Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-31 / 123. szám

2 Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP 1903. május 31 123 szám. két, hogy becsületbeli kötelességének már teljes mértékben eleget tett s hogy akkor állana tulajdonképen a becsüle­tesség tetőpontján, ha hamarjában, le­hető gyorsan megadná magát, szerinte az ellenzék tulajdonképen akkor győz, ha leszerel, még pedig ez lenne sze­rintünk a „leghazafiasabb győzelem.“ Ebből a győzelemből az ellenzék aligha kér, hanem megkínálja vele ma­gát a kormánypártot. Legyen a kor­mánypárté az a dicsőség, melyet az élvez, a ki önmagát győzi le. Győzze le első sorban maga a miniszterelnök hiúságát és ne restelje igénybe venni katonai szakminiszteré­nek közvetítését. Győzze le első sorban a minisz­terelnök makacsságát, türelmét a nem­zeti izgatókkal, elnézését a felekezeti küzdelmek felidézésével szemben és akkor csakugyan hazüas győzelmet fog kivívni. Ne sokat törődjék ö az ellen­zék tekintélyével, meg van annak a kellő tekintélye és meg lesz mindaddig, mig nem használja azokat az orvossá­gokat, melyeket a kormánypárt oly készséggel ajánl, mert ez az ország most már elpusztítaná, menthetetlenül megölné az ellenzéket. Az ellenzék már rég ideje a mi­nimumra redukálta követeléseit. Nem kért ö semmit önmaga számára, hanem mindent a nemzet, a magyar nemzet számára. Üres kézzel nem lehet visz- szavonulnia. Ez lenne a világon az első obstrukczió, mely legyőzetett volna. Ezt a dicsőséget Széli Kálmánnak nem szabad élveznie ! Pünkösd a politikában. Szatmár. május 30. A keresztények ma ünnepük a Szentlélek eljövetelének ünnepét. Ahitatos buzgóság és mély val­lásos érzelemmel járulunk e napon az Ur templomába. Hálaadással és könyörgéssel járulunk az ég Ura elé s vallásos érzületünk közé belevegyülnek ag­godalmaink a jövőre nézve táplált reményeink felől. Ki hitte volna, hogy a kor­mány merev ellentétbe helyezve magát a nemzet jogosult kívánal­maival s gondolhattunk volna-e arra, hogy Magyarország jogaival ellen­tétes törvényjavaslatának merev fen- tartásával a törvényen kívüli álla­potot idézte elő ? A magyar nemzet általános többségénél, hogy minő felháboro­dást idézett elő a katonai javaslat, annak élő bizonyságául szolgálnak az országszerte szakadatlanul meg­tartott népgyülések, melyek min- denike a katonai javaslatoknak a napirendről való levételét sürgeti. Példátlanul áll azon lelkese­dés, mely az országgyűléshez inté­zett feliratok benyújtásánál a kül­döttségeknek az ország fővárosába való felvonulása által, a nemzeti akarat megnyilvánulásának tiszta képét tárja elénk. Ma, midőn közgazdasági vi­szonyaink általános hanyatlása isme­retes, közterheink fokozódása ólom- sulylyal nehezedik az adófizetők vállaira, midőn miden fillérnek meg­takarítására utalva vagyunk és mégis azt látjuk, hogy az ország minden részéből, sokakra nézve, súlyos anyagi áldozattal az országgyűlés elé járulnak s küldöttségileg adják át az óhajukat tartalmazó feliratokat, ebben a nemzet jogainak felisme­rését és a nemzetre káros katonai javaslatok elleni méltó felháboro­dást látjuk előtükrözni. Ilyen körülmények között a függetlenségi és 48-as párt, erejé­nek összes mérlegbe vetésével s lankadást nem ismerő lelkesedéssel, az alkotmányos küzdelem folytatá­sát nem hagyhatja abba, mig a tö­rekvésének czélját el nem éri, mig a káros katonai javaslatoknak, tör­vényre való emelését teljesen le­hetetlenné nem teszi. Széli Kálmán miniszterelnök a küzdelem folytatásánál nagy Csa­lódásra fog ébredni azon feltevésé­ben, hogy a katonai javaslatokat a mostani alakjában az országgyűlés folytonos együttartása által a füg­getlenségi és 48-as párt kifárasz- tása mellett keresztülviheti. igy fogadja. Egy ideig járkált a szobá­ban, amelyben barátságtalan hideg volt, majd türelmetlenül kezdett do­bolni az ebédlő-asztalon. A feleség most otthagyta az ab­lakot. — Hazajött? — mondotta. — Nem is vettem észre, amikor belépett. Éppen most keresték. Ezzel az Írással. S odanyujtotta neki a végzetes papírlapot s végtelen keserűséggel nézett a férjére: — Hát idáig jutottunk? Szempilláin