Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-01 / 223. szám

Szatmár, 1903. október 1. Csütörtök. Wöflie+enik naponta 0 ' (hétfő kiró£|il^r4^ '/'"-Hirdetéseiéi TrréltáDyój, 'szab4?Lérbeui él fyezség- szerint-'felresz a kiadóhiratal, Kazinczy-u6 Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Második év,fojyám .223fr, szám. Előfizetési árak: Melyben házhoz hordva: Egész érre . . 12 kor. fél érre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Bt» hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész érre . . 16 kor. Fél érre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. *gy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PART KÖZLÖNYE. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR És most mi jön? Szatmár, szept. 30. Jól van. Khuen-Hóderváryt le­szavazták. Az ördög sajnálja a csá­szár e ravasz szolgáját. De Judás akkor is Judás, ha nem a mestert árulja el, s Apponyi Judás volt újra, s Júdásbán nem bizhatik sen­ki. Ez azonban nem minden. Van nak még olyan naiv emberek, kik azt hiszik, hogy Khuen-Héderváryt a parlament meg tudja buktatni ? Ugyan, ugyan. Khuen-Héderváry egyébként is most duplán „ideigle­nes“ miniszterelnök volt Illetékes he­lyen szigorúan gondoskodtak arról, ne­hogy valami alkotmányos komédia megzavarja missziójában. Őt a csá­szár küldte, s ő csak akkor megy, ha a császár elbocsájtja. Áltathat­juk magunkat, de tartsunk valami határt. Ez bizony már egy kis ab­szolutizmus, s nem tudunk ellene semmit sem csinálni, ha még föl­ismerni sem merjük. Tegnap érde­kes komédiája volt a parlamentnek, de csak komédia volt. De vájjon nem következik-e most már egy nagy, sötét szinjáték, melynek be­állításáról már régen beszélgetünk remegve, félve ? Mi jön most? Apponyi komplottot tud csi­nálni, de idestova már nem lesz itt elárulnivaló semmi ebben az ország­ban. Ki áll elébe a dolgoknak, a mik következhetnek ? Vájjon le- het-e még, vagy már becsületes békéről beszélni, mint Hock János tette? Vagy legalább is lehet-e azt remélni, hogyha Bócsben most va­lami nagy dolgot határoznak el el­lenünk, az egész nemzet kimondja a passzív rezisztenoziát ? . . Ugy-e hogy semmit sem lehet biztosra venni ? Még azt sem, hogy ha hol nap Khuen-Héderváry helyett Kör- ber Ernőt küldi ide a felséges csá­szár, nem áll vele szóba senki. De hogy nem állana. Talán maga Ap ponyi is szóba állna. Ha másért nem, azért, hogy valakit újra el­áruljon. Ez a helyzet, s ismerje el min den gondolkozó ember, hogy ez. Os­toba, banális már a legenda, de újra e szimbolikus legenda szavai­val kell élnünk: a szellemeket fel­idézték, s most nem bírnak velük. Bizonyosság csak egy van. A ki tud örülni, az örüljön ennek a bizonyosságnak. Ez a bizonyosság az, hogy Khuen-Héderváry addig marad, mig az ő felséges ura akar­ja, s hogy missziója nem foglalja magában a magyar alkotmány és parlamentárizmus beczézését; Nem vagyunk sem Rakovszky István, sem Andrássy Tivadar, sem Perczel Dezső érzékeny leikéhez hasonló lelkű emberek. 