Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-04 / 226. szám

2 Szatnaár, vasárnap

SZATMÁRI HÍR LA P

1903. október 4. 226 szám

kalmából, a következő kérdéseket intézi hozzám :

1. Hová lelt a vármegyei pénz tárból a múlt 19'12-ik év folyamán a hidak kijavítása czéljából kezeimhez kiutalt 700 forint?

2. Minő jogczimen történt a pénz- kiutalás az én kezeimhez ? s általában :

3. Vettem-e én fel a hidak kijavítása czéljából Szatmárvármegye pénztárából pénzt vagy sem ? Megjegyezvén czikkiró ur e helyütt s igen helyesen azt is, hogy elvégre 1400 korona közpénz elég tekintélyes összeg ahhoz, hogy az tőlem számon kéressék.

A czikk írójának tökéletesen igaza van. Tény és való ugyanis az, hogy a közútra befolyt közpénzekről bárki számolni tartozik.

Arról, hogy Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága az 1902-ik év deczember hó 12-ik napján tartott rendkívüli közgyűlésében Nagy László alispán ur indítványára — nem 700 forint, hanem csak nevetségesen csekély 700 koronát és nem a hidak kijavítására, hanem a „Hat“ közül egynek — s annak is csak legalább ideiglenes használhatóvá tételére megszavazott — igen is — tudomással bírok.

Arról is hallottam magán utón valamit, hogy a 700 korona, a községi illetőleg úti érdekettség meg nem alakulta miatt és megye bizottsági tagságom jogczimén —a határozat jogerőre emelkedése urán — az én kezeimhez fog kiutalványoztatni.

Egész határozottan állítom azonban, hogy a pénz kiutalása még mind ez ideig meg nem történvén — igen természetes, hogy azt én fel sem vehettem.

Hogy a kiutalás mely oknál fogva maradt el, arról én részemről tudomással nem bírhatván, arra kérem kérdést tevő urat s általa az ügy iránt érdeklődő nagy közönséget, hogy mél- tóztassék a hozzám intézett kérdésekre adott ama feleletemmel megelégédni, hogy részemre ki nem utalt — s általam fel nem vett közpénzről — számadásra kötelezhető nem lehetek.

Szinérváralján, 1003. október 2.

Teljes tisztelettel

Papolczy Béla.

Köszönettel tartozunk Papolczy Béla birtokos ur felvilágosító soraiért, s igen örülünk rajta, hogy azok a legközelebbi vármegyei közgyűlés előtt kerültek nyilvánosságra. így legalább tökéletesen tisztázva van az ügy s a törvényhatóságnak alkalma lesz a szóban forgó összegnek hova fordításáról felvilágosítást kérni. Elvégre akár 700 forint, akár 700 koronáról van szó, az összeg nagysága nem változtat a helyzeten. Közpénzről lévén szó, egy fillért is kötelessége a törvényhatóságnak számon kérni, ha annak hovafor- ditásáról nincs kellőleg tájékozva.

S úgy tudjuk, hogy a számonkérés meg is fog történni.

Jelenetek a mélységből.

A mai esküdtszéki tárgyalás.

Szatmár, október 3.

(Saját tudósítónktól.) Egy-két éve, hogy a könyvkedvelő közönség kegyeivel tüntetett ki egy orosz irót, akinek a müveit a szellemi táplálékra éhes embersokaság mohó étvágyai fogyasztja el. Ez az orosz iró Maxim Gorkij, a csavargóból, az utporából a magasba emelkedett szellemóriás. Mit ir ez az ember? Erre a kérdésre röviden azt lehet felelni: Semmit. Az élet mindennapos epizódjait dolgozza fel csodálatos színezéssel és bámulatba ejtő árnyalással. Megírja azt, amire az

élet minden embert megtanít, a mit azonban a szürkeségben nem veszünk észre. Ez a lángész tavaly darabot is irt, a melynek „Éjjeli menedékhely11 a czime. Ezt a színjátékot, a mely — mint a szerző maga is elnevezte — nem is darab, hanem csak jelenetek az élet mélységéből, ott a hol bűn bűnre halmozódik és a hol a nyomor megdöbbentően borzadalmas. A darab bejárta a világnak csaknem összes színpadjait és az előadásokon tombolt, tapsolt a közönség a szereplő színészeknek. Könnyű megértenni a darab sikerét, hiszen magát az életet látta a közönség a színpadon.

