Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-09 / 7. szám

Szatmér, 1903. január 9. & Péntek. ^ Második évfolyam, 7. szárp. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva Egész évre . 12 kor. 6 kor. 3 kor. 1 kor. Fél évre Negyedévre Egy hóra . Vidékre postán küldy*; Egész évre . . 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. £gyes szám éra 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség : Felelős szerkesztő: Kiadja: Kiadóhivatal Kazinczy-utcza 6. szám. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. A magyar kultúra. Szatmár, jan. 8. Igenis, a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter költségvetését elfo­gadja az ellenzék is. Amikor a magyar nyelvnek, a magyar műve­lődésnek terjesztéséről van szó, akkor leomlanak a pártokat elválasztó falak és minden magyar ember lelkese­déssel viszi filléreit a haza oltárára. Csak azt restelhetjük, csak azért pirulhatunk, hogy többet nem irá­nyoznak elő a magyar kultúra ter­jesztésére, hogy nem tudunk a taní­tóknak, a haladás lelkes apostolai­nak független életet biztosítani, hogy nincs erőnk elegendő templomot építeni, ahol Magyarország egykori nagyságáról s népünk nagy jövőjé­ről prédikáljanak lelkes apostolok s a hazafiság tüzében megaezélozzák minden fiát e hazának. A közoktatásügyi miniszter kö­szönettel fogadja az elismerő sza­vakat. 0 minden valószínűség sze­rint legjobban érzi, hogy minden igyekezete hiába való és hajótörést szenved, mert magas kultúrája csakis a független, önálló Magyarországnak lehet, mely nem pazarolja el minden erejét idegen érdekek szolgálatában. Amig szövetségben vagyunk Ausztriá­val, amig minden vérünket kiszívja az osztrák — addig hiábavaló min. den kapaszkodásunk, minden erő­HARSÁNYI SÁNDOR. feszitésünk, addig nem fejlődhet és nem terjedhet a magyar műveltség Ha a közös hadsereg tisztjeinek fizetését kell felemelni — akkor van pénzünk. Ha a magyar nép szabadsága ellen harezoló osztrák, cseh, oláh, szerb vérebeknek nyug­dijat kell adni — akkor van pén­zünk. Ha a császárnak van fizetés­emelésre szüksége, akkor is van pénzünk. De a legszükségesebb kul­turális előrehaladás biztositására nincsen anyagi erőnk. Fát vág télen, kapál, kaszál nyáron a magyar tanító, mert munkással nem nevel­tetheti meg kertjét. Nemcsak a ma­gyar kultúrának napszámosa ő, ha­nem önmagának is durva, nehéz munkában telik el az élete s a nyomasztó anyagi gondok kiűznek a leikéből minden idealizmust, minden nemességet. Keserű, világgyülölő ember válik belőle s bizony az ilyen tanító oktatásából nem sok hasznos dolgot tanulnak a növendékek. Magyarország mindenkori köz oktatásügyi miniszterének erősen meg van kötve a keze. A nemzetiségek­kel szemben a veszedelmesen rossz nemzetiségi törvények miatt nem léphet fel erélyesen s csupán utaz­gatásokkal nem lehet a magyar kul­túrát terjeszteni. így történik aztán, hogy az oláh diákok megkoszorúz­zák a Janku sírját a magyarok gya- lázása közben így fújhatják Magyar­A SZERKESZTŐSÉG. ország minden városában büntetlenül a császár-himnuszt. így történhetik meg azután, hogy örül az egész magyar nemzet, amikor nehány honvédtiszt, bármilyen szerény for­mában is, tiltakozik a Gotterhalte eben. Milyen nagy dolog, mennyire féltjük a vitéz urakat! Még nem is merünk tapsolni hazafiságukhoz. Pedig ez nagyon fáj nekünk. Magyarországon a közoktatás- ügyi tárcza az utolsó. Amit báró Fejérvárv akar, ha mindjárt az ujonczlétszám emeléséről is van szó — az megtörténik. Ha Wlassies iskolákat akar építtetni, arra nincs pénz. Panaszkodnak, hogy sok a középiskola, hogy a tudományos pá­lyára seregestől tódul az ifjúság. Szent igaz. Sőt az is igaz, hogy ez helytelen is, haszontalan is. De hol van az az ezer állami elemi iskola, melynek fejlesztését az ezredéves ünnepségek alatt határozta el a r. "izet? Mikor állítják fel ezeket? Hányat állítanak fel egy esztendő­ben? Hol állítják fel? Gondolnak-e a nemzetiségi vidékre s mit tesz a közoktatásügyi miniszter, amikor látja, hogy valahány idegen ajkú faluban megnyílik az állam iskolája, ott a nemzetiségek is rögtön meg­nyitják az iskolájukat. A tanfelügye­lőknek évenként 300 —400, de még nagyon sok vidéken több iskolát is kell látogatniok. Hát engedelrnet Kazinczy-U. 6. hová az előfizetések és a lap szét I küldésére vonatkozó felszólalások intézendök. kérünk, de itt lehetetlen az ellen­őrzést gyakorolni. Ez képtelenség, nem is szólva arról, hogy a