Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-06-25 / 143. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP 1903. junius 25. 143 saram melyek ellenében a függetlenségi párt a horvát bánnal megegyezett, őszintén szólva nem tartjuk olyan jelentőseknek, hogy miattuk éppen őt, a horvát bánt engedték kormányra jutni, hogy úgy mondjuk: Magyarországra reászabadulni. S aligha csalódunk, a midőn eleve megjósoljuk, hogy ez a politikai békekötés nem lehet, de nem is lesz tartós. Ami egyébként az engedményeket illeti, az tagadhatatlan, hogy vívmánya a függetlenségi pártnak, — noha az ország közvéleménye a hosszú, elszánt harcz után, sokkal többet várt. A mit pedig egyáltalán nem várt, az elsősorban Khuen Hédervárváry miniszterelnöksége. Khuen Hédervárynak a politikai pártokkal való megegyezéséről az alábbi távirataink számolnak be: Budapest, junius 24. (Saját tudósítónktól.) A függetlenségi párt végrehajtó-bizottsága ma délelőtt 9 órakor gyűlt össze Kossuth Ferencz lakásán, s egy óra hosszáig tanácskoztak, mig 10 órakor megérkezett Khuen-Héder- váry és háromnegyed óráig maradt ott. A bán előadta, hogy nagyon fontosnak tartja ugyan a 16.000 főnyi ujoncz-létszám emelést és az uj taraczkütegekhez szükséges 5900 főnyi szaporítást, de miután ez nem kormányzati, hanem csak katonai szakkérdés, elejti mindkét követelést és csupán a rendes 103.000 főnyi ujoncz-kontingens megajánlására szorítkozik. Polónyi Géza erre figyelmeztette a bánt, hogy az ilymódon létrejött megegyezést csak akkor tartja véglegesnek, ha a nemzeti engedmények is meg lesznek. Erre azonban a bán mit sem felelt. Tóth János ezután arra kérte Héderváryt, hogy a tavaszszal elmaradt ujonczozást ne aratáskor hajtassa végre. E kérelem teljesítését a bán készséggel kilátásba is helyezte. Budapest, junius 24. (Saját tudósítónktól,) A horvát bán és a függetlenségi párt között a délelőtt folyamán létrejött megegyezést, a párt ma esti értekezletén Kossuth Ferencz terjesztette elő. A párt elfogadta a bán ajánlatát, mire Héderváry Bécsbe utazott, a honnan holnap este érkezik vissza, hogy az uj kabinetet megalakítsa A függetlenségi párt egy része csak ideiglenesnek tekinti a politikai békét, noha általában elismerik, hogy a bán engedményei, kétségtelenül a függetlenségi párt diadalát jelentik. TÁVIRATOK. Az uj király Belgrádban. Budapest, junius 24. (Saját tudósitónktól.) Péter király ma délelőtt tíz órakor érkezett Belgrádba. A szerb nép óriási lelkesedéssel fogadta uj királyát. Felmentve a királysértés vádja alól. Budapest, junius 24. (Saját tudósitónktól.) A királysértéssel vádolt Kadossa Marczel hírlapírót, a budapesti esküdtszék ma fölmentette. Amerikában lefejezett szatmármegyei ember. Szatmár, junius 24. (Saját tudósitónktól.) A többb ezer mértföldnyire fekvő Amerikáoól megdöbbentő hir érkezett az amerikai konzulátustól Szatmár-Udvari község elöljáróságához. Ez a hir a maga megrendítő zordonságával minden bizonynyal fájdalmasan fog hatni minden magyar ember érző lelkére, mert az az óriási népvándorlási folyamat, mely majdnem minden családból kisodor a messzeségben levő ismeretlenbe, egy-egy tagot, úgyszólván az egész országot lelki kapcsolatba hozza az emberek millióit elnyelő óriási világrészszel. a hol mindnyájunknak van valakije, a kire aggódó, remegő szeretettel gondolunk. A tengeren túlról jövő hírek tehát különösen érdekelnek bennünket, mert jól tudjuk, hogy régen elmúltak azok az idők, a midőn az uj világrészben az emberek aránylag igen rövid idő alatt mesés kincsekre tehettek szert. Amerikában ma éppen olyan verejtékkel lehet és kell megkeresni a mindennapi kenyeret, mint Magyarországon és ha ennek daczára mégis ezerszámra özönlenek ki véreink a délibábbal kecsegtető idegenbe, úgy ezt az emberi gyöngeség rovására kell írnunk, mely felébreszti és táplálja az emberben a hiú reményt, hogy hátha jobb lesz oda künn ! Ezer meg ezer példánk van reá, hogy a kivándorlottak milliói keserves életküzdelem, kétségbeejtő tengődés után boldogoknak érezték magukat, ha visszatérhettek a drága haza szent földjére avagy pedig ha megkereshették a mindennapi kenyeret. De ez az elrettentő példa