Tegnap délelőtt is szinielőadást néztünk végig. Nem színházban folyt le az előadás, a közönség nem kényelmes páholyokból és piros bársony zsö- lye székekből nézte a darabot, hanem egymás mellett állva, szorongva, visszafojtott lélegzettel hallgatta a jelenetek egymásutánját. Nem kellett oda belépő jegy mert hiszen nem színészek játszottak. Bemehetett oda bárki, a kinek csak egy szikrányi érzéke van az élet furcsaságait megszemlélni.

A színházat ezúttal a törvény- széki palota díszes nagyterme képezte, a darab pedig, a mely ott játszódott le a sötét bűnök legsötéteobje : a gyermekülés vádja volt. A vádlottak padján, szuronyos őr mellett egy zokogó fiatal teremtés ült. Sirt, érezte a nyomasztó terheltetés súlyát, tudta, hogy miért áll a bírák előtt, a kik számon- kérték tőle egy ártatlan apróság a saját, magzatjának életét.

Ö maga nem ismerte a saját na- cziónáléját, nem tudta, hogy került a világra, ki volt az anyja, az apja, csak azt tudta, hogy azért él, hogy az élet minden kiszenvedését, nyomorát átszenvedje. Felnőtt a jó emberek kö- nyörületén s a mikor erőt érzett két karjában elhatározta, hogy dolgozni fog, mert élni akart. Aztán eljutott egy forduló ponthoz. A szivében szerelmet érzett egy haszontalan ember iránt, a ki hazug ígéretekkel feleségévé tette. Mikor aztán anya lett, a férj elhagyta, magára hagyta a gyenge nőt, a kinek ezután már nem csak a saját élete fenntartásáról, de egy apró gyermekről is kellett gondoskodnia. Szolgálatot vállalt, dolgozott, küzdött, egyideig, hogy az anya kötelességét, teljesítse. Nemsokára azonban kimerült a nagy munkában és ott állt a mélységes, feneketlen örvény szélén. Karján egy kis gyermek dünyögött, a mikor elindult a város örökké zugó forgatagából. Vissza kívánkozott a falujába, a hol az emberek jó szivére számított.

Lassan haladt, mert nehéz volt a terhe s a nap már alkonyodni kezdett, a mikor felcsillámlott előtte a tó vize. Csakhamar elérte a vizet. Hir- teln elborult előtte minden. Nem látott semmit, nem hallott semmit csak a maga nyomoruságánnk minden borzalmait látta, csak azt érezte, hogy megszakad a lelke a rettenettes fájdalmaktól. Ebben az állapotban egy csomó kavicsot szedett össze, zsebkendőbe göngyölte s a súlyt az apróság nyakába akasztotta. A gyermeket azután letette a tópart lejtőjére és a mire ismét világosságot látott maga előtt,

csak azt tudta, hogy megszabadult a tehertől, a melyet a gyermeke okozott neki.

Ez volt a darab, a melyben Stie- der Istvánná született Nagy Róza játszotta a főszerepet. És a törvény hajszálnyi pontossággal mérlegelte a bűnök bűnét. Visszafojtott lélekzettel várták az Ítéletei. Az Ítélet elhangzott . . . A vádlott asszonyt, Kelemen Samu dr. védőbeszéde után, felmentették s azonnal kibocsájtották a börtön falai közül.

Az esküdtszóki tárgyalás lefolyásáról részletes tudósításunk a következő :

(A tárgyalás megnyitása.)

