Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-06-06 / 127. szám
Szatmár, 1903. junius 6. Szombat. Második évfolyam, 127. szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . .12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. SZATMÁRI HÍRLAP Megjelenik naponta (hétfő kivétéléyfel.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Ejyes szám ára 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. iSSílm. A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI "és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Lapvezér: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: URAY GÉZA. J3ARTHA KÁLMÁN. HARSÁNYI SÁNDOR. Jó tanács. Szatmár, junius 5. A mióta felfedezték a baeilu- sokat, azóta sok-sok millióval és billióval megszaporodtak az ember ellenségei. Az étel, a mit eszünk, a viz és minden folyadék, a mit megiszunk ; a levegő, a melyet belélegzünk, csupa bacilus8al van tele. Ragadozó ragályok vesznek körül; megtámadják életünket, orrunkon, szájunkon, bőrünkön keresztül és soha egy perczig sem lehetünk nyugodtak, hogy nem kapunk-e tífuszt, difteritiszt, kolerát, pestist, vagy egyéb nyavalyát. Az embernek, ha az orvosi tudomány legújabb vívmányairól, a bakteriológia fölfedezéseiről olvas, folyton remegnie kell, s mindenki képzelt beteggé válhatnék a betegségektől való félelmében, a melyek őt körülveszik. Csupa óvatosságból az ilyen szerencsétlen képzelődő ne igyék csak sterilizált tejet, csak ásványvizet; ne egyék nyers gyümölcsöt; ne lakjék másokkal egy házban s kerülje az emberekkel való érintkezést, amennyire lehet, mert mindenütt ott leskelődik a bacillus. Kétlv professzor fejtegeti, hogy mit tegyünk a f( rtőzés ellen. Elsőbben is azt kívánja, hogy minden tüdővészes beteget bejelentsenek, mint a kanyarót, vagy vörhenyt. De ha minden lakásra kiragasztják a vörös czédulát, a hol tüdővészes ember tartózkodik, úgy alig lesz ház, a hol nem volna kiragasztva és ugyancsak meg lesz nehezítve az emberek érintkezése egymással. Azt mondja, hogy a tüdőbajos tanító és tanuló ellen is védekezni kell az iskolában. Helyes. De ez csak úgy lehetséges, ha minden tüdővészes tanitót, vagy tanárt nyugdíjaznak, s minden köhögő gyereket orvosilag megvizsgálnak s az iskolából kitiltanak. Ám, hol tanuljon az ilyen szerencsétlen gyermek, a kinek kiképzéséről mégis csak kell valahogy gondoskodni. Azt olvassuk, hogy ha a házasfelek közül valamelyik tüdővészbe esik, váljanak el, nehogy a másik is megkapja a betegséget. Tehát a tüdővészes csók ellen a hatóság védje meg a férjet, vagy a feleséget. A kötelező bejelentés után a közegészségügyi járásorvos megvizsgálja az esetet; kiállítja a bizonyítványt, hogy itt az asszony beteg s ezzel a férj elmehessen a bíróhoz, hogy bontsa föl a házasságát, mert ő fél a feleségétől s nem akar vele együtt meghalni. Inkább vesz magának egy szép, fiatal, egészséges asszonyt. Az egyházi eskü, hogy a házasfél párjához hü leszen holtomi- holtáig, már nem kötelező s csak egy uj paragrafus kell, hogy a tüdővész házasságbontó körülmény legyen s az asszony elhagyhassa beteg férjét, a férfi megszabadulhasson beteg feleségétől s a legnyo- moruságosabb ínség siettesse a hűtlenül elhagyott beteg házastárs halálát. A gyermekek gondját pedig viselje az Úristen íme, ilyen túlzásokra képes a szaktudomány elfogultsága ! Hogy a tüdővész terjedésének gátat vethessünk, bomoljék föl az erkölcsi és társadalmi rend s a természetes viszony a szülők és gyermekek, férfi és asszony között. Ennyire mégsem szabad menni a fertőtelenitésnek! Maradjunk meg csak a köpőcsészéknél ; a lakások, közhelyek és utczák tisztogatásánál s a tüdővészek számára épülő külön kórházak és szanatóriumok mellett. A tudósok pedig buzgólkodjanak abban, hogy minél előbb föltalálják a gyógyító orvosságot a tüdővész ellen Ne képtelen, társadalom bontó tanácsokat, biztos orvosságot tessenek adni tisztelt tudós urak. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőhöz ülése. Budapest, junius 5. A képvisdlőház mai ülésén a miniszterelnöki jelentés tárgyalása volt napirenden. A jelentés ellen az ellenzékiek közül többen szólaltak fel, akik ismételten kijelentették, hogy az ob- strukezió leszereléséről szó se lesz addig, a mig a nemzet jogos követelései teljesítve nem lesznek. Az ülésen Polónyi Géza beszéde keltett nagyobb hatást, különösen akkor, midőn beszédében ezélzást tett a szabadelvű párt szakadására, a mely hiszi, — úgymond — hogy nemsokára bekövetkezik. Az ülés lefolyásáról részletes tudósi tásunk a következő: A képviselőház mai ülésén Appo- nyi Albert elnökölt. Napirend előtt tudomásul vette a Ház Széli Kálmán és Fejérváry Géza báró honvédelmiminiszternek Gabányi Miklós interpellácziójára adott válaszait. Ezután a miniszterelnöki jelentés tárgyalása következett, a melyek során Bedöházy János szólalt fel először s