Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-29 / 196. szám
Szatmár, 1903. augusztus 29. Szombat. Második évfolyam 196- szám. • Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6 Apró hirdetések 11' szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BATtTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Gyámoltalanságunk. Szatmár, augusztus 28. Rettenetes egy rendszer, rettenetes egy helyzet Az egész politikánk és annak minden fázisa az utóbbi hónapokban nem egyéb, mint komédia. Ha figyelemmel kisérjük a most folyó „szanálási intézkedéseket“, lehetetlen fel nem sóhajtanunk, hogy tulajdonképen játéktárgy a mi államunk? Azzal bárki kedve szerint dobálództtatik ? Könyörögnünk kell akkor, mikor Isten és ember előtt mellverdesve — követelhetünk ? Görnyedezve kell térdre borulnunk alamizsnát kérni, mikor önérzetes fellépéssel kincseinkre jogot formálhatunk ? S ki akadályoz bennünket abban, hogy követeljünk ? A korona ? Nem. Már a saját jól felfogott érdekében sem helyezkedhetik a magyar király a magyar néppel szemben. Különben is szeretünk hivalkodni azzal, hogy királyunk a legalkotmányosabb uralkodó. Lehetetlen feltételezni azt, hogy a magyar király népének alkotmányos követelését negligálná. Szóval az szinte kizártnak tekintendő, hogy a magyar király saját egyéni impresz- szióját követve, ellentétbe helyezkedne népével szemben. Ki űzi hát velünk ezt a csúnya játékot? A kamarilla? Ez sem áll. Mert ugyan ki az a kamarilla? Kik annak a kamarillának a tagjai ? Osztrák politikusoknak a védés daczszövetsége képezi a kama- rillát? Mondjuk, hogy igy van. — Nos, ha tényleg igy van, akkor is egyáltalán érthetetlen, hogy miért siránkozunk ennek a ránk nézve természetesen káros működésén. Yégre is, ha az az osztrák a saját érdekét képviseli, az éppen úgy nem vehető rossz néven, mintha teszem, a mi politikusaink viszont a mi érdekünket képviselnék! Csakhogy épp az utóbbi körülményben rejlik a hiba. A mi politikusaink valójában nem képviselik a mi érdekeinket. Máskülönben nem siránkoznánk a kamarilla működésén, hanem régi magyar virtussal megforgatnánk fokosunkat azzal : „Ha te is úgy, én is ugv! Csülökre hát sógor!“ Kamarilla működik Bécsben? Hát akkor működjék egy magyar kamarilla viszont Budapesten. A bécsi kamarilla nem enged? Hát akkor ne engedjen a budapesti kamarilla sem. A monarchia szétrombolására kerül a dolog ? Hát ha Bécs nem bánja, nekünk ugyancsak nincs okunk a bánkó- dásra. Miért hát az a félelem, az a rettenetes meghunyászkodás és hajlongás ? Miért tartják mindany- nyiszor mumusként orrunk elé azt a kamarillát, hogy nem lehet semmit sem tenni, mert a kamarilla nem enged. Hát ha a magyar az egész osztrák ármádiától nem ijedt meg, majd nehány nyugalomba vonult köszvényes tábornoktól fog megijedni ? Ám az a baj, hogy mig Bécsben tényleg létezik az az osztrák államférfiak véd- és daczszövetsége, mely a kamarilla név alatt ismeretes, addig a mi államféríiaink a hányán, annyi felé húznak és annyi féle tanácscsal látják el a koronát. Wekerle, Apponyi, Széli, Fáik, Hi- eronymi, Zichy stb. megannyi más irányt követnek akkor, mikor az osztrák politikusok egyesült erővel intézik felénk támadásukat. Ne a kamarilla működésén siránkozzunk tehát, hanem a magunk ügyelogyott tétlenségén. Ennek köszönhetjük ezt a politikai komédiát, mely alatt országunk kétségbeejtően nyög. TÁVIRATOK. A helyzet. Budapest, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) A király ma délelőtt magánkihallgatáson