Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-10 / 155. szám
] 53 szára. Szatmár, péntek SZAI M A K I H I St A P 1903. julius 10. 3 Czipész kongresszus Debreczenben. Országos czipész és munkagép szakkiállítás. Szatmár, julius 9. (Saját tudósítónktól.) Az iparos osztály érdekeinek legerősebb védelmét az egyetértő, összetartó tömörülésben találja meg. A különböző iparágak képviselői manapság már kivétel nélkül országos tanácskozásokra szoktak összegyűlni, hogy közös bajaikat egymás előtt feltárják és azokkal valamennyiöket egyformán kötelező intézkedésekkel orvosolják. Ilyen országos tanácskozásra, vagy mint mondani szokás, kongresz- szusra gyűlnek össze a czipésziparosok a jövő hó 15 én Debreczenben. A kongresszus fontosságát emeli azon körülmény, hogy azt czipész és munkagép szakkiállítással kapcsolják egybe, mi által egyszerre kettős czélt valósítanak meg: eszmecserét váltanak és határozatot hoznak a szoczialis bajok és sérelmek orvoslására, egyidejűleg pedig a kiállítás által szakismeretüket fejlesztik és a czipész legmodernebb vívmányairól beható ismereteket szereznek, a miket aztán értékesíthetnek. E tárgyban az országos czipész kiállítás előkészítő bizottsága lapunk utján az alábbi felhívást intézi az érdekelt szatmári czipésziparos osztályhoz : Bizonyára tudják már t. szaktársaink mindannyian, hogy a f. évi augusztus hó 15-én Debreczenben megnyíló országos czipész kongresszus, országos czipész és munkagép szakkiállítással köttetik össze, mely kiállítás megnyílik 1903. aug. 15-én és bezáródik szeptember hó 5-én. A kiállításon kiállíttatnak és üzembe tartva bemutattatnak: 1. A keresk. miniszter ur engedélye folytán a m. kir. technológiai ipar muzeum által a czipész iparág körébe tartozó összes czipő készítő, varró és egyéb bőrmegmunkáló gépek. Kiállíttatnak továbbá: 2. Kész czipők és csizmák. 3. Felső részek. 4. Czipész szerszámok, kaptafák és mindenféle idetartozó eszközök. 5. A czipész iparág körébe vágó szakrajzok és minták. * 6. A magyar bőrgyárosok termékei. Kiállításunk sikere csak úgy biztosítható, ha az igen tisztelt szaktársak is belátják kiállításunk tartásának szükségességét és felette tanulságos kiállításunkon mint kiállítók egytől-egyig részt vesznek. Hiszen a hazai czipész ipar felvirágzása csak úgy remélhető ha úgy a fogyasztó nagyközönségnek, mint magoknak a hazai czipész mestereknek alkalom nyujtatik arra, hogy az ország különböző részében lakó czipész iparosoknak kifejlett müizlését egymással összehasonlíthatják, a czipész mesterek eltanulják a képzettebb, ügyesebb czipészmester müizlését, szabását, a nagy közönség pedig megismeri a czipész ipar mai fejlődését és haladását. A kiállításunkon való részvétel tehát minden szaktársunknak saját jól felfogott érdekében egyenes kötelessége és hisszük is, hogy szaktársaink a kiállításon való részvételi szándékukat, minél előbb bejelentik és csekély áldozatukkal lehetővé teszik nekünk, hogy hazafias munkánkat minél n agyobb siker koronázza. Nem az a lő, hogy egy czipész iparos minél több czipőt vagy egyéb tárgyat állítson ki, bár ha valaki ezt is megteheti mindenesetre csak örömünkre fog szolgálni, hanem a lényeges az, hogy minél többen, ha mindjárt egy pár czipővel is, de mindenesetre részt vegyenek a kiállításon. A kiállítási tárgyakat kérjük legkésőbb f. hó 25-ig bejelenteni s augusztus 1-re