Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-13 / 184. szám

Szatmár, 1903. augusztus 13. Csütörtök. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. 6 kor. 3 kor. 1 kor. küldve: 16 kor. 8 kor. 4 kor. 2 kor. Fél évre Negyedévre Egy hóra Vidékre postán Egész évre Fél évre Negyedévre E gy hóra . Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Ka^ey-urczat06Sésgzám A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. POLITIKAI NAPILAP Meqjelenik.rnaponta (létíl kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabett árban-és egyezség'szerint, felvesz a kiadóhivatEü)1 K^jnczy-U 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Második évfolyam' 184- szám. Lapvezér: URAY GÉZ Főszerkesztő : B A R T H A KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁN Yl SÁNDOR A kormányválság. Nem bocsátkozunk semmiféle birálatba, mert azt hisszük, hogy a jelen helyzetben a közönség nem kiváncsi semmiféle véleményre, sem a mienkre, sem másokéra; most mindenki csak arra kiváncsi, hogy van-e valami újság és mi ez az új­ság ? Erre a kérdésre akarunk vá­laszolni, mikor megrajzoljuk a hely­zet képét informácziók alapján. Le­het, hogy a kialakulás más lesz, mint a mai kép után várni lehetne, de az bizonyos, hogy a kép, me­lyet nyújtani szándékozunk, ma tel­jesen megfelel a helyzetnek. Mielőtt rátérnék annak tagla­lására, hogy ki lesz a miniszterel­nök és kik lesznek miniszterei, fog­lalkoznunk kell a pártok magatar­tásával. * (A pártok magatartása.) Előtérben áll a szabadelvüpárt, miután kétségtelen, hogy ennek sorai­ból fognak — talán egyetlen kivételé­vel — kikerülni mindazok, a kiket a király meg fog hallgatni, ennek sorai bői fognak kikerülni miniszterelnökös tői az uj kabinet összes tagjai. A sza badelvüpártban természetesen igen nagy a forongás. Ezúttal kivételesen nemcsak a személyes kérdés izgatja a pártot, hanem az is, hogy milyen alap­ra kell helyezkednie az uj kormány nyal. Sőt akadtak olyanok is, akik irányt akartak adni a koronának és a megbízandó miniszterelnöknek a jövő kormányzási alap tekintetében. Azt tervezgették, hogy a hét vala­melyik estéjén, mindenesetre a király idejövetele, illetőleg a politikusok meg­hallgatása előtt pártértekezletet tarta­nak és ezen a debreczeni szabadelvű párt programmját, ha lehet egész­ben az országos szabadelvüpárt programmjívá avatják és ezzel a nemzeti követelések tárgyában maguk­hoz ragadják a vezetést és elhárítják magukról azt a gyanút, hogy ők alfa dályozzák meg a nemzeti óhajok meg­valósulását. A terv azonban csak terv maradt; megvalósulásából semmi sem lesz. A párt elnöksége nem elég ön­álló, hogy a kormány engedélye nélkül ha mindjárt csak ideiglenes kormány­ról is van szó, értekezletet merjen ősz szehivni; tehát kérdést intézett az ideiglenes miniszterelnökhöz és miután ő azt mondta, hogy az értekezletnek nem volna semmi czélja, a pártkülömbb- ség is azonnal czéltalannak mondta az értekezletet, sőt azzal ütötte el a dol­got, hogy legfelsőbb helyen rossz benyomást tenne, ha a párt a válság közepette állást foglalna és mint egy prejudikálni akarna a korona elhatáro­zásának ; azt is mondták, hogy a debreczeni álláspont proklamálása ez ellenzéki álláspont diadalát, ille­tőleg kisajátítását jelentené, és a párt félszeg helyzetbe jönne, ha utóbb a királyi döntés után kevesebb ered­ménynyel is be kellene érnie. Legális elnökség nélkül az érte­kezletnek inkább forradalmi jellege volna és pártbomlásra vezetne. „Párt­bomlás“ — ez a nagy mumus, ezzel lefegyvereznek mindenkit, nem akarnak bomlani, mert hatalmuknak rögtön vége, mihelyt a bomlási processus megindul, mert hirtelen három párt is alakulna a nagy tömegből és egy sem volna kor­mányképes. A pártértekezlet terve tehát abban maradt. (Három irányzat.) A forrongás másik része már személyes motívumokra megy vissza; azaz, hogy ez sem egészen: mert a személyekkel csak annyiban függ össze, a mennyiben az egyes csoportok az ő felfogásuknak megfelelő egyéniséget akarnának a