Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-07 / 152. szám
Szatmáf 1903. julius 7. Kedd. Második évfolyam 152. számElőfizeti árak: Helyben há°z hordva: Egész évre • • 12 kor. Fél évre • • 6 kor. Negyedévre • • 3 kor. Egy hóra • ■ 1 kor. Vidékre JStán küldve: Egész év . • 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedére . . 4 kor. Egy hó' ... 2 kor. Egyes :ám ára 2 kr. (4 fii) S^rkesztöség: Kain^y-utcza 6. szám. Megjelenik naponta (hétfő kivételével^ Hirdetéseket méltányos, szabott árbai egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URA Y GÉZA Főszerkesztő : BA1HTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYl SÁNDOR Uj választások. Szatmár, julius 6. Az utóbbi napokban ismét mind sűrűbben érkeznek birek a képviselőház feloszlatásáról. Ezek a hirek — noha csak pár óráig tartják magukat — nem mondhatjuk, hogy fölötte meglepnének bennünket. Azzal, hogy Khuen-Héderváry gróf ideig-óráig tartó békességet teremtette, még nincs a politikai helyzet tisztázva. Az uj miniszterelnöknek éreznie kellett, mihelyt a Lloyd- klubba belépett, hogy ott teljesen idegenül áll és fagyos hidegség veszi körül, mint a jéghegyek a befagyott hajót, mely ilyen körülmények között nem tud helyéből kimozdulni. Szerte nézett s nem leié honát a honában. Első feladata tehát, hogy pártot teremtsen önmagának, ami csak a választások utján lehetséges Amely párt aztán a választások tüzéből kikerül, az már a Khuen-Héderváry pártja lesz. Hogy kvalitás és kvantitás dolgában mi- Jyen lesz az a párt, azzal a kérdéssel most ne foglalkozzunk. Azt hisszük, hogy a felelet arra nagyon is szomorú lenne. A liberális mázzal megkent, reakczionárius és feu- dál-arisztokratikus horvátért nem igen fog lelkesedni a magyar szabadelvű tábor. De szükségesnek látja az uj miniszterelnök az uj választások elrendelését, azért is, hogy a katonai javaslatok kérdését, a nemzet elé vigye. Az uj szabadelvű, vagyis kormánypárti képviselőket már a fölemelt véradó jegyében fogják megválasztani. Olyan programul, amiért égberepülő lelkesedés töltheti el a választók szivét és lelkét. Hogy erre a programúira, a nemzet áldozatképességének végsőig csigázására valami nagy tolongás legyen az urnák körül — nem igen tudjuk elképzelni. Félünk tehát, hogy az urnákhoz hajtani fogják a szavazókat. Félünk, hogy a horvát erőszakosságokat tervez. Vajon nincs-e a zsebében a kúriai bíráskodásról szóló törvény megváltoztatásának tervezete is? Mert a horváttól sok minden kitelik. De bajosan telik ki tőle, hogy kormányzata igazán liberális, igazán magyar nemzeti szellemű legyen. S éppen azért, ha uj gárdát is akar magának toborzani, nem hisszük, hogy soká maradhasson a kis Jellasich-utód Magyarország miniszterelnöki székében. Az ő zsebében lehet az országgyűlés elnapolása, az uj választások, a jövendő zsebében pedig ott van az ő elbo- csájtása. A képviselőház ülése. Budapest, julius 6. (Saját tudósítónk távirata.) A kemény munka, hogy Héderváry miniszterelnököt jövőbeni terveire nézve őszinte nyilatkozatra bírják, még mindég folyik a képviselőházban. Héder- váry azonban csak nem hagy fel eddigi ravaszságával és csür-csavar most is, mint ezelőtt. Ma kétszer is felszólalt, de érdemében mindkétszer ugyanazt mondta, a mit már eddig is, a tőle megszokott, burkolt formában mondott, hogy ő Széli Kálmán rendszerét fogja követni, hogy ő liberális, hogy respektálja az alkotmányt és törvényes eszközökkel fog kormányozni. Papp Zoltánnak arra a kérdésére, hogy szándékozik-e a képviselőházat feloszlatni, persze nem adott határozott választ, csak azt mondta, hogy birja a többség bizalmát (?) és hogy a király által szentesített törvények alapján áll. Ebből a válaszból most már tudja meg valaki, hogy mi a szándéka a bánnak a ház feloszlatására nézve. Azt azonban világosan megmondotta, hogy addig, mig reménye