Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-24 / 20. szám

Szatmér, 1S03. jartuár 24. Szombat. Díjfizetés! árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . Fél évre . Negyedévre . Egy hóra . , Vidékre postán küldve: Égési évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E^yes szám ára 2 kr (4 fi.) Megjelenik naponta % ‘:(h^ííö kivételével.) :j VMifdetés4>t Z* j laélt^vo^izahpirájhan As Második évfolyam, 20. szám. POLITIKAI NAPILAP. egyezsegJéísÉBgt felvesz a biadóhiva'felj-RaziíKrzy-U. 6. Apró hirdetések 10 szóig 46 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyltttér sora 30 fillér. Telefon: 106. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő : HARSÁNYI SÁNDOR. A loyalitási nyilatkozat. Szatmár, jan. 23. Az úgynevezett loyaiitási nyi­latkozat, melyben a két miniszter­elnök Széli és Körber egymással megállapodott s melynek tartalmát Széli Kálmán közvetlen a kiegye­zésről széló fejtegetései után fel­olvasta, persze nem kiegészítő al­katrésze azoknak a megállapodá­soknak, melyeknek törvénynyé kel­lene lenniök, de rendkívül fontos módon rendezi a gazdasági viszo­nyokat Magyarország és Ausztria közt. Eddig mindig azt hitték Ausztriában, vagy legalább azt a látszatot öltötték magukra, mintha hinnék, hogy joguk van Magyar- ország ipari fejlődését nemcsak gya­nús szemmel nézni, hanem meg is akadályozni és mihelyt Magyaror­szágon valamelyes ipari törekvések érvényesültek, Ausztriában hűtlen­séget és árulást kiabáltak, mintha a közjogi viszony és az 1867. XII t.-cz. folytán mindig arra lennénk kárhoztatva, hogy Ausztria iparo­sainak vásárlói és vazallusai legyünk és e téren önállóan fellépni még mernünk sem lenne szabad. Ez min­denképpen tarthatatlan állapot volt, nemcsak ama feltevés oktalansága miatt, hanem azért is, mert minden más foglalkozást csak rosszabbá Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. tett és még jövendő megegyezések aláásását is elő kellett idéznie. Mind­ezen teljesen segített ez az úgyne­vezett loyalitási nyilatkozat. A két kormány megegyezett, hogy mind azt, amit a kiegyezés rendel, lelki- ismeretesen keresztül viszi. Ezzel teljesen tisztázva van a helyzet. Ha a kormány az ország eszközeivel ipari törekvéseket támo­gat, nem lehet tőle azt a jogát megvonni, hogy e törekvő iparosok érvényesülését elősegítse, mig eddig Ausztriában mindig azt a véleményt képviselték, hogy ilyen esetben is teljesen egyenlő elbánásnak van he­lye, hogy tehát az osztrák versenyt, mely hatalmi eszközeinél fogva könnyen állíthat kedvezőbb feltéte­leket, a gyöngébb magyar versenyző költségére előnyben kell részesíteni. Hogy ezt Ausztriában épp igv fog­ják tartani, magától értetendő, de úgy semmi esetre sem esik hátrá­nyunkra, mint az eddigi gyakorlat, amint azt Ausztria kívánta, nálunk magát éreztette. Amit ipari termé­kekben mi szállítunk Ausztriába, oly jelentéktelen, hogy a figyelembe nem vételt ily esetben könnyen el­viselhetjük. E helyett majdnem tel­jesen elmarad nyakunkról az osztrák verseny, ahol közszállitásokról van szó. Iparkodnunk kell, hogy ezt a versenyt nálunk lehetőleg sok téren ártalmatlanná tegyük és ehhez sok­ban hozzá fognak járulni az uj vám­tarifa rendelkezései. Az ipari vámok ugyanis oly erősek lettek és ez az osztrákok kedvéért történt, hogy a német import, nem fél-, hanem kész­gyártmányokban többé nem lesz oly könnvü, mint eddig. Tehát számos ipari szükségleteink kielégítése vé­gett tulnyomólag Ausztriára leszünk utalva. A német készítmények jók, de drágák • az osztrák készítmények ellenben kevésbbé jók, de épp oly drágák. Miután azonban a német ipai’osok mögött sokkal nagyobb gazdasági hatalom áll, mint az osztrákok mögött, könnyebben ju­tunk hozzá, hogy az osztrák ver­senyt, mely kevésbbé lehet kitartó, idővel, ha megfelelő, módon tanul­tunk és megfelelő módon dolgozunk, legyőzhessük. TÁVIRATOK. Nessi a beesületbiróság előtt. Budapest, január 23. (Saját tudósítónktól.) Nessi Pál képviselő délután megjelent a dandártiszti be- csületbiróság előtt s újból előadta védekezését. Végül bejelentette, hogy lemond hadnagyi rangjáról, amit azonban a beesületbiróság a katonai Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. szabályzat értelmében nem fogadott el. Nessi erre eltávozott. Az el­nöklő ezredes figyelmeztetésére azon­ban Nessi újból visszatért a te­rembe a beesületbiróság elé, mely még néhány kérdést intézett hozzá. Ezután Nessi elhagyta a termet. Vészhir egy