Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-07-11 / 156. szám

O-fJL Í.J. XII JL-LÍ7VU. J Üli US 11.

iyu szaru.

mond — akik az ország érdekében, a nemzeti vívmányok elérésében a harczot folytatják.

Hock János a volt nemzeti párt fúziójáról beszél. Nem tartja sikerültnek — úgymond — a volt nemzeti pártnak egyesülését a szabadelvüpárttal. Ez a fúzió teremtette meg azt az áldatlan helyzetet, hogy Szélinek minduntalan uj és uj paktumokkal kellett dolgoznia. Majd a miniszterelnöki programmbeszédet támadja hevesen s szocziális reformokat sürget. Apponyit dicsőíti, de elismeri, hogy Széli megtisztította a közéletet és uj, egészséges rendszert teremtett a közélet egész vonalán. A dualismusról szólva, kijelenti, hogy a 67-es kiegyezés értelmében a paritást kívánja a katonai kérdésekben is. Az egyelőre visszavont katonai javaslatokat — úgymond — a Széli Kálmán miniszterelnöksége alatt sem szavazta volna meg, de most, mivel az uj kormányelnök prog- rammjában semmi nemzeti garancziát nem lát, politikáját nem támognthatja s egyben bejelenti, hogy kilép a szabadelvű pártból. (Perczekig tartó taps és éljenzés a baloldalon.) Széli ellen az obstrukcziót helytelenítette, mert mindent egyszerre elérni lehetetlen, de most, nemzeti vívmányok nélkül, nagy hibának tartaná a leszerelést. (Élénk helyeslés és éljenzés balról.) Eddig — igy fejezte be nagyhatású beszédét — nem harczoltam a kormány ellen, de most a harczolók közé állok.

Hodossy Imre hosszasan polemizált Hockkal. Tagadja, hogy a szabadelvű párt nem egységes s kijelenti, hogy a szabadelvüpárt is éppen úgy óhajtja a hadseregben a magyar szellemnek fejlesztését, mint a függetlenségi párt. Az obstrukczió folytatását élesen elitéli, majd a miniszterelnök programmbeszédére tér át, s miután hosszasan fejtegeti, kijelenti, hogy azt elfogadja.

TÁVIRATOK.

A pápa állapota.

Róma, július 10. (Saját tudósítónktól.) A pápa állapota a mai nap folyamán újból rosszabbra fordult.

Róma, julius 10. (Saját tudósítónktól.) Mazzoni a pápát ma délután újból megoperálta. Az operáczió alatt sikerült a mellhártyán lerakódott nagymennyiségű iz- zadmányt eltávolítani a. szent atya a műtét alatt látszólag megkönyMikor a feleség e sorokat elolvasta, nagyot sikoltot. Kétségbe volt esve szegény férje matt. Féltette a jó, a hű, a derék és önfeláldozó férj életét.

És most nem vehette lelkére, hogy férjecskéje egyedül legyen kitéve a nagy veszedelemnek, mint odaadó feleség azonnal hazautazott.

A pontos férj gyanútlanul dolgozott a hivatalában, miközben ezer balsejtelmektől gyötörve érkezett meg a hitves. A házban minden csendes volt. A régi viceházmester a „Bob herczeg“-et fütyölve, szokott grandezzával rendes söprését végezte az udvarban. Dobosné nagysága a ház második mestere láttára halálfélelemtől kisérve, azonnal visszafordult és rohant ki a kapun.

A kapu előtt szinte kővé meredt. Férjét pillantotta meg másodmagával, egy nővel a karján.

A feleség egyet sikoltott, a férj kettőt sikoltolt a gyermekek bőgtek, az ősbudavári tündér elrepült.

Az asszony álmélkodva tekintett tizenhárom próbás hűséges férjére, ez meg lesütötte szemét és úgy állt ott, mint az áldozati bárányka. Dehogy tudott volna egy kukkot szólni.

Turpissága kiderült. Mit tehetett? Immel-ámmal, akadozva mindent szép töredelmesen bevallott. így tudta meg a felesége, hogy a veszettség az ősbudavári veszett dorbézolás és csélcsap kirúgás palástolására szolgált.

nyebbült, de az orvosi jelentések szerint állapota változatlanul súlyos.

Az uj-verbászi választás. Uj-Verbász, julius ío. (Saját

tudósítónktól.) A mai napon megejtett képviselőválasztáson Vojnits István bárót, szabadelvüpárti programmal Terék függetlenségi és Groszmann szoczialista jelölttel szemben, nagy szótöbbséggel képviselővé választották. Rendzavarás nem történt.

Leszámolás — fejszével.

Gyilkosság az eső miatt.

Szatmár, julius 10.

(Saját tudósitónktól.) Valóban megdöbbentő az a minden erkölcsi érzület nélküli teljes züllöttség, mely az avasi embert jellemzi. A czivilízáczió teljes hiánya, a legsötétebb tudatlanság az, mely lesülyeszti az embert a vért szomjazó vadállat színvonalára. Az avasi írást nem tudó ember csak formájára ember, de gondolkozásában, érzésében, cselekedetében rosz- szabb a fenevadnál. A homoksivatagok bestiája szétmarczangolja a körmei közzé került zsákmányt, hogy éhségét csillapítsa, de az avasi ember képes megölni embertársát, ha nincs rá oka.