faládába csomagolva czi- münkre (országos czipész kiállítás előkészítő bizottsága Debreczen, Ipartestület) beküldeni. Az ide szállítási költséget a kiállító viseli, a visszaszállítás pedig, amennyiben a tárgy a kiállításon el nem adatott, a kersk. miniszter ur engedélye folytán ingyenes. Bejelentő lapokat küld és mindenféle felvilágosításokra készséggel ad azonnali választ a kiállítási bizottság. A kiállításon több mint 100 érem kitüntetés lesz a legjobb kiállítók között kiosztva, hogy azonban vidéki czipé- szeink a fővárossal szemben hátrányt ne szenvedjenek, a kiállított tárgyak 4 külön csoportba osztva bíráltainak meg, u. m.: 1. Budapesi czipészek kiállítása. 2. Törvényhatósági (szab. kir.) és rendezett tanácsú városok kiállítása. 3. Nagy és kisközségek kiállítása. 4. Szövetkezetek, szakcsoportok kiállítása. A kongresszuson részt venni szándékozók, amennyiben ezen szándékukat f. hó 15-ig bejelentik, fél áru vasúti kedvezmány mellett utazhatnak ide és vissza. Felkérjük végül a fogyasztó nagy közönséget, hogy megszokott czipész mesterénél czipő és czizma szükségletét most szerezze be és engedje meg, hogy czipész mestere megrendelt tárgyait kiállításunkon is kiállíthassa. Megvagyunk arról győződve, hogy hazafias munkánkban a nagyközönség is készséggel fog minket támogatni, és ezen reményben vagyunk. Debreczen, 1903. julius 6. Tisztelettel: Az országos czipész kiállítás előkészítő bizottsága. SZATMÁRI ÉLET. A klérus baromfi állománya. A legbékésebb városrészben az éjszaka egy szelíd nyárspolgár egetverő lármára ébredt föl. Valamely túlságosan jókedvű bácsit nem vitt már tovább a lába, letelepedett a ház előtti kőre és ott fújta bánatos melankóliával: Csókolom a kezét lábát, Mem loptam én paptól kácsát. . . — Szép, szép — konstatálta magában az álmából, fölvert ember — de hát mi közöm hozzá ? Bosszankodott egy sort abban a hiszemben, hogy mihamarább elmúlik a nóta, jóllehet a nótázó magyarnak azt kivánta, hogy csüggjön száraz ágon, hallgató ajakkal. Befordult a fal felé, de most még keservesebb riogatás támadt, magasabban két hanggal: Csókolom a. kezét lábát. Nem loptam én paptól kácsát . . . — Hm ! — dörmögött azoknak a dühöngésével, akik az ilyen merényletet alig tudják megbocsátani. — Úgy látszik az én alvásomnak már vége van. És hiába temette fejét a párnák közé, most már a harmadik határban jártak az álom himes szárnyú lepkéi. Tán vissza is térnek, ha csönd lesz, boldog tudatlanságba szenderitő csönd és nem hangzik csupán két sora a pap kácsái történetének. No, kezdődik is, néma neszbe fül az éjszaka, aludjunk. Ebben a percz- ben, most már egy oktávval följebb, csak fölharsant újból az ének: Csókolom a kezét lábát, Nem loptam én paptól ká«*ét . . . A mi békés polgártársunkat elöntötte az epe és magánkívül szakította föl az ablakot: — Hallja! — kiáltotta a nyájas ismeretlen felé — háromszor hallottam, tudomásul is vettem, hogy maga tisztességes ember, aki tiszteletben tartja a magas klérus baromfiállományát. Én hiszek az ártatlanságában, de a főkapitány kételkedik benne. Menjen oda és énekelje el neki is. — Igazán kételkedik ? — A legigazabban. — Megyek már ! — kiáltotta vissza, azután gyors futással neki iramodott az éjszakánnk. Az ügy további folytatását ma délelőtt azután egy hivatalos jelentés kapcsán intézték el a rendőrségen. UJDONSAGO K Pethő György gazdasági