Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-06-25 / 143. szám
Szatmár, 1903. június 25. Csütörtök. Második évfolyam. 143. szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Ejyes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP. A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz ar kiadóhivatal, Kazinczy-u.ií. Apró hirdetések / 10 szóig 40 fillér, mindjeit' további szó 3 fillér. \ Nyilttér sora 30 fillér.\ Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Lapvezér: URAY GÉZA. Főszerkesztő: J3ARTHA KÁLMÁN. Felelős szerkesztő: H ARSÁNYI SÁNDOR. HéderVáPy miniszterelnök. Szatmár, június 24. Hogy osztrák provinczia vagyunk és semmi más, az kétségtelenül áll az egész müveit világ előtt. Hogy Magyarország, a valóságában osztrák provinczia, azt ma már nem vitatja senki, mert csak a tények meghamisításával lehetne az ellenkezőt állítani. Osztrák provinczia, mert Bécsből kormányozzák ezt az országot, — osztrák provinczia, mert bécsi osztrákok határoznak sorsunk fölött, — osztrák provinczia, mert az osztrák császár, osztrák miniszterei vezetik a mi ügyeinket. Osztrák provinczia, mert hadügyünk egy osztrák generális Fejérváry kezében van, — de nem csak ez, hanem mert ez a feketesárga lelkű ember informálja Bécset és azokat akik a provinczia felett rendelkeznek. Ki beszélhet ma még magyar alkotmányról aki látja, hogy hogyan intézik el sorsunkat mi nélkülünk ? Ki adhat hitelt annak, hogy mi önálló nemzet vagyunk, aki látja maga előtt a magyar nemzeti érdekeknek az arczulcsapását, hogy a kormány élére horvát érzésű embert állitanak, akiben a magyar érzés már születésénél, eddigi politikai működésénél fogva sem lehet meg ? Ki hiszi el azt, hogy ez a Magyarország önálló ország és nem áll Bécsnek a korbács uralma alatt, aki látja azt, hogy ezzel a nemzettel minden szemtelenkedést elkövetnek, amit csak elkövetni lehet ? Yan-e még olyan politikai szél- hüdéses eszü ember, aki be ne látná azt, hogy ez a nemzet a porig van megalázva az osztrák gárdától, — hogy ebben az országban elsőrangú befolyásúvá csak olyan egyén válhatott, mint Fejérváry Géza, aki csak osztrák érdekeket szolgált, aki gyűlöletessé tette magát az egész nemzet előtt, s hogy ebben az országban az történik, amit ő akar, — hogy a saját nemzeti hóhérunk kezébe van letéve ennek a nemzetnek a sorsa? Akad-e még aki ne látná tisztán, hogy el vagyunk adva az osztrák érdeknek, a katonai önkénynek, amely most közel van a megpuk- kadáshoz, azért, mert a zsineget nem engedjük minden ellenállás nélkül a nyakunkra csavarni. Aki mindezeket nem látja, az vagy vakságban szenved, vagy pedig nem akar látni. Az osztrák uralom, úgy mint máskoron, most is keresett hűséges szolgákat a maga politikája keresztülvitelére. Először is a magyar szolgák között keresett megfelelő embert. Meg is volt az alku Tisza Istvánnal, — csakhogy ez nem kellett még, az osztráknak se, mert nem tudott segítőket találni a nemzetellenes munkához. A cs. és kir. czupringer: Fejérváry Géza tovább próbálgatott a közvetítéssel — de őneki se sikerült mindjárt az első próbára. Most már azonban sikerült az uj akviziczió. Khuen-Hédervárit húzta ki politikai horgával. Hajdan Jellasich és most Khuen Héderváry. Jellasich Magyarország felé fordult sírja után is a kardjával, — Khuen-Héder- váryt nem karddal fogják érczbe önteni, hanem egy kerékkötővel, a melylyel megállítani fogja a haladásnak a szekerét, amelylyel meg tudja majd kötözni a független Magyarországnak a kezét és a íábát. Történt pedig ez mind Ausztriának a legnagyobb és legdusabban jövedelmező provincziájában. Itt ebben az országban, ahol Ausztria jótékony hatását csak a stempli és a provincziára kivetett vér, fej és egyébb kutyaadó utján tudták felismerni. Ez az Ausztria, mely ránk nézve csak adókivető hatalmat jelentett évszázadokon át, — most is hfiséges az elvéhez és a beállott válságban jobban mint valaha pro- vii cziaképon kezel bennünket. Az ilyen politikához magyar szolgát bajos alkalmazni. Ehhez Khuen-Héderváry is jó lesz. Mert hogy valaki ilyesmire vállalkozzék, — ahhoz legalább ishorvátnak kell lennie ! A kibontakozás. Khuen-Héderváry megegyezett. Budapest, junius 24. (Saját tudósitónktól.) Végre hosszas tapogatózás, alkudozás, kapa- czitálás és puhitás után Khuen-Héderváry gróf, horvát bán, aki holnap este már mint Magyarország uj miniszter- elnöke tér vissza Bécsből Budapestre, kissé megkönnyebülten lélekzett fel ma délután, mert elérte czélját: megegyezett az összes pártokkal s immár mi sem áll útjában, hogy az uj kabinetet megalakítsa. A mire tehát Magyarországon nem kaptak embert, a bécsi kéz kihalászta Zágrábból s az állandó halálmadárnak előtérbe nyomulása végre nem puszta mumus volt. Khuen-Héderváry ur, a ki most minden bizonynyal csak taktikából húzta be oroszlán-körmeit, ma este már vígan utazott el Budapestről Bécsbe, hogy holnap estére