Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-10-02 / 224. szám
2 Szatmár, péntek SZATMÁRI HÍRLAP 1903. október 2. 224 szára ják kizártnak, hogy a király nem fogadja el Héderváry lemondását, s harmadszor is kísérletet tesz vele. A képviselőház szombati ülésén az ideiglenes kormány tagjai nem fognak résztvenni. A kormánypárt katonai programmja. Budapest, okt. 1. (Saj. tud.) A szabadelvüpártnak az a bizottsága, a mely a párt a katonai programmját volna hivatva megáltapitani, ma nem tartott ülést, mert Apponyi nincs Budapesten. A bizottság, a mely legközelebbi ülését holnap tartja meg, ezideig még egyetlen pontra nézve sem jutott megállapodásra s hir szerint a Programm tekintetében egyáltalán nem fog tudni megállapodásra jutni. Formanek — páezban. Budapest, október 1. (Saját tudósitónktól.) Formanek ur, a magyargyalázó przemysli-i főhadnagy, úgy látszik páezban van, s ugyancsak szorul a Zolnayval leendő párbaja miatt. A főhadnagy segédei ugyanis ma délután három óra hosszat tárgyaltak Zolnay meg- bizottaival, de a párbaj feltételeiben még mindég nem bírtak meg állapodásra jutni. Úgy hirlik, hogy Formanek segédei pisztoly párbajt szeretnének, mert a főhadnagy ur remeg a Zolnay kardjától, a melyet a hazafias magyar vivómester a magyargyalázó lájdinant száján keresztülhúzni Ígért. \ ” és hazafiság. Szatmár, október 1. Mi el tudjuk vetni a magot, le tudjuk aratni a gabonát, szépen leszedjük a gyümölcsöt, — de ezzel aztán ki is merül a gazdasági tevékenységünk s a feldolgozás és forgalomba hozatal haszna legnagyobb részt más hazába vándorol. A magyar szilva oda- künn szépen dobozokba kerül, hogy diszes csomagolással és Franczia ezé- gér alatt drága pénzen vissza vándoroljon a magyar csemege-kereskedő ablakába. Hiába minden iparpártolás és iparfejlesztés, frázisokkal ipart fellendíteni nem lehet. És a kik azt hiszik, hogy a hazafias érzésekre való hivatkozással a magyar ipar termékeinek itthon piaczot lehet szerezni a külföldi portéka kiszorításával, az éppenséggel nincs tisztában a gazdasági jelenségek alapeleméivel. Első és főszabály a gazdasági életben, hogy úgy a termelés, mint a fogyasztás a lehető legol- csóban akar hozzájutni a szükséges tárgyakhoz. Semmiféle magasztos érzések el nem térithetik a keresletet külföldi terméktől, ha az olcsóbb, mint a belföldi. A gazdaságban az érdek a vezető, irányitó erő, melyet se hazafias, se egyéb magasztos érzések háttérbe nem szoríthatnak. Akármennyire fogadkozzunk is, hogy csak magyar iparczikket akarunk vásárolni, abban a pillanatban, melyben a hazai termék megszerzése anyagi áldozatot jelent, meg szűnt a nagy fogyasztásra nézve a kelendősége. A gazdasági életnek meg nem változtatható e törvényszerűsége egyszerűen túl teszi magát nemzeti, társadalmi, felekezeti különbségeken s azt a modern törekvést, mely a fogyasztást egy-egy nemzet vagy osztály, vagy felekezet szűk korlátái közé akarja szorítani, dugába dönti az emberi lélek legelemibb, de legerősebb vezető, mozgató tulajdonsága : az egoizmus. Ezért nevetséges agyrém a honi ipar fellendülését a hazafias érzés győzedelmeskedésétől reményleni. A magyar ipar pártolása egy igen egyszerű szabályban foglalható össze: tegyük olcsóvá a hazai ipari termelést, hogy megküzdhessen a külföldi iparral. Egyenlő feltételek, ugyanazon árak és minőség mellett érvényesülhet majd a hazafias érzés a magyar ipar javára. Ha nem tehetjük olcsóbbá a hazai ipartermelést, tegyük drágábbá a külföldi portékát. S ebből következik,' hogy miképp a háborúhoz három dolog kell, pénz, pénz és ismét pénz, akként a magyar iparnak is három dologra van szüksége : védelemre először, másodszor és harmadszor. Nem uj reczept ugyan, de az egyetlen, melytől javulás várható. Hazugság és alakoskodás, valahányszor