra a legerősebb har- ezot fogja folytatni a párt: elveinek diadalától, s a nemzeti jogok védelméért. Most azonban az országnak szüksége van a törvényes állapot helyreállítására, mert a nép és a polgárság nélkülöznek, a tisztviselői fizetésrendezés, a közgazda- sági javaslatok, stb. az állam ajtaján kopogtatnak. Nem szabad most a tűzzel játszani. Majd eljön ismét a hevesebb küzdelem órája — eljön még — biztosan elkövetkezik: Kossuth Lajos elveinek országa! ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Budapest, julius 10. (Saját tudósítónk távirata.) Napok óta lázas izgalommal várták politikai körökben a Hock János mai felszólalását, mert erről a beszédről sok minden híresztelés kelt szárnyra, a melyek méltán izgatták a külömböző pártállásu politikusokat. S Hock János megfelelt a várakozásnak. Mai beszéde politikai szenzáczió, a mely a horvát- nak közeli bukását és a harczias elem diadalát jelenti. Arra a magyar par- lamentárizmus történetében még nem volt példa, hogy a kormánypárt padjaiból olyan éles kritikát mondottak volna miniszterelnöki programmbe- szédre, mint azt Hock János ma megtette, aki egyben bejentette, hogy kilép abból a pártból, a mely a grani- csárt ismeri el vezéréül. A bán miniszterelnök úgy érezhette magát a Hock János hatalmas beszéde alatt, mint a kinek hirtelen hideg tust öntenek a nyaka közé s kellemetlenül feszengett a puha piros bársonyszékben. Hodossy Imre, az állandó miniszterjelöltnek meg is fájdult nagyon a szive, látván gazdájának kinos vergődését, s segítségére sietett. Hock Jánossal, akivel valamikor együtt ült a nemzeti pártban, polemizált s gyöngíteni igyekezett azokat a súlyos érveket, a melyeket Hock a miniszterelnök fejéhez vágott. Részletes tudósításunk a következő : Tallinn Béla elnököl. A miniszterelnöki programmhoz először Betlóliázy János szólalt fel, aki leginkább azt fejtegette, hogy a függetlenségi pártot nem kötheti az az ismert párthatározat, vagy az adott szó, mert, mikor a párt a határozatot hozta, még nem ismerte a miniszterelnök programmját. Most, hogy ismeri, kötelessége minden erejéből harczolni ellene. Azokhoz csatlakozom — ugyTARCZA. Mikor a feleség nyaral. Irta: Egy szalmaözvegy. Az ösmerőseim között hasztalan kutatnék, nem találnék közöttük még Diogenes lámpájával sem olyan embert, mint a minő Dobos Ignácz ur volt. A megtestesült becsületesség, a jóravaló- ság, szerénység mintaképe, telivér nyárspolgár, kitűnő hivatalnok ember, kinek összes öröme a családjában (feleségében ós két apró csemetéjében) összpontosult. Pontos volt a bürójában, pontos volt az adófizetésben) még ex- lexes igöben is, beérte azzal, a mije megadatott, nem kívánta másnak se lovát, se szamarát, se feleségét. És nyáron mikor a forróság so- ványitotta az emberiséget, midőn a tikkasztó nap heve kisajtolta literszám a vizet a földi halandóból, midőn a Panama kalapok és batiszt ruhák ka- ezérkodtak, Dobos Ignácz ur, a figyelmes férj, a gondos családapa fürdőre küldte famíliáját. Ö soh’ se kért szabadságot, beérte azzal, ha szeretettel nyaralnak. Hát érzékenyen elbúcsúzott édes feleségétől, drága magzataitól és a vasúttól, hová kikisérte őket lehorgasz- tott fővel és mily szomorúsággal tért haza. Este volt, meleg volt, egyedül volt. Unatkozott is, de még annyira bágyasztotta az otthoni fojtó légkör, hogy egyet gondolt. Elhatározta, hogy a friss, üde levegőre fog menni, sétálni fog a városliget enyhet adó fái alatt, hol tisztább a levegő, éltetőbb a légkör, illatot lehelő a sok viág. Ment-mendegélt, öntudatlanul, — egykedvűen s anélkül, hogy tudná merre megy, hol