tanácsos távozása. Általános meglepetést keltve terjedt el tegnap az egész városban a hir, hogy Pethő György gazdasági tanácsos, aki a város szolgálatában immár ötödik éve vezeti közmegelégedésre a gazdasági hivatalt, megválik állásától. A hir két nappal ezelőtt pattant ki először, de ekkor még nélkülözte a komoly alapot. Tegnap aztán befejezett tónynyé vált a Pethő György távozása. Lemondását a tanácshoz már be is nyújtotta és kérte a hivatalától való felmentést. A városházán nagy szenzácziót keltett a lemondás, mert Pethő György szándékáról előzetesen senki sem birt tudomással. Persze rögtön megostromolták és a kollegák csoportosan keresték fel a népszerű tanácsost, hogy a lemondás okát megtudják. A mit pedig Pethő Györgytől hallottak, az örömmel tölthet el mindenkit, mert bár szeptembertől kezdve nélkülözni fogjuk a közhivatalban, mégis itt marad közöttünk, mint a nagyki- terjedésü Vécsey uradalomnak jószág- igazgatója. Pethő György gazdasági tanácsos ezelőtt öt évvel, mielőtt a város szolgálatába lépett, a Vécsey örökösök atyjánál már alkalmazva volt. Minthogy azonban gyermekeinek neveltetése végett városba kellett költöznie, az éppen üresedésben levő gazdasági tanácsosságra pályázatot nyújtott be. A város közgyűlése Pethő Györgyöt nagy lelkesedéssel meg is választotta gazdasági tanácsosnak. Ez a választás a város közérdekében nagyon szerencsés volt, mert Pethő György a gazdasági hivatal élén igen hasznos és méltánylandó tevékenységet fejtett ki. Kitűnő szakképzettség, páratlan rendszeretet és fáradhatatlan munkásság jellemzik öt éves közszolgálati tevékenységét. Szivvel- lélekkel a hivatalának ólt és felelősségteljes állásában mindenkor kifogástalan korrektséggel pedáns pontossággal, lelkiismeretesen járt el. Távozása veszteség a városra. De azért itt marad közöttünk továbbra is, mert a Szatmár, Szabolcs, Ung, Máramaros és Békés vármegyékben levő, circa negyvenezer holdnyi birtok tulajdonosai, a Vécseyek Szatmár székhelylyel jószágigazgatóságot létesi tettek és erre a gyönyörűen dotált állásra Pethő Györgyöt hívták meg, a mit Pethő György el is fogadott. A Pethő György távozásával ismét megüresedik a városnál egy szak- képzettséget igénylő nagyfontosságu hivatal. Egy kissé még távol állunk tőle, de már is megeredtek a kombi- nácziók arra nézve, hogy ki lesz az utód? Akárki lesz is, ugyancsak meg kell állania a helyét, hogy Pethő György után a követelményeknek minden tekintetben eleget tegyen. Kérjük lapunk azon tisztelt előfizetőit, kiknek előfizetése lejárt, szíveskedjenek annak megújítása iránt mielőbb intézkedni, nehogy a lap további küldésében fennakadás történjék. * A borital és hus-fogyasztási adó. Érdekes törvényjavaslaton dolgoznak most a pénzügyminisztériumban. Arról van szó, — mint azt már jeleztük — hogy az állam a borital és a hús fogyasztási adóját oda akarja ajándékoznia városoknak. Ezzel akarja rekompenzálni az állam a városokat azokért a tetemes kiadásokért, amelyeket az állam helyett közigazgatási munkálatokra fordítanak. Ez az ajánkék, ha az 1901 ik esztendő husfogyasztási adó bevételét vesszük alapul, körülbelül huszonötödfél millió korona a városok javára. Lukács László pénzügyminiszter már régebben foglalkozik ezzel az eszmével. Egy Ízben már az expozéjában is utalt rá. Most aztán, hogy a deficzittel küzködő városok száma évről-évre