Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-09-05 / 202. szám
2 Szatmár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP 1903. szeptember 5. S®2 szám. nak. Az égbolt mindenütt kék, felhő az egész láthatáron nem mutatkozik. A főherczeg lakásául szolgáló kastélyon fekete-sárga zászló lobog. A jobb erkélyen pedig egy hatalmas nemzeti szinti trikolort lenget a szél. Leégett bosnyák város. Budapest, szeptember 4. (Saját tudósítónktól.) Szerajevóból jelentik, hogy Ceonik város ma teljesen elpusztult. Óriási tűzvész ütött ki a csinos kis városban, s rövid idő múlva az összes házak és mecsetek lángokban állottak. Több mint 500 ember hajék- taianná lett. A katonák. Szatmär, szeptember 4. (Saját tudósítónktól.) ügy szól a vidám nóta, hogy októbernek első napján be kell rukkolni. A falusi nép most két dolgot nem tud megérteni: hogy miért nem egzekválják az adót s miért nem soroztak az idén ? A hadköteles fiuk sem bírják fölfogni, hogy — amire el vannak készülve hetyke rátartással, — miért nem került rájuk a katonasor. Már ugyan mi az Isten csodája lehet az a mex-lex, vagy minek nevezik, a mely ilyen szokatlan dolgot mivel ? De most jön a fekete leves. Az ifjú legénysereget nem sorozták be katonának s október 1-én nem kell bevonulni. De a kiszolgált katonát meg nem eresztik haza. A Katonai rendeletek Lapja írja hivatalosan, hogy a három évig szolgált legénységet az idén a rendesnél tovább tartják benn a sorban. Ott tartják deczember végéig. Már ennek a fele sem tréfa. Az obstrukczió minden lármája maga a harmónia ahhoz a czifra káromkodáshoz képest, a melyet most az öreg ba kák, vén huszárok, kiszolgált vadászok, fáradt tüzérek, kopott utászok megeresztenek úgy istenigazában. Hogy várták a szeptemberi manővert s utána a szabadság hajnalát! Hogy reménykedtek a legények, hogy most már legközelebb viszontlátják kedves falu- jok tornyát, ehetnek az édes anyjuk zamatos főztjéből s ölelhetik a szép szép brocbe-t, lehetőleg igaz gyöngyökből. . . Halló, halló . . . meg volt az egész. Fél óra múlva a broche már ott is volt Tajfelné birtokában... Másnap aztán visszament a parti. Nekem kellett visszalépni, ne kérdjétek, hogy miért, úgy se mondhatom meg. De az különben is mellékes . . . A fő az, hogy három hónap múlva számlát kaptam az ékszerészemtől. Csak ennyi volt az egész : egy broche gyöngyökkel ötszázhusz forint. . . Mit tehettem ? — Fizettél? — kérdeztük tőle. — Dehogy — káromkodtam. — Mit gondoltok, ötszázhusz forintot fizetni egy brocheért, amelyet soha nem láttam s nem is fogok látni. Csak nem tehetek olyat, hogy visszakérjem. Szidtam magamat, hogy minek siettem oly nagyon ? Ha még egy napot várok, akkor már nem rendeltem volna. De mikor olyan kényelmesen esett telefonon rendelni. Halló, halló . . . Nagyon dühös voltam s goromba levelet írtam az ékszerésznek, hogy igy úgy be akar csapni. Az meg esküdözött, hogy ráfizetett s bepörölt. A pörnek aztán az lett a vége, hogy egy év múlva, miután ismételten megekzekváltak kiegyeztem az ékszerészszel tiz forintos havi rátákban. Az egyezség rá van táblázva a nyugdijamra. Már két esztendeje húzzák a tiz forintokat. Akárcsak a bőrömet húznák. . . Ez a modern technika. Süssétek meg! falusi leányokat. Már most mindenből nem lesz semmi. Füstbe ment minden szép remény. Az ábránd szétfoszlott, mint a füst a szélben. Szolgálni kell tovább télhava közepéig. Na, nékik ugyan befellegzett. Nagy szomorúság ül a sorokon s fordítva szól a közmondás : nem vig élet a katona-élet. Ördögöt is ér már a i ilyen kénytelen szolgálat. Nagy elbusulás van. De nemcsak a kaszárnyában, hanem a hófehérre meszelt falusi házakban is. A futókával, rozmaringgal, nyíló muskátlival ékes kicsiny ablakok mögött szép leányok vörösre sírják a szemüket. Elmaradt, késik a Ferkó, Gyuri, Jani, Pista, meg a többi, pedig már úgy várták haza s annyi elmondani való van, ami történt ez alatt a három esztendő alatt. A szülök is, az apa, az anya s a kisebb testvérek már hónapok, hetek, napok óta számlálgatják, mikor jön haza a katonasorból a deli legény, edzetten, sok tapasztalással, megférfiasodva, nagy észt és okosságot gyűjtve a távolban. Istenem, tán csillagot is hoz haza a gallérján, egyet, kettőt, hármat; olyik