Rémessé lesz immár az a kép, melyet az avasi ember véres tettei nyomán szédületesen gyors egymásutánban alkalmunk van szemlélni, bírálni, bonczolgatni. Megdöbbenünk a sűrűn kipatakzó embervértől és a mi dön a szörnyű tettek indító okát kutatjuk, megtaláljnk a kérdésre a szomorú feleletet ebben az egy mondatban : az avasi tudatlan emberből hiányzik az ember karakterisztikuma, a lélek.

A megsértett önérzet, kicsinyes okból származó összetűzés, éveken át rejtegetett bosszú, korcsmái összeszö- lalkozas és számtalan más apróbb ok elegendő az avasi embernek arra, hogy embertársát megölje.

Az avasi ember nem gondolkozik, hanem vérre áhítozó vadállati ösztönét követve öl. Bottal, kővel, fejszével és más kezeügyébe eső durva eszközökkel hajtja végre rettenetes kegyetlenséggel borzalmat keltő gyilkos tetteit.

Az Avas e héten ismét működött, nem ugyan az Avasban, hanem a szomszédos Sárközön, de a véres tett hősei ezúttal is tőről metszett avasi emberek és gyilkoltak — semmiért!

A véres tettről tudósítónk az alábbiakban számol be :

Talpas János és Lup László avas felsőfalui lakosok e hó 8-án, szerdán, Diamant Salamon avasfelső- falui terménykereskedő részére kukori- czát szállítottak Szatmárról.

Sárközujlakon utólérte őket a nagy jégvihar és nem tudtak tovább menni. Hogy fedél alá jussanak, Mar- kovics Gyula korcsmáros félszerébe akartak behajtani. Itt azonban nyolcz zsidó, kik a szint már előzőleg elfoglalták, nem engedte be a két oláh embert, a kik e miatt zúgolódni és káromkodni kezdtek,

A zsidó utasok azonban a dühös káromkodásra sem lettek engedékenyebbek, mire Talpas János rettentő haragra lobbant és fejszét ragadva, agyonütéssel fenyegette a zsidókat.

Diamant Salamon, a dühöngő oláh ember gazdája erélyesen rendre utasította a fenyegető fuvarost, mire Talpas János a kezében levő fejszével gyors egymásutánban kétszer fejbe vágta Diamant Salamont.

A szerencsétlen embert nyomban elborította a vér és eszméletlenül terült el a földön.

Lup László látva a halálos veszedelmet, segíteni akart derék bajtársán és egy nagy agyafúrtságra valló ötlettel gyorsan lehajolt a vérrel borított Diamant Salamonhoz, a fejéből esorgó vért tenyerébe felfogta és a maga arczát a vérrel bekente.

Mikor ezzel a zseniállis művelettel készen volt, elkezdett ordítozni, hogy a zsidók meg akarják ölni.

E közben Talpas János a Besze- dits féle tanyán keresztül, árkon-bok- ron áttörve, Tur-Terebes irányában eltűnt.

A gyilkosság hire futó tüzként terjedt el a községben. A lakosság tömegesen tódult a gyilkosság színhelyére a hol az egyik fejszés oláh vitézt, Lup Lászlót hamarosan lefülelték és ártalmatlanná tették. Talpas János azonban még nem került kézre, ott bujkál még most is az Avas bérczei között. Csontos Pál községi aljegyző a saját hatáskörében a gyilkos kézrekeritése iránt a legmesszebo menő intézkedéseket megtette.

A szerencsétlen áldozat pedig eközben ott feküdt nagy vértócsában a földön. Markovics Gyula korcsmáros unokanővére Stern Hani próbált némi segítséget nyújtani az eszméletlen embernek, de ebben a segítségben nem volt köszönet, mert a rendkívül megrettent leány nagy zavarában, hogy a vérzést elállitsa, a nyitott fejsebet teletömte piszkos homokkal.

Később megérkezett a helyszínére Teles Róbert dr. kerületi orvos, a ki a fejsebeket kimosta és megállapította, hogy a fejsebek életveszélyesek.

Diamant Salamon most a halállal vívódik.

Gyilkosai közül Lup László már a törvényszék börtönében ül, a megszökött Talpas Jánost pedig a csendőrség vette üldözőbe.

Az állam

mint közgazdasági tényező.

Szatmár, julius 10.

E czikkünk feladata lesz szembeszökően megvilágítani azt a viszonyt, mely az államhatalom és a gazdasági élet között fennáll. Az úgynevezett felülkerült absolutizmus annyira bízott még alig néhány évtized előtt az állam- hatalom mindenhatóságában, hogy azt mindenre alkalmatosnak tartotta. Hogy az állam is teremthet mindent, virágzó magán-gazdaságokat, szóval produktiv ereje teljesen kielégítő az ország bol- dogitására.

