Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-06-06 / 127. szám
2 Szatrnár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP 1903. junius 6. 127 szám. és neje ellen, mert a Venedig in Wien nevű mulatóhelyen megtapsolták a „Szervusz Brezsina/“ kezdetű dalt, mely a cseh népet erősen sérti. Chocot rendreutasitották, mire a cseh képviselők olyan botrányt provokáltak, a milyen már régen nem volt a Reichs rathban. Gyűlés a horvát zavargások ügyében. Zágráb, junius 5. (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt Kuhen Héder- váry horvát bán elnöklésével nagy gyűlés volt, a melyen a horvátországi vármegyék főispánjai is megjelentek. Az ülésnek a horvát zavargások képezték a tárgyát. A nagy postalopás. Budapest, junius 5. (Saját tudósítónktól.) A postalopás ügyében ma semmiféle újabb fordulat nem állott be. A rendőrség erélyes vizsgálata daezáru, Micsina Mihályt, a tolvajt nem sikerült elfogni. A kincstár a tettes elfo- gatására 10 ezer korona dijat tűzött ki. A csongrádi választás epilógusa, Szeged, junius 5. (Saját tudósítónktól.) A szegedi tábla ma tárgyalta Baros János képviselő ügyét, kit tudvalevőleg azzal vádoltak, hogy a csongrádi képviselő választáskor megvesztegette a szavazókat.. A kir. tábla Barost felmentette a vád alól, két csongrádi korcsmárost azonban pénzbüntetésre ítéltek. A„Hangya“ Nag}"bányán. Szatmár, junius 5. Lapunk egyik minapi számában a Nagybányán megjelenő „Nagybánya czimii laptársunk nyomán megirtuk, hogy a nagybányai kereskedelmet egy fogyasz tási szövetkezetnek tervbevett alakítása és leendő működésének veszélyei fenyegetik. Nagybányai laptársunkkal tel jesen egyetértve, kifejtettük a kérdés' ben a magunk nézetét s egyúttal ismertettük laptársunk állásfoglalását is a kérdésben. Erre a czikkünkre a vSzamos“ vasárnapi számában valami czáfoló-féle czikk jelent meg, a melyre mi ügyet sem vetettünk, részint, mert nem találtunk benne olyan megdönthetetlen argumentumokat, a melyek a mi érveinkét megczáfolták volna, részint pedig mert föltételeztük, hogy nagybányai laptársunk, a mely közelebbről van angazsálva a kérdésben, az emli tett czikket nem fogja szó nélkül hagyni. Eme föltevésünkben nem is csalódtunk, a mennyiben a „Nagybánya legújabb számában a „Szamos“ czik- kére reflektálva, Egli Mihálynak, alap jelestollu szerkesztőjének tollából „A Hangya Nagybányán“ czim alatt az itt következő czikket olvassuk : Ez alatt a czim alatt a Szatmáron megjelenő Szamos egy hosszabb közleményben foglalkozik a fogyasztási szövetkezetekről írott czikkünkkel, melyet a kitünően szerkesztett Szatmári Hírlap politikai napilap, mindenben osztva felfogásunkat és érvelésünket, egész terjedelmében átvett. Ez a czikkünk megyeszerte élénk visszhangot keltett. Szerkesztőségünkhöz számos levél érkezett, melyekben a legnagyobb elismeréssel szóknak a fogyasztási szövetkezetekről írott sorainkról s a közvéleménynek ez a hatalmas megnyilatkozása legerősebb bizonyítéka álláspontunk helyességének. A Szamos czikkirója az első, ki gáncsolni valót talál sorainkban, de a helyett, hogy érv ellen érvet állítana s meggyőzni igyekeznék állásfoglalásunk helytelenségéről, — egész , polémiája: „Hangzatos szavak !