kormány élén látni. Főleg három irány van, mely szeretné a hege­móniát elnyerni. Az egyik a régi sza­badelvű irány, a másik az úgyneve­zett kaszinópárt határozott konzerva­tív irányú és a kettő között áll a nemzeti­párt, mely ma is kifejezetten vegyülök a két irány között; talán lényegileg közelebb áll a konzervativekhez, de külső nyilvánulásaiban határozottan szabdelvünek akar mutatkozni. Egyelőre tehát mind a három frakció oda fog törekedni, hogy az ő embere nyerje el miniszterelnökségei; de már abban egyetértenek, hogy a minisztériumnak úgy kell alakulnia, hogy a másik kettő­nek miniszterjelöltjei és oszlopos em­berei bent legyenek a kabinetben, hogy a párt együtt maradhasson és a kabi­net tényleges kifejezője legyen a pár­tatlan összes véleményeknek. A minisz- terliszták, a melyeket kombinálnak, nevek tekintetében teljesen egyeznek és csak a sorrendben térnek el egy­mástól, a mennyiben hol az egyik, hol a másik név áll a lista élén. Ilyen formán már ma is biztosra lehet venni, hogy a szabadelvű párt bele fog nyugodni bárminő minisz­terelnökségbe és arra az esetre, ha a tárczákat az előzetes kombináczióknak megfelelőleg fogják betölteni, nemcsak szecesszió nem lesz — bárki legyen a miniszterelnök, — hanem egyesek is alig fognak a pártból kilépni. (A függetlenségi-párt.) A függetlenségi-párt álláspontja ismeretes; ez az álláspont nem válto­zott és nem változik. A párt nemzeti engedmények nélkül nem fog lesze­relni senkivel szemben sem, még ha szabad kezet adnának neki arra. hogy jelölje ki a miniszterelnököt. Az enged­mények mérve iránt azonban a párt nem áll oly merev álláspontban, hogy a megegyezést kizártnak kellene tartani. Itt már sok függ az uj miniszterelnök egyéniségétől és megbízhatóságától. Ha az uj miniszterelnök pozitiv engedmé­nyekkel köszönt be és az esetleg azon­nal nem teljesíthető kívánságok fokoza­tos kielégítést megéri; a béke megkö­tése — mindaddig az egyéni megbíz­hatóság feltételezése mellett — lehet­séges lesz. A pártnak különben óhajtá­sa volna, hogy az uj ember ne tárgyal­jon egyes politikusokkal, sem a párt­vezetőségekkel külőn-külön, hanem hív­jon össze pártközi értekezletet; ott tör­ténjenek megállapodások és ezek kerül­jenek még a kormány hivatalos bemu­tatkozása előtt az egyes pártkörök el­bírálása alá, úgy hogy a parlement megnyitása napján tiszta legyen a hely­zet és az uj alakulás nyomán ne jár­jon semmiféle meglepetés és ne legyen a kormányprogramm más, mint a mi az előzetesen egyezkedő dezignált mi­niszterelnök programmja volt. Abból, hogy a párt valamelyik tagja a korona elé hivassék, bajosan lehet valami, még abban az esetben sem, ha a koronában meg volna a haj­landóság a meghívás kibocsátására. A párt delegáltja természetszerűen nem lehetne más, mint Kossuth Ferencz, ő pedig addig nem mehet a király elé, mig az udvar és kormány elutasítanak maguktól mindent, a mi Kossuth La­jos emlékének tiszteletben tartásával jár. Mint kuriózumot feljegyezzük azt is, hogy a párt egyik igen tekintélyes tagja felvette azt az eszmét, hogy nem volna-e czélszerü, ha nemzeti koali- cziós kabinet alakulna és abba el­veinek teljes épségben tartásával a függetlenségi párt is belemenne; a párt vezető férfiai azonban ezt a tervet legalább is korainak tartották és ezért az illető párt-tag egyelőre elej­tette, a mi helyes is volt, mert ez a koaliczió egyet jelentene a bihari pon tok felfüggesztésével, mely annak ide­jén egyszerűen fölemésztett egy nagy függetlenségi pártot. A párttagok legtöbbje különben elhagyta a fővárost és megnyugodott abban, hogy szükség esetén az elnök­ség táviratilag fel fogja őket ismét hivni. A párt természetesen fölötte ör­vend a Khuen-Hóderváry-kabinet buká­sán, de azért el nem bizza magát és elég erőt is érez magában, hogy ezen­túl is útját állja minden alakulásnak, mely nem számolna kellően a nemzet óhajaival és jogaival. (A néppárt.) A néppártban legfeljebb négy ember van, a ki fenn akarja tar­tani a felekezeti jelleget. Még Mól nár János