könycsepp szikrá­zott. De tekintetében a harag tüze is fellobbant, Bosszúsan, dühösen, szinte undorral nézett a férfiúra, akit pillan­tása lesújtott, mint a bűnöst a keru- bin kardjának villanása. A karcsú délceg, aranyhaju szép asszony való­ban úgy állott előtte, mint a büntető kerubin. A férfi átfutotta az Írást s feje mellére hanyatlott: — Idáig . . . Az asszony összecsapta a két kezét: — Elsikkasztottad az ügyfeled pénzét: S most megtették ellened a feljelentést. Már idéznek is a törvény elé. Talán haza se eresztenek többé a kihallgatás után. A szégyen vár reánk, a gyalázat. Leroskadt az ebédlő asztal mellé s két tenyerébe fektette az arczát. Majd összerázkódott, mint a vipera- csipte; fölugrott kitörő indulattal tá­madt a férjére: ílStS— Látod ez okozta könnyelmű­ségedet, a hanyagságod! Nem volt kedved a munkára, csak a tivornyá- zásra. Most aztán rettenetesen meg­lakolsz és magaddal rántasz engem is a sárba . . . A férfi nem védekezett az ar­czába csapott vádak ellen. Hosszú ideig mély csönd reszketett a szobá­ban. Majd a férfi a halk megtört hangon rákezdte : — Igazad van. Elhanyagoltam az irodámat. Utóbbi időben már alig keresett fel egy kliens. Minek is? Hiszen nem is végeztem volna el az ügyét. Nem volt kedvem a munkára. De hogy is lett volna? hiszen nem bántam, ha össze is omlik az egész házunk! Hiszen a munkám után nem találtam vigasztalást, jutalmat itthon. Hiszen vettem észre, hogy napról- napra elhidegülsz irántam . . . — Igen. Mind jobban elhide- gültem. De,ez a hidegség rólad ra­gadt rám. Én is észrevettem, hogy már nem szeretsz. S az én szivem­ből is elszállott a szerelem. Talán nem is szerettél sohasem. — Kimondtad a szót, amit ón nem akartam kimondani. Nem sze­rettelek sohasem. Az asszony kerekre nyilt szem­mel bámult a férfiúra. — Nem szeretlek, Eszter. Vég­zetes tévedés volt, ami hozzád csatolt. A zöld diákgyerek szivének első fel­lángolása. Mint az őrangyal: úgy tűntél akkor elém, az ágrólszakadt gyerekifju elé, aki megmututtad szá­momra az utat, mely az üdvösséghez vezet. Mert akkor azt hittem: ez az ut az üdvösség útja. Te általad re­méltem a menyországba — és ke­nyérhez jutni. A te költségeden, a szegény pos­táskisasszony megzsugorgatott pénzén jártam ki az egyetemet. És szent fo­gadást tettem, hogy egy szegény élet­tel fogom leróni ezt a tartozásomat. De azután — azután szörnyű felfede­zést tettem. A diákgyerek mámora el­oszlott — nem maradt csak a köteles Benne vagyunk az ex-lexben és egy hónap letelt azon négy hó­napi időből, melyre nézve a kor­mány az indemnitit kérte s el fog telni még a következő három hó­nap is 8 még sem fogja a benyúj­tott javaslatát megszavazni. Mire az indemnitás feletti vita befejezést nyerhetne, ismét elő fog állani annak szüksége, hogy újab­ban az indemnitás iránt terjesszen be a miniszterelnök törvényjavasla­tot és pedig oly időben, a midőn már a jövő évi költségvetésnek is be kellene terjesztve lenni, holott még a folyó évi költségvetést sem tárgyaltatta le a kormány. Bizonyára nem épületes poli­tikai jelenségek, melyet egyedül a kormánynak makacssága teremtett meg. Az ebből való kibontakozásnak egyenes útja nem lehet más, mint a kormány a nemzetnek, a magyar nép általános többségének akaratát és törvényben biztosított jogait figyelembe véve, az amúgy meggondolatlanul beterjesztett ka­tonai javaslatokat visszaveszi, s ez­által a sürgős természetű törvény- javaslatoknak akadálytalan letárgya- lását lehetővé teszi. A pünkösd ünnepén talán meg­szállja Széli Kálmánt a hazafias ér­zület Szent lelke és szakit azon politikai makacssággal, melynek foly­tatása a nemzetre jót semmi esetre sem hozhat, hanem következményei­ben okvetlenül káros jelenségeket állítana elő. U. G­TÁVIRATOK. A nemzeti követeléseket teljesítik. Budapest, május 30. (Saját tudósítónktól.) A „Magyaror­szágé biztos forrásból vett értesü­lése szerint a király ő felsége ille­ség rabláncza, mely tehozzád fűzött. Milyen tusát vívtam én akkor önma­gámmal! ügy éreztem, hogy nem lesz erőm elrebegni az oltár előtt a holto- miglant, hogy nem lesz erőm egy egész életen ál szerelmet