0 nekik már Bara­bás Béla is hazaáruló, mi Khuen- Héderváryt sem deklaráljuk ennek. Sőt el tudunk képzelni egy különös eshetőséget. El tudjuk képzelni, hogy Khuen-Héderváry megfontol­tan, tudatosan, előrelátóan szavaz­tatta le maga-magát a magyar par­lamentben, hogy Körber ellen töb­bet kérhessen a királytól. Nem mondjuk, hogy igy van, de lehet­ségesnek tartjuk ezt is. Ámha még ez a legjobb eset is forogna most fent, lerontja ennek a konzekven- cziája. Khuen-Héderváry leszavaz­tatta magát, mert ez neki bliktri. Fütyül ő a parlamentárizmusra, ha netán használhat neki valamit egy kis parlamentáris játék, hát jó. De ó a parlamentáriznms ostobaságai­tól nem fél. Neki egy ura van, a császár, s egy missziója: rendet csinálni. Hogy a parlamentet még sem csapják el rövidesen ? Hadd mulas­son a derék néptörzs. A parlamenti komédiák lekötik, s fölemésztik az érdeklődését. Nem veszi legalább észre azt, a mi a kulisszák mögött történik. Ne naivoskodjunk már tovább. Lássunk a dolgokba. Erőtlenek va­gyunk, s kiszolgáltatottak. Már biz­tos, hogy nem az fog történni ve lünk, a mit mi akarunk. De mi jön ezután ? Eddig eljutottunk. És most mi jön ? Hogy Khuen-Héderváry távira­tilag benyújtotta a lemondását a királynak, ez is csak a naiv embe­reket indíthatja meg. Jó. Benyúj­totta. De ha a király azt mondja, hogy maradjon, maradni fog. Hiába a parlament. Hiába a leszavazás. Akár -komplott, akár játék volt lé­gyen ez a leszavazás. És ha va­lami csodáról az történnék, hogy vagy a király kevés, vagy még Khuen-Hédervárynál is kevésbé par­lamentáris ember, vagy Khuen-IIé derváry nem volna hajlandó tovább a rendcsináláson dolgozni, akkor mi is jön? . . . Fájdalom minden, csak az nem, a mit Magyarország akar... A szatmári felirat a Házban, A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, szeptember 30. A képviselőház mai ülésének az volt egyik kimagasló jelenete, a ínikor a granicsár miniszterelnök kabinetjével együtt elhagyta a piros bársonyszéket és kivonult a t. Házból. A „balközé­pen“ való ellépése ép oly dicstelen volt, mint a kormányzata, a mely nem annyira babérokat, mint inkább utszéli górót termett a számára. Hivatalosan bejelentett lemondása, vagyis inkább bukása nem keltett va­lami nagy szenzácziót, mert a Ház még tegnap, a mikor Héáerváryt le­szavazták, tudta, hogy ennek csakis ez lesz és lehet a vége. Az ülésen a képviselőházhoz be­érkezett irományokat olvasták fel; azokat az iratokat, a melyeket a tör­vényhatóságok a harmadéves katonák visszatartása ellen terjesztettek fel. A feliratok között Szatmár város felirata okozott néhány viharos jelenetet, mert több országos képviselő sürgősségi in­dítványt adott be a szatmári felirat tárgyalására. Különösen Holló Lajos és Ma­darász apó sürgették a szatmári fel­irat tárgyalását, a melynek keresztül vitelét 48 óra leforgása alatt teljesí­teni kérték. Nagy derültséget keltett a vita közben Madarász apó közbe szó­lása : — Menjenek haza a katonák ma­guk, ha nem eresztik őket! A szatmári felirat tárgyalása sza­vazásra került és Holló Lajos indít­ványát elejtették. Ezt azonban Kossuth Ferencz nem hagyta annyiban s java­solta, hogy a kérvény-bizottság a szat­mári feliratról a Ház legközelebbi ülé­sén jelentést terjesszen be. Az ülésről részletes tudósításunk a következő: A képviselőház mai ülésén Appo nyi Albert gróf elnökölt. A Házban a beérkezett iromá­nyokat olvasták fel. A felolvasás több mint másfél óra hosszat tartott, a mely idő alatt heves viták származtak. Kü­lönösen Szatmár város közönségének a három évet kiszolgált katonák visz- szatartása