van, hogy a közös vámterület fönntartható lesz, addig az önálló vámterület megvalósítására irányuló, semmiféle törekvést nem támogat. Szóval : a bánus hive — a közös vámterületnek, de hive ö úgy gondoljuk — sok mindennek, a minek a jó magyarember, az igazi hazafi ellensége. Az ülés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő ■' A képviselőház mai ülésén Ap- ponyi Albert gróf elnököl. Napirend előtt Papp Zoltán íTtal Khuen-Héderváry gróf miniszterelnöknek a törvényhatóságokhoz intézett leiratára, a mely szokatlan, pöffeszkedő hangjával lényegesen eltér az eddigi szokásos leiratoktól, és a melyben az uj miniszterelnök követeli a törvényhatóságoktól, hogy a reá bizott feladatok teljesítésében támogassák őt. Kérdi a miniszterelnököt, hogy mit ért a reábizott feladatok alatt? Vájjon a többek közt -- mint a napokban hire terjedt — a képviselőháznak ex-lexben való feloszlatását is érti-e? Azt. ki- vánja-e abban a homályos és statári- ális izü leiratban, hogy ebben is támogassák a törvényhatóságok ? Khuen-Héderváry miniszterelnök hosszas esürés-csavarás után, azt feleli, hogy azon politika alapján áll, a melyen a többség bizalmét birja és ezenkívül tudomására adja Papp Zoltánnak, hogy a király által szentesített törvények alapján kormányoz. Kossuth Ferencz megindokolja a magyar vámtarifa megállapítására vonatkozó s e hó 4-én, szombaton benyújtott indítványát. Iléderváry miniszterelnök abban egyetért Kossuth Ferenczczel, hogy a parlamenti rendet mielőbb helyre kell állítani. A magyar vámtarifa megállapítása tárgyában benyújtott indítványához azonban nem járul hozzá, mert mindaddig, — úgymond — mig reménye van a közös vámterület fentartá- sához, a maga részéről semmi ellenkező törekvést nem támogathat. De beleegyezik abba, hogy Kossuth-inditványát, a mikor aktuálissá válik, napirendre tűzzék. A Ház az Ugron-párt és a néppárt kivételével hozzájárult az indítványnak napirendre való kitűzéséhez. Lengyel Zoltán a miniszterelnöki programm ellen beszélt hosszasan, jelezve, hogy a maga részéről folytatni fogja az obstrukcziót. Klmen-Héderváry reflektál a vita során eddig elmondott beszédekre. Azért vállalkozott a kabinetalakitásra — úgymond — hogy az országot kivezesse a törvényen kívüli állapotból. Arra többször elhangzott kérdésre, hogy miért ö és miért nem Széli Kálmán hozott bizonyos engedményeket, azt feleli, hogy Széli a passiv reTARCZA. Vakáczió. Irta; Türk Sándorné. Ott gomolyog még az álom fölöttem, mielőtt végkép elhagyni készül. Almomban még mindig a föráros házsorai közt tévelygők. Csak lassankint, szinte fokozatosan ébred fel bennem az a homályos tudat, hogy már megérkeztem, itthon vagyok . . . itthon. Amint igy fogva tart a félálom, az igézet, egyszerre nyílik az ajtó csendesen, nesztelenül. A mama jön be. Halk léptekkel megy az ablakhoz, ösz- szehuzza a fodorszélü függönyt, nehogy a nap sugarai időnek előtte hozzám bekandikáljanak. — Csak aludd ki magadat kis leányom, pihend ki a tanulásban kifáradt fejedet I Igen, ezeket gondolta a mama. Leolvasom az arczáről. Az ablak előtti bokorban egy rigó zeng valami szép szerelmes nótát, bűbájos, hívogató, csalogató nótát. Odamegyek az ablakhoz, nesztelenül kinyitom, nehogy a kis lantost elriaszszam. Valami kimondhatatlan gyönyör borzongat meg, a mint kinézek a harmatos kis kertbe, a mint meglátom a szemközt a Brehi nevű hegyet a fenséges sötét fenyvessel. Ez a kéjes, hátborzongató gyönyör a szülőföld szeretete, a hazaérzés gyönyöre. Arczomat megczirógatja a csalfa szellő, mintha ö is ráismerne, mintha örülne a viszontlátásnak. Már a rétet is bekószálta, megérzem a szénaillatról, melyet lenge szárnyain felém hozott. Amint a kis húgom észreveszi, hogy ébren vagyok, beront hozzám és száz kérdéssel ostromol, mindmegannyi megoldhatatlan probléma. A feleletet sem várja be, csak tovább csacsog. Mire