Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-02 / 224. szám

Szatmár, 1903. október 2. Péntek. Második évfolyam 224. szám Díjfizetési árak: Melyben házhoz hordva: Igész évre Pél érre . . Negyedévre hóra Vidékre postán küldve: JBgész évre . . 16 kor. Bél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. 1 kor. POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGJL és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik napon (hétfő kivételével. Hirdetéseket . méltányos, szabott árba egyezség szerint felvesz^ kiadóhivatal, Kazinczy-u6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZ Főszerkesztő : B A Tt T H A KÁLMÁN — .......................... Felelős szerkesztő: HARSÁNYl SÁNDOR A nemzet akarata. Szatmár, okt. l. Leszerelés pedig nem lesz a nemzet kívánságainak teljesítése nél­kül, ha akármilyen hatalmas té­nyező kívánja is azt. Egy nemzet akarja, hogy jogai érvényesüljenek, diadalmaskodjanak, s ki az a vak­merő, aki útjába mer állani a nem­zet akaratának? A mi népünk ki­heverte már a tatárpusztitást, a tö­rök uralmat és szent hitünkre mond­juk, hogy mostani küzdelmében is elsorvasztja az osztrák gőgösséget. Megnyilatkozott az egész ország. Minden városa, minden faluja hal­latta hatalmas szavát, ne akarjon senkise szembeszállani a haragos magyar közvéleménynyel. Becsüle­tes politikus nem akarhat mást — csak azt, a mit a nemzet akar. A nemzet pedig szívós, erős harczot kiván a bécsi uralom ellen mind­addig, — mig elrabolt jogait visz- sza nem adják. Beszennyezték, meg­támadták ősi alkotmányunkat, meg­gyalázták nyelvünket, betelt a po­hár. Ha egy újabb Deák Ferencz közeledne felszerelési kísérlettel a nemzet felé, őt is elsöpörné a nem­zet haragjának viharos fergetegje. A függetlenségi párton van az ország figyelme. A magyar nemzet becsületét a harczoló függetlenségi párt szerezi vissza. Vezekelni kell a múltak bűnéért, s mikor purifi­káló utjokban hatalmas lépésekkel haladnak előre a függetlenségi har- czosok, érezik, hogy az elődök mu­lasztása mennyire megnehezíti mun­kájukat. Deresedő fejjel sem lehet a nemzet bőrére alkudni, nincs joga senkinek se megkötni a nemzeti ha ladás szekerének kerekeit. . Harcz- ban van a nemzet és közel van a diadalhoz, elárulni senki se merje a nemzeti ügyet. Jobbfelől is, balfelől is, hajár nak leszerelési terveket rejtegető árnyak, ezektől ugyan nem kell félnie a nemzetnek. Aki akar va­lamit, álljon elő vele nyíltan, be­csületesen, őszintén, a nemzet majd hozzá szól. Tekintélyekkel nem le­het hatni a nemzetre, csakis igaz­sággal. Az igazság pedig az, hogy adják meg nekünk, a mi a mienk, adják vissza nyelvünknek elrabolt jogait. A nemzet nem fél a pusztu­lástól. Sokat tanult már. Jobb, ha magunk emésztjük fel erőnket, mint­ha az osztrák pusztít rajtunk. Be­csületes békét igenis akar a nem­zet, mert a harcz nem lehet élet- czélja, de becsületes csak úgy le­het a béke, ha abban nem mon­dunk le a magyar vezényleti nyelvről. Aki mindenképen megkötné a békét - - az vándoroljon ki Magyar- országból. Gyalázatot nem szabad a nemzetre hozni. A nemzet aka­rata szent, melynek íeltétlenül teljesülni kell. És teljesülni is fog l1 ■ - ~ - ■ ■ ——— Szatmár, október 1. Szent esküvés becsületszóval. A legnagyobb aggodalommal várja az ország, hogy vájjon a nemzeti jogo kért harczoló ellenzék csüggedés nél­kül végig vivja-e a küzdelmet vagy pedig kifáradva, magára hagyatva, le­rakja a fegyvereket. Budapesti tudósítónk táviratozza, hogy az ellenzék harczias része az, a mely Barabás Bélát vallja vezérének, az este a Balaton-kávéházban kölcsö­nösen becsületszóval fogadta meg, hogy a küzdelmet nem adja föl addig, a mig a magyar vezényszót is meg nem adják vagyis, a mig teljes diadalt nem aratnak. 