Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-04 / 226. szám

Szatmár, 1903. október 4. Vasárnap. Második évfolyam 226 szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Igész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kér. Negyedévre . . 3 kor. E'"’ hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: JSgész évre . ■ 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik naponta.^ (hétfő kivétfihívkA , Hirdetésekét1^' ‘ méltányos, sphdít árban és^ egyezség szárító felvesz a' kiadóhivataj, ’ K^zinczy^ÚS. Apró Hirdetések 10 szóig 40 »fillér,' minden további szV 3 fillér' Nyilttér sora 3e jwifeif>. . ..» ”'>r Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér : URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Meghívó. A megyei közigazgatási párt tagjait tisztelettel felkérjük, hogy a pártnak a megyei közgyűlést meg­előző értekezletén 1903.' október 7-én d. e. f|*12 órakor Szatmáron, a Károlyi­szállodában okvetlen megjelenni szí­veskedjenek, annyival is inkább, mi­vel a megyei őszi közgyűlésre több fontos ügy van napirendre tűzve. Szatmár, 1903. október '2-án. A végrehajtó bizottság. Szüret. Szatmár, okt. 3. Talán lassanként visszatér hoz­zánk a régi jókedv, a vigasság, a táncz és zene, melyek régente oly kedvesen fűszerezték szüreteinket. Tán van is megint némi jogosult­ságuk a szüreti mulatságoknak. Az is­teni nedűtől elhárították azt a sok veszélyt, mely fenyegette. Filoxera, jégeső, vihar nem pusztította, nem silányitotta tönkre szülőinket. Szo­morú évek voltak ezek a közeimül tak, a mikor elhalt a nóta, a dal, elűzték a mulatságot, vidámságot a szegényes szüretekről Megkönyörült rajtunk az ür Isten és adott olyan bő szőlőter­mést, hogy elsőrendű szüretre van kilátásunk. Lesz bor sok is, meg jó is, aligha nem mégis kerül már- már veszendőbe ment régi jó hír­neve. Ha sok és jó lesz pedig az uj bor, olcsó is lesz az. Ideje is már, hogy javuljon borvásárunk, mert az utóbbi években vagy sa- vanykás lőrét mértek mindenfelé méregdrágán, vagy pedig olyan úgynevezett „bor“-t kaptunk, mely a vegytani tudomány előrehaladott­ságának vált dicsőségére, magyarul „panes“ -ot. Tengernyi gondunk, válságos helyzetünk közepette bizony ránk fér a jó szüret áldása; legalább pil­lanatra elfelejtjük a sok sanyaru- ságot, szomorúságot. S noha a zord viszonyok a takarékosság erényére kényszerítenek, mégis helyesnek tar­tanók, ha örömünknek az Isten bő áldásán külsőleg is kifejezést ad­nánk. Ilyenkor a legnyomottabb ke­dély is fölvidul és jobb érzéseknek lesz vendégfogadója. Ha vigad a nép: jól érzi magát; fölfrissül élet­kedve, utána meg szívesebben dol­gozik, nem nyög annyira a terhek alatt. A szürke köznapiságot hébe- hóba, kivált ilyen alkalomadtán, hadd tarkitsa egy kis kellemes vál­takozás. Hadd térjenek vissza a ré­gi hires szüreti dáridók, melyek föl­értek egy-egy nagyobb szabású la­kadalmi mulatsággal. Szóljon ismét a szőlőkben a dal, hangozzék zene, ha mindjárt csak vályogvető faraó- ivadékok szolgáltatják is, perdülje­nek a párok, hangos, fürge neve­tés töltse be a léget és legyen mu­latozásukban részük a szüretelőknek. Mert megsajdult az ember szive, ha az utóbbi esztendők szü­reteit végignézte. Csendesek, egy­hangúak, szinte