nemze­tiségi törvény csak alig enged, csak kerülő utón enged, vagy jobban mondva, nem is enged beavatkozást a magyar kormánynak a nemzeti­ségi iskola belső ügyeibe. Ilyen viszonyok között nem lehet a magyar kultúrát terjeszteni. És akármilyen erős kezű, nagyeszű miniszternek minden igyekezete és akarata csak jámbor szándék marad. A nemzet vérkeringését másfelé kell terelni, mert különben elsorvad a nemzet testének minden tagja. TÁVIRATOK. A két miniszterelnök kitüntetése. Becs, január 8. (Saját tudó­sítónktól.) Egy bécsi könyomatos értesülése szerint a király Körbert császári kézirattal kitünteti a ki­egyezésmegkötése körüli érdemeiért,. Széli Kálmánt pedig gróíi rangra emeli. A szerelem őrültje Grácz, január V. (Saját tudó­sítónktól.) Gráczban egy Kralt Frigyes nevű 41 éves magánhiva­talnok kihivatta az utczára egy nagy kávéház tulajdonosának nejét, akit TÁRCZA. Mese a szerelemről. Irta: Biró János. Kristálytiszta, mezzoszoprán hang énekelt a szerelemről. Bánatos, ke­sergő volt a dal, halkan hangzott az ének és a szonórus hangokban, amelyek messze szállottak az illatos tavaszi es­tén, benne volt egy magános lélek pa­naszos meginditó vágyódása. A zon­gora lágy akkordokban kisérte a dalt : Mindörökké egymást keressük, Egy ut marad mindig a mi utunk, Egymásra vágyunk mindig szüntelen S egymással még sem találkozunk. Halkan, lágyan hangzott el az ismeretlen ének utolsó szava, mintha könybefuló sóhajtás volna. A félhomályos, elhagyatott szalon parfümös levegőjében még ott vibrál­tak az édes hangok, mikor a férfi be­lépett. Mintha szentélybe lépett volna. A leány ott ült a zongoránál s maga elé nézett ölhetett kezekkel, aranyszöke haja kisugárzott a félho­mályból és karcsú alakjára csodálatos fénypászmákat vetett a lámpa halvány világát boritó kristály. * az elhagyott szalon hasonlított egy csendes szigethez, a zajló oczeán- ban. A palotában estély volt, a tágas termekben szindus, pompázó ruhákban, asszonyok és leányok tánezoltak, flir- teltek mindenfelé a pálmák alatt, ahol megtört a csillárok fénye, szerelmes párok súgtak össze. Sóhajaiktól mámo­ros, izzó volt a levegő ... de sóhaj­tásuk nem volt panaszos. A fényes társaságban a mámor­tól, örömtől, szerelemtől ketten voltak idegenek . . . barna volt a férfi és sö­tét szemű — aranyszőke karcsú a leány és halvány mindkettő. Párjára valahogy egyik sem talált még. Idegenül, czöltalanul bolyongtak a szerelmes sokaságban s a szivük megtelt lopva, észrevétlen vágyódás­sal, czéltalan, fájdalmas szerelem­mel ... Az elhagyott szalont megta­lálta a leány. Leült a zongorához, szó­rakozottan felnyitotta talán azt sem tudta miért. Keze a fehéren sugárzó billentyűkre tévedt s azután felhangzott a dal . . . halkkal előbb, majd bizto­sabban a néma bánat megkapó vará­zsával. ... A magános férfi meghallotta a dalt és megtelt a lelke csodás sej telmekkel. S mint az álomlátó, akit ellenállhatatlanul vonz magához a hold ezüst sugára, gyönyörrel telten ment az ének után. * A férfi beszélni kezdett, zengő’ mély hangon, amely már az első pil­lanatban rokonérzéssel tölt el, előbb csodálkozva, majd megilletődve hall­gatta a leány. — Soká, nagyon soká kereste­lek . . . Uttalan utakon, a hol bánatos szomorú mindenki, féktelen izgalmak tanyáin, a hol csak én voltam szo­morú ... És mert, hogy nem találta­lak, bánatos vágyódással telt meg a szivem, parazszsá omlott bennem az ifjúság lángja és vigasztalan homályba merült a lelkem . . . Hosszú, kínos éjszakákon óh hányszor láttam ragyogó arany hajad, hányszor tártam ki a lel­kem csodás szemed tekintete előtt. — íme nézz a lelkembe. Méltó vagyok reád! ... És ki tártam előtted a lelkemet, amelyben nem volt más, csak szere­lem, tüzes, viharzó, sohasem lankadó. Vártalak mindig csodás sejtelemmel, várlak ma is. Mert tudtam, hogy végre megtalállak, mert tudtam, hogy nekem, hogy értem lettél, a miként neked, érted lettem én. Nem kérdem ki vagy vagy honnan jöttél, kunyhóban volt-e bölcsőd vagy palotában . . . megtalál­talak, eljöttem érted. Szeretlek, sze­retlek . . . • ~~ Az egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS & C Ltd angol gyapjúszövet gyárosnak Szatmáron TT J\ PosztÓ és gyapjúszövet kereskedőnél Deák-tér Freund-ház. Felhívja [a egyedüli raktára: VV VX I fenti czéS a Q- é- közönség figyelmét idény Újdonságaira. Apró Fürdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sqra 30 fillér. Telefon t 106.

Next

/
Thumbnails
Contents