szaporodik és a városokra áthárított állami közigazgatás költsége egyre súlyosabban terheli a városok budgetjét, ugyannyira, hegy nem ritka jelenség a városoknak nagyközséggé való visszalakulása: most aktuálissá vált ismét a pénzügyminiszter eszméje, sőt ma úgy áll a dolog, hogy a pénzügyminisztériumban már dolgoznak az uj törvényjavaslaton s a miniszter a Ház elé terjeszti a javaslatot, mihelyt a parlamenti viszonyok kedvezőbbek lesznek. Ezzel az ajándékkal tetemes veszteség éri az államot, annyi bizonyos, noha az utóbbi esztendőkben a hús- és boritalfogyasztási adóbevétei megcsappant. Hogy az utóbbi kilencz esztendő alatt menyi jövedelme van az államnak a borital- és húsfogyasztásból, kitetszik a kimutatásból: Borital- Hús- összesen fogyasztás fogyasztás E z e r k o r. 1893. év 16.314 7,460 23,774 1894. H 16,296 7,538 23,834 1895. 1% 16,232 7,678 23,910 1896. t* 15,686 8,124 23,810 1897. 14,934 7,974 22,908 1898. M 14,478 7,874 22,352 1899. W 15,955 9.078 24,033 1900. W 16,146 8,380 24,526 1901. * 16,004 8,323 23,327 * Székely Jenő holtteste A tragikus kimenetelű vasárnapi csónakázás szerencsétlen áldozatának, Székely Jenőnek holttestét tegnap d. u. 2 órakor, Szatmártól mintegy 8—9 kilométernyi távolságra, az u. n. Gorzás porondon kifogták. Több mint négy napig feküdt a holttest a vízben. A partokat őrizték, különösen ott, hol a szerencsétlenség történt, mert a tapasztalat az igazolja, hogy a viz 48 óra alatt felszínre veti a holttestet. Ezúttal azonban az a tapasztalat nem bizonyult valónak, mert minden valószínűség szerint a holttestet még az elmúlt éjjel felvetette a viz és a folyó áradata vitte lefelé. Csakis igy történhetett, hogy a szigorú őrizet daczára nem vették észre a hulla felszínre jutását. A Gorzás porondon Györgyösí gátőr vette észre a felszínen lassan úszó hullát s minthogy Székely Jenő vizbefullásáról már értesítve volt, azonnal tisztában volt vele, hogy ez a szerencsétlen postatiszt holtteste. A holttestet kifogta és jelentést tett a rendőrségnek, a honnan három rendőr ment ki a hulla hazaszállítására. A kifogott holttestet koporsóba tették és beszáilitották a hullaházba. A személy- azonosság megállapítása, bárha a holttest borzalmasan el volt torzulva, köny- nyen ment, mivel rajta volt az úszónadrág, melyet a katonai uszodában kapott és a posta néhány alkalmazottja a bajusztalan arcz egyes épen maradt vonásairól is felismerte a holttestben Székely Jenőt. A szerencsétlen ifjú édes anyja és a község birája is bejöttek Szatmárra, de a holttestet nem nézték meg. A temetés iránta bánatos özvegy anya fog intézkedni. * A katonai lövölde ügye. Több ízben tettünk már említést lapunkban a katonai lövölde ügyéről, a mely már hónapok óta foglalkoztatja a városi hatóságot. Pár hónappal ezelőtt nehány németii birtokos beadványnyal fordult a városi tanácshoz, melyben elpanaszolták, hogy a Honvéd utcza végén levő katonai lövölde golyó fogója nem felel meg a kivánalmaknak mert a Manlicher puskákból kilőtt golyók messze túl röpülnek a golyófogón és a környéken dolgozó mezei munkások ilyenkor valósággal életveszedelemben forognak. E panasz folytán a városi tanács a napokban egy bizottságot küldött ki a helyszínére, hogy vizsgálják meg az ügyet és tegyenek jelentést, hogy mennyiben felel meg a polgárok panasza a valóságnak. A bizottság, a melynek tagjai Pethő György
