Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-29 / 196. szám
2 Szatmár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP iy(J3. augusztus 29. 1 yt5 szám. meg bárkinek az ünnepét. Ez eszme fekete lélekben, fekete tervek keresztül vitelére fogamzhatott meg csak. T.-Becs és vidékének népe sokkal tisztességesebb, sokkal komolyabb és értelmesebb, semhogy ilyenekkel vádolni is lehetne. Lehet, hogy vannak körök, a kiknek érdekében áll az ily hírek terjesztése, de ily fegyvert magunk ellen irányítani nem engedhetünk! 6. Végre elhatározza a községi gyűlés, hogy felhívást intéz az országos függetlenségi párt elnökéhez, Kossuth Ferenczhez, hogy ügyünket támogassa, pártjával együtt szerencséltesse községünket, tiszteljék jelenlétükkel kerületünket, jutalmazzák pártunkat, a mely megvédte e kerület szüzességét, ameny- nyiben hosszú ideig egyedüli függetlenségi kerület volt a megyében. Kelt T.-Becs, 1903. aug. 22. Közgyűlés megbízásából Kalós Péter, végrehójtó biz. elnök, id. Bay Ferenc?, Bornemisza Albert, Fülep Gábor, Bornemissza Áron. Az ezen jegyzőkönyvben foglalt és a község képviselőtestülete által egyhangúlag hozott határozatok híven fejezik ki a függetlenségi polgárság megbotránkozását a hatalom eljárása felett és világosan indokolják, hogy mi készteti a független polgárságot az igaz i Rákóczi-ünnepély megtartására. A két ünnep egy napon lesz. Meglátjuk, melyiknek ereje, melegsége, hatása lesz nagyobb ? SZÍNHÁZ — (A mai hangverseny.) Pop- pini Oliva operaénekesnö ma este tartja meg művészi hangversenyét a városi színházban. A közönség felcsigázott érdeklődéssel várta a mai napot, mert a bájos megjelenésű művésznőt olyan hírnév előzte meg, amely méltán váltotta ki a közönségből az érdeklődésnek azt a nagy mérvét, melyet csak kivételes esetekben tapasztalhatunk. A színházi jegyekre már eddig is annyi előjegyzés történt, hogy a nagyhatásúnak ígérkező hangverseny anyagi sikere már is biztosítva van. A fényes erkölcsi eredményt pedig az estély fogja igazolni. E helyen jegyezzük, hogy Poppini Oliva művésznő bejelentette Tankóczi Gyula rendőrfőkapitánynál, hogy mai hangversenyének tiszta jövedelmének ötven százalékát — szülővárosa iránti szeretetének kifejezést adandó, — a város szegényeinek adományozza. s Carmellini ismét előveszi a szerkesztő ur — orrából. Valamelyik ifjú munkatárs erősen debachál ez ellen: — Ez csak szemfényvesztés ! Állítsa meg Carmellini ur a zsebemben a pénzt, hogy hónap végén ne kelljen előleget kérni. Carmellini nem jön zavarba. Komoly képpel közeledik a kötekedő fiatalhoz és vésztjósló orvosi hangon meginti : — Ön menthetetlen. Ön hihetetlenül könnyelmű. Nézze kérem most is, nem nekem adná egyetlen óráját is ? Az ifjú meglepetten kap üres zsebéhez s Carmellini ur mosolyogva huzza ki az ifjú óráját a saját zsebéből. Felelősünk, kiről a „műhely“ bizalmas körében azt suttogják, hogy már semmi sem érdekli e földön; any- nyira blazirt, hogy az emberek közül éppen csak a főbe lőtt, akasztott és a vonat által elgázolt emberekről vesz tudomást, erős kétkedéssel nézi Carmellini ur mutatványait, melyek közül az első helyet foglalja el a gondolatolvasás. Végre a felelős is megszólal és lusta, bágyadt mosolylyal kérdó : — Ki tudná találni az én gondolatomat is ? Carmellini ur kissé irónikusan néz végig a felelősön, aztán szemrehányóan mondja: — Hogy lehet már valaki ilyen kegyetlen ? ! — Miért? — Mert szerkesztő ur most éppen arra gondolt, hogy milyen jó lenne ebben az uborka-szezonos világban egy vonatösszeütközés a Szatmár—Márama- rosi vonalon, húsz halott és legalább ötven sebesülttel. Felelősünk, aki rejtett gondolatait elárulva látta, elpirult, mint egy rajta- esipett panamista. Carmellini ur azonban letette az asztalra kiadóhivatali kisasszonyunk gyűrűjét, melyet gondolat- olvasás közben lopott le az ujjáról, s — távozott. A háttérben mindezt tágra nyilt szemekkel nézi egy rikkancs, s mikor Carmellini ur eltávozik, felsóhajt, keservesen :- Dejszen, csak tudnék én ilyen ügyesen s i n k ó f á 1 n i, nem bűvésznek mennék én akkor! Carmellini mester külömben: vasárnap és hétfőn, e hó 30. és 31-éh a „Pannóniába n“ tart nagyszabású büvészeti pszychológiai és kártyabiivé- szeti előadásokat, melyeket végig nézni, valóban élvezet. A Carmellini előadásai mindenkor élénk érdeklődésre tarthatnak igényt. az, mely a hatalomtól független polgárságot külön győzelmi emlékünnepély rendezésére készteti, hanem az a rideg, önző eljárás, melylyel a hatalom emberei a kurucz-világ arany betűkkel megörökített emléknapjának megünneplését kihasítani törekedtek a magyar nép lobogó érzésének köréből és meghamisítva a történelmi igazságot, kicsinyes és sértő helyi politikának akartak érvényt szerezni. Kétszáz hosszú esztendő pecsételte meg a történelmi tény igazságát, hogy a kuruczok Tisza-Becsnél aratták azt a dicsőséges győzelmet. A rövidlátó, gőgös hatalom ennek daczára akként intézkedett, hogy a nevezetes diadal emléke Tisza-Ujlakon örökittessék meg. Miért? Mert ez hizeleg egy főispán hiúságának és mert itt kényelmesebb a bankettre vágyó hivalalos apparátus részére a közlekedés és mert itten többen látják az emlékoszlopot. Arczulcsapták tehát ezzel a történelmet és a magyar nemzet ünnepélyét egy parancsszóra haptákba álló és engedelmeskedő hatalmi párt czéczó- jává sülyesztették. A függetleu magyar polgárság jobb érzése fellázadt a hatalomnak ezen túlkapásán és talpra állva, kife jezést ad az ő hamisítatlan igaz érzésének és az elkövetett nevetséges baklövést méltóságos önérzettel és a történelmi igazság iránt helyes érzékkel rektifikálni akarja. Ez az. oka annak, hogy a józan gondolkozásu magyar nép külön ünnepélyt rendez Tisza-Becsen. Ebben a tárgyban e hó 22-én Tisza-Becsen képviselőtestületi ülés volt, mely alkalommal a következő jegyzőkönyvet vették fel: Jegyzőkönyv, félvóletett Tisza- Becsen, 1903. aug. 22-én, a Luby Géza országos képviselő által összehívott községi gyűlésen, a megyei közgyűlésnek II. Rákóczi Ferencz t.-becsi győzelme emlékének Ugocsa megyében leendő elhelyezése felett hozott határozata tárgyában. Luby Géza bejelenti, hogy Szatmár vármegye közönsége 1903. aug. 21-én tartott közgyűlésén elhatározta, miszerint II. Rákóczi Ferencz t.-becsi győzelme 200 éves emlékének megörökítése czéljából közadakozásból emelendő emlék oszlopát T.-Cjlakon Ugocsa megyében állíttatja fel; a leleplezési ünnepet Ugocsamegye főispánja nyitja meg; a szónokok sorából kerületünk, pártunk, ev. ref. egyházunk ki van zárva ; az ünnepélyt követő közebéd és bál T.