fogadta Khuen Hé- derváry grófot. Ő felsége holnap délután Béesbe utazik, hogy Edvárd an goi királyt fogadja. A király csak az angol király elutazása után, szeptember 3-án tér vissza Budapestre. A szabadelvű párt végrehajtó bizottsága ma este ülést tartott, amelyen Sándor Pál indítványát tárgyalták. A király nem vesz részt a hadgyakorlatokon. Budapest, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) Ö felsége ma véglegesen lemondott azon tervéről, hogy úgy a galicziai lovas, mint a magyarországi nagygyakorlatokon részt vegyen. Budapest hódolata a királynak. Budapest, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) Budapest székesfőváros törvényhatósága ma rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés elhatározta, hogy a miniszterelnök utján hódolatteljes köszönetét fejezi ki a királynak, mert a „Párizsi Aruház“ égése alkalmával legmagasabb részvétével osztozott a főváros fájdalmában. A közgyűlés ezenkívül gyászának jegyzőkönyvileg ad kifejezést és az áldozatok hozzátartozóinak és a kenyér nélkül maradt alkalmazottaknak 20 ezer korona segélyt szavazott meg. Borzalmas vasúti katasztrófa Budapest, augusztus 28. (Saját tudósitóuktól.) Undinéből rettenetes vasúti szerencsétlenség hírét jelentik Passau és Siavenko állomások között egy katonákat szállító vonat összeütközött egy teher vonattal. A vasúti szerencsétlenség alkalmával 8 ember köztük egy kapitány, életét vesztette. Nyolczvan katona életveszélyes sebeket szenvedett. Nagy tűz a fővárosban. Budapest, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) A „Párizsi nagy áru- káz égése óta a fővárosban csaknem minden nap tüzeset fordul elő. Tegnap éjjel a Délivasuton volt nagy tűz, ma pedig az Ilka utczán lévő gőzmosódá- ban pusztított a vészes elem. A tűz egy istállóban keletkezett és átcsapott a munkások lakásába. A tűzoltók emberfeletti erővel dolgoztak, hogy a tüzet lokalizálják, ami sikerült is. Rémhir az összekötő vashidról. Budapest, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) A fővárosban ma az a rémes hir terjedt el, hogy az összekötő vasúti hid, melyen a gráczi gyorsvonat robogott keresztül, leszakadt. A hir szerencsére nem bizony ultvalónak. Benzinrobbanás. Budapest, augusztus “28. (Saját tudósítónktól.) A kerepesi utón lévő nagybazárban ma délután benzinrobbanás történt. A szerencsétlenségnél öten életveszélyes sebeket szenvedtek. A megyei függetlenségi polgárok Rákóczi-ünnepe. Szatmár, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) A jövő hó 20-án tudvalavőleg két Rákóezi-ünne- pély fog a szomszédos Ugocsa megye területén lezajlani. Az egyik a hivatalos, mely mesterséges, megrendelt kezekben fog lezajlani, — a másik pedig a függetlenségi polgárság szivéből fakadó, lélekemelő ünnepélye lesz. Nem a dacz és sértődött hiúság TÁRCZA. Mulatók közt. Hallom, hallom . . . Szól a zene, czimbalom ... és rája Látom folyik incselkedő Pajkos ifjak táncza . . . Hallom . . . hallom . . . Pir borított, bájos ajkak szóját S megértem a szép szemeknek Néma vallomását. Hallok mindent . < . S hol örvendve annyian vigadnak ._. . Keresem az elveszített Örök nyugodalmat! . . Nagy Mihály. A máglya körül. Irta: Pampelon. Még ma is hatása alatt áll az egész főváros annak a borzalmas máglyának, hol ártatlan emberek akaratukon kívül vértanúivá lettek a fővárosi építkezés rablógazdaságának, a háztulajdonos üzleti szellemének és még rengeteg sok olyannak, ami eddig is megvolt, de csak most lett láthatóvá a máglya