Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-09-22 / 215. szám

ozaimar, lyuj. szepiemutn zc. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor.­E-v hóra . . 1'kor. Viűékre postán küldve: . Egész évre . ■ 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 4S-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) „—­-r” Hirdetéseket méltinyos, szabott áriáin egyezség szerint telfdfá' a kiadóhivatal, Kazin</zy-ij(§> Apró hirdetőik ■ • 10 szóig 40 fillér, min.d®i. további szó 3 fl'IWry v *. Nyilttér sora 30 fill^A^/« } Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 10S. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : B A T{ T H A KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR A tiszabecsi síkon. A vasárnapi Rákóczi-ünnepek. Szatmár, szeptember 21. Üzenetem van General Sakra- mentumovÍGS-hoz, akinek fogyaté­kos osztrák koponyájában a magyar nemzethez, helyesebben : „nép­törzs“ -hoz intézett „hadiparancs“ szerencsétlen eszméje megszületett... Hódolatteljes üzenetem van a legfőbb hadúr, 0 felsége, a magyar királyhoz, aki a famózus „hadipa­rancs“ -ot gonosz osztrák tanácso­sainak reábeszélése folytán, legke­gyelmesebben a magyarnemzet sze­mébe vágni kegyeskedett. . . . Azt üzenem a Lajthán túlra, hogy tegnap sok ezeren együtt, Ti- sza-Becsen voltunk, a hol II. Rá­kóczi Ferencz első győzelmének vér­áztatta, megszentelt földjén mind­annyiunk szive egybeforrott a nem­zet halhatatlan szabadság bajnoka, örökemlékü martyrja és dicső nera zeti hőse : II. Rákóczi Ferencz iránt való emlékezésben; az izzó haza­szeretetben. És a keblekből vulkán- szerüen kitörő lelkesedésből azt ta­pasztaltam ott, a tiszabecsi törté­nelmi nevezetességű síkon, ahol ur és paraszt, szegény és gazdag, fér­fiak és nők, felnőttek és gyermekek együtt áldoztak a kiapadhatatlan hazaszeretet szent oltárán, hogy - a nemzet él! Azt tapasztaltam ott — Gene­ral Sakramentumovics és t. társai — hogy az önök fekete-sárga, szűk koponyájukban motoszkáló „Ge- sannt-monarchie“ eszméje, csak hiú ábránd; hogy sem önök — futásban megedzett — egyébként rokkant generális urak, sem pedig az évszázadok őta szakadatlanul agyarkodó, osztrák kamarilla, a ma­gyar nemzetet megfojtani nem fog­ják — soha! Azt tapasztaltam ott, felséges királyom, hogy a magyar nemzetet, a mely nemzedékről, nemzedékre, apáról, fiúra és unokáról, déduno­kára szent ereklye gyanánt hagyja örökségül a szabadság iránt való, olthatatlan lelkesedést; és hosszú évszázadokon át szivébe zárja, sze­retettel ápolja nemzeti hőseinek, martyrjainak dicső emlékét: nem le­het ezt a nemzetet rövidlátó, oszt­rák katonai elmékben megfogarn- zott „hadiparancs ‘-okkal megfé­lemlíteni, hogy ezredéves, sziklaszi­lárd alkotmányában gyökerező jo­gaiból, csak egy jottányit is enged­jen. . . És azt is tapasztaltam ott, a tiszabecsi véráztatta síkon, felséges királyom, hogy valameddig a ma­gyar király együttérez az ő hü séges, magyar nemzetével; valamed­dig legdrágább kincse, ezeréves al­kotmánya ellen osztrák részről tá­madás nem éri és valameddig a magyar királyt — a nemzethez szólva — fel nem váltja az oszt­rák császár: pénzét és vérét szí­vesen áldozza a magyar nemzet, a magyar királyért. De az osztrák ármádia utján küldött hadüzenet; a feketelelkü, osztrák tanácsosok agyalágyult ko ponyáiból kipattant „hadparancs“ előtt a magyar nemzet nem fog meghajolni — soha ! Ezeket tapasztaltam én a ti- szabeesi síkon, s mindezt látva és átérezve, dehogy is van okunk ag­gódni a nemzet sorsa, a nemzet jö­vője fölött. És nincs