félelmetesek voltak, valóságos temetési hangulattal, né­ma egyszerűséggel rakták a sajtóba a kevéske, savanyu szőlőt. Ma mindenfelé gyönyörű ter­mések, dús, gazdag szőlőgerezdek, megrakott fürtök; a gazda szeme fölcsillog és nem sajnál egy kis költséget vidám, kedélyes szüreti ünnepségre. De nemcsak a gazda örül a jó szüretnek, örül annak mindenki, mert olcsóbban juthat hamisítatlan borhoz, ha néha napján kedve szoty- tyan megizlelni a szőlőnedvet. Talán rózsásabb jövő hajnal­hasadását jelzi a jó szüret; talán immár jobb napok virradnak a ma­gyarságra. Adja Isten! A* sztrájkoló kormány. A képviselőház ülése. Budapest, okt. 3. (Saját tudósítónk távirata.) A kormány tagjai egyre sztrájkolnak. A képviselőház ma ülést tartott, de mi­niszter egy sem jelent meg az ülésen. Pedig nem ártott volna, ha Lukács László pénzügyminiszter jelen lett vol­na a tanácskozáson, mert igy legalább azonnal megfelelhetett volna Tóth Já­nos azon kérdésére, hogy kifizette-e ex-lexben a hadügyi kormánynak a hadügyi költségvetést s ha kifizette, minő jogezimen utalta ki az összeget ? Ez a kérdés nagy izgatottságot keltett a képviselők között s Polonyí Géza a távollevő pénzügyminiszternek elővezetését követelte, hogy feleljen azonnal a kérdésre. A nagy zajban többen zárt ülést kértek s miután Zichy Jenő gróf ugyancsak a zárt ülés mellett emelt szót, Apponyi gróf elnök elrendelte a karzatok kiürítését s a Ház rövid ideig zárt ülésben tár­gyalta az ügyet. A zárt ülésben arról esett szó, hogy azon esetben ha az állampénztár kifizette a hadügyi költ­ségvetést, a pénzügyminiszter vád alá helyezendő. A legtöbben pedig azt követelték, hogy Lukács pénzügyminisz­ter azonnal jelenjen meg a Házban és nyilatkozzék a kérdésben. Miután pedig többen a zárt ülés ellen emeltek szót, az elnök ismét nyilt ülést rendelt el, a melyen Nagy Fe­renc? azt indítványozta, hogy az uj kormány megalakulásáig ne tartson a Ház ülést. Az indítványt egyhangúlag fogadták el s ezzel az ülés véget ért. Részletes tudósításunk a következő: Apponyi Albert gróf elnököl. A miniszterek nem jelentek meg az ülésén. A napirendhez Holló Lajos szó­lalt fel és élesen elitélte a harmadéves katonák törvénytelen viaszatartását. Ha tározati javaslatot nyújtott be, mely- szerint utasittassék a kormány, hogy a harmadik évüket kiszolgált és vissza­tartott katonák haladéktalanul haza bocsátassanak. , Tóth János megkérdezné a pénz­ügyminisztertől — úgymond — ha itt volna, hogy tekintettel az ex-lexre, rendelkezésére bocsátotta e a hadveze- töségnek a hadügyi költségvetést, ha igen, minő jogon tette ? Polonyi Géza : Hol van a pénz­ügyminiszter ? Azonnal jelenjék meg a Ház előtt és feleljen a kérdésre. Erre óriási zaj támadt és többen zárt ülést kértek. Zichy Jenő beszélt ezután a har­madéves katonák visszatartásáról és hozzájárult a Holló Lajos határozati javaslatához. Ezután következett a zárt ülés, melyben Polonyi Géza szólalt fel és erélyessn követelte, hogy Lukács pénz­ügyminisztert hivják elő azonnal az ülésre és feleljen a kérdésre, hogy ki­utalta-e a hadügyi költségvetésre meg szavazott összeget? Ha pedig ezt meg­tette, úgy azt indítványozza, hogy helyezze a Ház Lukács László pénzügyminisztert vád alá. Szentiványi, Apponyi