van, Os-Budavárban találta magát. Oh mily jól esett az itteni vidáman fujdogáló szellő, mily kellemesen érintették a zene andalító hangjai, mily gyönyörű érzést keltettek szivében a kedvesen mosolygó asszonyi szemek. . . . Elkábult . . . Nem szokott az ilyesmihez. Még csak nem is ivott és megittasult. Hogy még tetézze részegségét, betért az első helyiségbe, mely történetesen bodega volt. Bort rendelt és pajkos, életvidám lány hozta az italt. Töltött, mellételepedett és koczingaltak és ittak . . . nevettek, kaczagtak és — uram bocsá’ — csókolództak . . . Másnap későbben ment hivatalba, legelőször Dobos. De gyakrabban kijárt a bodegába, közben szorgalmasan levelezgetvén nejével. Néhány hét múlt és olyasféle levelet kapott a feleségétől, hogy hazafelé szándekszom a gyermekekkel. Kissé meghökkent erre Dobos Ignácz ur, de csak pillanatig tartott ijjedelme. Leült és a következő levelet irta hitvesének. Drága jó Dundusom! Óh, ha tudnád, ha éreznéd, hogy mily nyugtalan napokat töltök itt elhagyatottan, nélkületek. Szinte köny perdül alá szememen, ha végiggondolok keserves remeteségemen. Mennyire hiányoztok nékem. Mily fájdalmasan hat rám, hogy nem láthatlak, szeretetteim, titeket. Mily rosszul esik, hogy nem ölelhetlek, csókolhatlak, édes Dundusom, téged, sem a Laczikát, sem az Iluskát. Szégyen, valóban szégyen, férfilétemre, hogy ennyire gyengelelkü, ennyire érzékeny vagyok. De kétszerié jobban sújt és duplán büntet engem a végzet, hogy még továbbra sem láthatlak majd titeket, noha alig vártam már, hogy haza jöjjetek. Nem szabad jönnötök, nem jöhettek, mert rettenetes dolgok történnek itt a fővárosban, illetőleg abban a házban, hol szerencsétlenségre lakunk. Nem elég, hogy nagyban graszszál most Budapesten a vörheny irgalmatlanul szedi áldozatait, az ártatlan gyermekeket, szinte minden házban néhány vörös ezédula jelzi a rettenetes nyavalyát. Ez még hagy- ján. Halljad csak, drága szentem. Hogy-hogy nem befurakodott házunkba egy veszett eb, érted, egy megkergült bestia és iszonyú üvöltések között megharapta az udvarban gyanútlanul seprő viceházmestert, a ki erre fölkapta a seprőjét és üldözőbe vette a kutyát. Ez futott előtte, be egyenesen a sarki lakásba, ott a konyhába fölugrott a kályhára, hol éppen nagyban főtt az ebéd. A veszett állat a tüztöl még jobban neki vadult, féktelen pusztításokat végezvén a lábasokban levő ételben, meghemperegvén húsban, levesben, éktelen vonitások között szökött ki az udvarra. A kaput a bakter házmester, az a tökfilkó bezárta. Az emeleti lakókat s rettenetesen kiabáló viceházmestert (a kin szintén kiütött a veszettség) kizavarta, kik megtudván miről van szó és látván az udvarban szaladgáló bestiát, üvegeket, baltákat, mozsarakat, gyúródeszkákat dobáltak le a magasból, el akarván találni a veszedelmes állatot. A viceházmestert csakugyan sikerült nékik leteriteni, a ki még egvet hörgőit és elaludt — talán örij .re. A veszet kutyának nyoma veszett. Minthogy a kapu zárva volt, abban a szeretet hitben élünk, hogy a bestia a házban tartózkodik. A lakók — bár legforróbb nyár van — nem csak hogy a külső és belső ablakokat csukták be, de még a függönyöket is lebocsátották. Egy perczig sem maradunk tovább a házban. Én már nézek lakás után és a meddig újat nem találunk, ott kell hogy maradjatok. Ölel, csókol mindannyitokat hűséges, egyetlen Ignácztok. Lapunkra egy hónapra is lehet eló'fizetni házhoz küldve 1 koronával. Az előfizetés bármely napon megkezdhető. Lapunk előfizetési ára vidékre 1 hóra 2 korona. ...t~-----------PO LITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE.