legényből strázsa- mester lett, annyira fölvitte Isten a dolgát. De hát nem jönnek, újságolja szomszéd a szomszédnak. S összejön az egész falu és panaszolja egyhangúlag : nem eresztik haza a fiainkat. — Mert tudja, komám, azért meg lesz ám a sorozás is, meg az elmaradt adót is be fogják ám hajtani ! És az egyszerű falusi földművelő ember helyesen okoskodik, mikor azt mondja, hogy lesz ám sorozás is, meg adófizetés is. Csak azt nem tudja, hogy miért állott meg a világ kereke, minta se jobbra, se balra nem tudna fo rdűlni. Pedig hát annak a keréknek fordulni kell és pedig mindenképpen jobbra, mert egy ezeréves nemzet önérzete kapaszkodott annak a keréknek küllőjébe s nem engedi, hogy a kilencz hónap óta tartó titáni küzdelem ne hozza meg a kívánt sikert. Persze, a közéletnek számos szerve megsínyli a hosszas harczot, de friss erővel uj életre támad minden, mihelyt az egész ország közvéleménye által oly hangosan és egyértelmüleg követelt nemzeti jogok diadala biztosítva lesz. Addig pedig még sok szó esik az adóról, a katonákról. És ha a kaszárnyák falai között és a csöndes falvak fehérre meszelt házikóiban felhangzik is az elégedetlenség hangos szava, ez is erőt adó fegyver lesz a küzdelem kitartásához, mert az nem a nemzet jogaiért küzdő derék harczosok, hanem azok ellen irányul, a kik süketek is, vakok is, hogy ne lássák, ne hallják a magyar nemzet törhetlen akaratának erőteljes megnyilatkozását. SZÍNHÁZ — (A tata jön!) Azok, a kik az elmúlt színi szezonban benfentesek voltak a kuiiszák mögött, csak azok tudják, ki volt „társulat tatája.“ A jó öreg Szentes Jancsi, az örökké mosolygó János bácsi, nem egy estén szerzett kedves szórakozást a színházba járó közönségnek. Szentes János újra visszajön Szatmárra. Krémen Sándor igazgató ugyanis ismét szerződtette a vidám tatát, a ki már e hó 15-én a társulat kötelékébe fog lépni. Krémer igazgató — mint halljuk — nagyban szervezi társulatát, a melylyel csak a tél beálltakor köszönt be Szatmárra. ÚJDONSÁGOK | Vásárhelyi Barna f| Mikor az Ur megteremtette a világot és a nagy mindenséget az örökélet erejével ruházta fel, ennek a csodás összhangban működő hatalmas gépezetnek kormányozójául kirendelte az embert. Az Ur angyala mosolyogva szállt le a mennyei magasságból, hogy lehel- letével életre támaszsza Istennek legdicsőbb alkotását, az embert, akinek a világ ura kezdettől fogva tartó örök életet szánt. És ekkor oda settenkedett a halál szelleme az égi trónus elé és kaján mosolylyal kérte a Mindenhatót, hogy ha már egyik szolgájának megadta a jogot, hogy a porból életet fa- kaszszon, adja meg neki viszont azt a jogot, hogy ezt az életet egy meghatározott idő leteltével elvehesse. Az Örökkévaló végtelen haragra lobbant szolgája kívánságán és kikergette az égi birodalomból. A halál szelleme pedig bosszút forralt az Ur ellen. Felkötötte villogó kaszáját és leszállt a földre. Azóta itt jár-kél közöttünk és orozva rabolja tőlünk a legkedvesebb életeket. Nem kérdez, nem okoskodik, nem bőlcselkedik, hanem rendre vágja az emberéletet és mindegy neki, csecsemő, ifjú, férfi, agg, csak élet legyen. Bekötött szemmel kaszál, csak úgy találomra. Ez az oka annak, hogy az ember megdöbben, valahányszor egy hasznos élet fonala váratlanul és éppen akkor szakad ketté, a midőn arra senki sem számit. így lett áldozata a halál szellemének Vásárhelyi Barna is, aki ma délelőtt még életvidoran végezte hivatali teendőjét és délben szeretett családja körében gondtalanul élvezte azt a csendes, verőfényes boldogságot, melyet a szerető hitves, a mosolygó, ga gyogó gyermek képesek csak nyújtani a férfiúnak. Az ő kis fészke, tűzhelyének sugárzó melegsége, a családi életből ráragyogó derű boldoggá tették. És amerre járt-kelt, ahol csak megfordult, szinte érezni lehetett szelíd lelkének megelégedettségét. És a halál kegyetlen kaszása ennek a derék embernek életfonalát hirtelen és váratlanul kettémetszette. — Szinte szédítő gyorsasággal végzett vele a halál. Ebéd után —- a legnyugodtabb beszélgetések közepette — egyszer csak rosszullétről panaszkodott és a következő pillanatban már a halál verejtéke gyöngyözött homlokán. Lélekszakadva futottak orvosért, de mire az orvos megérkezett, már halott