és Pich­ler szólaltak fel egyértelműen azt han- gozfatva, hogy szükségtelen a zárt ülés, mire Apponyi újból nyilt ülést rendelt el A nyilt ülésen Nagy Ferencz azt indítványozta, hogy a Ház legutóbbi határozata értelmében függeszsze fel üléseit addig, mig az uj kormány meg­alakul. Polonyi Géza a nemzeti követe léseknek jogosságát hangsúlyozta ismé telten s kijelentette, hogy addig, mig a nemzeti követeléseket nem teljesitik, a függetlenségi párt a megindított har ezot abban hagyni nem fogja. (Éljen­zés a baloldalon.) Hieronymi Károly személyes kér­désben való felszólalása után a többség elfogadta Nagy Ferencz indítványát, hogy addig, mig az uj kormány meg nem alakul, a Ház nem tart ülést. elfogadja Héderváry lemondás't és a mig az uj miniszterelnököt kine­vezi, meghizza az ügyek ideiglenes vezetésével. A ezár elutazása. BéCS, október 3. (Saját tu­dósítónktól.) A czár ma délután négy órakor utazott el Bécsből. Ki­rályunkkal együtt hajtatott ki a meidlingi állomáshoz, a hol a két uralkodó rendkívül érzékenyen és melegen búcsúzott egymástól. Az uralkodók a bucsuzásnál megölel­ték és megcsókolták egymást. A czár Darmstadtba, királyunk pe­dig Becsbe utazott vissza. Uj v. b. t. tanácsos. Budapest, október 3. (Saját tudósítónktól.) Budapesti tudósí­tónk eredeti értesülése szerint Zsilinszky Mihály kultuszminisz­teri államtitkár legközelebb valósá­gos belső titkos tanácsosi méltósá­got kap. TÁVIRATOK. A helyzet. Budapest, október 3. (Saját tudósítónktól.) Bécsből érkezett jelentések szerint Héderváry hét­fői kihallgatása csak formaszerü jelleggel fog bírni. A király ezút­tal nem fog egyebet tenni, mint Hidmizériák a vármegyében. Az a bizonyos 700 forint. 5zatmár, okt. 3. A „Szatmári Hírlap“ egyik mi­napi számában szóvátettük a várme­gyei hidmizériákat s reámutattunk azok­ra a tarthatatlan állapotokra, amelyek e téren — sajnos — megyeszerte lé­teznek. Czikkünkben emlitést tettünk arról is, hogy értesülésünk szerint a múlt esztendőben hidak javítása czél ■ jából állítólag 700 forintot utaltak ki a megyei pénztárból Papolczy Béla szinérváraljai birtokos kezéhez s en­nek daczára egyetlen hidat azóta se­hol nem javítottak. Mi már akkor vontuk kétségbe, hogy Papolczy Béla a nevezett össze­get kezéhez kapta volna s ebben az irányban egyenes kérdést intéztünk hozzá, mint a ki a legilletékesebb fel­világosítást adni a pénz állítólagos ki­utalása tekintetében. E tárgyban Papolczy Béla bir­tokos ur most az itt következő levelet intézte lapunkhoz : Tekintetes Szerkesztő Ur! Mint mezőgazda, az épen folya­matban levő cséplési munkálatokkal lévén elfoglalva, csak ma értesültem arról, hogy becses lapjának 1903. szep­tember 13-ki számában „Hid mis Mák a vármegyében“ és „Hová lett a 700 forint“ czimek alatt — egy czikk jelent meg, melyben annak magát meg nem nevezett Írója — a többek között sze­rény személyemmel is foglalkozva, a „Sárköz-szinérváraljai“ viczinálissá tett ut-szakaszt keresztül metsző ószamos- meder egyik hídjának beszakadása al­Róth Fülöp kárlsbádi ezipőrak tárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraKtára az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek •• — pzipők és csizmák a legjobb kivitelben. _

Next

/
Thumbnails
Contents