1 A 48-as képviselők, köztük Ba­rabás, Fáy István,, Lengyel Zoltán, Nessi Pál stb., névjegyeikre Írták az ünnepélyes fogadalmat és a névjegye­ket kölcsönösen kicserélték egymással. Hajdanán a nemzeti harczosok egymás kezét fogva esküdtek hűséget a ífuontolt zászlónak, most a *;48-as képviselők férfiúi becsületszavukat kö­tötték a szent küzdelemhez. A zászlót tehát nem fogják elhagyni soha, ha­nem minden erejükkel küzdeni fognak a dicsőségért, a diadaláért! TÁVIRATOK. A helyzet. Budapest, október 1. (Saját tudósítónktól.) A politikai hely­zetben a mai napon semmi válto­zás nem történt. A függetlenségi párt ma délelőtti értekezletén, töb­bek közbeszólása után, egy bizott­ságot küldött ki, a mely a szoczi- álisták ismert követeléseivel fog foglalkozni. A bizottság feladata lesz eldönteni, hogy a párt milyen mó­don veheti be programmjáha a szo- eziálisták követeléseit. Ugyancsak a mai értekezleten határozta el a párt, hogy a képviselőház október 6-án ne tartson ülést. A képviselőház kérvényi bizott­sága holnap délelőtt foglalkozik Szatmár város föliratával, a melyet a harmadéves katonák visszatartása ügyében intézett a Házhoz. Héderváry ma azt az érte­sítést kapta Bécsből, hogy lemon­dási kérvénye fölött a király még nem döntött. Ő felsége a döntést azon időre tartotta fenn, a mikor vadászati kirándulásáról Bécsbe visz- szatérU Héderváry tehát egyelőre nem megy Bécsbe. Eddigi megálla­podás szerint Héderváry vasárnap utazik Bécsbe, s hétfőn jelentkezik a királynál kihallgatásra, hogy le­mondásában O felsége döntését meg­hallja. Politikai körökben nem tart­TÁRCZA. A púpos. i. Mikor a honvédeket zeneszó mel­lett sorozták a Szűz Máriás zászló alá, hogy kiomló vérükkel termékenyítsék meg a haza földjét, a melyből később a szabadság virága nőtt ki, a púpos is ott sertepeltélt a sorozó bizottság előtt. Könnyes szemmel nézegette a csákós legényeket, a kik már a nemzet katonái s a kik olyan jó kedvvel men­nek a halálba azzal a nótával: Kossuth Lajos azt izente . . .! Le-le pergett két orczájára a köny s elkeseredve emlegette nyomorult voltát. — Uram Isten — zokogta — miért nem vagyok én ép ember, miért születtem én nyomoréknak ? Olyan keservesen panaszkodott, hogy megesett a szive rajta annak a három kiszolgált vén huszárnak is, a kik ott rakták a toborzót a verbuváló huszár csapat élén. — Ne bőgj hé, — rikoltott rá az öreg huszár. — Ha nyomorék vagy is, azért szolgálhatod a hazát. Gyere csak ve­lünk, majd beteszünk a markotányosok közé, vagy spion leszel, tette hozzá nevetve. II. Az öreg verbunkos huszár nem is tudta, hogy az ő lelkében jós tehetség lakik. Mert alig egy hónapra, hogy a fiú a táborba került, egyike lett a leg­jobb kémeknek. Nyomorék testével mint a kisértet suhant egyik táborból a másikba. Pontosan értesitette az el­lenség hadállásáról