okunk reá, hogy félelemmel tekintsünk azokra a vészterhes fekete fellegekre, ame­lyek a magyar közélet egén hóna­pok óta gomolyognak. Nincs okunk félni General Sakramentumovicsék- tól, mert él a nemzetben a Rákó­czi szelleme és most, évszázadok után is, talpra állanak a Rákóczi kuruczai, ha a haza, az alkotmány veszedelemben forog. Egy kótszázéves, Rákóczi ko­rabeli, megtépett zászlót láttam tiszabecsi ünnepségen. A daliás idők­nek szent ereklyéjéről ezt olvas' tam le: „Tarpa kurucz volt — és az is lesz /“ Az ünneplő sok ezernyi nép­nek határtalan lelkesedéséből pedig ezt olvastam ki: „A nemzet kurucz volt — és az is lesz!“ * Hogy milyen volt a tiszabecsi síkon az ünneplő ezernyi néptömeg nek lelkesedése, azt leírni, me£ sem kísérlem, mert fölül múlt az minden emberi képzeletet. A Rá kóczi győzedelmes hadainak eget­verő „hurrá“ kiáltása bizonyára nem harsogta túl azt a hatalmas, sürü éljenzést, a mely Barabás Béla gyújtó beszédét szakította meg, pil- lanatról-pillanatra. Igen szép volt és nagy hatást keltett Osváth Ele­mér ünnepi beszéde, nemkülömben Szalay Károly ódája, a melyet az illu ztris szerző maga szavalt el. tomboló tetszés mellett. Hozzájárul­tak az ünnep lelkes hangulatához Uray Imre, Barta Ödön és Kele­men Samu dr. nagyhatású beszé­deikkel. És végül, midőn e helyütt a tiszabecsi sikon szerzett impresszió­imról számolok be, nem mulasztha­tom el, hogy az ünneplők ezreinek nevében is, az elismerés babérko­szorúját le ne rakjam Luby Géza országgyűlési képviselő elé, aki en­nek a szép, lelkes és hazafias ün­nepnek a megteremtője volt; aki fáradságot és anyagi áldozatot nem kímélve, három vármegyének füg­getlenségi polgárait rázta fel és gyűjtötte össze a tiszabecsi sikon. Luby Gézáé az érdem, hogy két emlékmű — az egyik a ti- szaujlaki hídfőnél, a másik a ti­szabecsi templom előtt — hirdeti az utókornak II. Rákóczi Ferencz szabadságharczának hőstetteit és mindörökké emlékeztetni fogják a nemzetet a daliás időkre, hogy volt egyszer egy labanczverő, hős kurucz, aki martiromságot szenvedett a ha­záért és akinek szelleme örökké élni fog közöttünk . . . Harsányi Sándor. * A tiszabecsi ünnepság lefolyásá­ról tudósítónk az alábbiakban számol be : Vasárnap reggel hat órakor külön vonat indult Nagykárolyból, hogy a nagykárolyi és szatmári vendégeket Tisza-Becsre vigye. A vonat zsúfolásig megtelt utasokkal, akik részben Tisza- Ujlakra, nagyobbrészt pedig Tisza- Becsre mentek. Barabás Béla és Szalay Károly szombaton este fél tizenegykor érkez­tek Szakmarra és vasárnap reggel in­nen utaztak Tisza-Becsre. A külön vonat délelőtt fél tízkor érkezett Tiszaujlakra, a hol a tiszabe­csi vendégeket, csaknem beláthatatlan hosszú kocsisor és 3—400 főnyi lovas­bandérium fogadta. A kocsikban való elhelyezkedés után, nemzeti szinü zász­lók alatt indult meg a hosszú menet Tisza Újlakon keresztül Tiszabecsre, a hol már a kora reggeli órákban ezer­nyi néptömeg tolongott az utczákon. Az ünnepség és az emlékoszlop leleplezés, a mely a templom előtti óriási térségen folyt le, délelőtt tiz óra kor vette kezdetét. Luby Géza országgyűlési képvi­selő, az ünnepség főrendezője nyitotta meg az ünnepet. Hét-nyolczezerre te­hető, óriási néptömeg vette körül a szónokok számára felállított emelvényt, a melyen ott voltak Barabás Béla, Uray Imre, Barta Ödön, Luby Géza, Jékey Zsigmond és Luby Béla ország- gyűlési képviselők, valamint a szatmári, ugocsai és beregi függetlenségi pártjai­nak a vezérférfiai. Luby Géza megnyitója után Os­váth Elemér mondotta el gyönyörű ünnepi beszédét, majd