sem volt képes a kivándorlás áradatát feltartóztatni és ma is éppen úgy, mint régebben, ezer számra özönlenek ki a vélt aranyhegyek országába, a hol aztán rendesen lesújtó csalódás éri őket. Az az eset pedig, mely most jut tudomásunkra, valóságos tragé dia melynek részleteit az alábbiakban adjuk: Csatlós Károly is azok közzé a szerencsétlenek közzé tartozott, a kit valami, erejét legyőző ösztön hajtott ki a messzeségbe. A remény betöltötte szivét-lelkét és nem birt ellenállni a láthatatlan, csodás vonzerőnek : mennie kellett! És ment. Rózsás képeket festve, ábrándokat szőve, merész, fantasztikus terveket kombinálva tette meg a végtelennek tetsző rengeteg utat és álomszerű volt előtte minden, midőn a hatalmas hajóról az ezernyi kéményektől füstölgő tenger parti városba szállították. Derék, tagbaszakadt, izmos legény volt Csatlós Károly. Csupa erő, a kin megakad a férfi és női szem egyaránt. Amerikának Ohio államában hamarosan munkát kapott. Felebbvalói megkedvelték, mert kitűnő, becsületes, lelkiismeretes munkás volt. Ö is meg volt elégedve. Megkereste azt, a mire szüksége volt. Igaz, hogy annyit idehaza is megkeresett. És a midőn e fölött elgondolkozott, bizonyos keserűség szállotta meg szivét. De hát hiába, a dolgon már nem lehetett változtatni. Rövidesen azonban jelentős fordulat állott be életében. Egy szép amerikai jó módú leány rajta találta felejteni a szemét a deli legényen. A szemének szegezte tekintetét. Ez a tekintet szerelemre lobbantotta a Csatlós Károly szivét. A fiatalok egymáséi lettek. Boldogok voltak. A mesebeli országról való álmodozása tehát beteljesedett. De a verőfényes, ragyogó napok nem tartottak sokáig. A házassága derült egére valami ostoba felhő tolakodott, mely elhomályosította azt a tüzet szóró, ragyogó napot. Égy nagy gyárban dolgozott. A gyárnak egyik mérnöke szemet vetett a magyar ember gyönyörű feleségére és mindig ott settenkedett az asszony körül. Az asszony pedig a beszédes mérnök csalfa szavait mohón szívta magába. Mire Csatlós Károly megtudta a valót, az asszony már régen élte boldog világát a csábitóval. A szive majd szétszakadt a nagy bánattól. A lelke háborgott és borzasztó gondolatok támadtak agyában. Böszut, kegyetlen boszut áll azon az emberen, ki elrabolta tőle ad a kincset, a mit ő szerzett. És a boszu gondolatától nem tudott többet szabadulni. Csak várta a kedvező alkalmat, hogy véres tervét végrehajtsa. Az alkalom megérkezett. A gyárban egy órával hamarabb hagyták abba a munkát a szokottnál. Sietett haza. Éppen akkor jött a mérnök — tőle. Rettenetes indulat szállta meg. A következő pillanatban a mérnök holtan rogyott össze. Csatlós Károlyt pedig törvényszék elé állították és halálra ítélték. Fejét vették a boldogtalannak. Az ítéletet annak rendje és módja szerint végrehajtották. A lefejezésről aztán a napokban hivatalosan értesítették a szatmár-udvari-i elöljáróságot. ÚJDONSÁGOK. Menjünk katonának. A hadügyminiszter legújabb rendelete. Érdekes rendeletet adott ki Pitt- reich közös hadügyminiszter. Az összes katonai parancsnokságokhoz leiratot intézett, amelynek az a czélja, hogy fokozza a katonáskodáshoz való kedvet. Ez — mondja a rendelet — annyival fontosabb, mert belátható időn belül nem igen lehet számítani az anyagi helyzet javítására és mert a sajtó egyrésze elégületlenséget igyekszik szítani az állami alkalmazottak közt. A katonáskodás! kedv fokozásához mindenekelőtt az szükséges, hogy a tiszteknek működési körükben nagyobb önállóságuk legyen, másrészt ne végeztessenek velük olyan szolgálatot, a mely altiszteknek volna a kötelessége. Vannak parancsnokok — mondja a rendelet — kik nem törődnek az ilyesmikkel és nem gondolják meg, hogy nyers eljárásukkal elveszik a fiatal tisztek kedvét és elkeserítik őket. Arra kell tehát törekedni, hogy a szolgálat legcsekélyebb sérelme nélkül megváltoznak ezek az állapotok. Ennek keretében annak a szüksége is fennforog, hogy a kadétokat, — jövendő hivatásuknak megfelelőleg, — olyan kedvezményekben részesítsék, melyek a szolgálatot nem érintik és különleges kiadást nem okoznak. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy feleslegesen bizalmas viszonyban legyenek a felebbvalókkal. Mert úgy látjuk, hogy már eddig is a tegezéssel túl mentek a határon. Nagyon fontos a tisztek anyagi helyzetének a kérdése is. Minduntalan tapasztalni lehet azt a romboló hatást, melyet az anyagi gondok gyakorolnak a tisztre. Uzsorakamatok, meggondolatlan kezességek, a becsületszó sze- gések, sőt hűtlenségek és egyéb ezekhez hasonlók számos áldozatot követelnek évenkint. Ha az altiszt sincs anyagilag valami fényesen dotálva, de mégis megtalálhatja számadását. Az ezred kebelében fennálló intézmények mindenesetre jótékonyan működhetnek közre abban, hogy emeljék a tisztikar anyagi javát, minden felesleges kiadástól megóvják, főleg azokat, akik fizetésükre vannak utalva Ez figyelembe veendő az olyan esetekben is, amikor egyes csapatparancsnokok sokbakerülö mulatságok czéljaira minden ok nélkül tetemes kiadásokra utalják a tisztikart. Végül nagy gondot kell fordítani arra, hogy a fizetésekből való levonások kisebb mérvre szorittassanak. A csapatparancsnokok figyelemmel kísérhetik a tisztek magánéletiaódjáfc is és figyelemmel kisérendő, vájjon egyesek költekezése arányban van-e bevételükkel ? * Szatmár Rákáczi-tenepe. A lelkesedés tüze, mely a Rákóczi korszak emlékének maradandó megörökítésére minden sgaz magyar ember szivében lángra löbbaat, Szatmár városát is tettre- sarkalta. A dicső emlék fényes megünneplésére a vármegye tette meg a kezdeményező lépést; a megindított mozgalomhoz városunk igaz hazafias érzéssel csatlakozott és a lelkesítő czél megvalósításában a vármegye és Szatmár város törvényhatósága ma már teljesen összeforrva, egyöntetűen, közös akarattal jár el. A tiszabecsi ütközet 200 éves fordulójának nagyarányú megünneplése a czél. Ebben a tárgyban tegnap d. u, 4 órakor a városháza tanácstermében tartották meg az első értekezletet, melyen a vármegye részéről Nagy Sándor tb. főjegyző, városunk részéről pedig Pap Géza polgármester, Körösmezey Antal főjegyző és Fechtel János dr. jelentek meg. Az értekezlet megalakította a rendezőbizottságot, melynek elnöke Fechtel János dr. tagjai Farkas Antal dr. Keresztszeghy Lajos dr. Kovács Leó, UrayQéza, Fejes István dr. Kölcsey Ferencz dr. Veréczy Antal, Mátray Lajos és Vajay Károly dr. Az értekezlet elhatározta, hogy az ünnepély rendezése tárgyában a jövő hó 1-én d- e. 11 órakor ülést tartanak, mely alkalommal megállapítják a közelebbi részleteket. Ferencz Ágoston tanácsjegyzőt pedig megbízták, hogy az ülés napjáig állítson össze egy vigalmi bizottságot, hogy ez által is biztosítsák az ünnepély sikerét. Ezúttal megjegyezzük még, hogy az ünnepély napján a színházban előadás is lesz, melyet nagyszabású tánczestély fog követni. * Acustozzai csata emlékünnepe. Közös háziezredünk a Custozzánál megvívott fényes ütközet évfordulója alkalmából szépen sikerült ünnepélyt rendezett tegnap délelőtt a „Ferencz József laktanyában“ Az egész közös helyőrség, élén a tisztikarral, a kaszárnya tágas udvarán foglalt helyet. Félkilenczkor megérkezett Spindler alezredes a kinek Obauer őrnagy tette meg a szokásos jelentést. Ezután a lombsátorban felállított oltárnál Hozás János g. kath. lelkész csendes misét mondott, melynek végeztével Spindler alezredes német, Zachariás százados magyar, Vidrigán főhadnagy pedig román nyelven tartottak a legénységhez lelkesítő beszédet, méltatva a történelmi nevezetességű napot. A beszédek elhangzása után Spindler alezredes Kúrák István őrmesternek, mint az ezred legidősebb altisztjének, rövid méltató beszéd kíséretében átadta a tisztikar 42 korona készpénz ajándékát. Kúrák őrmester 47 év óta van a hadsereg szolgálatában és részt- vett az olasz hadjáratban is. Délben a tiszti étkezdében nagy ebéd volt. * Közszemlére tett adólajstrom. Az ez évre megállapított föld, házosztály és házbér után járó általános pótadóra vonatkozó lajstromot Novák Lajos városi főszámvevő elkészítette és azt a törvény rendelkezése értelmében közszemlére kitette. Az érdekelt adófizető közönség figyelmét felhívjuk, hogy a lajstromot a mai naptól jövő hó 3-ig saját érdekében tekintse meg, mert ezen időn túl a sérelmes adókivetések ellen felszólamlást nem vesznek figyelembe,