elkészülök a reggeli toilet- temmel, az asztal is meg van terítve. Édes anyám pedig egyre biztat, csak egyem, kóstoljam a magasütötte friss kalácsot. Programmom: az édes semmite- vés, arany álmok álmodása. Künn az udvaron leheveredern a gyepre (ha az igazgatónő nagysága ezt látná) és áhítattal nézem a kéklő eget, ott fönn a magasban. Nehány bárány felhő libeg- lebeg rajta, mintha valami piktor próba képen oda mázolta volna. Gondolatban összehasonlítom azt a végnélküli kékséget, avval a négyszögnyi darabka kihasított kékesszürke boltozattal, mely ott messze a király-utczai ház fölött domborul. Oh, ti szegény városi emberek, kik most is ott szorongtok abban az izzó kohóban, amig engem itt az isten szabad ege alatt valami ujjongó örömfogva tart. Hagyjátok ott a füstötgő gyárkéményeket, a sötét műhelyeket és boltokat, a szürke hivatalszobákat és poros aktákat, Hagyjátok ott és jertek nyugodni a természet örökifjú ölébe! Igaz, ti nem jöhettek, robotolnotok kell a krajczárért a létért ! Olyasféle érzésem támadt ezen gondolatnál, mint a milliomosnak a koldus látára: szánakozó és önelégült. Apropos, milliomos ! Odaát a nagy udvarházban, melynek ablakaiban most is diszlenek a haragos fuksziák, a mályvák, verbénák, betóniák hihetetlen mennyiségben és változatban, már megkezdődött az intrika. A kisasszony már odatüzött egy szál piros szegfűt a görög konyta mellé, ami annyit tesz az ő speczialis virágnyelvén, hogy szeretlek. így értelmezi legalább a kékreverendás kispap, igy értelmezte a tavalyi vakáczióban, igy tán a jövőben is. És a vége ? Nem lesz vége ! Csak a regényekben szokott végük lenni a szerelmes históriáknak, az életben azonban lassankint elkopnak, szertefoszlanák. A kisasszony, a milliomos lánya férjhez megy majd illendőképen, a kis- papból pedig nagy pap lesz, azaz: pán plebán. Az apja, aki édes testvére a milliomosnak, az élelmes vászonkereskedőnek, egy élhetetlen szegény ember. De a milyen élhetetlen, nyámnyila minden más téren, téren, ép oly erélyes tudott lenni, mikor a fia részére, annak egyéni tehetsége és hajlama ellenére a papi pályát választotta. Nápolyi meglátni és meghalni 1 ezt ő — Nápolyt valószínűleg nem ismerve — igy variálta: Fiamat misézni hallani és meghalni ! A fia pedig, a helyett, hogy a misére gondolna, epekedő pillantásokkal ostromolja a szép kuzinját, amit ez utóbbi azzal viszonoz, hogy kitűzi a piros szegfűt, a szerelem zászlóját. A piros szegfű hatása nem is marad el. Mire a vakáczió véget ér, a kispap egyet gondol, leveti a kék reverendát és beáll Írnoknak, vagy mint az apja megvetőleg mondja: kanczel- listának. Szép a kisasszony ezentúl a hajába tűzi a piros szegfűt, de már nem a kanczellista kedvéért, a ki korántsem olyan érdekes egyéniség, mint kispap korában volt. Most egy képviselőjelölt van napirenden, aki a gazdag vászonkereskedő pénzén szándékozik a tótocskák voksait megvenni. Külső kerete az csak az én va- kácziómnak. ügy szemlélem e dolgot, mint a néző a színpadi jelenségeket. A kispapnak a pendantja is elém akad; a tőkepénzes Steinnek a Béni fia, ki ama megtisztelő felszólítással jön hozzám, hogy méltóztassam közreműködni stb. stb. Zseniális ember, kinek egész tevékenysége arra terjed ki, hogy bálokat, pikniket, majálist rendez, hogy hangadó, hogy mindenhez ért, csak egy dologhoz nem: saját emberségéből keresni meg a kenyerét. Ma még itthon van, a gazdag apja házán él, de már a holnap tán nem éri itthon. Ama zseni-k közül való, kiknek az elzüllés van a homlokukra Írva. Múlik az idő, telnek a napok. A visszatérés a fővárosba már jó előre veti árnyékát és elsötétíti vakáczióm utolsó napjait. Egy reggel, midőn kibontakozom az álom karjaiból, éles fájdalom nyilalik a szivembe. Nem a zöld bokor hajlong az ablakom előtt, hanem a bérkaszárnya szűk udvarára esik ébredő tekintetem. Volt . . . Nincs . . . m
