Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-24 / 20. szám
Szatmér, 1S03. jartuár 24. Szombat. Díjfizetés! árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . Fél évre . Negyedévre . Egy hóra . , Vidékre postán küldve: Égési évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E^yes szám ára 2 kr (4 fi.) Megjelenik naponta % ‘:(h^ííö kivételével.) :j VMifdetés4>t Z* j laélt^vo^izahpirájhan As Második évfolyam, 20. szám. POLITIKAI NAPILAP. egyezsegJéísÉBgt felvesz a biadóhiva'felj-RaziíKrzy-U. 6. Apró hirdetések 10 szóig 46 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyltttér sora 30 fillér. Telefon: 106. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő : HARSÁNYI SÁNDOR. A loyalitási nyilatkozat. Szatmár, jan. 23. Az úgynevezett loyaiitási nyilatkozat, melyben a két miniszterelnök Széli és Körber egymással megállapodott s melynek tartalmát Széli Kálmán közvetlen a kiegyezésről széló fejtegetései után felolvasta, persze nem kiegészítő alkatrésze azoknak a megállapodásoknak, melyeknek törvénynyé kellene lenniök, de rendkívül fontos módon rendezi a gazdasági viszonyokat Magyarország és Ausztria közt. Eddig mindig azt hitték Ausztriában, vagy legalább azt a látszatot öltötték magukra, mintha hinnék, hogy joguk van Magyar- ország ipari fejlődését nemcsak gyanús szemmel nézni, hanem meg is akadályozni és mihelyt Magyarországon valamelyes ipari törekvések érvényesültek, Ausztriában hűtlenséget és árulást kiabáltak, mintha a közjogi viszony és az 1867. XII t.-cz. folytán mindig arra lennénk kárhoztatva, hogy Ausztria iparosainak vásárlói és vazallusai legyünk és e téren önállóan fellépni még mernünk sem lenne szabad. Ez mindenképpen tarthatatlan állapot volt, nemcsak ama feltevés oktalansága miatt, hanem azért is, mert minden más foglalkozást csak rosszabbá Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. tett és még jövendő megegyezések aláásását is elő kellett idéznie. Mindezen teljesen segített ez az úgynevezett loyalitási nyilatkozat. A két kormány megegyezett, hogy mind azt, amit a kiegyezés rendel, lelki- ismeretesen keresztül viszi. Ezzel teljesen tisztázva van a helyzet. Ha a kormány az ország eszközeivel ipari törekvéseket támogat, nem lehet tőle azt a jogát megvonni, hogy e törekvő iparosok érvényesülését elősegítse, mig eddig Ausztriában mindig azt a véleményt képviselték, hogy ilyen esetben is teljesen egyenlő elbánásnak van helye, hogy tehát az osztrák versenyt, mely hatalmi eszközeinél fogva könnyen állíthat kedvezőbb feltételeket, a gyöngébb magyar versenyző költségére előnyben kell részesíteni. Hogy ezt Ausztriában épp igv fogják tartani, magától értetendő, de úgy semmi esetre sem esik hátrányunkra, mint az eddigi gyakorlat, amint azt Ausztria kívánta, nálunk magát éreztette. Amit ipari termékekben mi szállítunk Ausztriába, oly jelentéktelen, hogy a figyelembe nem vételt ily esetben könnyen elviselhetjük. E helyett majdnem teljesen elmarad nyakunkról az osztrák verseny, ahol közszállitásokról van szó. Iparkodnunk kell, hogy ezt a versenyt nálunk lehetőleg sok téren ártalmatlanná tegyük és ehhez sokban hozzá fognak járulni az uj vámtarifa rendelkezései. Az ipari vámok ugyanis oly erősek lettek és ez az osztrákok kedvéért történt, hogy a német import, nem fél-, hanem készgyártmányokban többé nem lesz oly könnvü, mint eddig. Tehát számos ipari szükségleteink kielégítése végett tulnyomólag Ausztriára leszünk utalva. A német készítmények jók, de drágák • az osztrák készítmények ellenben kevésbbé jók, de épp oly drágák. Miután azonban a német ipai’osok mögött sokkal nagyobb gazdasági hatalom áll, mint az osztrákok mögött, könnyebben jutunk hozzá, hogy az osztrák versenyt, mely kevésbbé lehet kitartó, idővel, ha megfelelő, módon tanultunk és megfelelő módon dolgozunk, legyőzhessük. TÁVIRATOK. Nessi a beesületbiróság előtt. Budapest, január 23. (Saját tudósítónktól.) Nessi Pál képviselő délután megjelent a dandártiszti be- csületbiróság előtt s újból előadta védekezését. Végül bejelentette, hogy lemond hadnagyi rangjáról, amit azonban a beesületbiróság a katonai Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. szabályzat értelmében nem fogadott el. Nessi erre eltávozott. Az elnöklő ezredes figyelmeztetésére azonban Nessi újból visszatért a terembe a beesületbiróság elé, mely még néhány kérdést intézett hozzá. Ezután Nessi elhagyta a termet. Vészhir egy