Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-06 / 178. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP 1903. augusztus 6. 178 szára. páryt. Szapárinak a miniszterelnökkel való találkozását, úgy adja elő, a mint a miniszterelnök és Andrássy Gyula gróf is elmondotta a bizottság előtt. Az ülés késő este folyik. TÁVIRATOK. Szerelmi dráma Pozsonyban Pozsony, augusztus 5. (Saját tudósítónktól.) Ma itt véres családi dráma játszódott le. Marschall Károly tekintélyes nagyiparos először nejét, aztán önmagát lőtte agyon. Mindaketten meghaltak. — Marshallt családi viszálykodása vitte e borzasztó lépésre. Halálthozó záporeső. Budapest, augusztus 5. (Saját tudósítónktól.) Port-Artnrból érkezett jelentések szerint Csifu kinai városban óriási záporeső volt. a melynek 700 ember esett áldozatul. Az iszonyú esőzés a termőföldeken rengeteg kárt okozott. A város lakossága koldusbotra jutott. Viharos értekezlet. A Rákóczi-emlék bizottság ülése. Szatmár, augusztus 5. (Saját tudósítónktól.) A tisza- becsi győzelem emlékét megörökitő nagy bizottság tegnap délelőtt ismét népes értekezletet tartott Szatmár város székházának nagy termében. Az ülésen újra kifejezésre jutott az az általános nagy lelkesedés, a mely a tiszabecsi nagy nap megörökítésének eszméjét a legelső percztől kezdve kisérte. Csupa tűz, szenvedély, lángoló hazaszeretet beszélt mindenkiből, igaz, őszinte ragaszkodás volt a felszólalók szavaiban, a melylyel a nagy Rákóczi emlékei iránt viseltetnek. És talán ennek lehetne betudni ama viharos jeleneteknek egész seregét, a mely az ülésen végig vonult. A tegnapi értekezletnek különben még más érdekessége is volt. Kepes Sándor szinyér-váraljai bányatulajdonos és szobrász, a ki az eddigi terveket elkészítette, bemutatta a hatalmas emlékmű kicsinyben kidolgozott mintáját. Az emlékmű ebben a formában is sokat mutat. Az eredeti nagyságban pedig egyenesen vetekedni fog a Pusztaszeren felállított millenáris emlékkel. Az ülésen megállapították a leleplezés napját is és kidolgozták az ünnepségek műsorát. E pontnál valóságos vihar száguldott végig az értekezleten. Luby Géza országos képviselő a szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt elnöke ugyanis azt indítványozta, hogy a múlt hóban megtartott értekezleten előterjesztett s a vármegye függetlenségi és 48-as pártjának ünneplésére vonatkozó megálla podásait, melyeket már elfogadtak, szintén vonjuk bele a leleplezési programúiba. Az indítványra Nagy László alispán, elnök, kitérő választ adott. Erre Luby Géza kijelentette, hogy a függetlenségi párt nem fog együtt ünnepelni a vármegyével, hanem igenis külön rendez ünnepséget, a mely illő és méltó lesz a párthoz. Luby Géza szavaira Nagy László alispán lakonikus egyszerűséggel elég tapintatlanul azt vágta oda : — Tudomásul vesszük, tessék külön ünnepelni s ha úgy tetszik, tessék még egy emléket felállítani. Az ülésről részletes tudósításunk a következő : (A gyűjtés eredménye.) A Rákóczi-emlék bizottság tegnapi értekezletén Nagy László alispán elnökölt. Az ülés megnyitása után, elnök bejelentette a bizottságnak, hogy az emlékműre való gyűjtést néhány hét óta megindították. Kibocsájtottak összesen 1300 darab gyüjtőivet, a melyből eddig 250 érkezett vissza. A gyüjtőiveken eddig 2527 kor. 62 fillér folyt be. Ezek után az emlékmű költségeit igy osztották meg: Ugocsa vármegye 2000 koronát, Szatmár város 1000 koronát, Szatmárvármegve pedig 7—8 ezer koronát szavaznak meg. Elnöklő alispán kijelentette, hogy ismeri a vármegye jelenlegi pénzügyi helyzetét, azért a megszavazandó ösz- szeg nagyságára nézve nem tud határozott feleletet adni, de hiszi, hogy ha ez emlékmű vasrácsozatának a költségeit egyelőre elhagyják, a hiányzó összeget okvetlen megszavazzák. Az ülés tudomásul vette az alispán bejelentését. Ezután Léuárd István dr. állott fel szólásra. A múlt hónapban megtartott ülésre utalt, a melyen az emlékmű felállításának költségeit Szatmár, Ugocsa és Szatmár-Németi város közönsége között osztották meg. Ő mint a város megbízottja 1000 koronát vállalt magára Szatmár város nevében, s meglepetve látta a bizottság múlt üléséről