“ „Vészedelmes merész állítások“-féle kifejezésekre zsugorodik össze s ami érdemleges nyilatkozatot tenni is akarna, azt sem maga mondja el, hanem a Hangya szövetkezet központi helyiségeibe utal bennünket, hol szívesen szolgálnak felvilágosítással. Megváltjuk, hogy hosszú, évtizedes újságírói pályánkon nem igen tanultuk meg a vitatkozásnak azon nemét, mely mit sem mondva, általános frázisokkal akarja az ellenvéleményt meg- dönteni s ha mégis ennek daczára nehány szóval foglalkozunk a „Szamos“ közleményével, teszszük ezt azért, mert a szőnyegen forgó kérdést, mely egy nagy társadalmi osztálynak legvitáli- sabb érdekeit érinti, oly fontosnak tartjuk, hogy üres fecsegésekkel sem hagyjuk azt a kevésbbé avatottak előtt ferde világításba helyezni. Mi a Hangya központi intézetéhez felvilágositásért nem fogunk fordulni, mert ismerjük régi idők óta e szövetkezetek működését legalább is annyira, mint annak bármely tisztviselője s mondhatjuk, hogy a Hangya a mi sorainkkal szemben a „Szamos“ czikkirójának védelmét sem fogja megköszönni, mert először mi a Hangya szövetkezeteket működésüknek egész vonalán nem támadtuk; másodszor azért, mert czikkirónak minden sorából hangosan kirí, hogy legkevésbbé sem ismeri a Hangya szövetkezetek működését s legkevésbbé sincs tisztában azoknak intenczióival. Nem támadtuk mi a fogyasztási szövetkezeteket, sőt a legnagyobb elismeréssel szólottunk működésükről. E szövetkezeteknek köszönhető, hogy vidékek szabadittattak ki az uzsora karmai közül, mely évtizedeken át szipo- lyozta a föld népének vérét, életerejét. De midőn áldásos működését alkalmas vezetők alatt alkalmas helyeken elismertük e szövetkezeteknek, a legerélyesebben tiltakoznunk kellett e szövetkezetek oly térfoglalása ellen, hol a tisztességes, szolid kereskedelemnek támasztanak oknélküli versenyt. A Szamos czikkirójának szemében, ha valamely városban egy ily fogyasztási szövetkezetét alapítanak, teljesen egyet jelent azzal, mintha a hatodik pénzintézet mellé egy uj ; a hetedik alakul vagy valamely már meglevő részvénytársasággal egy uj részvénytársaság veszi fel a versenyt. És e kijelentésével árulja el a szövetkezetek terén szörnyű nagy járatlanságát. Ha tiz kereskedés mellé megnyílik a tizenegyedik is, mely ugyanazon terhekkel van megróva, mint konkurrens társai, ha némi versenyt támaszt is, emiatt senki sem fog segélykiáltásba kitörni. De ha tiz kereskedői üzlet mellett, melyek az összeroskadásig meg vannak terhelve az állami és községi adók s a pótadók minden nemével, egy fogyasztási szövetkezet is működésbe lép, mely szövetkezet állami protekeziót és támogatást élvez, vájjon ez is csupán annyit jelent, mintha egy uj kereskedő-üzlet nyílnék meg? Korántsem. Hadüzenet ez a tisztességes kereskedelem ellen s visz- szaélés az állam támogatásával. Mert az állam nem azért ruházta fel kívánságokkal a szövetkezeteket, hogy azok kai a szolid kereskedelemnek okozzanak indokolatlan versenyt, hanem hogy bizonyos vidékeken az uzsoráskodásra hajló üzérkedéseket tehessék lehetetlenné. Botorság volna feltenni az államról, hogy a privilegizált szövetkezetekkel a tisztességes kereskedő osztályt akarta volna gyengíteni, mely személyi és vagyoni függetlenségével egyik legerősebb támasza; ha pedig ez nem igy volna, akkor égbekiáltó igazságtalanság, hogy ami kedvezményt megad az erkölcsi testületnek, azt megtagadja az egyesektől. De ismételjük, hogy épen a rut- hén-akezió, a felvidék népének megmentése biztosította a szövetkezeteknek a kiváltságokat, hogy áldásosán éljenek azzal ott, a hol arra szükség van; de bizonyára épen azok, kik e kiváltságokat a szövetkezeteknek megszerezték, tiltakoznának a legerélyeseb ben az ellen, hogy e kiváltságokat a tisztes kereskedelem megrontására s