gyors-* vonatról. Budapest, január 23. (Saját tudósítónktól.) Budapesten ma nagy nyugtalanságot keltett a délutáni bécsi gyorsvonat teljes két órai késése. Az emberek nagy katasztrófáról beszéltek, amely szerencsére nem bizonyult igaznak. A késés oka az volt, hogy a nagy hidegben a mozdony szelepei teljesen befagytak, úgy, hogy a vonatnak nyílt pályán kellett vesztegelnie mindaddig, mig segélyvonat nem érkezett. Élet-halál harcz farkasokkal. Bukarest, január 23. (Saját tudósítónktól) Fogsani közelében farkasok megtámadtak tiz parasztot, akik nem tudtak védekezni a kiéhezett vadállatok ellen. Yék-Üei* szerencse folytán éppen arra robogott el egy személyvonat, mely meg- állott, hogy utasaival segítsen a válságos helyzetben levő parasztoknak. TARCZA. Erzsikéhez. ‘A Szatmári Hírlap tárczája. Irta: Márton Gaby. Miért is van, hogy némely ember a más bajával is törődik V Miért sirok én sokat, nagyon sokat hosszú néma éjszakákon át legnagyobb boldogságom közepett ? Mert valahol messze, nagyon boldogtalan egy fehérképü, szelid, szőke kis leány, az én végtelen boldogságom miatt. Bizonyára Ő is sokat sir, átkokat szór reám, az ismeretlen — soha sem látott, — de biztosan nagyon gonosz lelkű leányra és áldást rebeg kicsi ajka annak a nagyon édes, nagyon is ismert fekete fiúnak a fejére, aki a — vőlegényem! Hogy történt, mint történt, hogy mindez igyen van? Isten a tudója. Én csak annyit tudok, amennyit a fekete fiú mesélt nekem csillagos, nyári estéken, lombos séta utakon, amikor még nem jártunk kart karba öltve s még az érdeklődésnél és rokonszenv- nél egyéb nem fűzött össze bennünket. Én elmondtam nyíltan az egész múltamat, jelenemet, elmondtam apró szerelmeimet, sőt elmondtam a legutolsót, a komolyat is, mely már a jövőmre vonatkozott. S az én nagy őszinteségemen felbuzdulva, lassan-las- san ö is vallani kezdett. — - Igen, otthon, az én falumban nekem is van egy édes, kicsi menyasszonyom ? — kezdte a beszédet a fin. — Milyen? Alacsony, magas? Szőke, barna? Silfid vagy molette ? Eleven, tüzes, vagy szelid ? — kérdeztem. A fekete fiú felnézett az égre •— az ezer csillagos setét égre — és só- hajtásszerüen tört ki ajakán: — Erzsiké ! . . . Oh, édes, tiszta, bűbájos név! Mesebeli tündér alakját képzelem hozzád ! Nem kell magyarázat. A neved a tisztaság, ártatlanság, szelid — szőkeség szimbóluma. Már nem kérdezös ködlein többé alakjáról, láttam tisztán, előttem állt. szelid kék szemeivel reám tekintett, s vékony, átlátszó fehér ujjacskájával mintha megfenyegetett volna: — Ne bántsd az én szivem szerelmét, hagyd békén a vőlegényemet! Kissé megrázkódtam a látomány- tól, de aztán nevettem gyöngesémet s kértem a fekete fiút, beszéljen róla, beszéljen el mindent, a mi kettőjükre vonatkozik. És a fiú mesélt:-— A sziileimékkel szomszédos a házuk . . . Együtt .nőttünk fel, együtt játszottunk a porban, együtt kergettünk lepkét a kertben, később én tanítottam az ábécére és egyszeregyre. De aztán elváltunk, én ide jöttem a collégiumba; ö Egerbe az apáczákhoz. Most már csak szünidőben vagyunk együtt, de most . . . most . . . most még jobban szeretem . . . Itt elpirult a romlatlan lelkű gye rekember és szégyenlősen verte pál- czájával a körülöttünk elterülő puha pázsitot. —- Nos és ? — sürgettem én. — Nincs tovább — jelentette ki hirtelen. Talán neki is megjelent az én Schréter Sz. divatáru üzletében (a Bossin féle gyógyszertár mellett) látomáuyom fenyegető ujjacskájával ? Talán ő is hallott valami szomorúan csengő, édes szemrehányó hangot: — Lásd miért mondod el ennek az előttem ismeretlen — de biztosan nagyon gonosz — leánynak mindezeket? Hogy kaczagjon rajtunk ? — Hisz a szerelem olyan nevetséges, ha nem — érezzük. . , . Nem beszéltünk akkor róla többet. De én abban a pillanatban megtudtam volna ölni bárkit, aki elakarná venni attól a kis lánytól az Ő vőlegényét. . . . S aztán . . . Nehány hónap — és fordult a koezka. A nagy va- káczió után már remegve kérdeztem: — Találkoztak ? S a fekete fiú kedvetlenül felelt:-- Igen. És ... és még most is úgy szereti ? — faggattam elszorult szívvel. A fiú tétován válaszolt: — Azt hiszem, igen . . . talán még jobban . . . hisz most kaptam tőle . . . Hirtelen összeharapta az ajkát. férfi és női fehérnemüek, férfi, női és gyermekharisnyák, kartonok, vásznak alkalmi vétel folytán, úgyszintén téli alsó ruhák az előrehaladott idény miatt jóval a bevásárlási áron alul szerezhetők be.
