Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-09 / 7. szám
SZATMÁRI HÍRLAP. 1903. január 9. 7 szám. régóta üldözött szerelmével és revolverével agyonlőtte. A gyilkosság után hazasietett, elégette Összes értékpapírjait és először agyonlőtte 71 éves anyját s azután önmagát. A fejedelmi regény. Genf, január 8. (Saját tudósítónktól.) Genfből jelentik, hogy Giron tegnap a legnagyobb titokban elutazott Genfből; meghagyva a szállodatulajdonosnak, hogy czi- mét senkivel se közölje. Giron egyelőre Lausanneba utazott, hogy a házassági per alatt ne legyen együtt a trónörökösnével. Giron állítólag két nap múlva visszajön. A her- czegnő jelenleg egyedül van a szállodában s nincs szándékában eltávozni Genfből. Giront a drezdai kivételes bíróság három tagja fogja kihallgatni, akik azért Genfbe utaznak. A szász királyi család a trónörökösnének kész apanázst biztosítani, csakhogy a botránynak véget vessen. Agyonlőtt végrehajtó. Gsongrád. január 8. (Saját tudósítónktól.) Csongrádmegyei Sándor falva községben Elek János birtokos ma délelőtt agyonlőtte Bodogh József végrehajtót, aki foglalni volt nála. 2 Szatmár, péntek Tisztázzuk az eszméket. A „Heti Szemlé“-nek. Igaz és őszinte örömünkre szolgál, hogy a „Heti Szemle“ felszólalása alkalmat adott nekünk, hogy sok félreértést eloszlassunk és még több ellenünk felhozott vádat az eszmék tisztázása által megczáfoljunk. Uj évi beköszöntőnkben kritikát kértünk eddigi működésűnkről és jól esik tapasztalnunk, hogy kérésünk visszhangra talált, bármilyen lesújtó avagy elítélő is az illető kritika. Mi nem érzékenykedünk, mert mint a nyilvánosság terén működő emberek hozzá vagyunk szokva a bírálathoz ha kellő mérséklettel, becsülésre méltó komolysággal és nyílt öszinteA rajongás tüzes rapszódiája, a férfi hangjának mély zengése visszhangra leltek a leány szivében is. Szótlanul támaszkodott a zongorához és hamvas, bársonyos arczán átderengett a lelke . . . Egy pillanatra csak: kívülről hangok hallatszottak, zagyva összevisszaságban: — Grófnő, Angéla grófnő . . . komtesz ... és a távolból léptek közeledlek a szalon felé is. A leány magához tért. Fehér arcza mozdulatlan volt immár, mint az alabástrom. Kinyílt ajakát egy szó hagyta el, halkan, keményen, mint az életre kelt diszharmónia. — Nem ismerem önt! Azután emelt fővel, büszke méltósággal lépte át a küszöböt ... a férfi lehajtott fejjel, némán állott a szoba közepén. ... A zongorán néhány mély húr zengett ... a szalon sötét volt és barátságtalan. s éggel alkalmazzák ellenünk, mint azt a „Heti Szemle* tette. Csak azt sajnáljuk, hogy aránylag oly csekély dologban történt a felszólalás ; tudniillik színtársulatunk működésére vonatkozó bírálatainkra nézve. Engedje meg tisztelt kollega, hogy erre nézve ellenünk felhozott vádjait sorra vegyük s hasonló őszinteséggel és igazságszeretettel adjuk meg reá a választ. Mindenekelőtt azzal tetszik minket vádolni, hogy bírálatainkban elfogultság, rosszakarat és külső okokból származó roszsindulaf vezérel, szóval személyeskedünk. Súlyos vád ez tisztelt kollega, mely —- ha való volna — tényleg árnyat vetne a szatmári sajtó eddigi tisztaságára, de — nem igaz. Ne tessék rósz néven venni ezt a kifejezést, de ily vád ha igaztalan a legnyugodtabb temperamentumu embert is ingerültté teszi. Állítólag haragszunk a direktorra, mert nem tette tiszteletét szerkesztőségünkben. Hát ezt valóban nem tartjuk udvarias dolognak az igazgató ur részéről — nem velünk szemben, hanem az egész szatmári sajtóval szemben, amely iránt a direktor ur hasonló eljárást tanúsított. De méltóztassék elhinni, hogy ily kicsinyes szempontok a mi toliunkat egy pillanatra