is, a párt megalapítója és volt elnöke, a radikális nemzeti alapra állott. Zichy Jánosék arról álmodoznak, hogy ők át fogják gyúrni a szabadelvű pártot konzer vativ párttá és Zichy János maga már miniszternek, kissé távolabb jövőben miniszterelnöknek látja ma­gát. Zichyék nem fognak bemenni a szabadelvű-pártba: Zichy Jánost, noha erősen kolportálják a fairt nem fogják tanácsadásra a király­hoz hivni. Ha konzervatív pártot akar alakitani, jól teszi, de ez csak kü­lön és uj párt lehet, melybe a kon­zervatív mágnások is beléphetnek, a kik jelenleg a szabadelvű-pártban vannak. (Ki lesz a miniszterelnök ?) A döntés közeledtével mind szü- kebb körre szorulnak a kombinácziók. Ma jóformán csak egy jelölt van. A múlt szerdai minisztertanács után még úgy volt, hogy gróf Khuen Andrássy Gyulát fogja utódul ajánlani. A mint ezt már szombaton megírtuk, a múlt heti kétszeri kihallgatás során nem jött szóba az utód kérdése. A péntek este tartott minisztertanácsban pedig Khuen gróf nézete is megváltozott: beavatottak állitása szerint Lukács László volt az, aki kapaczitálta Khuent, hogy Apponyi Albert grófot ajánlja a koronának. Innen eredhetett az a hir, hogy gróf Khuen máris ajánlotta Apponyit. Ez nem áll, de biztos, hogy gróf Khuen a mai, szerdai kihallgatás alkalmával Apponyit ajánlotta. Lukács Lászlóról már egyik-másik lap megírta, hogy nem vállalkozik a miniszterelnökségre; de azért igen sokan hiszik, hogy mégis ő lesz a miniszterelnök és azt azzal- in­dokolják, hogy ime Lukacs a válságos napokat Ischlbe tölti. Ez pedig nem indok, mert tény az, hogy Lukács csak azért marad a czukorügy elintézése után Ischlbe, mert mindennapos baráti köre most íschlben van és ebben a körben akar nehány napi pihenőt tartani. Feltett szándéka, hogy arra az esetre, ha a király őt a kabinet- alakitással meg akarná bízni, vagy vé­leményét kérné, egyenesen és egysze­rűen Apponyit ajánlaná. Már tegnap jeleztük, hogy legfelsőbb helyen még csak Lukács és Apponyi között inga­doznak és ha most Lukács is, Khuen is határozottan Apponyit fogják aján­lani, szinte biztosra is lehet venni, hogy Apponyi lesz az, akinek a király a miniszterelnökséget kínálni fogja. Más kérdés az, hogy Apponyinak mód­jában lesz-e a felkínált elnökséget elfogadni ? Teljesen megbízható forrásból vesszük a hirt, hogy Apponyi csak ab­ban az esetben fogadja el a megbí­zást, ha a korona felhatalmazza öt arra, hogy teljes biztonsággal programm- jába veheti mindazt, a mit Szentiványi az ő ismeretes 7 pontjában formulá- zott, valamint ezenfelül a magyar nyelv behozatalát a katonai bíráskodásban. Végül pedig engedély kell neki arra, hogy jogosnak és törvényesnek jelez­hesse, a magyar vezényszót is kilátás­ba helyezhesse, hogy ezt is meg fogja valósítani, ha erre az időt alkalmas­nak és elérkezettnek fogja látni. Miután nem tudni, hogy a kato­nai tanácsadók miféle véleményt adtak és még kevésbbé tudni, hogy ő Fel­sége mit és mennyit fogadott el ezek­ből a tanácsokból, még kétes, hogy Apponyi megkapja-e mindezekre a felhatalmazást ? A miniszterelnök személyére vo­natkozólag tehát csak az biztos, hogy a király első sorban Apponyit meg fogja kinálni a miniszterelnökség­gel, melyet azonban Apponyi csak a jelzett esetben fogadja el. Mig tehát az a kérdés nem dől el, hogy mit kon- czedál vagy nem konczedál a korona a nemzeti téren, addig Apponyi az egyetlen pozitiv jetölt. Mint különös és érdekes dolgot kiemeljük azt, hogy kezdettől fogva teljesen tiszta helyzetet akar kiráiy és nemzet között és ez iránt is előfogja adni nézetét. Apponyi barátai attól félnek, hogy ő oly erősen fog ragasz­kodni álláspontjához, hogy a királynak bajos lesz öt megbízni. Arra az esetre gróf Csáky Albint tipelik miniszter- elnöknek. (Meghívások.) Ma már méteres listák vannak arról, hogy kiket fognak meghívni a király elé. Konstatálják, hogy Wekerle Sándor egyik listában sem szerepel és u —• tegnap megírtuk, hogy csak akkor fogna hogy mi mar Wekerle meghívása

Next

/
Thumbnails
Contents