-Ujlakon tartatik meg. A megyei tiszti kar előre rágalmazza T.-Becs népét, midőn azon hirt terjeszti, hogy a felvonuló megyei üneeplő menetet itt meg akarják dobálni és verni. A községi gyűlés erre egyértelmü- leg a következő határozatot hozta: 1. Szatmár vármegye határozatával meghamisítja a történelmi hűseget; sérti a megye, a kerület és T.-Becs község lakossainak kegyeletét. Az adakozásra felhívó kérelemben valótlant állított, a mit nem teljesített, mert az emlékoszlopot kivitte a megye területéről és más megyének adja át, ennél fogva e határozat ellen tiltakozik és teljes erejéből támogatja a megyei füg getleségi pártnak T.-Becsen külön felállítandó győzelmi emlék oszlopának tervét. 2. A felállítandó emlékoszlop helyéül a t.-becsi templom czintermét jelöli ki. 3. Tiltakozása jeléül a hatalom parancsszava ellen, a leleplezési ünnepélyt szept. 20-ára tűzte ki. 4. Az eszme keresztül vitelére 1903. aug. 9-én T.-Becsen megválasztott végrehajtó bizottság működését helyesli és támogatja. 5. Felháborodással veszi tudomásul, hogy a község és kerület népét, Isten tudja miféle titkos szándékból rágalmazzák és képesnek tartják arra, hogy dobálással, verekedéssel zavarják SZATMÁRI ÉLET. Garmellini a szerkesztőségben. Kopognak. — Szabad ! S belép régi ismerősünk, Carmellini, oroszországi születésű német, jelenleg magyar honpolgár és bűvész. Udvariasan hajlong jobbra-balra, leteszi kalapját egyik munkatársunk viharedzett szalmakalapja mellé, fölemeli a szalmakalapot s közcsodálkozásra egy szivart talál alatta. A szalmakalap tulajdonosa maga csodálkozik rajta legjobban : — Kérem, nekem soha sem volt üyen különleges szivarom . . . — Annál jobban kellene reá vigyáznia, — inti Carmellini ur, a bámulatosan ügyes bűvész, s a finom szivart mosolyogva zsebre teszi. — No, még valamit, Carmellini ur, - biztatja most felcsigázott kíváncsisággal a redakczió. A művész elővesz egy tallért, azt az élével megállítja a kivasalt ingmellén. Majd egy koronát vesz ki a erszényéből, azt a homlokára illeszti . . . hókusz-pókusz ... a korona eltűnt . . . ÚJDONSÁGOK * A szatmárhegyi elemi iskola. Itt a szeptember, a beiratások hónapja. Az a 2—3 nap, a mit még e hóból kell lemorzsolnunk, olyan észrevétle nül eltűnik, mint a tavalyi hó. A hatóságnak pedig ez a szeptember ugyancsak sok gondot ad a szatmárhegyi iskolával, a hol — jóllehet már a beiratások kezdődnek — az állami iskola részére még mindig nincs hajlék. A gör. kath. egzház, mely a múlt évben szívességből csak eltűrte az iskolát a helyiségeiben, ez évre felmondta a barátságot. Ráadásul pedig a tanfelügyelőség ráirt a városra, hogy ez évben nem három, hanem hat helyiségre van szüksége. A város pedig meglehetősen tanácstalanul áll, mert nemhogy hatot, hanem még három helyiséget is nehéz előteremteni az uj állami iskolai épület elkés ütéséig. Pap Géza polgármester ma érkezik haza és igy csak ma fognak e halasztást nem tűrő ügyben határozni. Pethő György gazdasági tanácsos valamennyire már előkészítette a nehezen megoldható kérdést, a mennyiben a szatmárhegyi gör. kath. lelkészszel érintkezésbe lépett, aki kijelentette, hogy a fiúiskolát két hóra 200 koronáért hajlandó átengedni. Ugyanis ez az eset áll fenn a leányiskolára, melyet a fogyasztási