gyors-* vonatról. Budapest, január 23. (Saját tudósítónktól.) Budapesten ma nagy nyugtalanságot keltett a dél­utáni bécsi gyorsvonat teljes két órai késése. Az emberek nagy ka­tasztrófáról beszéltek, amely sze­rencsére nem bizonyult igaznak. A késés oka az volt, hogy a nagy hidegben a mozdony szelepei telje­sen befagytak, úgy, hogy a vonat­nak nyílt pályán kellett vesztegelnie mindaddig, mig segélyvonat nem érkezett. Élet-halál harcz farka­sokkal. Bukarest, január 23. (Saját tudósítónktól) Fogsani közelében farkasok megtámadtak tiz parasztot, akik nem tudtak védekezni a ki­éhezett vadállatok ellen. Yék-Üei* szerencse folytán éppen arra robo­gott el egy személyvonat, mely meg- állott, hogy utasaival segítsen a vál­ságos helyzetben levő parasztoknak. TARCZA. Erzsikéhez. ‘A Szatmári Hírlap tárczája. Irta: Márton Gaby. Miért is van, hogy némely ember a más bajával is törődik V Miért sirok én sokat, nagyon sokat hosszú néma éjszakákon át legnagyobb boldogságom közepett ? Mert valahol messze, nagyon boldogtalan egy fehérképü, szelid, szőke kis leány, az én végtelen boldogságom miatt. Bizonyára Ő is sokat sir, átko­kat szór reám, az ismeretlen — soha sem látott, — de biztosan nagyon gonosz lelkű leányra és áldást rebeg kicsi ajka annak a nagyon édes, na­gyon is ismert fekete fiúnak a fejére, aki a — vőlegényem! Hogy történt, mint történt, hogy mindez igyen van? Isten a tudója. Én csak annyit tudok, amennyit a fekete fiú mesélt nekem csillagos, nyári estéken, lombos séta utakon, amikor még nem jártunk kart karba öltve s még az érdeklődésnél és rokonszenv- nél egyéb nem fűzött össze bennünket. Én elmondtam nyíltan az egész múltamat, jelenemet, elmondtam apró szerelmeimet, sőt elmondtam a leg­utolsót, a komolyat is, mely már a jövőmre vonatkozott. S az én nagy őszinteségemen felbuzdulva, lassan-las- san ö is vallani kezdett. — - Igen, otthon, az én falumban nekem is van egy édes, kicsi meny­asszonyom ? — kezdte a beszédet a fin. — Milyen? Alacsony, magas? Szőke, barna? Silfid vagy molette ? Eleven, tüzes, vagy szelid ? — kér­deztem. A fekete fiú felnézett az égre •— az ezer csillagos setét égre — és só- hajtásszerüen tört ki ajakán: — Erzsiké ! . . . Oh, édes, tiszta, bűbájos név! Mesebeli tündér alakját képzelem hozzád ! Nem kell magyarázat. A neved a tisztaság, ártatlanság, szelid — sző­keség szimbóluma. Már nem kérdezös ködlein többé alakjáról, láttam tisztán, előttem állt. szelid kék szemeivel reám tekintett, s vékony, átlátszó fehér ujjacskájával mintha megfenyegetett volna: — Ne bántsd az én szivem sze­relmét, hagyd békén a vőlegényemet! Kissé megrázkódtam a látomány- tól, de aztán nevettem gyöngesémet s kértem a fekete fiút, beszéljen róla, beszéljen el mindent, a mi kettőjükre vonatkozik. És a fiú mesélt:-— A sziileimékkel szomszédos a házuk . . . Együtt .nőttünk fel, együtt játszottunk a porban, együtt kergettünk lepkét a kertben, később én tanítottam az ábécére és egyszeregyre. De aztán elváltunk, én ide jöttem a collégiumba; ö Egerbe az apáczákhoz. Most már csak szünidőben vagyunk együtt, de most . . . most . . . most még jobban szeretem . . . Itt elpirult a romlatlan lelkű gye rekember és szégyenlősen verte pál- czájával a körülöttünk elterülő puha pázsitot. —- Nos és ? — sürgettem én. — Nincs tovább — jelentette ki hirtelen. Talán neki is megjelent az én Schréter Sz. divatáru üzletében (a Bossin féle gyógyszertár mellett) látomáuyom fenyegető ujjacskájával ? Talán ő is hallott valami szomorúan csengő, édes szemrehányó hangot: — Lásd miért mondod el ennek az előttem ismeretlen — de biztosan nagyon gonosz — leánynak mindeze­ket? Hogy kaczagjon rajtunk ? — Hisz a szerelem olyan nevetséges, ha nem — érezzük. . , . Nem beszéltünk akkor róla többet. De én abban a pillanatban megtudtam volna ölni bárkit, aki el­akarná venni attól a kis lánytól az Ő vőlegényét. . . . S aztán . . . Nehány hónap — és fordult a koezka. A nagy va- káczió után már remegve kérdeztem: — Találkoztak ? S a fekete fiú kedvetlenül felelt:-- Igen. És ... és még most is úgy sze­reti ? — faggattam elszorult szívvel. A fiú tétován válaszolt: — Azt hiszem, igen . . . talán még jobban . . . hisz most kaptam tőle . . . Hirtelen összeharapta az ajkát. férfi és női fehérnemüek, férfi, női és gyermekharisnyák, kartonok, vásznak alkalmi vétel folytán, úgyszintén téli alsó ruhák az előrehaladott idény miatt jóval a bevásárlási áron alul szerezhetők be.

Next

/
Thumbnails
Contents