Ámde később jött e téveszméből a kiábrándulás és be kellett látni, hogy az állam nem gondoskodhatik minden egyesnek anyagi jólétéről, hanem igenis megadhatja azokat a feltételeket és támogat ott, a hol azok megszerzésére az egyes ereje nem elegendő, tehát mintegy közvetítő szerepet játszsza, a fejlődés feltételeiről gondoskodik, de a fejlesztés munkáját át kell engednie az egyesek tevékenységének. Elősegíti azt a modern törvények hozatalával és helyes közigazgatással.

Az egyes országok kormányai ma a parlament közremőködésére vannak utalva, mikor a gazdasági életet fej leszteni és elősegíteni akarják. Hogy a parlament működése megfelel-e a köz- gazdasági élet fejlődésének, erre nézve mindinkább arra a meggyőződésre jutunk, hogy a szakszerűséget a parlament plenumbeli tárgyalásain nehezen találjuk meg, pedig a mi főleg a gazdasági kérdéseket illeti, ahhoz nálunk mindenki akar érteni, de sajnos, hogy ennek még nem volt meg a kívánt áldásos hatása.

Csak idegenből felkarolt elméletek és üres szavak rendszertelen alkalmazása jelzi útját eddigi működésében, s igy közgazdasági életünket egy foltozott épülethez lehet hasonlítani, melynek alapja: a képzelet. Hazánk politikai átvedlése nem járt karöltve a gazdasági élet újjászületésével. Nem vádolható az állam, hogy mint közgazdasági tényező talán mulasztást követne el, sem pedig hanyagsággal, — de igenis annak a félreértésnek tudható be, hogy csak a közjogi politika kérdését ismeri olyanoknak, amely- lyel a haza érdekében foglalkoznia méltó dolog lenne.

Ugyanaz a bűne a nemzetnek is, mely inkább a közjogi harezok emésztő harezában véli hivatását teljesíteni. A gazdasági kérdést inkább szatócsdolognak tartotta, melylyel foglalkozni nem annak való, pedig a kicsinylés szüli azt a közönyt, melyen megtörik a legszívósabb törekvés, a legjobb akarat is. Ezt tapasztalhatjuk ma is, mikor a közélet terén gazdasági jelszavakkal ékesített lobogók alatt ádáz har- ezokat vívnak, de a jelszavak nem igazi gazdasági érdekeket fednek. Egyesek önző, hatalmi czéljaik érdekében szállnak síkra ily megtévesztéssel. Az ilyen harezok még kietlenebbé teszik köz- gazdasági életünket.

Nincs tehát közgazdasági közvéleményünk, mert nem is lettünk erre nevelve. Nincs még bíráló képésségünk, a minek oka az, hogy közgazdasági életünk igazán életbevágó mozzanatai fölött csak amúgy futólagosán térünk napirendre. Ennek azután természetes következménye, hogy a kedvezőtlen közviszonyokért egyszerűen a kormány nyakába sózzák a felelősséget.

Miben gyökerezik tehát a hiba, és melyik volna a leghathatósabb orvosság ? Mert ezeknek az állapotoknak nem lehet igy maradniok, ha csak azt nem akarjuk, hogy beálljon oly időpont a nemzet életében, melynek gazdasági téren való mulasztásait évtizedeken át sem lehet helyrepótolni.

Bizzunk tehát az időben, mely a legjobb orvos és a mely annyi nemzetet gazdaságilag nagygyá és hatalmassá tett. Reméljük nincs messze az az idő, a mikor a nemzet felocsúdik hosszú álmából és tudatára ébred annak, hogy nemzeti léteiének és erősségének sarkköve egy Kifejlett, lázasan tevékeny és életerőtől duzzadó gazdasági élet.

SZÍNHÁZ

— (Fedák Sári Szatmáron.) A

szatmári jótékony nőegylet kellemes meglepetésben szándékozik részesíteni Szatmár városának közönségét. A jövő hó folyamán ugyancsak megcsappant pénztára javára hangversenyt rendez, mely alkalomra Fedák Sárit, a kiváló művésznőt szives közreműködésre felkérik. Fedák Sári a nőegylet meghívását a humánus czél érdekében minden valószinüség szerint elfogadja ; ezt annál is inkább lehet remélni, mert a nagykárolyi nőegyletnek hasonló czél- ból történt meghívását már elfogadta. Nem hihető tehát, hogy ilyen körülmények között a szatmári nőegylet meghívását visszautasítaná. Fedák Sári már vendégszerepeit Szatmáron. A közönség a színkört zsúfolásig megtöltötte és a művésznővel szemben tiszteletének és szeretetének olyan fényes módon adott kifejezést, mely bizonyára kellemes emlékkel köti a művésznőt Szatmárhoz. A nőegyletnek pedig arra az estélyre feltétlenül szüksége van, mert a pénztára annyira megcsappant, hogy augusztus hóban még elláthatja ugyan a maga szegényeit a szükségesekkel, de jelentékenyebb bevétel nélkül később már nem tehet eleget nemes kötelezettségének. A közönség minden esetre örvendeni fog, ha a nőegylet egy művész est élvezetéhez juttatja, mely alkalommal, hiszszük, hogy készséggel fog áldozatkészségének kifejezést adni.