ezzel egy nagy, produktiv társadalmi osztály tönkrétételére használják fel a szövetkezeti ügyek intézői. Ez okok késztettek bennünket arra, hogy már eleve tiltakozzunk a fogyasztási szövetkezetnek Nagybányán leendő megalapítása ellen s a tisztes kereskedelem érdekében minden megengedett eszközzel küzdjünk ellene. É. M. Közgyűlés előtt, A gazdasági bizottság üléseSzatmár. junius 5. (Saját tudósítónktól.) Szatmár város gazdasági szakosztálya tegnap délután ülést tartott a városháza nagy termében. Az ülésen a város gazdasági ügyeit készítették elő a hétfői közgyűlésre. A tárgysorozaton szereplő ügyek mind kiváló fontosságúak voltak s éppen ezért a szakbizottság valmennyit tárgyalás alá vette. Nagyobb vitára a Deáktéren felállítandó illemhely ügye adott alkalmat. A gazdasági szakbizottság tagjainak egy része ugyanis ellenezte az illemhely felállítását, mig sokan nagyon üdvösnek találták, mert az ügy érdemleges elintézésével egyidejűleg a Deáktér rendezése is végleges megoldást nyerne. A tárgyalás alá került többi gazdasági ügyek is élónk eszmecserének képezték alapját, a melyek a bizottság jóváhagyó javaslatával kerülnek a hétfői közgyűlés elé. Az ülés lefolyásáról tudósítónk a következőket jelenti: Szatmár város gazdasági bizottsága tegnap délután 4 órakor a városháza nagytermében ülést tartott, a melyen Pap Géza polgármester elnökölt. A tanács részéről Kőrösmezey Antal főjegyző, Pethő György gazdasági tanácsos, Vajay Imre dr. tiszti főügyész és Ferencz Gusztáv tanács- jegyző előterjesztette a Deáktéri illemhely ügyét. A főkapitány! hivatal ugyanis néhány hét előtt sürgős előterjesztést tett a tanácsnak, hogy a Deáktéren illemhelyet állítson fel. A tanács az előterjesztés folytán megbízta a mérnöki hivatalt, hogy részletes tervet és költségvetést készítsen. A terv és a költségvetés elkészült s Erdélyi István főmérnök a maga részéről előnyösen javasolja az illemhely felállítását, mert ez által a Deáklér rendezésének aktáit végleg le lehet lesz zárni. De ezenfelül a város rohamos fejlődése is megkívánja, hogy a modern városok mintájára a Deáktérről az illemhely ne hiányozzék. A mérnök a Beer-féle szabadalmazott olajjal szagtalanított illemhelyet kéri alkalmazni, a melynek felállítása és berendezése összesen 3050 koronába kerülne. Antal Dániel szerint az illemhely felállítása még korai, indítványozza, hogy tegyék el más alkalmasabb időre. Tanódy Márton azt kérdi, hogy a Deáktér melyik részén állítanák fel az illemhelyet. Erdélyi Isván főmérnök kijelenti, hogy arra nézve két terve van. Az egyik a Deáktér északi, a másik a térnek délkeleti oldala. Ez utóbbi helyet kiválóan alkalmasnak találja, mert ott senkinek az érdekeit nem veszélyezteti. Tanódy Márton hozzájárul a felállításhoz és azt hiszi, hogy a bizottság többi tagjai is osztják véleményüket. A bizottság többek hozzászólása után elhatározta, hogy a csatorna-szerkezet tanulmányozása czéljából az ügyet a városi tanácsnak adja ki s csak ezután fog a felállításra nézve érdemlegesen határozni. Az óvó és tankötelesek összeírása. A szatmári óvó és tanköteles gyermekeket eddig minden éven a ren dőrség emberei írták össze. Minthogy a statisztika nem volt egészen pontos a tanfelügyelőség azt az indítványt tette a tanácsnak, hogy az összeírást ezután a tanítók végezzék. A tanítók azonban csak 400 kor. tiszteletdij ellenében hajlandók a munkát teljesíteni, holott a város erre a czélra csak 200 koronát szán. A gazdasági bizottság ez ügyben