Barabás Béla intézett gyújtó beszédet a néphez. Beszéltek még Barta Ödön és Uray Imre országos képviselők. Uray Imre beszéde után egyszerre csak minden oldalról felhangzott a kí­vánság : — Halljuk Kelement! Kelemen Samu drt meglehetős zavarba hozta a közkivánság, hogy a néphez beszédet intézzen, mert. egyál­talán nem gondolt arra, hogy az előtte elhangzott nagyhatású beszédek után a nép még őt is mehallgatni kívánja. De a mind sűrűbben felhangzó kiván­l ' Ml > ijw lh» .. ■ -y7 * ság elől nem térhetett ki és kés és igen talpraesett beszédig léte­zett a sok ezernyi népt.ömegl|5£.r. Délben négyszáz teritékl ba^k#ttYT Q volt, a melynek során Baratts Bé^á,^ Barta Ödön, Uray Imre orszá^s .< viselők, Biky Károly és még számosán mondottak lelkes pohárköszöntöket.’’v~'~ Az országgyűlési képviselők és a vendégek nagyrésze délután öt órakor utaztak el Tiszabecsröl, a többiek pe­dig ott maradtak estére a tánczmulat- ságra : A tánczmulatság alatt történt az a szerencsétlen tüzeset, a melyről la­punk más helyén számolunk be: Tisza-Ujlakon. (A bevonulás.) A liszaujlaki vasútállomás és kör­nyéke mozgalmas képet uyujtott. Em­ber ember hátán állott; a „kimenet“ - nél felállított kapu előtt pedig a kör­nyék „diszmagyar“-jai állottak sorfalat- A rendes személy és külön vonattal megérkezett ezrekre menő közönség ki félé tódult a kijáraton, a hol kocsikra ülve lassan-lassan megindult a menet. A hatalmas kocsisornak, úgy látszott, vége nem akad. Mikor az első kocsik már a tiszai hídfőnél voltak, akkor in­dultak el az utolsó kocsik az állo­másról. Tíszaujlak város képe ünnepi diszt öltött. A házakon nemzetisziriü zászló­kat lengetett a szél s az utczák mind­két. oldalán ezrekre menő közönség él­jenezte lelkesen az ünnephez vonuló vendégeket. Az ünnepség kezdete 10 órára volt kitűzve, de jóval elmúlt fél­tizenegy is, a mikor az ünnepi sereg leérkezett az emlékműhöz. A Tisza túlsó fele, a hol a csata­emlék áll, élénk képet mutatott. Az emberek ezrei, a kocsik, a bandérium lovasai körben foglaltak helyet az óri­ási mezön, az úri közönség egyrésze az emlékmű tetején és a lépcsőkön két oldalt, a másik fele pedig a csata jel­lel szemközt felállított tribünökön he­lyezkedett el. A mikor az utolsó kocsi leérkezett a hídról, a nyüzsgő ember- sokadalorn egyszerre elhallgatott és némaság, áhitatos csöndben megnyílt* az ünnepély. (A leleplezés.) A nagy csöndességet egymásután három taraczklövés szakította meg, me­lyet dörgő éljenzés követelt. Az emlék­mű tetején előlépett Csáky László gróf Ugocsa vármegye főispánja és megnyi­totta az ünnepélyt. Üdvözölte az ösz- szeseregletteket, lelkesen beszélt Rá­kóczi Ferenczről, a kinek tiszabecsi győzelme — úgy mondta — nagy ki­hatással volt az egész szabadságharczra. Szép szavakkal vázolta a Rákóczi kor jelentőségét azokat az elévülhetetlen ér­demeket, a melyek egyszersmind elve­tett magvai voltak a magyar szabad­ságnak, Csáky gróf beszédét lelkesen meg­tapsolták. Ezután Fechtel János dr. a szat­mári fögyrnnasium tanára állott, az em­lékmű kapujához s magas röptű beszé­det tartott Rákóczi Ferencz szelleméről, kuruczokról. A dicső szabadságharczot hőskölteményhez hasonlítá, a melyet a Figyelmezteted!! Rótta Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mini legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda meüett Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára előrehaladott nyári idépy miatt a njég raktáron leVő nyári szipes czipők eredeti gyári árakoa kaphatók. mammBaammummmmmtm tm

Next

/
Thumbnails
Contents