felvett jegyzőkönyvéből, hogy Szatmár várost 2000 koronáig terhelték meg. A jegyzőkönyv á tanács ülésen szintén meglepetést keltett. Kijelenti, hogy a további félreértések elkerülése végett csak 1000 korona erejéig érdekelheti Szatmár városát. Megjegyzi, hogy rosszhiszeműséggel senkit sem akar vádolni s szerinte annak tudható be a tévedés, hogy a múlt ülésen e vitás kérdésben elértették a szavát. Ennek helyreigazítását kéri. Nagy László alispán kéri, hogy e félreértés fölött a bizottság ne vitat kozzék, mert világosan látható, hogy tévedés forog fenn. A helyreigazítást Szatmár város tanácsával közölni fogják. Nagy Sándor h. elnök a saját erkölcsi reputáczióját látja megsértve a kérdésben, azért tisztázni kívánja, nehogy őt rossz hiszemüséggel gyanúsítsák. Lénárd István dr. ismételten kijelenti, hogy távol áll tőle a gyanúsítás gondolata. (Az emlékmű mintája.) Ezután Nagy Sándor t. b. megyei főjegyző, h. elnök bemutatta a bizottságnak a Tíszabecsen felállítandó emlákmü mintáját, a melyet Iíepes Sándor a tervek szerint készített el. Az emlékmű mintája trachitból készült s a földbe építendő alapon 8 méternyi magasságban emelkedik maga az emlék oszlop, a melynek tetején egy golyón a turul madár terjeszti széjjel szárnyait, Az emlék elő lapján három fekete márvány tábla, a melyek egyikén e fölirás áll: Istenért, Hazáért, Szabadságért ! A II. Rákóczi Ferencz 1703. évi julius 14. Tiszabecsi győzd-1 mének 200 éves Emlékezetére. A második lapon kurucz zászlók és fegyverekből álló díszítés lesz. A harmadik felírása pedig a következő: Emeltette Szatmár Ugocsa vármegyék és Szatmár-Németi sz. kir. város hazafias közönsége 1904. julius 14. Nagy László alispán egy uj emlékmű tervezetet mutatott be, a melyet Tatorján István szobrász készített. Az értekezlet az uj terv fölött, tekintve hogy a műit ülésen már a Kepes Sándor által elkészített tervet elfogadta és arra való tekintettel is, hogy Tatorján terve 1000 koronával emeli a költségeket, napirendre tért. Lénárd István dr. szólalt fel újból. Megkérdezte Nagy László alispántól, hogy Szatmár vármegye menynyivel fog a költségekhez hozzá járulni? Megadják-e a 8000 koronát? Nagy László kijelentette, hogy erre nézve nem nyilatkozhatik, az ösz- szeg nagyságát határozatilag ki nem mondhatja. Majd bejelenti, hogy ha az emlékművön elhelyezendő turulmadár mintegy 2 méter nagyságú lesz és 1600 koronába kerül. Kérdezi a bizottságtól, hogy nem gondolják e előnyösnek, ha a turul vasból készülne és bearanyoznák? Ez a forma olcsóbb volna. Nagy Sándor nem ajánlja, mert az aranyozást idöközönkint meg kell újítani, ez pedig sok pénzbe kerül. A bizottság egyhangúlag a bronz- turul madár elkészítését határozta el. Elnök ezután határozatilag kimondotta, hogy a Kepes-féle tervet kivitelre elfogadják es 11 ezer korona költséggel elkészíttetik. (A leleplezési ünnep.) Az értekezlet ezután az emlékmű leleplezésének napját állapította meg. Kepes Sándor szerint az emlékmű és a turul madár a jövő hó közepén teljesen elkészül s kéri a határnapot azután megállapítani. Nagy László alispán indítványozza, hogy a leleplezést szeptember hó 20-án tartsák meg. Az értekezlet elfogadta a javaslatot. Ezután áttértek a leleplezési ünnepség programmjának megállapítására. Nagy László alispán szerint a Programm igy volna megállapítható :, 1. Ünnepi beszéd tartja Csáky László gróf, Ugocsa vármegye főispánja. 2. Szatmárvármegye részéről beszélne Domahidy István. Beszédet intéz még Szatmár város képviselője. Végül szavalat, tartja Illyés Bálint országos képviselő, Szatmárvármegye szülöttje. Az indítvány ellen Domahidy István szólalt fel. Nem látja indokoltnak, hogy Csáky gróf Ugocsa vármegye főispánja tartja a beszédet. Az emlékmű eszméje — úgymond — Szatmárvármegyéé s joggal mondható, hogy e vármegye fáradozott a legtöbbet a megteremtésen, igy tehát szatmármegyei embernek kell az ünnepi beszédet mondani. Nagy László alispán etikette kérdésnek nyilvánítja a felszólítást és szerinte, ha már ettiketről beszélnek, akkor méltán Csáky gróf főispánt kell felkérni az ünnepi beszéd megtartására, mert a leleplezés Ugocsa vármegye területén