kijelentette, hogy addig mig a nemzeti kívánalmakat nem teljesitik az ellenzék híven kitart az obstrukezió mellett. Bedöházy után a holnapi napirend megállapítása következett. Polónyi Géza a képviselőház egyik megüresedett jegyzői állásának betöltését sürgette. Ügy látszik — mondotta, — hogy a a szabadelvüpárt a jegyzői állás betöltését elodázni szeretné, mert a pártszakadástól fél. A beszéd nagy tetszést keltett. A Ház Széli Kálmán felszólalása után elhatározta, hogy a jegyzői állást a holnapi ülésen betölti. Az illés ezzel véget ért. TÁVIRATOK. Botrány a Reichsratban. Bécs, junius 5. (Saját tudósítónktól.) A Reichsrath mai ülésén óriási botrány volt. Choc képviselő megrovást kért Ferdinand főherczeg TARCZA. A k o 1 d u s. — Németből. — Gyönyörű szép nyárutói nap volt. Az ég felhőtlen tiszta kékje szinte sugárzott a kis villatelep felett; a csönd lágyan elringatta a lelket és mondha- tatlan jól esett élni, látni a fényt, érezni a meleget és a föld termékenységének friss illatát. Mégis csak gyönyörűséges az élet. Különösen egy árnyékos verandán, jó társaságban, felséges ebéd mellett ülve. És a társaság nagyon kedélyes volt, az ebéd pedig a felségesnél is jobb. A levest épen elhordták és az inas a halat szolgálta fel. — Friss tengeri hal — dicsekedett a háziasszony — csak ma reggel érkezett. — Na ebben a legszegényebb embernek is része lehet — szólt a háziúr vállvonogatva. — Ha megtudja fogni — szólt az egyik vendég lakonikusan és igy jókora darabot szedett a tányérjára. A többiek hangosan felkaczagtak. — Károly bácsi mindig olyan szellemes — vihogott a szőke Erna. Az idősebb hölgyeket a dolog háztartási része érdekelte inkább. — Drága ? — kérdezte a Károly bácsi felesége a sógorasszonyát. A háziasszony vállat vont. — Oh nem . . . Fontja 12 krajczár. — Berlinben csak 11 krajezár fontja — mondta a Károly bácsi felesége. — Hát az igaz, hogy itt egy kicsit drágább az élet, de hát azért lakik az ember a zöldben, — tudákos- kodott Erna. — No, csakhogy Berlinben nem is kapjátok azt, a mit itt. A hús, a főzelék, a szárnyas, — minden, minden friss és nem két-három napos, mint Berlinben. De hát mit nézegetsz ott Erna? — szólt rá a háziasszony beszédközben a leányára. A fiatal leány egészen kihajolt a veranda korlátján és hosszasan nézte az utat. Mikor az anya rászólt, hirtelen visszafordult és könnyedén odave- tőleg válaszolt: — Oh semmi mama! — azt hiszem, egy koldus jön erre. — Már megint — szólt a háziúr, könnyedén felemelkedve és az útra kitekintve. És csakugyan. Az utón egyenesen a veranda .felé egy viharvert, rán- ezosképü ember közeledett a napégette, poros országúton, rongyos ruhában, félretaposott, agyonfoltozott czipőben. Kezében nagy görcsös botot fogott, a melyre nehézkesen, fáradtan támaszkodott. — Tubeléktől jött ki, — mondta Erna, — azt hiszem, egyenesen hozzánk jön. Ugyebár, adunk neki valamit. — Hogyne! — Természetesen adunk neki I Szólt a társaság kórusban. És az urak azonnal tárczáik után nyúltak és aprópénzt kerestek benne. — Segíteni kell a szegényeken, a hol csak lehet — mondta Károly bácsi. — Mindig mondom a feleségemnek, hogy sohase engedjen el koldust adomány nélkül az ajtajából. — Na én nem is teszem — szólt az asszony — ha semmi egyéb nincs is kéznél, de egy pár fillér mindig csak akad. — Én mindig boldog vagyok, ha adhatok. Itt van már az az ember, Erna? — Igen mama, itt van már és valamit enni kér. A leány kérdőleg nézett annyjára. — Oh, ha valamit ennem adnának nagyságos asszonyom — hangzott egy fájdalmas, esdeklő hang — olyan nagyon, nagyon éhes vagyok. — Enni — szólt a háziasszony — enni — igen, de én nem főztem csak éppen magunknak. _____________ — O h, csak egy falatot! hangzott újra az esdeklés. — De hát igazán nincs semmi maradékunk. — Ne, ad oda neki — mondta a háziúr és egy pénzdarabot nyomott az Erna kezébe. — No itt van Károly bácsitól is egy krajezár — szól az asszony, de most már elég. — Adj neki egy pár’ zsömiét is — mondta az anya a kenyeres kosarat leányának nyújtva. — Hogy örült neki — lelkendezett Erna az asztalhoz visszalépve, de igazán nagyon éhes lehetett szegény, mert mindjárt beleharapot a zsömlébe. Hát igazán kellemetlen, hogy az ember nem adhat mindig ennivalót, de hát hiszen nem főzhet az ember többet, csak azért, mert egy koldus vetődött be. — Pedig, hogy esdekelt szegény — mondta Erna elgondolkozva. — Eh, végre is kapott két kraj- czárt, — mondta a háziúr. — És két zsömlét, — tette hozzá a háziasszony. Aztán hozzáláttak ismét a tengerihalhoz, a melynek a felét a pecsenye előtt az inas levitte a cselédszobába . . k Megérkeztek! Róth Fülöp kárlstoádi czipőra ktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • Szatmár és vidéke Iegnaggohh czipőra^tára. tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri női és gyermek valódi franczia sehewrő bőrű lábbelik.