hazudni neked . . A feleség a meglepetéstől ká- bultan meredt maga elé. S fájdalma­san kiáltott fel: — Miért hazudtál? Miért nem állottál elém őszintén, becsületesen az igazsággal ? Hogy nem szeretsz,, hogy nem vehetsz feleségül ? — Mit tettél volna, ha ezt cse­lekszem ? Minek tartotlál volna akkor ? Gazembernek, ugyebár? Hiszen meg­tették azt már sokan, hogy otthagy­ták a menyasszonyukat, akinek a pénzével a jövendőjüket megalapítot­ták. Az ilyenek felett rendesen pál- czát tör a közvélemény, anélkül, hogy a szivükbe látna, micsoda küzdel­mükbe kerül ez az elhatározás! Be­csületbeli kötelességük, hogy nőül vegyék azt a leányt, még ha nem is szeretik, még ha csupa boldogtalan­ság lesz is a házasságuk. Én is nőül vettelek — kötelességből, becsületből. S mi lett a vége? Az asszony ismét kezébe te­mette az arczát. Testét kínos zoko­gás rázta meg. S fuldokolva tördelte : — Mégis . . . miért nem hagy­tál el akkor ? Miért nem maradtál el az esküvőről? Akármennyire is fájt volna a világ . . . Most nem lennénk mindketten ilyen boldogtala­nok . . . A kis szobára szürke árny bo­rult. A gond, a reménytelenség vi­gasztalan árnya. A férfi hallgatott s arra az újsághírre gondolt, amelyet akkor olvasott, amikor útban volt az esküvőjére , . . tékes körök előtt azt jelentette ki, hogy a katonai javaslatokból engedni fognak. A hadsereg ma­gyar zászlókat fog kapni és a hivatalos nyelv is magyar lesz. Diákzavargás Rómában, Róma, május 30. (Saját tudósí­tónktól.) Az itteni egyetemen osztrák ellenes diákzavargások voltak, mely miatt az egyetemet be kellett zárni. Az osztrák magyar konzulátusi palotát katonaság őrzi. A mont-Peleé ismét háborog. Budapest, május 30. (Saját tudósitónktól.) Ide érkezett jelen­tések szí rint a mont Peleé tűzhá­nyó hegy, mely tavaly egész Mar­tinique szigetén iszonyú rombolást vitt véghez, ismét kitört. A ható­ságok intézkedtek, hogy a sziget északi részén lévő lakosságot ki­költöztessék. Sikkasztó plébános. Budapest, május 30. (Saját tudó­sítónktól.) A barsmegyei Handlova község plébánosa betegséget színlelve püspökétől 6 havi szabadságot kért, melyet meg is kapott. A plébános a szabadságot arra használta fel, hogy gazdasszonyával Amerikába szök­jék. A megindított vizsgálat alkalmá­val nagy sikkasztásnak jöttek nyomára. A plébános ugyanis az egyház pénz­tárából húszezer koronát sikkasz­tott el és nagy adóságokat hagyott hátra. Csongori Mariska temetése. Budapest, május 30. (Saját tudó­sítónktól.) A tragikus véget ért pri­madonna ravatalát, melyet lakásán állítottak fel, ma igen sokan látogatták meg. A ravatalra a Csongory Mariska tisztelői és ismerősei rengeteg sok vi­rágot és koszorút helyeztek. Csongori Mariskát délután helyezték örök nyuga­lomra. A temetésen nemcsak a fővá­rosi színházak tagjai, hanem a vidéki színtársulatok köldöttségei is megjelen­tek. A kazánrobbanás áldozata. Budapest, május 30. (Saját tu­dósítónktól,) A magyar petroleum fi­nomító gyár tegnapi kazánrobbanásá­nál megsebesült Filár Ferencz munka- felügyelő ma belehalt sebeibe. Vécsey főhadnagy állapota. Budapest, május 30. (Saját tu­dósítónktól.) A színésznő és huszár- főhadnagy drámájának hőse Vécsey Ervin tegnap még reménytelen álla­potban feküdt a helyőrségi kórházban. Állapotában ma javulás állott be. Visszanyerte eszméletét úgy, hogy kör­nyezetéből mindenkit felismert. Az or­vosok azt hiszik, hogy megmenthetik az életnek. Szédelgés kauczióval. Budapest, május 30. (Saját tu­dósítónktól.) A budapesti büntető tör­vényszék ma elfogatási parancsot adott ki J. Virág Béla volt budapesti lap­szerkesztő ellen. Virágot, ki borúra, derűre indított különféle heti lapokat, kauczió sikkasztásért jelentették fel. Mikor helyzetét egyre veszedelmesebb­nek látta megszökött Budapestről. Tisztek botránya. Pozsony, május 30. (Saját tudó­sítónktól.) A Palugyai kávéház ma óriási botránynak volt színhelye. Né­hány közös tiszt garázdálkodni kez­det a kávéházban, melyért Palugyay kávés rendre utasította őket. A tisz­tek kardot rántottak és súlyosan meg­sebesítették Palugyait. Az eset nagy föltünést keltett.

Next

/
Thumbnails
Contents