szövetkezet, mely azt bérben bírja, ugyancsak 200 koronáért hajlandó két hóra átengedni. E tárgyban a tanács ma fog határozni. * A kertészeti kiállítás. A szatmári kertészeti kiállítás rendezőségének eddigi munkája nem volt minden eredmény nélkül. A kibocsájtott prospektusok és felhívások visszhangra találtak a gazdáknál, a kik tömegesen jelentkeznek, hogy a kiállításon részt vesznek. Eddig óriási a bejelentések száma, úgy, hogy a kiállítás tervezett pavilonjainak számát okvetlen szaporítani kell. A bejelentéseket a rendezőség szeptember 10-ig fogadja el, azontúl pedig megkezdik a csoportosítás munkáját. A kiállításon tudvalevőleg egy gyümölcs aszaló fog működni, a melynek vezetésével a földmivelés- ügyi miniszter tegnap Kovács János bocskói kertészeti tanítót bízta meg. Az aszalásnak ilyképpen való gyakorlati oktatása bizonyára nagy eredménynyel fog járni a, megye és a környék gyü- mölcs-értékesitésének föllenditésére. * A „Pannónia“ festési munkálatainak felülvizsgálata. A „Pannónia u festési munkálatait tegnap vizsgálta felül a középitkezési bizottság. A vizsgálatot két részben eszközölték, amennyiben villanyvilágitás mellett is látni akarta a bizottság a bizarr alapszínre festett plafon szinhatását. A mint előre látható volt, a bizottság egy cseppet sem lelkesedett a sajátságos ízlésre valló festési munkálatokért s a fényes kivilágítás mellett a plafon durva festése éppen hatástalan maradt, mint nappal. A hibát azonban most már nem lehet kikorrigálni és igy a bizottág — kénytelen-kelletlen — indítványozta, hogy a festőnek a 800 korona munkadij fizettessék ki. Közmunkáról lévén szó, csak sajnálni lehet, hogy a finomabb művészeti Ízlés még itt sem tudott érvényesülni. * Eltűnt gyermekek. A Szatmári főszolgabírói hivatalban tegnap két özvegy asszony jelentkezett. Köny- nyes volt a szemük s a beszédük is csaknem elhalt a bánattól. Panaszkodni jöttek, mert gyermekeik eltűntek. Az egyik asszony Boros Mihál yné, a másik Csaba Istvánná. Mindketten Udvari községbe valók. Bejelentették, hogy Boros János és Csaba Miklós nevű 14—14 éves gyermekeik tegnap eltávoztak a szülei háztól s azóta visz- sza nem tértek. A kétségbeesett anyák keresték eltűnt gyermekeiket, de sehol se találták őket. A főszolgabírói hivatal az összes megyei hatóságokat és környékbeli elöljáróságokat értesítette a gyermekek eltűnéseiről. A körözést is kiadták, a melyet a szomszédos vármegyék hatóságainak küldtek el. * Szülésznőket keresnek. A szakképzett, értelmes szülésznő igen fontos szerve a kifogástalan közegészségügyi viszonyok fenntartásának. A jó szülésznő igen sok esetben az orvost pótolja. Nem csoda tehát, ha keresik a jó szülésznőket. Szatmárvármegye szatmári járásában ez idő szerint tiz községben keresnek szülésznőket. A pályázni akarók forduljanak bővebb fel- világesitás végett a szatmári főszolgabírói hivatalhoz. * A Szatmruémeti Dalegyesület Zeneiskoljban a beiratások szept. 1., 2., 3., 4. és 5. napjain, mindenkor d. e. 9-től 12-ig fognak történni. Felvételt nyer mindenki, aki 8-ik életévét betöltötte és az olvasás, Írás és számolásban jártas. Nyolcz éven aluliak csak akkor vehetők fel, ha rendkívüli tehetséget tanúsítanak.A zeneiskolában van tanfolyam zongorára, hegedűre, gordonkára, gordonra, fúvó