e reczept hangoztatása helyett hazafias szólamok köntösébe bujtatjuk azt, a mi nem a hazafiság, hanem üzlet kérdése. megyei közélet” A községi jegyzőkről. Szatmár, okt. 1. Eötvös József gyönyörűen idealizálta a falu jegyzőjének hivatását. Mily szép volna, ha ma is olyan lehetne a községi jegyző működése, mint akkor volt, mikor a jegyző kizárólag a községé volt. Ma a számtalan állami funk- czió annyira elvonja őt „tulajdonképi“ hivatásától, hogy a község belügyei már majdnem csak mellékfoglalkozást, harmadrangú teendőit képezik, sőt egyes újabb intézmények még ellentétes — sokszor igazán lehetetlen — helyzetbe hozzák a jegyzőt falujával szemben. Nem csoda ily körülmények között, ha a község lakossága szükmar- ku jegyzőjével szemben s igen sok esetben csak a törvény szabta minimális 800 korona fizetést adja neki s ha szóba jön a jegyzőnek az utóbbi évek alatt oly nagyon kiszélesedett munkaköre, melyért méltán illethetné magasabb fizetés is, a rendes válasz az, hogy fizessen az állam, mely a sok munkát adja. Pedig a 800 koronás, — vagy ha úgy tetszik, az 1866. évi községi törvényben .nesze semmi, fogd meg jól“ féleképen megengedett — 12U0 koronás minimum elég lehetett 20 év előtt az akkori sokkal olcsóbb életviszonyok közt, mikor még a jegyzőnek mellékjövedelmei meghaladták a fix fizetés összegét. Ha azonban a nép is nyomorog, tízszer megnézi a krajezárt mig kiadja, birtokot nem vesz, — kölcsönt nem vesz fel, mert már nem kap s igy a jegyző mellékjövedelme már csak egy kiaknázott aranybánya, melyben csak itt-ott akad egy szemernyi a jóból. Bizonyos, hogy a jegyző sok felelőséggel dolgozik s e mellett hivatalos és nem hivatalos pénzek forognak kezén. — A pénzkezelés ugyan nem volna az ő dolga, de a ki ismeri a falusi közigazgatást, az tudja, hogy legtöbb községben az elöljáróság csak a nevet viseli s a gazdaságban elfoglalt biró, pénztárnok stb. helyett a jegyző végez mindent kezeli a közpénzeket is. Ritkaság az olyan község, mely okosan megfontolni tudja, hogy itt nem lehet spórolni Ismertem egy újon alakult községet. Képviselőtestülete intelligens, okos emberekből van összeállítva. Mikor a jegyző fizetésnagyságáról volt szó s 1200 koronát javasoltak, felállt a képviselőtestület egy igen népszerű tagja s igy szólt; „Ha azt akarjuk, hogy megbízható kezekbe tegyük le községünk sorsát s jó jegyzőnk legyen, adjunk neki oly fizetést, hogy abból meg is tudjon élni tisztességesen. Én 2000 koronát ajánlok.“ És a képviselőtestület egyhangú helyesléssel fogadta el az okos indítványt. Ha a többi községek képviselőtestületei is igy gondolkodnának, akkor a jegyzők körében azon szomorú jelenségek, hogy a hivataluknál fogva — bár illetéktelenül — kezeikhez letett pénzeket saját czéljaikra fordítják s ezzel nemcsak saját, hanem családjaik existencziáját is tönkre l eszik, — ritkán fordulnának elő. Azért nagyon helyesen tennék községeink, ha a bajt orvosolnák. Ha pedig erre a képviselőtestületek nem hajlandók, vesse latba befolyását a mindenható vármegye, érvényesítse ellenőrzési és felügyeleti jogát. Egy jegyző. ÚJDONSÁGOK A vesztegetések hőse, Dienes Márton családja Amerikában. Dienes Márton a politikai vesztegetéseknek szomorú hírnévre vergődött hőse, megint életjelt ád magáról. A minap levelet irt a feleségének New-Yorkból és hírül adta, hogy egy ottani vállalatnál tisztességes állásra tett szert, úgy hogy abból magát is, a családját is eltarthatja. Hozzátette, hogy erre az állásra már nagy szüksége volt, mert a pénze, az a bűnös pénz, amit gróf Szapáry Lászlótól kapott, erősen fogytán van. Nejének, ak; a gyermekeivel még mindig Nagymaroson tartózkodik, Dienes nagyobb összeget küldött oly czél- ból, hogy az asszony a gyermekekkel együtt utazzék ki szintén Amerikába. A