ellen a képvíselőházhoz in­tézett felirata szolgált a vita alapjául. A kérvény felolvasása után ugyanis Holló Lajos azt indítványozta, hogy a szatmári felirat sürgős és ezért kérte a Házat, hogy a kérvónyi-bizottság 48 óra alatt foglalkozzék a felirattal. In­dítványozta továbbá, hogy a tárgyalás eredményét azonnal jelentse be a bi­zottság. Az indítványt szavazás alá bo- csájtolták. A sürgős tárgyalás mellett 88-an, ellene pedig 93-an szavaztak. Holló indítványát tehát elejtették. Ekkor Kossuth Ferencz állott fel szólásra. Kijelentette, hogy ezt nem hagyhatja abban s ezért javasolja, hogy a kérvényi bizottság a szatmári felirattal rövid idő alatt foglalkozzék. A jelentést, tekintve, hogy a felirat sürgős, kéri a Ház legközelebbi érdem­leges ülésére előterjeszteni. Kossuth Ferencz indítványát szin­tén szavazásra boesájtották s nagy többséggel el is fogadták. Az ellenzek zajos „hoch“ kiáltással ostromolta azo­kat, a kik az indítvány ellen szavaztak. Ezután Lengyel Zoltán helyre igazította a legutóbbi ülésen telt egyik kijelentését. Szünet után Kimen Héderváry miniszterelnök állott fel szólásra és hivatalosan bejelentette, hogy a teg­napi ülésen történt leszavazás miatt lemondott a kabinet elnökségéről Arra kérte a házat, hogy az uj kormány megalakulásáig napolják el az üléseket. Héderváry ezután minisztertár­saival elhagyta a képviselőházat. Ezután Kossuth Ferencz. Sze­derkényi Nándor, Hock János és Kubinyi Béla azon reményüknek ad­tak kifejezést, hogy most már csak olyan miniszterelnök következhetik, a kinek bátorsága lesz Körber nyilatko­zatait visszautasítani. A Ház ezután elhatározta, hogy az uj kormány megalakulásáig az ülé­seket elnapolja. Az ülés ezzel véget ért. TÁVIRATOK. Az orosz ezár Béesben. Becs, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) II. Miklós, a min­den oroszok czárja ma Ő felsége látogatására Bécsbe érkezett. A pá­lyaudvaron Ő felsége is megjelent. Az utczákon mindenütt óriási kö­zönség volt jelen, a mely lelkesen éljenezte a császár vendégét. Véres sztrájk Budapesten. Budapest, szeptember 30. (Sa­ját tudósitónktól.) A budapesti fuvaros kocsisok között kiütött sztrájk még egyre tart. Ma a sztrájkolók és a rendőrtég között véres össze­ütközés volt. A harczban úgy a sztrájkolók, mint a rendőrség köré­ben számosán megsebesültek. A ren­dőrség 105 sztrájkolót letartóztatott. A Ház legközelebbi ülése. Budapest, szeptember 30. (Sa­ját tudósítónktól.) A független­ségi párt a Ház legközelebbi ülé­sének összehívását ehó3-ára, szom­batra kérte. Furcsa dolgok városunkban. Szatmár, szept. 30. Egy angol barátom mondta: az utas megítélheti a várost megérkezése­kor a vasútállomáson. Ha ez áll, ak­kor a Szatmárra érkező utasoknak ugyancsak furcsa fogalmuk lehet váro­sunkról. A múlt alkalommal egy barátom az esti vonattal Budapestfelé utazott. Valami kis estebédet akart enni az ál­lomáson, de a perronon levő étkezési ketreczben nem kapót! helyet, mert azt elfoglalta városunk közönsége. Nehogy valami rosszat gondoljon, megmagya­ráztam neki, hogy a városi közönség­Róth Fülöp Kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára Figgelmezteté^l I 5^z előrehaladott nyári idény miatt a igég raktáron levő nyári sziijes czipők eredeti gyári árakon kaphatók,

Next

/
Thumbnails
Contents