volt. Tőrök István dr., aki segélynyújtás végett rögtön megjelent, már csak a beállott halált konstatálhatta. A halálozás oka gyomorvérzés volt. Az oly korán elhalt Vásárhelyi Barna 34 éves volt. Mintegy öt év óta pénztárosa volt a Vármegyei Takarék- pénztár“-nak. Úgy a hivatalában, mint magán érintkezésében, mindenki tisztelte, becsülte, szerette. Lelkiismeretes és pontos volt mindenben, valóságos mintaképe a hivatalnoki korrektségnek és igyekezetnek. Felebbvalói a legteljesebb mérvben meg voltak vele elégedve és kiváló tulajdonságait a legjobb akarattal méltányolták is. A haláleset hire ebéd után futótűzként terjedt el az egész városban, s mindenütt érthető meglepetést, megdöbbenést és őszinte mély részvétet keltett. A váratlan halálesetről Teitel- baum Hermann bankigazgatót táviratilag értesítették. A Budapesten időző bankigazgató sürgősen hazajön, hogy egyrészt a bank nevében a megrendítő gyászeset felett érzett részvétének kifejezést adjon, másrészt pedig, hogy a haláleset miatt a bank pénztárának vezetésére nézve a szükséges intézkedéseket megtegye. A közönség tömegesen keresi fel a gyászházat, hogy a fiatal özvegyet rendkívüli bánatában vigasztalja. A temetésre nézve intézkedés még nem történt. * Segítsünk a tüzkárosultakon 1 A budapesti tiizkatasztrófa által felkeltett országos részvét egyik impozáns megnyilatkozása lesz a szatmári kereskedő ifjaknak az a nagyszabású hangversenye, mely vasárnap d. u. fog lezajlani a Károlyi-szálloda nagy éttermében. A rendezőség nemes ambiczió- tól sarkalva, élvezetesnek ígérkező műsorral áll a közönség elé. A hangver seny az igazi emberszeretet jegyében lesz megtartva. A közönség honorálni is fogja a derék kereskedő ifjak buzgó törekvését és bizonyára olyan számban fogja felkeresni a hangverseny czéljaira álalakitandó nagytermet, hogy az előreláthatólag szűknek fog bizonyulni. A végleges műsort a rendezőség ma állapítja meg, a mit olvasóinkkal holnap közölni fogunk. A hangversenyt a rendezőség a következő plakáttal tudatta a közönséggel : Segítsünk a tüzkárosultakon ! Mindenkit megdöbbentett az az óriási szerencsétlenség, a mely a múlt héten Budapesten a Párizsi nagy áruházban történt. A katasztrófa százötven embernek vette el a kenyerét. A nyomorba jutottak ezsdő szavát az egész világ hallja, gazdag és szegény egyaránt hozzájárul a tüzkárosultak felsegélyezé- séhez. A szatmári-németii kereskedő ifjak vasárnap, foiyé hó 6-án délután 6 órakor a Károlyi-ház nagytermében a tüzkárosultak javára nagyszabású hangversenyt rendeznek, a melyre Szat már-Németi város nemeslelkü közönségét meghívja a rendezőség. A hangversenyre jegyek egy koronáért kaphatók Lőwy Miksa és Reizer János urak üzletében. Felüifizetések, a jótékony czélra való tekintettel, köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. A hangverseny részletes műsoráról a szombati falragasz nyújt bővebbet. * A honvédségi ellenőrzési szemlék. Október vége felé össze szokott ülni az a komisszió, a melynek feladata a gyakorlatra be nem vonuló póttartar- talékosok felett szemlét tartani. A honvéd kerületi parancsnokság tegnap küldötte meg a szatmári járás főszolgabírójához az ellenőrzési szemlék tervezetét, a mely szerint Szatmáron október hó 16—24-ig lesznek. A vármegyében a következő napokon tartják meg a szemléket: Nagykároly városban és a járásban október 10—31-ig. A fehér- gyarmati járásban október 10—15-ig. A csengeri járásban 16—20-ig. A szi- nyérváraljai járásban 16 —18-ig Nagybányán 20 es 21-én, a járásban pedig 22—27-ig. Felsőbányán 30 és 31-én. Az utóellenőrzési szemlék november 28-án lesznek. * A villamos elé feküdt. Simon Lajos 17 éves inasfiu, ismeretes alak a rendőrségen, mert alig van hét, hogy egyszer kétszer be ne kisérné a rendőr holmi apró csintalanságokért. A rendőrség olykor elnézte a rakonczátlan- kodást, de bizony megesett vele több ízben, hogy hűvösre tették 24 órára. Ez azonban nem hütötte le Simon Lajos vérét. A feje folyton azon jár, hogy miképen követhet el valamit, a miből másnak kára lehet. Tegnap este a Rákóczi-utcza felöl robogó villamos elé vetette magát csak azért, hogy a vonat megálljon A kocsivezetö azonban nem volt képes gyorsan fékezni. Mikor Simon észrevette a veszedelmet,