feleség szive megbocsátotta a könnyelmű embernek mindazt, amit elkövetett. Megbocsátotta, hogy a vesztegetési ügygyei bemocskolta magát, megbocsátotta azt is, hogy szeretőt tartott és a kedvessével együtt szökött meg. Amint megkapta a pénzt, Die- nesné azonnal útlevelet váltott és már a legközelebbi napokban útnak indul ő is a gyermekeivel NewYork felé. A hírhedt Geiger Gizella már nincsen együtt Dienes Mártonnal. ügy látszik, Dienes szökés közben magára hagyta a leányt, hogy annál biztosabban megugorhassék az őt üldöző hatóságok elől, melyek úgy voltak tájékoztatva, hogy Dienes a Geiger társaságában menekül. Valószínű, hogy Diene.s nagyobb összeg pénzt adott át Geiger Gizellának az elválás előtt. Ez magyarázhatja meg, hogy az a tekintélyes összeg, melyet gróf Szapáry László megbízott Egyes müvek valamint ~ KönyVl(cml(edís antiquarian. EGÉSZ KÖNYVTÁRAK a legmagasabb árban megvétetnek. Deáktér papír-, író-, rajz- és festőszerek raktára. :-= 22. szám.in^ ....... SZATMÁR.=zr=z„Fehér-ház“ alatt. já tól, Hegyi Jenő fiumei szerkesztőtől Berlinben vett át, máris fogytán van. Geiger Gizella jelenleg Párisbaa tartózkodik, még pedig annak a Hajdú Etelnek a társaságában, a kinek a Kaplony-utczai lakásán találkozott Szapáry a vesztegető banda tagjaival. Talpon álljunk... . Talpon álljunk Résen legyünk Magyarok ! Talpon állni Résen lenni Most van ok . . . Mutassuk meg A németnek Egyszer már: Hogy a magyar Rég mit akar Rég mit vár? / Baka Elek. * Október 6. Még néhány nap és ismét arra a szomorú évfordulóra virradunk, amelyet gyászos fekete betűkkel jegyzett fel a magyar történelem. Talán nincs is több ilyen dátum az elavult, sárga lapokon, amelytől annyira elszorulna a szivünk, amely annyi köny- nyet csalna a szemünkbe, mint az aradi gyásznap. Több mint egy félszázad múlt el azóta, hogy Aradon egy bo- rongós őszi reggelen rettenetes tragédia játszódott le. A nemzet nagyjai, a hősök, a félistenek életét oltotta ki a hóhér. Elvesztek, elpusztultak azok, a kik száz csatában ezerszer néztek farkasszemet a halállal és azon a boron- gós őszi reggelen ép oly bátran, büszkén léptek a vérpadra, mint egykor, midőn harczizaj, ágyuk dörgése és golyók siivitése öntött elszántságot lelkűkbe, hogy a hazáért életük se drága. És most a sárga, őszi hervadásban újra elérkezett az évforduló. Immár ötvenharmadszor köszönt be, hogy babért, könnyet, virágot és kegyeletes emlékezést vigyünk a megszentelt drága hantokra. Az őszi borongás árnya emlékeztet bennünket ama csillagoltó sötétségre, amely az aradi gyásznap után a hazára borult. Ama hősök nem haltak meg. Itt élnek közöttünk, az ő szellemük buzdít, bátorságot önt sziveinkbe, hogy nagy, szent eszmékért folytatott küzdelmünkben diadalra vigyük a magyar vértől ázott lobogót. A gyásznapot kegyelettel ülik meg széles e hazában. Mindenütt gyászistentiszteletet tartanak a hősök lelkiüdve- ért. Imádkozzunk értők, hiszen ők halóporaikban is drágák minekünk. Az aradi gyásznap évfordulóját Szatmár város közönsége is kegyelettel fogja megülni. Az iskolákban gyászünnepélyeket tartanak s a templomokban gyászmisék lesznek. A szatmári ev. ref. főgymnasium emlékünnepélyének programmja a következő : Ének — előadja a főgimn. énekkar. Emlék beszéd — tartja Osváth Elemér tanár. Szavalat — előadja Kanizsay Imre VJIÍ. o. t. Ének — előadja az énekkar. Külön meghívók az ünnepélyre nem bocsátiatnak ki, — a közönséget ezúton hívja meg az igaz- gatóság. ___________________________ Í N aponta újdonságok lfÚ PUL! LEVELEZŐ LAPOKBAN. f Legnagnobb raktár ALBUM és EMLÉKKÖNYVEKBEN. Ajánlja jól felszerelt raktárát úgy a magyar, valamint a külirodalom jelesebb termékeiből meglepő olcsó árak mellett. flW Az állami elemi iskolában használandó tankönyvek uj és hasznait állapotban!