mint miniszterelnök térjen onnan vissza. Jelentést tesz Ö felségének s e jelentés kapcsán eléri vágyainak netovábbját: miniszterelnök lesz; még pedig — a mint fünek-fának megígérte — bárányszelidségü kormányelnök, akinek nincs más czélja, csak a honnak jó szolgálatokat tenni... No, ezt hidje, aki hiszi, mi nem hisszük, és daczára, hogy a bán megegyezett a függetlenségi párttal is, nem bizunk bárányszelidségében, nem bízunk alkotmányosságában és nem bizunk hazafiasságában. Azokat az engedményeket pedig, TARCZA. A pénz minden. Irta: Kövér Ilma. Minden a pénz ! Ez volt a jelszava Gerzsó Péternek. Erre az alapra fektette belső életének egész épületét. És mintha a sors is pártolná ezt az aranyborjú imádást, úgy beczézgette Gerzsó Pétert. Minden vállalata sikerült. Gazdagon nősült és frigyüket egy szépséges fiúcska kötötte szorosabban. — Te senkivel sem törődsz, csak az üzlettel, pattant ki egy napon a szemrehányás, a pénznél egyébre is vágyó fiatal asszonytól. —- Hjah, a jó módot ki kell csikarni a sors kezéből, mert keményen szorongatja a markában. Ti asszonyok, mindig csak a felhők közt szeretnétek úszkálni. Ha az Isten a földre rendelt bennünket, éljünk úgy, a hogy itt hasznos és üdvösséges,. aztán van-e melegebb fészek annál, a melyet a jó mód párnázott ki. És az asszony mégis fázott benne. Szívesen felcserélte volna ezt az úgynevezett jó módot azzal, a mit ő tartott valódi melegségnek. Egyszer aztán fel is cserélte. Egy este arra jött haza Gerzsó Péter, hogy hült helye volt az asszo- nyának meg a gyermekének is. ______ Az elfojtott vágy csapott ki a szivéből, az vitte a bűnös lépésre. Megszökött a kedvesével, azzal az emberrel, a kit soká nem akart meghallgatni. A fiút az apjának Ítélte vissza a törvény. A fiú mindene volt Gerzsó Péternek és hogy azt visszakapta, az e fölötti öröme legyűrte benne az asz- szonyért való kesergést. — Örült asszony, a ki többre becsülted a szegénységet, mert pár mézes szava volt, mint a reális alapra épített boldogságot! Öntudatosan tette utána: — Visszajönnél te még és pedig térdencsuszva. És egy napon tényleg visszajött az asszony, habár a törvény kimondta felettük a válást és odakötötte ahhoz a másikhoz. Visszajött a fia betegágyához. Emésztő lázban feküdt ez a szép szál fiú és nem tudott róla, hogy az édes anyja, a ki után úgy sóvárgott, az simogatja homlokáról a hőség kiverte verítéket. Nem ismerte saját anyját. — Gyermekem, édes gyermekem ! szólitgatta zokogástól folytott hangon az anyja. — Az ágy lábánál ott állt a ná- bob apa, tudatos, rögzött arczkifeje- zésével. — Ne izgassa a beteget, asszonyom, majd jobbra fordul az állapottá. — Nem hiszem, nem hiszem! ez az üveges tekintete, ez a hideg veríték, ez a halál 1 Keményen nézett Gerzsó Péter az asszonyra, mintha csak a sorssal nézne farkas szemet. — A külföld három legnevezetesebb!) orvostudorát hivta meg tanácskozásra, 4000 korona tiszteletdijjal fe- jenkint. Ezek meg fogják őt menteni. Hála kitartásom, szorgalmamnak van módom henne, hogy mindent megadjak betegemnek. 4000 korona fejenkint, ez megháromszorozva 12000 korona. Mekkora összeg! Ki áldozhatna ennyit azon a nagyon gazdag emberen kívül ? A külföld három legnagyobb orvosa fejenkint 4000 koronával honorálva. Minden a pénz! Most érezte ezt igazán Gerzsó Péter, mikor a három „életmentő“ ott állt komoly arczczal, hogy nagy tudásukkal visszahozzák azt a másvilágfelé indult ifjút. Minden a pénz! Itt vagy undok halál ? Áldozatot akarsz? No hát nem adom, ezt nem adom ! Van benne módom, hogy ne adjam, hogy ellened szegüljek. Itt a tömérdek kincsem és most tisztulj a boldogságom utjából. Komoly ábrázattal, csendes szóval tanácskoztak a nagy tudóseszü férfiak. Itt van a fiam válság dija. Elég ? Oh, van több is, ha több kell. Sors, végzet, élet, mi az árad? Fizetek. Itt van egész életem, munkálkodásom gyümölcse, nesze ! És a rettentő ficzkó, a halál, csak rázta az ő mesztelen koponyáját. — Mi az nekem, a mit te adhatsz ? Mi vagy te nekem egészben. — Te porszemekből összerakott látszólagos kolosszus, a ki egy leheletemre újra felbomlasz eredeti alkat részeidre. El az utamból te semmi: te ember. És a csont alak lehajolt a betog ágya fölé s karjára véve őt vitte a nagy kémlés felé. A nábob pedig tömérdek kincsével tehetetlenül bámult utánna ; bámult az ő kétségbeejtő nyomorán ezzel a valódi hatalommal szemben. Kihűlt kezéből az összeharácsolt tömérdek arany és semmi voltának teljes tudatára ébredve, kétségbeesett hangon ordított fel: — Ez hát a pénz, a mit én a világ egyetlen hatalmának vallottam! ? w Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktarát St ajánljuk at. vevöközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! # Szatmár és vidéke legnagyobb czipőra^tára. Mßp^kßztßk ^ - ta -aszA és_ayári idépyrc megrendelt összes úri x}ői és gyermek 9 9 9 valódi franezia sehewrő borii lábbelik