Pontban kilencz órakor vonultak be a tárgyaló terembe az esküdtek és a bíróság tagjai. A tárgyaláson Papol- czi Gyula dr. elnökölt. Szavazóbirák voltak Hunyor Ödön és Fekésházi Gyula. Jegyző Joanovics Ernő dr. A vádhatóságot Némethy József dr képviselte, a vádlottat Kelemen Samudr. védte. Elnök a tárgyalás megnyitása után kisorsolta az esküdtszék tagjait s kihallgatta a vádlottat(A vádlott.)

A vádlott Stieder Istvánné szül. Nagy Róza, a ki az általános kérdé- désekre nézve előadja, hogy 21 éves, férjezett, a férjétől különválva él. Elmondta ezután, hogy árva gyermek volt. Apját, anyját nem ismerte. A jó emberek nevelték fel. Tizenkét éves korában már szolgálni ment. Nem volt tizenhét éves, a mikor Stieder István feleségül vette. Férje nem bánt rosz- szul vele, de iszákos volt, úgy hogy minden keresetüket elitta. Egyszer, midőn vonakodott férjének átadni keservesen keresett fillérjeit, elkergette az ura. Ekkor Szatmárra jött szolgálatba, de áldott állapotban lévén, csakhamar falujába ment és gyermeket szült. A gyermekét nem tarthatta magánál s igy dajkaságba adta. Majd ismét cselédnek szegődött. A gyermekért az első hónapban 10 koronát és egy kiló szappant, a második hónapban azonban már máshová kellett elhelyezni az apróságot, a hol csak 12 koronáért akarták gondozni. A dajka azonban nem akarta tovább magánál tartani a gyermeket s igy neki kellett utána nézni. Augusztus 6-án ki is ment Szin faluba s magához vette az apróságot Útja egy tó mellett vitt el. Kétségbeejtő helyzetében elhatározta, hogy a vízbe öli gyermekét. Kavicsokat szedett, egy zsebkendőbe kötötte, melyet a gyermek nyakára akasztott s aztán a partról legurította a vízbe. Sietségében a gyermek holmiját ott felejtette a parton, ő ped'g folytatta az útját. Néhány nap múlva kiderült tette és elfogták.

(A tanuk.)

A törvényszék a bűnügyben több tanút hallgatott ki. A tanuk azonban csak a hulla feltalálásának körülményeit igazolták. A bűntett elkövetésénél senki sem volt jelen. Kelemen Zsuzsi a vádlottnö barátnője azt vallotta, hogy Nagy Róza szerette a gyermekét s egyszer, midőn örökbe kérte tőle, kijelentette, hogy inkább meghal, mint sem odaadja.

A hallgatóságban élénk derűt keltett Schulhofer Jánns tanú kihallgatása. Mikor ugyanis az elnök az általános kérdésekre kihallgatta, megkérdezte, hogy mi a foglalkozása?

— Sváb vagyok — mondta.

Schulhofer találkozott vádlottnővel, mikor a tó felől jött. Beszélgetett vele, de nem vett észre rajta semmit.

Ezután a vádlott két volt szolgálatadónőjét Katona Sándornét és Schvarcz Miksánét hallgatták ki. A két uriasszony igazolta, hogy Stiederné na- gyon szerette a gondjaira bizott gyermekeket és mindig pontosan teljesítette kötelességét. Schvarcz nénál 2 esztendeig volt szolgálatban.

(Az orvosszakértők.)

A törvényszék ezután az orvosszakértőket hallgatta ki. Csaba Mihály dr. és Nádai Lipót dr. orvosok elnök kérdésére előadják, hogy a bonczjegy- zökönyvet ott vették fel. A gyermek halálát fulladás okozta, amely úgy következett be, hogy a nyakra erősített spárga a tüdő működését megakadályozta. Tekintve, hogy a bonczolás alkalmával nem észleltek a hullán olyan tüneteket, a melyekből a viz okozta fulladásra következtetnének, azt hiszik, hogy a gyermek holtan került a vízbe. Vajay Imre és Gőbel Alajos dr. törvényszéki orvosszakértök a vádlott elmebeli állapotát épnek tartják s tette alacsonyfoku műveltségének és kínos lelkiállapotának tudható be.