úgy határozott, hogy javasolja a közgyűlésnek, mikép a tanácsot azzal biz- zák meg, hogy az eddigi 200 kor. tisz- teletdijért azokkal végeztesse a tankötelesek összeírását, a kik ezt ennyiért elvállalják. A régi honvédlaktanya bérbeadása. Ezután a régi honvédlaktanya bérbeadásának ügye következett. Mi- kolics Szeréna dobrácsapáti lakos azzal a kérelemmel fordult a város tanácsához, hogy egy szövő iskola czél- jaira adja neki bérbe a régi laktanya épületét és a szövő iskola czéljaira való átalakítást is a város eszközölje. A tanács hajlandónak nyilatkozott a laktanyát 1000 korona évi bérért haszonbérbe adni, ámde kikötötte, hogy az átalakítás költségeit Mikolics Szeréna tartozik viselni. A gazdasági bizottság ez ügyben magáévá tette a tanács határozatát s a közgyűlésnek azt javasolja, hogy a bérösszeg és átalakítás költségeinek biztosítása mellett adja át Mikolics Szerénának a laktanyát. Ezzel kapcsolatosan a kaszárnya bérletének felmondása is tárgyalásra került. Ez ügyben csak Mikolics Szerénától a közgyűlési határozatra beérkező válasz után döntenek. A Kazinczy és Árpád utczák kövezése. Két igen régen vajúdó ügyet tárgyalt ezután a bizottság. A Kazinczy és Árpád utczák belkövezését, a mely már több Ízben foglalkoztatta a gazdasági bizottságot. Az utcza kövezésre nézve több hazai utczaburkoló czégtől kért be a város ajánlatot, a melyet Erdélyi István főmérnök behatóan "tanulmányozott. Erdélyi István főmérnök eljárásáról a bizottságnak jelentést terjesztett be, a melyben előnyösen ajánlta a keramittal való való belkővezést. Az aszfalt burkolat olcsóbb ugyan — mondotta jelentésében — de a kera- mit tartósabb, s olyan két utczában, mint a Kazinczy és Árpád utczák, a hol a forgalom igen nagy, csakis erős, tartós belkövezetre van szükség. A gazdasági bizottság tagjai közül többen szólották a tárgyhoz s a keramit kövezet eszméje általános tetszéssel találkozott. így javasolni fogják a közgyűlésnek a keramit burkolat elfogadását. Két erdei lak. Pethő György gazdasági tanácsos a sár és nagymocsár erdők felügyelői részére két lakóház felépítésére tett előterjesztést. A szakbizottság az erdei lakok felépítését javasolja a közgyűlésnek annál is inkább, mert az építési költségekre a sárerdei tüzből eredő kártérítési összeg fedezetet nyújt. Az ülés ezzel véget ért. SZÍNHÁZ — (A maiszubrettekröl.)PáImay Ilka érdekes dolgot mondott el egy beszélgetés keretében a mai magyar színházi állapotokról. Az érdekes nyilatkozatok közül különösen érdekes, a mit a szubrettekről mond: Á színházakban most valóságos diltantízmus folyik. Az énekes színházakról beszélek. Majdnem minden varróleány színpadra megy és húsz forint fizetés mellett akar énekelni. A fiatalabb színésznő nemzedék nem sok reménynyel biztat. Nem törődnek a játék stílussal, hangjuk alig van, csak „kiállnak“ és mutogatják magukat. Fe- dák Sári legalább temperamentumos, de a többi . . . Aztán terveiről beszélt a diva. — Most nagyon sok tanulni valóm van — mondotta — Szent-Péter- várolt az elő énekes színházban húsz estén fogok játszani. Magyarul persze ott nem értenek s igy német nyelven kell betanulnom a szerepeket. Majdnem minden második nap újat játszom, elképzelhetni hát, mennyi dolgom van. Éppen most kért föl a szentpétervári színigazgató, hogy játszam el a Ne- bántsvirágot oroszul. Az ajánlat nagyon kecsegtető s lehet hogy el is fogadom. Tótul jól beszélek, nem lesz tehát nehéz oroszul megtanulnom. Denise de Flavigny szerepét. Béesből