világánál. Hiszen e házból kijönni még ünnep nap délelőttjén is nehéz volt, mikor a járó-kelők elálltak az utat, hát még mikor odajött az uj vendég is, a romboló tűz ? A tulajdonos, egyetemi magántanár, sebész-orvos, fővárosi bizottsági tag, humánus egyletek elnöke és alel- nőké, kinek egyik házában már a rosz- szul s gyengén épített lépcső agyonzu- zott nehány embert, vájjon most hogy egyezteti össze humanitását s intelli- gencziáját ervel a szörnyű esettel, melynek egyik oka az ő üzleti szelleme, a mely kirakatokkal zárta el a kijárót. Azt a szomorú ötletet csinálták róla, hogy házai több embert pusztítanak el, mint a mennyi embert ő valaha meggyógyított. Érdekes az ember ilyen szerencsétlenség után. Nincs olyan emberi lény, ki most ne azt mondaná: — Éppen a Párisi Nagy Áruházba akartam menni. ügy, hogy ha tényleg oda akartak volna menni mindazok, kik mondják, rendkívüli üzletet csinált volna a szerencsétlen áruház. Különben csodálatos az a véletlen, amelyik most is közrejátszott. Az áruház tulajdonosa nak nagybátyja vagy tiz évvel ezelőtt bennégett lakásában s ö maga is már két ízben égett le üzletével. A Párisi Áruház is most vagy két éve már kígvuladt egyszer s csak a rögtönős segítség mentette meg nagyobb bajtól. A közönség magatartásában is megnyilvánult az örök emberi természet. A rettenetes tűz körül, ha a később jövő bárkitől valamit a tűz eredetéről kérdezett, az avval kezdte : — Itt, meg itt voltam éppen, mikor hallottam, hogy tűz van. Azt gondoltam. . . Ez egy csodálatos sajátsága az embernek. Minden nagy szerencsétlenség alkalmával a saját holléte jut az eszébe, mikor a szerencsétlenség hírét hallotta. Vannak emberek, kik a szerencsétlen Erzsébet királyné haláláról ma is úgy emlékeznek meg, hogy hol hallották az első hirt s milyen volt annak szubjektív hatása. A második általános tünet az, hogy a csodálatos emberek majd mind ijedten emlegették, hogy mi történhetik most otthon. Persze, hogy a lakásuk olyan messze volt, hogy a láng látszhatott legfeljebb oda, de a veszély látása mindig a veszély gondolatát idézi fel. Különben pedig a tömegen a rémület csak egy ideig vett erőt s később a szó szoros értelmében uralkodni kezdett az akasztófa humor, mely szinte a fejveszettség által előidézett őrültség jellegét öltötte fel. A mint egy-egy szerencsétlen megkisérlette a leugrást s ájultan vagy holtan terült el, a tömeg tapsolni kezdett s éljenzésbe tört ki. Rosszul sikerült a szereplése a Lohengrin ruhája főparancsnoknak Szcerbovszkynak is, kinek egy munkás megmondta, hogy a ruháját hol igazgassa, itt pedig végezze a dolgát vagy menjen haza. Csodálatos, hogy csak most kezdenek rájönni ennek a derék operette alaknak a komikumára. Pedig milyen szép is volt, mikor az eloltott tűznél hófehér köpenyében megjelent, fogadta tisztjei raportját s megnézte, hogy a tűzoltók ruhái rendben vannak-e ? S annak a tűzoltónak haza kellett menni könyörtelen, kinek ruhája nem volt szabályszerű. Minden ember mai napig a megdöbbenés hangján beszélt a szörnyű esetről s a tűz helyéről ment a tömeg vendéglőbe, kávéházba. Hajnalig zsúfolva volt minden kávéház és minden vendéglő a közelben, annyira ment az emberi cinizmus, hogy a kerepesi-uti santánokban éjjel már kupiét énekeltek a tömegben történt szerelmi eseményekről. De nem volna teljes a kép, ha nem emlékeznünk meg a lapok működéséről. Még bele sem kapott a harmadik emeletbe a tűz s már a rikkancsok a második külön kiadással siettek a katasztróta közelébe.