sem vezérlik. Hisz ha ez volna oka a személyeskedésnek, akkor miért dicsértük és dicsérjük meg a direktort olyankor, a mikor a dicséretre rászolgál? Minket a kulisszák mögül senki sem tiltott ki, mert oda sohasem járunk. Nem vagyunk kiváncsiak ott senkire és semmire. Mulatságos pletyka az egész. Ami a Málhé Irén ügyét illeti, arra nézve egyszerűen csak annyit jelentünk ki, hogy Krémer Sándor színigazgatónak Máthé Irénnel szemben való eljárását nem helyeseltük és nem helyeseljük A nevezett kisasszony kisebb fokú fegyelmi vétséget követett el, (lemondott egy előadást) mely a fennálló színi törvények szerint félhavi gázsi elvesztését vonja maga után. És az igazgató ur mégis miért-miért nem a tagokból álló szinibíróság által, — melyet független bíróságnak a viszonyok ismerője sohasem tarthat — egyszerűen elbocsáttatta. Tél idején egy krajczár nélkül bocsátotta útnak. Az elintézésnek ez a módja volt az, melyet igazságérzetünkkel összeegyeztet- hetőnek nem találtunk; ezért és csak ezért tettük ennek a szerencsétlen színésznőnek ügyét szóvá. És a szatmári sajtó, mely Máthé Irénben „kiváló tehetség“-et és „uj csillag“-ot (a H.-Sz. saját kritikáját idézzük) fedezett fel, egyhangú „örömmel“ vette tudomásul a fellépése alkalmával oly tehetségesnek konstatált színésznő eltávozását. És most mi kérdezzük a „Heti SzemléMől: hát ez a sajtónak komolysága ? Ez az a bizonyos méltóság és elfogulatlanság? A „Heti Szemle“ a többek közt azt is a szemünkre veti, hogy tisztességes családok belső ügyeit a nyilvánosságra hozzuk. A mikor ez ellen a vád ellen a leghatározottabban tiltakozunk, felkérjük, mutasson rá azokra a közleményekre. Vannak ugya n bizo nyo3 kényes dolgok, melyekről a modern zsurnalisztika szempontjából kötelességünknek tartjuk olvasóinknak beszámolni, lehet, hogy ez nálunk, a hol a napi sajtó még nem volt szokatlan. De tessék kérem megfigyelni a fővárosi lapok közleményeit s akkor mindenki bizonyára nekünk fog igazat adni. Egy lap irányával, legyen az bármilyen tapintatos is, a társadalom összesége megelégedve nem lehet. Ami csak természetes. Ez gáncsul nem szolgálhat. Engedje meg, t. kollega, annak a feltevését, hogy vannak talán, akik a „Heti Szemle“ irányával sincsenek megelégedve ? De mi ezt sohasem fogjuk kárhoztatólag felemlíteni, mert hiszen magától értetődő. Azt hisszük, szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy oly mértékben, mint t. kollegáink, igenis a helyzet magaslatán állunk, mert tekintettel eddigi újságírói működésűnkre vindikálhatunk magunknak annyi tudást, hogy a közvéleményt érdeklő dolgokhoz szakszerűen hozzászólhassunk. Azt is felhozzák ellenünk, hogy idegenek vagyunk. Hát ilyen kicsinyes vádra nézve csak azt jegyezhetjük meg, hogy nem tudunk rá privilégiumot, hogy valamely városban csakis bennszülöttek lennének jogosultak arra, hogy zsurnalisztikát teremtsenek. Mi szeretettel, lelkesedéssel, szivünk egész melegével állottunk e város és vármegye közönségének szolgá- gálatába és — reméljük — a jövő meg fogja mutatni, hogy szolgálatunk a közérdekre maradandó becsüek és hasznosak lesznek. A baráti jobbot szeretettel elfogadjuk. A kollegiálitásnak éppen mi vagyunk a leglelkesebb ápolói és rendkívül örömünkre fog szolgálni, ha közös erővel, vállvetve elfogjuk érni azt a nagy czéll, melyet városunk és vármegyénk anyagi és kulturás haladása érdekében a „Szatmári Hírlap“ zászlajára tűzzünk. Kik lesznek városatyák ? A bíráló bizottság ülése. Az állandó bíráló választmány nagy érdekű ülést tartott tegnap, üz az ülés döntötte azt el, hogy kik lesznek a legtöbb adófizetésnek jogán városatyák. A bíráló választmány tagjai teljes