a magyar vezért. Megbecsülhetetlen szolgálatokaö tett. Az osztrák, mint az üldözött vadra, ugv vadászott reá s nem tudta elfogni. Egy alkalommal egész csapat dragonyos vette üldözőbe. Már-már el­csípik, a mikor a kis púpos véletlenül beleesett egy farkas-verembe. Egy na­pig didergett ott a hideg őszi esőben. Nem evett, nem ivott semmit, arczát és testét összetépte a verem aljában levő tüske csomó. Üldözői tízszer is elmentek mellette, szidták, fenyegették, de nem találtak rá. Másnap visszakerült a magyar tá­borba és alkonyaikor rá vezette a ma­gyar tábornokot az osztrák seregre. Háromszáz rézsisakos dragonyos hara­pott a fűbe az ütközet alatt a' farkas­veremben töltött éjszakért. A magyar tábornok nagyon megszerette és meg­becsülte a kis púpost, a ki olyan nagy szolgálatot tett a hazának. A hol lehe­tett, kitüntette s nem mulasztotta el érdemeit megemlíteni a kormányzó előtt sem. A kormávzó meg is ajándé­kozta egy ízben száz uj veretű arany­nyal, a mi abban az időben, mikor minden szegény közt legszegényebb a magyar haza volt, — nagy szó volt. A kis púposnak a lelkét azonban nem elégítette ki ez. Nem ezt akarta ő. Ott akart küzdeni a hadi sorban, száguldó paripa hátáról akarta oszto­gatni a halálos csapásokat, ép úgy. mint a lobogó mentés huszárok. De mikor ezzel a tervvel előhozakodott a tábornoknak, az csendesen megsimo­gatta. — Nem bírod el a kardot, fiam, — jegyezte meg a vezér. És a dolog annyiban maradt. in. A púpos egyszer a rendesnél is nagyobb dolgot müveit. Rávezette a magyar sereget az osztrák hadi pénz­tárra. Nagy eset volt ez a szabadság- harcz első esztendejében, a mikor csak lelkesedés volt, de pénz igen ke­vés. A vezér hadi parancsban emelte ki a púpost s a sereg előtt is meg­dicsérte. — Kérj a mit akarsz, szólította meg, ha tudom, hát teljesítem. A kis púposnak felragyogott a szeme. — Egy huszár lovat kérek, tábor­nok nr aztán mec dolmánvt és kardot. — Legyen meg hát az akaratod, —- válaszolta a vezér. És a kis púpos huszár ruhát öl­tött. Olyan mulatságos vöd a kisember a komoly hadi ruhában, hogy noha mindenki szerette, mégis mindenki ka- czagta. Szegényt sehogysem akarták komolyan venni. Csak az az osztrák ólomgolyó vette komolyan, a melyik huszárságának harmadik napján egy előőrsi csatározáson keresztül fúrta a tüdőjét. Bajtársai szomorúan szállították be a haldokló kis embert a táborba, a vezér sátra elé, a ki aggódva hajolt reá megtudni, van-e még élet a kis hősben. — Hogy vagy fiú — kérdezte mély megindulással. — Éljen a haza — hörögte a kis púpos. — A halál katonadolog . . . ! Még egyszer felnézett, azután örökre lehunyta szemeit. A sok. vészes kalandozásnál kike­rülte a sors keze, de amint legszebb álma beteljesült s karddal harczolha- tot a házért, egy ólomgolyó végzett vele és ábrándjaival. Porladó csontjai felett azonban minden tavaszkor illatos virágok fa­kadnak, a melyek az állandó hősnek édes regéket suttogtak a szabadságról. Kacovszky Gyula. noK ur, ciZLtiii iTiGg uoiuidiiyi eo n-ctiuui. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára íj5Hiat_ Ffm!DTmo7fiDfió<í 11 Az előrehaladott nyári idépy miatt a ipég raktárop leVő nyári szikes czipők rlljyulllloZiLobtíp! I mmbiii ni iiiiiííiii«wm—— eredeti gyári árakon kaphatók,

Next

/
Thumbnails
Contents