Papolczy Gyula dr. elnök ezután befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eijárást s felkérte a lcir. ügyészt az esküdteknek feladandó kérdések feltevésére.

Némethy József dr. felolvasta a kérdéseket.

(A vád.)

A kérdések megállapilása után Némethy József dr. terjesztette elő vád indítványát. Utalt a vádlott nő szerencsétlen sorsára, bizonytalan kelyzetére, majd áttért arra, hogy a legnagyobb bűnök egyikét követte el s arra kérte az esküdteket, hogy mondják ki bűnös• nek Stieder Istvánnét.

(A védelem.)

Ezután Kelemen Samu dr. állott fel s a közönség nagy érdeklődése között mondta el a védőbeszédét, melyet lapunk terjedelménél fogva a következőkben adunk:

Tisztelt Esküdt Uraim!

A kir. ügyész ur beszéde csupa részvét, az indítványa csupa kegyetlenség. A kir. ügyész ur azt mondja: az eset részvétreméltó, ám a részvétet majd gyakorolni fogja a törvényszék. Önök csak ítéljenek az észnek rideg törvényei szerint. Tehát majd, majd, majd.... Majd ha Önök ki fogják mondani a bűnöst, majd ha az Önök határozatának czölöpjéhez hozzákötözik ennek a szerencsétlen asszonynak a sorsát, majd akkor a szakbiróság kegyelmes lesz.. . ha majd kedve lesz hozzá ; — csakhogy ebbe a majd-ha Önöknek már nem lesz beleszólásuk.

Ám a törvényhozás nem azért vette ki az ítélkezés súlypontját a szakbíró kezéből, mintha Önök jobban értenének a szigorú törvényhez, hanem éppen azért, hogy Önök képviseljék a bíráskodásban az érzést és a lelket. És csak ha önök úgy találják, hogy az előttük álló ember megérdemli a szigorú fenyítést: akkor szolgáltassák őt a büntetést kimérő rideg bírónak kezébe.

Az eset, mely fölött Önök ítélkeznek : egy rendőri hir. Akik a lapokból elolvassák, ritkán sejtik, hogy a közömbös betűk mögött milyen szi- vettépő tragédia játszódik le.

Ezután a védő ismerteti a vádlott szomorú helyzetét és azt a kétségbeesett lelki állapotot, melyben akkor volt, mikor tettét elkövette. Elmondja, hogy a vádlott férje nagyon szomjas természetű ember volt. Sokszor szomjazott, nagyokat szomjazott és sohasem vízre szomjazott. Mikor a felesége nem adta oda neki az egész keresményét, — elkergette a háztól és az asz- szony szolgálni ment. Néhány esztendő múlva összejöttek és a találkozásnak az volt az eredménye, hogy a vádlott áldott állapotba jutott. (Ezt az „áldott“ szót is csak a szegény emberek gunyjára találták föl.)

A férj most már semmit sem törődött az asszonynyal.

Az újszülött gyermek rosszul táp- lált, beteges kis lány volt; a rossz tápURAM.

Az őszi és téli idényre érkezett angol gyapjUSZÖVBteknek újdonságaira, felhívja a m. t.

úri közönség b. figyelmét HHIIZIZZIZIZZIZZIIZI^ZZI

Szatmár, Deáktér, Fehér-ház mellett.

WEISZ GYULA

posztó és gyapjúszövet kereskedő.

Ugyanott az egész kontinensen elismert nagynevű Mirtin Soils &> C- Ltd angol gyapjúszövet gyárosnak ogyodíili raktára