számban jelentek meg az ülésen, a mely sohasem foglalkozott még annyi felebbezéssel, mint éppen az idén és a mely előtt sohasem vetettek fel annyi bonyodalmas kérdést, mint éppen ez alkalommal. Úgy látszik ez év végén megejtendő általános tisztujitás az, amely a közönségnek szinte szokatlan érdeklődését keltette fel a városatyai méltóság iránt. Mindenki a .falakon belül“ akar lenni, hogy az általános választásoknál szavazatának döntő súlyát vethesse a serpeny’be. A bíráló bizottság különben teljes tárgyilagossággal járt el és sem ro- konszenvre, sem ellenszenvre, sem pártállásra nem hallgatott, amikor a kezébe letett fontos jog tekintetében határozott. Ezt különben Pap Géza polgár- mester is hangoztatta, aki készséggel bocsátott a bizottság rendelkezésére minden adatot. De dicséretes példával járt elől Veréczy Antal bizottsági tag is, a ki ebben a tisztében sem tagadta meg az igazságos bírót. Az itt-ott felmerült nézet eltérésekre az ő igen objektiv szavazata mindenkor csillapítókig hatott. Részletes tudósításunk az ülésről a következő : A főispán távollétében Pap Géza polgármester, mint elnök nyitotta meg az ülést délután B órakor. Jelen voltak: Veréczy Antal, Keresztszeghy Lajos dr., Kelemen Samu dr., Fechtel János dr. bizottsági tagok. A város részéről : Körösmezey Antal főjegyző, aki a jegyzői tisztséget teljesítette és Vajay Károly dr. tiszti ügyész. A bizottság első sorban Nagy Barna dr. felebbezését tárgyalta és annak egyhangúlag helyt adván, őt a legtöbb adófizetők névjegyzékébe iktatta. Jóval nagyobb vitát keltett Mar- kovits Elek Fiai czég tagjainak feleb- bezése, akik mind a négyen felvétetni kérték magukat a virilisek névjegyzékébe. A bíráló választmány akképp döntött, hogy csupán Markovits Igná- czot és Markovits' Mayert vette fel, mert az adófizetők jegyzékében ez a kettő szerepel adófizető gyanánt. Érdekes, hogy Markovits Igná- czot már az igazoló választmány is felvétetni rendelte, ez ellen Unger Ulmann Sándor gyógyszerész élt felebbezéssel. A bizottság a határozatból kitetszöleg a felebbezést elutasította. Szerencsésebb volt Unger Ulmann Sándor a saját ügyében beadott felebbezésével. A bizottság itt lényeges elvi döntést hozott. Egyhangúlag kimondotta, hogy az I. oszt. kereseti adó, melyet az igazoló választmány nem tartott számbavehetőnek az egyenes adóba beszámítható; viszont a hadmentességi dijat, melyet a felebbezö adójába betudatni kívánt illeték jellegű fizetésnek tekintette, mely az egyenes adóba nem tudható be. így Unger Ullmann Sándor a póttagok közé került, még pedig a második helyre, miután a névjegyzéknek későbbi he- lyesbbitése folytán Nagy Barna dr. is a póttagok közé szorult, mint első póttag. Unger Ullman Sándor különben bőségesen élt a felebbezés jogával. Felebbezett a miatt, mert Böszörményi Emil dr. és Cholnoky Imre közjegyző nem vétettek fel a virilisi jegyzékbe. A választmány az erre vonatkozó felebbezést elutasította, mert úgy vélekedett, hogy az érdekelteknek maguknak kellett volna felebbezéssel élniök. Ugyancsak elutasította a gyógyszerész urnák S efteli Sámuelnek a névjegyzékbe felvétele ellen beadott felebbezését, mert abban a meggyőződésben volt, hogy a társas czégnek egyik tagja a czégnek adója alapján hivatva van a virilisi jognak gyakorlására. Sikere volt a Roóz Gyula és Bölény i László felebbezésének. Az utóbbi választói jogon is városatya, de igénybe kívánta venni az öt megillető azt a jogot, hogy mint iparkamarai kültag kettősen számított adója alapján bevétessék a legtöbb adófizetők név- sorábaRoóz Gyulánál az igazoló választmány határozota ellenére, az állandó választmány egyhangúlag akképpen