lesz. Kéri, hogy ezt a bizottság tekintetbe véve, fogadja el az indítványozott műsort. Az értekezlet elfogadta a javaslatot. (A vihar.) Luby Géza országgyűlési képviselő szólott az ünnepély programmjá- hoz. A múlt ülésen — úgymond — azt határozta a bizottság, hogy a szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt is a leleplezési ünnepkor tartja meg Rákóczi ünnepét. A programmot akkor jegyzőkönyvbe vették s most azt látja, hogy a függetlenségi pártot kihagyják. Kijelenti tehát pártja nevében, hogy a párt külön fog ünnepelni a leleplezésen. Az ülésen erre nagy lárma keletkezett s a nagy zajbnn Nagy László alispán azt válaszolta Luby Gézának : — Tudomásul vesszük a külön ünnepet és ha úgy tetszik tessék még egy másik emléket is állítani. A zaj az alispán szavaira még nagyobb lett, a melyet Domahidy István birt csak túl kiáltani. Domahidy István szerint az ünnepélyen nem pártérdekből és politikából, de hazafiság- ból kell megjelenni, ezért helyteleníti Luby Géza kijelentését. Luby Géza ragaszkodik ahhoz, hogy a függetlenségi párt külön ünnepel s azt tette még hozzá, hogy a leleplezésen testületileg meg fog jelenni. Ezzel az ülés véget ért. SZÍNHÁZ — Színészet Máramaros-Szi- geteu. Makó Lajos színigazgató deb- reczeni társulatával kedvező auspicziu- mok között kezdette meg működését Mármarosszigeten. A közönség érdeklődése a szokottnál is melegebben nyilatkozott meg s tetemes bérlettel rótta le a színtársulatba vetett bizalmát a Muzsacsarnok pénztáránál. Ez az érdeklődés valóságos lázba ment át már az első előadás előtt, úgy, hogy a megnyitó Bob herczegre előtte való nap minden jegy elfogyott. Az előadás a vakáczióban jól kipihent erőkkel pompásan ment s ennek daczára az operett — csodálatosképen — nem aratott olyan nagy sikert, mint Deb- reczenben s általában máshol mindenütt. A bemutató előadáson a szereplők mindannyia között legnagyobb tetszésben a K. Hegyi Lili szereplése részesült, a kinek ez estén határozottan fényes sikere volt. Felhő Rózsi is nagyon tetszett, de a múltak emlékei és elfogultságának hatása alatt állók szeretik emlegetni az ott nagyen kedvelt Komlóssy Emmát, Krémer Jenőt, a szigeti közönség régi ismerősét barátságosan fogadták s kupiéi külünösen nagy tetszésben részesültek. ÚJDONSÁGOK Egyrs - kilenczvennégy. Fogadások a pápa választásra. Hogy a játék a mai modern világ-berendezésben minő mérveket ölt: igen érdekes bizonyság erre nézve az a 2 hét óta tartó lázas mozgalom, mely a római tőzsdefórumon az uj pápa személyére megindult és amely kedden este óriási meglepetéssel befejezést nyert. Ismerjük a totalizateurt. Ennek az a lényege, hogy egy sportegylet szabadalmat nyer olyan bank felállítására, mely a kiszámítandó kvóta arányában kétszeresen, háromszorosan, tízszeresen, ötvenszeresen stb. fizet egy olyan jegy bemutatása ellenében, melyre a sport játékában győztes név van írva. Ez a név lehet vagy egy ember neve — például vivő, tornászó, korcsolyázó, úszó, kerékpározó, sakkozó neve, vagy lehet egy állati név például egy versenyló neve. Már most a bank a befizetett tétekből mindenekelőtt leüt egy jókora összeget saját pénztára javára, — a többit kiosztja a közönség között és igy a helyzet az, hogy a bank mindig nyer és a közönség mindig vészit, mert csakis egymástól nyernek és nyerhetnek. Ámde a totalizateurrel kapcsolatban élelmes és pénzes emberek megteremtették a játéknak egy másik nemét: az úgynevezett, könyv fogadásokat.“ — Ez már igazi nagy és hazard játék, ahol nemcsak az egyik fél sokat nyer, a másik fél viszont sokat vészit. Ez a bokmakkerek játéka. Egy bankár, akinek sok a pénze, előveszi kis zsebkönyvét és egy tiszta lapra ráírja a játékban résztvevők neveit. Minden név után kettős pontot tesz és azután a nagy közönség közé vegyül. Az ügynökök által a közönség megtudja, hogy a bankár ur annak vagy ennek a versenyzőnek győzelme esetén a tét hányszorosát hajlandó kifizetni. Azután megtörténik a fogadás, amelynél természetesen a bankár ur úgy fog eljárni, hogy a kevésbé favorizált versenyzők győzelme esetére nagyobb és nagyobb összegeket köteles fizetni — a szerint, amint a versenyzőnek a
